Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
ez utóbbi ő is kíván oly világpolgári nevelést, mely a nemzeti tulajdonságokat nem rontja le, hanem inkább megnemesíti. Moltkéra hivatkozik aki nemcsak azt mondotta, hogy az örök béke álom s még hozzá nem is szép álom, hanem azt is, hogy még a győzelmes háború is nemzeti veszedelem s hogy ezt a tudatot csak tökéletesebb vallásos és erkölcsös neveléssel lehet általánossá tenni. Az evolúció tana, úgymond szerző, arra a következtetésre jut, hogy az emberiség lassú, de fokozatos fejlődése nem intellektuális, hanem érzelmi, vallásos természetű. Kantra hivatkozva azt a tételt állítja fel, hogy az emberiség egységes szervezése és ezzel a tartós béke csak az etnikai és vallási univerzalizmus alapján érhető el. Messze fekvő, utópisztikus célok, gondolják erre a legtöbben, sokan még talán destruktív irányzatnak tartják ez eszmét. De vannak veszmék, melyek felé az emberiségnek folyton törekednie kell, még ha teljességükben utolérhetetlenek — máskülönben a barbarizmus dekadenciájába rohanunk. Vermittlung und gute Dienste in Vergangenheit und Zukunft von Edgar de Melville. lV-\-159. Verl. Fr. A. Perthes. Gotha, 1920. Ára 14 mk: Edgar de Melville, akinek a neve a hágai békekonferenciáról kiadott művei által a nemzetközi jog művelői előtt eléggé ismeretes, e művében a békeközvetítés (mediatio) és a jó szolgálatok (bons offices) történelmi fejlődését és jelentőségét fejtegeti. Először is kellő meghatározását iparkodik adni a diplomáciai terminológia e két kifejezésének, melyet sokszor összetévesztenek egymással is és a döntőbíróság intézményével. Az utóbbitól abban különböznek, hogy nem bírnak kötelező erővel, egymás közt pedig az a különbség, hogy a jó szolgálatoknál a békeszerzés munkáját egy vagy több nem érdekelt hatalom bevezeti s előmozdítja, de a tárgyalások folyamatába nem foly be közvetlenül, míg a medialiónál ez utóbbi tisztet is teljesíti. A gyakorlatban mindkét intézmény már századok óta fennállott, a középkorban nevezetesen a pápák gyakorolták számos esetben, de jogi formát a bécsi kongresszusban (1815) öltöttek és továbbfejlesztették a párisi (1856) és berlini (1878 és 1885) kongresszusok. Fölötte érdekes az a fejlődés, melyeket e két intézményére vonatkozólag a hágai konferenciák és pánamerikai szerződések által nyertek. A könyvet nagyon értékessé teszi az, hogy függelékben az összes okmányokat eredeti nyelven tartalmazza. Dr. Alfred H. Fried: Mein Kriegstagebuch. Négy kötet. M. Raschers Verlag. Zürich. Fried A. H., az ismert Nobeldijas pacifista, kit a háború a bécsi pacifista világkongresszusra való előkészületek között lepett meg, a háború megindításától kezdve a hadi eseményekre és diplomáciai akciókra vonatkozó naplót vezetett, melyet aztán az általa szerkesztett Friedenswarte-ban leközölt. Fölötte üdvös dolog volt, hogy ezeket a napi események hatása alatt leírt impressziókat most mintegy 2000 oldalra terjedő négy kötetben kiadta. Minthogy Fried a háború első hónapjaiban lakóhelyét áttette Svájcba onnan objektív szemüvegen át nézhette a világot, ezek a feljegyzések rendkívül sok értékes és érdekes anyagot tartalmaznak és nélkülözhetetlenek lesznek mindenki számára, aki ennek a háborúnak igazi lefolyását meg-