Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 17. (1966)

1966 / 5. szám - TANULMÁNY - Szíj Rezső: Szabó Lőrinc és Kner Imre kapcsolatához

német novella. 50 oldal. Ebből is lehet zsebkiadás. Ha nincs még véletlenül lefordítva, nagyon ajánlhatom. Fr. Schiller: A szellemlátók (Die Geisterseher). Fantasztikus regény. Befejezetlen, de azért így is jó. Németül sokszor kiadták. Nagyon érdekes. Sajnos - épp most néztem utána - kissé hosszú: 200 oldal. Azt hiszem, ez tárgytalan. A. Droste-Hülshott: Die Judenbuche. Híres, szép, érdekes klasszikus novella. Kb. 90 oldal. Ez is hosszú, azt hiszem, tehát nem írok róla többet. Hölderlin költeményeiből össze lehetne szedni egy pompás és értékes kötetet. Fr. Hebbel: Schnock mester (Meister Schnock). Ez a legkedvesebb humorú német elbeszélések közé tartozik. Nekem illusztrálva van meg. (Kozmának nagyon jó volna). Nem Hebbel ,nagy’ művei közül való, de igen szép, tiszta kis írás. Verlaine prózája mellett talán az Ön számára a legmegfelelőbb. Lehetne csinálni egy megfelelő terjedelmű latin v. görög v. modern német v. francia lírai anthológiát. Ezeket szedtem össze hirtelenében. Most még a­­nagyobb és csak a szóvátevés­ kedvéért szóvá­­teendő munkákat. Ezek közül leginkább ,szó lehetne­ Baudelaire híres prózai művéről, a Mesterséges paradicsomok (ópium és hasisról). Ez elmond minden elképzelhetőt ezekről a mesterséges gyönyörökről, a készítésüket, élvezetüket, az álmokat, a kijózanodás gyötrelmeit stb. Tulajdonképpen az ópium ellen íródott. Ez kb. 13 ív franciában (oktáv). Ha nagyobb terjedelmű is, bizonyára kapós lenne a Baudelaire név miatt (a teljes ,Fleurs du Man tavaszra jelenik meg a Geniusnál Babits, Tóth meg az én fordításomban), azonkívül, azt hiszem a cím miatt is. Mesterséges gyönyörök! Kitűnő lenne, ha megjelenne magyarul Strindberg két drámája, a Kísértetek szonátája és az Álomjáték. (Traumspiel). Ezt én persze nem fordíthatnám, mert nem tudok svédül. Terjedelmük nem nagy. Mind a kettő a legigazibb Strindberg, a leghíresebb, legmodernebb, legújszerűbb, hangban és technikában egyaránt. Az egész Hasenclever-féle német expresszionizmus a Traum­spiel-technika másolása. - Ezt a két drámát azért nem írtam oda föl előre, a többi ajánlat közé, mert — bár terjedelmük nem nagy - én még németből sem fordíthatnám. Ön ismeri Mikes Dr-t, az apósomat, ő tud svédül és már 10 kötetet fordított Strindberg­ből Dick-nek. Neki kizárólagos joga van az örökösöktől magyar fordításra, Dicknek pedig kiadásra. Most összevesztek. Dick-nek ugyanis nincs pénze (egyébként is sok baj van vele, mert nagyon üzletember, túlságosan) és nem adja ki az elfogyott és igen népszerű Strindberg önvallomás köteteket. Nem tudja kiadni. És mást se, pl. Karinthy egyik könyvét (­Tanár úr kérem"), amely­nek első kiadását évekkel ezelőtt hetek alatt szétkapkodták. Dick Manó évek óta hitegeti Mikest, hogy majd, majd, de nem adja ki a Strindbergeket. És nem akar elszámolni. Meglehet, hogy az ügy elsimul, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy Mikes a napokban bepöröli a kiadóját. Ebben az esetben a kiadás joga egész biztosan felszabadul.­­Sőt az is meglehet, hogy egyelőre Dick is átenged önként egypár kötetet, míg lélekzethez jut. Ezt Mikes elintézné.) Már most: Strind­berg maga, de különösen a drámák igen népszerűek. Strindberg valósággal végigrohant a német színpadokon és teljesen kiszorította Ibsent, aki 10-15 évvel ezelőtt szinte egymagában uralko­dott a színpadon. A drámaíró Strindbergben találta meg ősét, apját a mostani generáció, min­denütt Strindberg a Vorbild, és­­ ha emberi számításunk nem csal, ez a Strindberg-dráma­­kultusz rövidesen átcsap hozzánk is. (Nem a korai, naturalista drámákról beszélek; azokat itt is megismerték, hanem a "modern és bolond" drámákról). Strindberg ma is kitűnő cikk, még kitűnőbb lesz, ha ön megszerezhetne néhány ilyen könyvet és volna kedve, anyagi eszköze a kiadásra igen jól járna és kissé rendbejönnének a pénzügyei is. Magát a Gespenstersonatát vagy a Traumspielt kiadni pedig - ha megvan a kiadási jog­­ nem volna nagyobb befektetés, mint amennyit pl. a Verlaine vagy E. Browning igényel. Szóval, gondolkozzék ezen, ha elkez­dené kiadni .Srindberg drámai művei­-t, vagy kiadná egy-egy drámai munkáját, írjon nekem, majd szólok Mikesnek (addig nem) és ő bizonyára nyélbe üti a dolgot. Ne gondolja, hogy ez valami beugratás akar lenni. Nem. Még csak rábeszélés sem. Hiszen én csak így­­gondolom­ a dolgot, és azért említem meg, mert szeretném, ha jól mennének a kiadványai és sok-sok-sok pénzt kapna. Azonkívül már csak azért se lehet levelem beugratás vagy rábeszélés, mert ilyenre nincs szükség, hiszen itt Pesten akármelyik kiadó két kézzel kapna Strindberg után, ha - nem tudom én, még hány évre - nem volna a kiadás joga Dick Manónak lekötve. Kedves Uram nagyon sokáig elbeszélgettünk. De hát, tudja, ez a hét oldalas levél csak annyi, mintha 15 percig szóval beszélget az ember. Várom szíves válaszát. Tervét (a kis munkákra vonatkozólag) titokban tartom. Írja meg, kinek írt még ez ügyben. Mindenesetre örülök, hogy rám, vagy rám is gondolt..." A válasz 1923. január 10-én kelt, tehát nem sokat váratott magára, s a „kívánt" oldal­mennyiségen Kner Imre sorra veszi a Szabó Lőrinc által felvetett kérdéseket, illetve az általa ajánlott könyveket. A levelet a maga teljességében terjedelme miatt nem

Next