Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 63. (2012)
2012 / 4. szám - MŰVÉSZET - Fried István: Művészetköziség (Irodalom és társművészetek)
7. Kazinczy képzőművészeti vonatkozásait összefoglalta Csatkai Endre: Kazinczy és a képzőművészetek (1925). Bev. Zádor Anna, utószó Rózsa György. Budapest 1983. Ismertetésem: Irodalomtörténeti Közlemények 1985, 745-749. Vö. még tőlem: Az érzékeny neoklasszicista. Vizsgálódások Kazinczy Ferenc körül Sátoraljaújhely-Szeged 1996. 8. Kazinczy Ferenc összes költeményei. S.a.r. Gergye László. Budapest 1998, 94-95- Vö. még Pál József: Canova és Kazinczy. Irodalomtörténeti Közlemények 1978, 187-194. 9. Kazinczy Ferenc levelezése Vili, 568. 10. Uo, ni, 304. (A levélszöveg-változat rászolgálna az elemzésre!) 11. Uo, XXI, 72. 12. Néhány tanulmányra hívom itt fel a figyelmet. Szegedy-Maszák Mihály: A művészi ismétlődés néhány változata az irodalomban és a zenében. In Ismétlődés a művészetben. Szerk. Horváth Iván, Veres András. Budapest 1980, 77-159. Szabolcsi Bence: Az egyidejűségről (Töredék). In: Uő: Válogatott írásai. Vál, a szövegeket gondozta, jegyz., utószó Wilheim András. Budapest 2003, 628-633. Somfai László: Klasszicizmus, neoklasszicizmus és Bartók klasszikus középső stíluskorszaka, Tallián Tibor: Chamisso, Schumann és a hatalmas harmadik. In Látókörök metszéspontja: írások Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára. Szerk. Zemplényi Ferenc, Kulcsár Szabó Ernő, Józan Ildikó, Jeney Éva, Bónus Tibor, Budapest 2003, 406-425, 455-491. Glenn W. Most: Sehnsucht nach Unversehrten. Überlegungen zu Fragmenten und deren Sammlern. In Kulturtechnik Philologie. Zur Theorie des Umgangs mit Texten. Hg. Pál Kelemen, Ernő Kulcsár Szabó, Ábel Tamás. Heidelberg 2011, 21-43. 13 Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia. Liszt Ferenc életének regénye. Budapest 1936. Még az 1930-as években lefordították számos európai nyelvre. 14. A dal változásairól Mozarttól Schubertig. Belza: i.m. 505. 15. Idézi Hamburger Klára: Liszt kalauz. Budapest 1986. 13. 16. Uo. 94. 17. Brockhaus Riemann Zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebecht. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. Budapest 1984. 43. 18. Felhasználtam a kiállításhoz készült értelmező szövegeket és a kiállítási katalógust. Opftenheimer, Mahler und die Musik. Hg. Agnes Huselein—Arno und Alexander Klee. Wien 2010-2011. 19. Hamvas Béla: Brueghel. Sziget 1938. 54-75. Az idézetek a 73. és a 61. lapon. Hamvas másutt azt fejtegeti, hogy Wagnert szorosabb kapcsolat fűzi Baudelaire-hez, mint Schumannhoz, Dosztojevszkij „mélyebben" „rokon Heideggerrel, mint Gogollal". Uo. 59. 20. A 2. sz. jegyzetben i.m. 1045-1074, 1074-1081. 21. Justh Zsigmond naplójában az orosz szobrász Antokolszkij irodalmi ítéleteire érdemes felhívni a figyelmet. Justh Zsigmond naplója és levelei. Vál., jegyz., s.a.r., utószó Kozocsa Sándor. Budapest 1977, 14, 24-25. Egy vázlatról egy megjegyzés: „Note wagnerienne en peinture” (, Wagnert hang a festészetben), 85. Taine hasonlóságot fedez föl egy Munkácsy-kép alakjai és Flaubert Herodiade-ja között. Uo. 123. 22. Tóth Ákos: Picasso őrzője (Az allegória Rilke ötödik duvnoi elégiájában). In Elmélet irodalomtörténet. Szerk. Miklós, Tóth Ákos. Szeged 2004, 77-95. Az idézetek a 79. és 88. lapokon. 23. A 3. sz. jegyzetben i.m. 24. A kötet Schwitters-portréi előttA rémálomfogyatkozás „egzisztencializmusa” olvasható, az utolsó rajz címe Van Gogh felé, amely kronológiailag visszafelé utal az avantgárdból az azt majdnem közvetlenül előző periódusra, amelynek során a személyes emberi létezés és a bölcseletileg körülírt létezés általában a bizonytalanba átcsapó bizonyosból kapja alakját. Hogy aztán a következő versciklusban a személyesség összeérjen a tárgyi világgal, egyik legitimálja a másikat, a bécsi utazásból ide„rém”-lő alagúthoz párosodjon a „fasori hullt lomb”, majd a fulladás ellen szedett „orvosság”. A Tartalom helyett nevesíti, szinte névmutatózza, ami versbéli körül/körbeírás révén volt sejthető. S aztán a szembenézés problematizálódik, a töprengő „S a többiről nem tudok már...” lezáratlanságába futtatva ki a pontvers, a Merzbau (ön)értelmezhetőségét. 25. Mario de Micheli: Az avantgardizmus. Ford. Szabó György. Budapest, 1969. 162. 26. The Thames and Hudson Encyclopiedia of Arts. Consulting Editor Herbert Read. London 1966, 811. Michel Savomillet: Il movimento dada. Milano 1969, 17-18, 96, 27. E fejezetben csupán a Tandori-kötet egy aspektusa került szóba, a verskötet bemutatásához más szempontok érvényesítése is szükséges volna.