Aradi Közlöny, 1923. december (38. évfolyam, 266-286. szám)

1923-12-01 / 266. szám

KIN 1923 december 1. váltják. Lupas dr. nem elégedett meg a pénzügyminiszter válaszával, mert egyrészt semmit sem mondott, másrészt a román delegáció tagjaitól éppen ellenkező felvilágosítást kapott. Garbiceanu, ak a román delegáció vezetője volt, kijelentette, högy két kérdés kivételével, a tárgyalások teljes eredménnyé fejeződtek be. Elintézték az iskolákkérdését is, csupán az egyházi ügyek rendezése maradt függőben. A tárgyalások félbeszakadtak ugyan, de ez nem jelenti a két kormány felfogásának eltávolodását. Bratianu Vintilia pénzügyminiszter javaslatot terjesztett ezután a kamara elé, a kereskedők külföldi adósságainak rendezése tárgyában. Moldován Viktor a Csík megyében történt szabálytalanságokról beszélt. Bratianu Vintilia javaslatot terjesztett elő, amelyben a kamara felhatalmazását kéri a pénzügyminiszter részére, hogy a csatolt terület nyugdíjasai részére előlegeket folyósíthasson. Ezután áttértek a napirend tárgyalására. Jorga volt az első szónok, aki mindenekelőtt kifejtette az igazi parlamentarizmus lényegét. Hosszabb előadást tartott erről azon képviselők számára, akik a háború előtt nem voltak tagjai a parlamentnek. Arról beszélt, hogy a háború előtti időben a legelkeseredettebb ellenzéki és kormánypárti küzdelmek alatt sem ragadtatták el magukat a képviselők annyira, mint a legutóbbi időben a román parlamentben történt. Kijelentette ezután, hogy mindenben respektálja kollegáik véleményét, mert ez ezúttalr " magának a respektálása is. Ei " kormányt, mert ily hosszúngedte elnyújtani a felirati vita Vásjon nem azért történt-e ez, — kérdezte — mert a kormány nem készült el a parlament elé terjesztendő javaslatokkal, amelyeket a trónbeszédben foglalt Brandisés Balázs főhadnagyok, gróf Thun, Eincke-Grafford és ■ gróf Sylva-Taroucka, Müller hadnagyok, Griez de Rouse zászlós. Ezek Désy marosvásárhelyi népfölkelői mellett harcoltak a zalaszeyki sáncok alatt. És sorra elmondják a következőket: Ezután az agrárreform alkalmazásának módozatairól beszélt. Nem lett volna-e helyesebb a nagybirtokok felosztása és az agrárreform között középutat választani, molert ezáltal sok nehézség és szabálytalanság elkerülhető lett volna. A liberális párt 1913 óta készül az agrárreform keresztvitelére, azonban 1919-ig nem tette meg a szükséges intézkedéseket az adatok beszerzésére, hogy a javaslat gyakorlatilag is könnyen megvalósítható legyen. A földosztás a legnagyobb nemzeti probléma, amelyet a liberális párt érdeküknek szem előtt tartása mellett kisajátított maga részére. Eziután a Hegyvidéki románság panaszait adta elő, akiket évszázados jogaiktól fosztott meg az agrárreform, azáltal, hogy elvette tőlük egyedüli megélhetési forrásukat, az erdőségeket. Több példát sorolt fel, arra nézve, hogy a liberális kormány ezen a téren hogyan érvényesíti az igazságot. Majd áttért a közigazgatás bírálatára. Kijelentette, hogy a közigazgatás kompromittálja az országot a külföld előtt. Visszapillantást vetett a háború után következett kormányok parlamenti programmjára". Az összes kormányok elhanyagolták a tanügyi kérdést és a tanítóságot súlyos anyagi válságba juttatták, akik nyomorognak és emiatt nem végezhetnek lelkiismeretes munkát. Szemére vetette a kormánynak, hogy a regátban meghonosodott és megmételyeződött pártpolitikát átvitte acsatolt területekre. Felhívást intézett a parlament tagjaihoz a román kultúra megmentésére. Beszéde folyamán több ízben megtámadta George Filipescut aki régebben az ő Pártjának tagjai sorába tartozott Az elnök ezután szünetet rendelt el, amelyet egy kellemetlen incidens zavart meg. A képviselők folyosóján Gheorgescu Filipescu Jorgához lépett és felelősségre vonta az őreá tett súlyos szavakért. Erre szóváltás keletkezett Jorga és Filipescu között, amely azonban csak rövid ideig tartott. Az ülés újbóli megnyitása utánJorga tudomására hozta a kamarának az incidenst. Filipescu azonnali elégtételt kért tőlem — mondotta Jorga. Beszédének befejezése után a liberális párt lelkes ünneplésben részesítette Jorgát A padokra felállva, lelkesen tapsoltak a liberálispártiak az ellenzéki vezérnek. Az elnök javasolta, hogy ezt az ünnepélyes ovációt jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Dán Emil kritizálta az ellenzéki pártokból, a felirati vita során elhangzott beszédeket. Délután 2 órakor az elnök, az idő előrehaladottságára való tekintettel az ülést berekesztette. „Bűnügyeket nem védhet az immunitás“ (Az Ulain-ügy a magyar nemzetgyűlésen. — Vázsonyi a jogrendről.) Budapestről táviratoztak. A nemzetgyűlés mai ülésén őrgróf Pallavicini György kijelentette, hogy Ulain ügyében a mentelmi jogon sérelem esett és ezért követeli Ulain azonnal szabadlábrahelyezését. Erre Kaas Albert báró egységespárti képviselő azt mondotta, hogy Magyarországon a Ház szabadságát erősebben védi a mentelmi jog, mint akár az angol parlamentben, de bűnügyeket nem védhet az immunitás. Helyesli a kormány eljárását az ügyben. Gömbös Gyula is felszólalt és előrebocsátotta, hogy bár a puccsistákkal és a bombavetőkkel nem azonosítja magát, de Ulain ügyében bebizonyítható a mentelmi jog megsértése és azért követeli azonnali szabadonbocsátását. Hajlandó Ulainért jót is állani. Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter kérte, hogy az Ulain ügyet a nemzetgyűlésen sürgősen tárgyalják le, mert amíg a nemzetgyűlés előtt van az ügy, addig a bíróság nem foglalkozhat vele. Kijelentetése szerint a szakértekezlet megállapította, hogy az ügy nem alkalmas arra, hogy statáriális bíróság elé vigye. Az ellenzék a fogvatartás ellen, Budapestről táviratozzák. A nemzetgyűlés mai ülésén Szakács Andor határozati javaslatot terjesztett be, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy Ulain további fogvatartása alkotmányjogi sérelem. Rakovszky István szerint csak szubjektív alapon lehet a további fogvatartást helyeselni. Szerinte is alkotmányjogi sértést követett el a letartóztatással a kormány. Kérte a szociáldemokratákat és az egész ellenzéket, hogy foglaljanak állást a további fogvatartás ellen és mondják ki. Hogy a mentelmi jogot megsértették. György Imre dr. szocialista interpellált ezután, aki a puccskísérletet komolynak tartja, de mégis a mentelmi jog sérelmét látja dr. Ulain Ferenc letartóztatásában, mert a tettenérés esete nem forgott fenn. Budapestről táviratozzák. A Központi Demokrata Kör tegnap pártvacsorát adott, amelyen Vázsonyi Vilmos hosszasan beszélt a jogrendről és kijelentette, hogy az csak akkor valósítható meg, ha a kormány eltávolítja azokat, akik a közigazgatásban és a hatalom egyéb ágaiban a kormány gyűlölködő ellenségei és azok elvtársai. Gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy a kormányakarat mindenütt érvényesüljön és ne nevezhessék ki azt, amit a kormány parancsol Bissingen. Huszonhamnadikán délután indul tűnik el a 202 számú I .magaslati pont irányában, ahol a zalaszegkit védő megerősített orosz állások kezdődnek. A 19-ik honvédzászlóalj egyik népfölkelő századát támogattuk. A honvédek élén sovány, idősebb hadnagy haladt, a sapkáját levette, a haja ősz volt, a bajusza is, cigarettázva 10—12 lépésre mindig a csapata előtt haladt. A katonát „méltóságos jó arunknak“ szólították. Nekünk rögtön feltűnt a legénység és a tiszt viszonya, a honvédek úgy néztek föl rá, mint valami szentre, ő mindegyiket a nevén szólította. Meglepetésszerűen szuronnyal rajtaütöttek az orosz állásokon, elfoglalták és befészkelték magukat. — Most kezdődött ez. igazi tánc. A szomszéd sáncok gránátokkal lőtték a honvédeket, az öreg méltóságos hadnagy azonban tudomást sem tett erről, tovább is a katol fiák előtt járkált, cigarettázott, a sebesülteket kötözgette. Megtudtuk, hogy a hadnagy- úr Désy Zoltán magyar képviselő, nyugalmazott államtitkár. Fél 11 órakor koromsötét lett az ágyutűz megszűnt rövid időre, odamentünk Désyihez és bemutatkoztunk. Mosolyogva kínált cigarettával, azt mondta szenvedélyes dohányzó, nem birja füst nélkül. Éjféltájban a honvédek és a lovakról leszállott dragonyosok és huszárok színironnyal, karabélylyal mintegy 800 métert előre dolgozták magukat és elérték azt a pontot. Zaleszcyki—Horodnyicai mellékvasúti vonal az állami országutat keresztezi. Mi a jobbszárnyon kerekedtünk, Désyé volt a centrum. Az oroszok egyre nagyobb tömegeket dobtak elénk, Désyt egész regimentek támadták, amelyeknek kozák erősítései is voltak. A honvédek állása előtt rettenetes öldöklés folyt, még láttam, hogy. Désy a csapat élére fut és ellentámadást parancsolt. 200 lépésre Désy megbotlott és elesett. Nem hiszem, hogy sebet kapott volna, mert az ellenség oly közel volt, hogy puskát már senki sem használt, szuronnyal, dárdával dolgoztak mindkét részről .Még estében is kiáltozott, a honvédek mondják, hogy azt kiáltotta: Fiaim, fiaim, ne törődjetek... — Valószínűleg egy kidöntött drótsövénybe botlott, igy csúszott a sárba. Nyomban 10—12 kozák esett neki, mi ki akartuk vágni, de a túlerővel szemben nem tudtunk a közelébe férkőzni. Meggyőződésem Désy sértetlenül került kozákok kezére, ha már nem él, úgy lemészárolták. Gróf Brandis: Thun fiadnagygyal 11 óra táján fölkerestük ■Désyt, hogy tiszteletünket tegyük nála. Végtelenül imponált nekünk, hivatásos katonáknak, az Ősz magyar úr, akinek nem kellett volt háborúba menni. 56 éves, mögötte tiszteletreméltó most, ki kérte volna tőle számon, miért nincs a harctéren ? Meg is kérdeztem:* Főhadnagy úr, 56 esztendejével zavarba hoz bennünket fiatalokat mondja smeg kérem, mi okból szánta magát rá, hogy kardot kössön ? Őméltósága igy felelt: — Én népképviselő vagyok, amikor a választóim bevonultak, egy pillanatig sem haboztam, a lelkiismertem parancsolta, hogy amint követjük, megosszam velüka háború szenvedéseit. Különben pedig a jövő nagy kérdéseire ez a háború adja meg a választ. A magyar képviselőházan kell foglalkozni a háborúval, előzményekkel, lefolyásával, következményeivel, hogyan is szólhatnék én hozzá becsülettel, ha nem saját tapasztalataim alapján. Désy Zoltán tőlem 150 lépésre esett el. Az oroszok fényszórókat vetítettek és tisztán, világosan láttam mindent. Nem sebesült meg, a síkos talajon, vagy drótsövénybe akadva botlott meg. Elég kiáltozott, és estében pisztolgyával tüzelt. A hangját nem hallhattam, mert Désy egyébként is rekedten beszélt, meglehetett hülye. A kozákok rávetették magukat, dulakodás közben megölték. Gróf Thun: Az arca sápadt.