Állami főreál iskola, Arad, Az Ezredéves ünnep alkalmából, 1896
I. AZ ARADI ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA MÚLTJA ÉS JELENE. (1874/6—1894/5) Két évtized nem nagy idő egy intézet életében, még hazánkban sem, hol külömben a közoktatás még mindig első szakában áll fejlődésének, s így az aradi reáliskola e nemű tanintézeteink egyik legfiatalabb képviselőjéül tekinthető. Pedig Arad az Alföldnek már földrajzi fekvésénél fogva is legkiválóbb városai közé tartozik. Mint fontos átkelőhelynek előbb-utóbb forgalmi központtá kellett válnia és tényleg már fejlett ipara és kereskedelme volt, mikor végre létrejött a reáliskolája. Több magyar városban azért volt szükség ezen intézetre, mert az iparnak némi lendületet akartak vele adni. Tudjuk ugyanis, hogy Alföldünkön az agrikulturális irány annyira túlnyomó, hogy még a mesterember is csak télen űzi mesterségét, nyáron szívesebben látja a kapát, kaszát. Ily helyeken az iskolától várták a reformot. Aradnak ellenben már megvolt ipara, kereskedelme; ennek fokozása, emelése, tökéletesítése végett volt szüksége ipariskolára, vagy ami akkor ezzel egyértelmű volt, reáliskolára. Ha Arad itt is magára volt utalva, az abszolút kormány előtt nagyon kompromitálva volt a korábban lezajlott események következtében s így az 1850-ben létre jött „Entwurf” jótéteménye sem terjesztett ki reá. Az akkor még jóformán német nyelvű városban nem látták a németségnek oly szilárd bástyáját, mint Pozsonyban, vagy az elnémetesedett Pécsben, és természetesen nem is kapott reáliskolát. Sajátságos felfogás uralkodott akkor . Az „Entwurf “ a „Ratio educationis“-szal szemben a gyakorlati élet követelményeit vette figyelembe; az alreáliskolát úgy tekintette, mint a gyakorlati iparra előkészítő tanintézetet, a felső reáliskolát, mint a technika középiskoláját, és a fejlett iparú 1.