Abauj-Kassai Közlöny, 1909. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-01 / 198. szám

XXXVIII. évfolyam. Szerkesztőség is kiadóhivatal Kossuth Lajos utca 16. szám. Telefon 150 HIRDETÉSI díj megállapodás szerint.­­: HELlJKLK.VIK d. n­. S­árakor, 1909. — 198. nom. W —­Abauj-Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Szerkesztő : KiEKItV GYUIifl. STECKER KÁHOIiY HHkßOHY FEkEfiC Kassa, szerda, szeptember 1. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3 50 Egy* hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10.— Negyedévre K 5.— Egy* hóra K 2.— Egyes szám­ára 4 fillér. Ragunkról. Az «Aíiauj-Kassai Közlöny po­litikai napilap életében a mai nappal jelentős változás állott be. Hogy jobban szolgálhassuk azt a becsületes és hazafias irányzatot, melynek szolgálatá­ban körülbelül négy évtizeden át állott lapunk, megerősítettük szerkesztőségünket s tetszetősebb külső alakot adtunk lapunknak. Szerkesztőségünk megerősítése abban áll, hogy megnyertük szerkesztőnek régi gárdánk mellé a kassai hírlapirodalom egyik legkitűnőbb s legagilisabb mun­kását, Herboly Ferencet, aki a sajtó terén kifejtett sok évi munkálkodása révén a közön­ség osztatlan bizalmát élvezi s aki a mai naptól kezdve lapunk hasábjain fogja erejének teljes­ségével a köz­t szolgálni. Megváltoztattuk lapunk külső alakját is. Mert így sokkal köny­­nyebb áttekinteni az egészet s a ma már annyira kifejlődött nyomda­ipar vívmányai így ha­tározottan jobban érvényesül­hetnek, mint a régi forma mel­lett. Ha tehát az a célunk, hogy tartalmilag élénkebbé és változatosabbá tegyük lapunkat, elengedhetetlen kötelességünk, a tetszetősebb külső alakról is gondoskodni. A kassai polgárságnak régi kedvelt lapja az Abauj-Kassai Közlöny. S amidőn abbeli re­ményünknek adunk kifejezést, hogy a nagyközönség — látván áldozatkészségünket — továbbra is megtisztel bennünket bizal­mával, egyben kijelentjük, hogy mindig hívek maradunk ahoz a zászlóhoz, amely alatt oly sok diadalt arattunk s amely alatt továbbra is küzdve elérjük min­den magyar ember óhaját: szép Hazánk gazdasági és politikai függetlenségét. Törekvéseinkhez, nagy munkánkhoz segítségül hív­juk Kassa város kuruc polgár­ságát s a lelkes támogatás mel­lett a győzelem biztos tudatá­ban adjuk polgártársaink kezébe a teljesen újjászervezett Abauj- Kassai Közlönyt. A szerkesztőség­­ i tanév kezdetén. Kassa, aug. 31. A diáksereg, a nemzet virága a mai nappal arra a szomorú tudatra ébred, hogy az aranyos nagy vakáció elröpült s kezdő­dik ismét a szorgalmi idő. úgy tűnik fel, mintha csak ma lett volna, hogy elbúcsúztak az alma matertől, ahol ifjúságuk legszebb idejét töltötték s ide már is kezdődik a munka, a tudás, a kultúra békés és csendes mun­kálkodásának ideje. A holnapi nap, mint az uj tanév kezdete, ami országunk­ban temérdek gondot és keserű­séget okoz a szülőknek. Mert hát minálunk még nem jöttek reá arra a praktikus ideára, amely a művelt külföld majd minden országában már réges régen a megvalósulás stádiumá­ban nyújtja áldásos működését. Nálunk még mindig különféle elnevezésű iskolákban osztogat­ják a tudomány fenséges ma­­lasztját. Mi még mindig meg­­külömböztetünk gimnáziumot, re­áliskolát, ipariskolát és polgári iskolát s aki az egyikben nyeri kiképeztetését, az bizony később sok minden pályától már eleve el van vágva. Aki véletlenül olyan város­ban született, ahol sem reál, sem gimnázium, avagy ipar­iskola nincsen, hanem — mond­juk — csupán polgári iskolát bir el a vagyonossága s népes­sége, az bizony — ha csak jó módban nem született, kény­telen a polgári iskolába járni s igy az egyetemekből már eleve­­ is ki van zárva, mivel ennek az iskolának elvégzése oda senkit nem en­gedhet. A diplomás pá­lyákat tehát elzárták előle, csu­pán abból a véletlen okból, mert anyagilag nem volt mód­jában a­ más városokban levő gimnáziumot, reáliskolát vagy esetleg az ipariskolát látogat­hatni. Külföldön az ipariskolák mel­lett már csakis az úgynevezett reálgimnáziumok vannak. Ezek az iskolák egybevetett tanterv alapján az összes diplomás pályákra előkészítik a tanulókat s így a szülőket már eleve meg­kímélik attól a gondtól, hogy gyermekeiket melyik pályára készítsék elő abban a kor­ban, mikor a fiúnak sem haj­lamát, sem tehetségét még nem ismerhetik. Ha valaki nálunk véletlenül reáliskolát végzett s később egyéb gimnáziumi érettségihez kötött pályára érez kedvet, akkor a kiegészítő tantárgyakból pótló érettségit kell letennie s ha vé­letlenül nyelvérzéke nincs ki­fejlődve, megtörténhetik, hogy évek hosszú sora alatt sem lesz képes a latinból sikeres érettségit tenni s igy kénytelen­kelletlen oly pályára szorul, melyhez sem kedve, sem hajlama nem hevíti. Nehéz tehát a bei­atások ide­jén a szülők helyzete, mert ké­sőbb azután, ha gyermekeikkel valamely iskolát nagy nehezen elvégeztettek, még az a szemre­hányás is érheti őket, hogy nem gondoskodtak kellőképen fiaik jövendőjéről. S ez mindaddig így lesz, míg a reálgimnázium helyes intéz­ményét a hazai tanrendszerek programmjába fel nem veszik az illetékes tényezők. A reálgimnázium eszméje a tanügyi körökben már régebb idő óta kisért s hogy az mind­­ezideig meg nem valósulhatott, annak okát abban kereshetjük, hogy iskoláink ez idő szerint nélkülözik az egyöntetűséget abban az irányban, hogy még mindig megkülönböztethetünk állami, felekezeti s különösen alapítványi középiskolákat. Az alapítványokon alapuló intézetek átalakítása az alapitó okiratokba ütközik s igy azok esetleges átalakulása — úgy lehet — hogy az alapítványoktól való elesést eredményezheti. S igy száz és egy okból bele kell törődnünk abba, hogy szep­tember első napjain a legtöbb szülő gondteli homlokkal járjon, mivel nem tudja elhatározni, hogy milyen pályára is készítse elő még teljesen kiforratlan s így előre nem sejthető tehetségű s hajlamú csemetéjét. A favorit nálunk még mindig a gimnázium, mert ennek elvég­zése a latárier pályákra szabad bemenetet biztosít, a gimnáziu­mot lepik el tehát a legtömege­sebben, holott az élet egyre azt illusztrálja a maga példáival, hogy a latájner pályák mind te­lítve vannak, azokon tehát csak nélkülözés vár az új jövevé­nyekre. A mai reális élet más igényekkel lép föl, az iskolákat is ezzel kell összhangba hozni. A tanév eleji gondok tehát az idén sem szűnnek meg s nem is fognak mindaddig megszűnni, amíg a reálgimnázium helyes eszméje a megvalósulás stádiu­mába nem lép s a szükségletnek megfelelő számú ipariskolák nem létesülnek, hogy a szülők ne le­gyenek kénytelenek valóságos kálváriát járni, hogy gyermekü­ket egy ipariskolába elhelyez­hessék. tíz éves a kassai szinház. Jubilálunk-e ? Mit kívánunk jubileumi emlékül. Kassa, aug. 31. Ezelőtt 14 évvel történt. Kassa város törvényhatósága egy milliónál jóval nagyobb összeget szavazott meg az uj Nemzeti Szin­ház fölépítésére. Rövid idő múlva dolgoztak a csákányok és a régi szép időknek egyik tanúja: az ócska szinház-épület leomlott. Helyét el­foglalta a mai szinház, a modern kultúrának székhelye, a Múzsák temploma. Az 1899. szeptember havának 28-ik napján tartották színházunk­ban az első előadást. Most lesz te­hát tíz esztendeje. Elég szép és hosszú idő, hogy leszűrődhessék a városnak véleménye, azaz, hogy megállapíthassuk, vájjon meghoz­ta-e ez idő alatt a kassai Nemzeti Színház azt az eredményt, amely­nek elérésére annak létesítése al-

Next