Abauj-Kassai Közlöny, 1908. november (37. évfolyam, 251-275. szám)

1908-11-01 / 251. szám

XXXVII. évfolyam. 1908.—251-ik sz. Kassa, vasárnap november 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kont utca 16. sz. Telefon 150. Semmit sem közlünk, ha­­nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem válla­kozunk. A lap megjelenik MINDENNAP. ABAUJ-KASSAI ■ ■ ■ [UNK] POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Stetere*» Károly. — Kiadótulajdono­s : A párt. j___________________i Előfizetési feltételei Kassád Vidéken Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— ‘­.évre . . 3.50 5.— Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám 4 fill. Hirdetési díj megállapodás sz­.ásm. Hirdetési és előfizet­ői dijak a kiadóhivat­a s bérmentve küldön fik# 1­i gondoktól s bajoktól, melyekkel ez a szép, ez az örökké dicsőített, de amellett sivár élet jár ? ! Halottak emlékezete. Kassa, október 31. A hangulat borongós. Az őszi szél süvölt végig a tartott mezőkön. Északról jövő fagyos lehelete meg­dermeszti a természet színpompás teremtményeit s aszottan, szárazon, sárgán kering alá a fákról az élette­len falevél. Minden az elmúlás, a vég hideg borzalmát leheli s az em­beri lélek magába száll. Látja ki­csinységét, törékenységét, elmúlását az örökéletű, hatalmas, erős nagy természet mellett. S ezt a komor, bús időt szentel­jük mi a halottak emlékének. A szomorú sírkertek domboruló hant­jai ilyenkor megelevenednek. Virág­­koszorúk, égő mécsesek jelzik a soha el nem enyésző emlékek éb­renlétét, a kegyelet gyönyörű virá­gainak évenkénti hajtását, sarját. Minden embernek van gyásza e napon. Mert vájjon kinek nem nyug­szik csendes sirhant alatt valakije? Akit a sors megkímélt még attól a megpróbáltatástól, hogy közeli sze­rettei közül elragadott volna egyet is, annak ott nyugszik valahol mé­lyen elhantolva a jó barátja, kedves pajtása s ha ez sem, mindenesetre ifjúkori álmai, ábrándképei, melye­ket az élet szigorúságai döntöttek a korai elmúlás sötét vermébe. Az álmok temetője olt minő nagy, minő diszes sirkert lehet. Itt nyug­szanak eltemetve szép sorjában mind­ama szép képzeletek, melyeket ifjú­korunkban, csendes alkonyatkor szőttünk, egyedül, kettesben, kiszí­nezve, kifényesítve a jövendő képét, mint urát hazaváró kastélyát a vár­nagy. Eltemettük mind, valahányat szép sorjában. Amint az életvihara végigszáguldott rajtunk sorvasztó, forró leheletével, azonképpen lefor­rázva, elperzselve hanyatlottak le azok az álmok, melyek az élet sike­reiről szóltak, a törekvés elismerésé­ről, a jók megjutalmazásáról, vala­mint a gonoszok megbűnhödéséről. A vihar tovább állt s mi itt marad­tunk, megfosztva mindama szép him­­portól, mely az élet ideáljain ragyo­gott s amely nélkül csak sivár küz­­ködés, hiábavaló kínlódás ittlétünk. De az élet megtanított, hogy megalkudjunk sorsunkkal. Hogy le­mondjunk mindama kívánságokról, melyeket valamikor elengedhetetlen kelléknek gondoltunk jövendő bol­dogságunkhoz. A jetim rettentő való­ságával megtanított minket, hogy a szép álmokból a valóra ébredjünk, a fellegvárak csillámló ezüstjét kellő értékére szállítsuk. Az esztendőnek ebben a szaká­ban évenként kimegyünk a temetőbe. Kimegyünk az elköltözöttek hideg lakába, hogy felkeressük őket kö­­nyeinkkel, virágainkkal, imánkkal, hogy ezzel áldozzunk soha el nem felejthető emléküknek. S ilyenkor temetjük azokat a szép álmokat is, melyek az élet súlyos terhét kellene, hogy megkönnyítsék. Szomorú évforduló ! Minden, de minden mintha arra esküdött volna össze, hogy e napon a külső természet is hozzájáruljon, hogy azt a komor hangulatot, mely bensőnket amúgy is elfogja, még inkább növelje. Az ólmos eső kitint egykedvűen szitál. Elmozva mindent, ami szép volt, amiben élet rejlett s a­mi még nem is oly régen pompázatos szí­neivel gyönyörködtette szemeinket. S mi lehajtott fővel, fedetlen hom­lokkal állunk meg a temető kapuja előtt, megtisztulva bensőnkben s meghatva teljes valónkban, mintha templomba lennénk, az emlékezet, a kegyelet, a hála gyönyörű csarno­kában. S gondolatok kavarognak agyunkban, gondolatok melyek nem hagynak nyugodni. Vajjon nem boldogabbak-e azok, kik ott lenni pihennek megszaba­dulva a fö­di hivságoktól s mind ama­ i város parlamentjéből. Kassa, október 31. Kassa város törvényhatósági bizottsága tegnap délután tartotta e havi rendes köz­gyűlését s annak dacára, hogy napirenden 33 tárgy szerepelt, ezt a halmaz­tárgyat mindössze másfél óra alatt letárgyalta s már egynegyed 7-kor az elnöklő Szalay László főispán kimondhatta, hogy a napi­rend le van tárgyalva s intézkedhetett az iránt, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése november 3-án ejtessék meg. Szóval, nagyon álmos lefolyású köz­gyűlés volt a tegnapi, pedig egy választás is szerepelt a napirenden, de miután erre egyedül a kereskedelmi kamara készült, jelöltje, úgy szólva, minden ellenjelölt nél­kül került ki a választásból. A Lőcsei Ház nem állított jelöltet, csak néhány bizott­sági tag léptetett fel az utolsó pillanatban egy jelöltet, ami szinte kár volt, mert azoktól, akik már előzetesen oda­ígérték szavazatukat, nem lehetett kívánni, hogy megmásítsák adott szavukat. Ha akarunk valamit, azt idejében kell akarnunk, mert készületlenül nem lehet a puszta akaratot érvényesíteni. Ez már régi tanulság. Más­különben a választás így is érdemes pol­gártársunkat ért s személyében a keres­kedelmi osztály is megtisztelve érezheti magát. Egy kis élénkséget idézett elő a köz­művelődési ház kérdése, mely a júliusi közgyűlésen már szerepelt egyszer s most közkívánatra újra tapétára került, hogy biztosabb úton haladhasson megvalósulása felé, ha ugyan még nem késő Néhány felszólalást vont maga után a perlekedés alatt levő műmalom iparvá­gánya is, melyben a város II. fórumon nyertes lett s most a mümalom panasszal élése folytán 3-ik forum előtt van, de a mümalom az újabban elrendelt helyszíni szemle megejtésekor ajánlatot tett a köve­zetvám megváltására s igy a peres ügy békés után nyert megoldást. Akadt egy kis humor is a teremben. Mikor ugyanis Vandracsek Károly és társai azon felebbezését tárgyalta a közgyűlés, hogy az utcán lehessen újra fát vágatni, Adriányi bizottsági tag, mint szintén érde­kelt, azt kérdezte, hogy más, barkóccal kövezett utcán sem lehet vágatni fát ? s Sirolin <£ One* n «Miyet fii ■ tntaOrt, m tett a UMcM, vfMftat, «fid le Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, Influenza y ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen el*deM­etowutgoUU*. OUehe Jfc Cc. Basel (Sri)^

Next