Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 3. sz. - MEGEMLÉKEZÉSEK - TARNAI ANDOR: Szauder József (1917-1975)

Bölcsészdoktori disszertációja Faludi udvari embere címmel jelent meg (1941). A legfontosabb megállapítások máig oly helytállóak benne, hogy ezeken alapul minden további Faludi-kutatás. Szauder József figyelme kedvelt kor­szakának nagy író-egyéniségei felé a magyar irodalomtörténeti kutatások meg­újulásának éveiben fordult. 1953-ban Bessenyeiről, 1955-ben Kölcsey Ferenc­ről jelentetett meg monográfiát. Kisebb monográfia méretű és értékű az a tanulmánya, mely Kazinczy Ferenc Válogatott Művei előtt jelent meg be­vezetésül (1960). Munkássága eme korszakának kisebb cikkeit A romantika útja (1961) és az Olasz irodalom — magyar irodalom (1963) c. kötetekben gyűj­tötte össze. Ciprus és obeliszk c. könyvében (1963) szintetikus művészetszem­léletéről tett tanúságot. Babitsról, Kosztolányiról és Krúdyról írott esszéi a XX. századi magyar irodalom kiváló ismerőjének mutatják. A felvilágosodás korának, valamint a romantikába való átmenet jelenségei­nek az 1960-as évek második felétől egyre inkább elmélyülő tanulmányozására utal egyebek között Kölcsey Ferenc Kiadatlan írásainak (1968) hatalmas kö­tete. Ekkoriban érlelődött meg benne az a nagyjelentőségű s az egész periódus irodalmának rendszerezésére alkalmas gondolat, hogy a romantika előtti, Bessenyei György fellépésétől számítható korszakot a maga egészében a klasz­szicizmus jegyében állónak kell tekinteni. Az alapvető felismerést egyre el­mélyültebben fejtegető tanulmányai Az estve és Az álom c. kötetében (1970) láttak napvilágot. Ugyanekkor kezdett behatóan foglalkozni Csokonaival. Róla megjelentetett dolgozataiból világosan megítélhető, hogy készülő mo­nográfiája teljesen új színben láttatta volna a nem egyszer félreértett vagy félremagyarázott költőt. Az utolsó kötet, amire nevét még életében kinyomtatták, az Irodalom és felvilágosodás c. vaskos tanulmány­gyűjtemény. Azt a korszakot világítják meg lapjain újabb, tárgyszerű kutatásokkal barátai és tanítványai, amely Szauder József fő kutatási területe volt, és az ő Horváth János iránti tisztelete segítette benne a nyilvánosság elé régi mesterének egyik kiadatlan egyetemi előadását. A kötet megtervezése és a munkatársi gárda megszervezése Szauder József érdeme volt: a társszerkesztőnek egyszer ki kellett mondania ezt a nyilvánosság előtt. Szauder József, az Akadémia levelező tagja, 1975 tavaszán addigi munkás­ságának elismeréseképpen az állami díj II. fokozatát kapta. Hazajött, hogy személyesen vegye át a magas kitüntetést, és a fehér asztalnál együtt ünnepelt barátaival. Nagyon jól esett neki a díjban kifejeződő méltánylat, és újult erővel készült régi és újabb feladataira. Egészségi állapotának alakulását évek óta aggodalommal figyelték köze­lebbi ismerősei. Tudtak egy irodalomtörténeti vándorgyűlésről, amelyen, mint utóbb kiderült, már betegnek érezte magát, de akkor senkinek nem szólt, sőt kitűnő előadást tartott. Ama bizonyos szerdai napon, amúgy mellékesen, hirtelen jövő rosszullétekről beszélt, amikor a római utcán meg kellett állnia, hátát a falnak vetnie, s így várni meg elmúltát. Kímélnie kellett volna magát, de ő erre soha nem volt hajlandó, mert testi mivoltát a szellem erejével a mun­kának rendelte alá. Tragikus hirtelenségű távozása nemcsak barátait, tanít­ványait és az egész szakmai közösséget rendítette meg: a magyar irodalomtör­ténet egy egész korszaka sínyli meg, amely szinte gazdátlanná vált. Olyan tudós, szerkesztő és nevelő dőlt ki a sorból élete java idejében, akit pótolni egyhamar nem lehet. Nyomába lépni is alig. Tarnai Andor

Next