Autó-Motor, 1966. január-június (19. évfolyam 1-12. szám)

1966-01-06 / 1. szám

EGY HÉTKÖZNAPI ÜNNEP AZ IKARUSBAN AZ ÚJ GYÁRTÁSI SOROK SZAKMAI BEMUTATÓJA Idegen hangzású, bár nálunk megszokott, pattogó rit­musú szó a rekonstrukció. Ami e kifejezés mögött van, az mindig egy-egy üzem vagy gyár, néha eg­ész ipartelep átalakulását, megfiatalodását, az ok­tani munka változását jelenti. És jelent sok-sok gondot, de még több örömet, amikor az elképzelés megvalósul, kész az újjászületett csarnok, amelynek falai között könnyebben dolgozhat­nak az emberek, hasznosabban működnek a gépek. Valami ilyesmi történt most a méreteiben éppúgy, mint tekintélyében is mind nagyobbá nőve mátyásföldi Ika­rusban is. Illetve ott most több történt, mint ami általá­ban jelenti a rekonstrukciót. Az, hogy Európának már ma is egyik legnagyobb autó­­buszgyára — mert annak számít a mi Ikarusunk — nem­rég gondolt egy merészet, és az elgondolás most megvaló­sult. Az igazság kedvéért mindjárt az elején megjegyezzük, hogy a lépés, amelyet merésznek nevezünk, sokak aggo­dalmával párosult. At­tól féltek, hogy tapasztalatok nél­kül, saját erejükből nem tudják megoldani a feladatot, hiszen nem a szokott munkáról, nem a tényleges autó­busz gyárt­á­sról volt szó. Azt, hogy változtatni kell a ki­alakult gyakorlaton, amely gátolta, hogy több jármű, az eddiginél gazdaságosabban, ésszerűbben készüljön, senki sem vitatta. A vita csak azon támadt: várják-e meg, amíg az ilyen esetekben szokásos módon valamelyik gyáron kívüli tervezőintézetben elkészítik az átépítés raj­zait, majd azt követően— de ki tudja, mikor — hozzá is fognak új falak emeléséhez, új­ berendezések elkészítésé­hez, új szerelőszalagok kialakításához. Amikor 1963-ban az Ikarus vezetői felmérték a tenni­valókat, megállapították, mi lehet az, ami majd később jól megfontolt terveik végrehajtásához szükséges. Mi kell ahhoz, hogy olyan gyártási formát alkalmazzanak, amelyen, belül kevesebb gonddal készülhet sokkal több modern autóbusz. A mátyásföldi járműgyártók igyekeztek mindent meg­tenni, hogy közelebb kerüljenek az 1970-es tervhez, amely számukra az­t jelenti: abban az évben 8000 új jármű gör­düljön ki a kapun . . . A mostani nagy lépést már ezért a célért tették. És az elmúlt év decemberének egyik hétköznapját az új alko­tások felavatása színesítette ünneppé. De ezen az ünne­pen is épp úgy folyt a munka, mint az új szerelőszala­gok építése idején. És ez egy újabb olyan tény, amely mások elé szintén példaként állítható. Az Ikarus-gyári emberek, akik gazdaként élnek, dolgoznak a hatalmas üzemben, érzik, tudják, mennyire várják tőlük mind ná­lunk, mind külföldön az új autóbuszokat Megoldották, hogy addig is, amíg a korszerűbb techno­lógiákra, az új termelési rendre áttérnek, ne álljon meg, de még ne is csorbuljon a régi. És ez az új termelési forma, amelyet most mér a gyár jórészében alkalmaznak, hangsúlyozzuk, a gyáron belüli emberek tervei, ötletei, ügyessége és sok-sok munkája nyomán valósult meg. Ők igazán jól tudták, hol és hogyan kell változtatni mindazon, amit mér kinőttek, ami már elavult, akadályt képezett. Ennek megfelelően alakították ki az úgynevezett vázas üzemben a gépesített vonalmoz­gatást, majd sorban készültek el az új szerelő és fényező üzemek. És ahogyan változott a technológia, úgy lettek pontosabbak az egyes munkaüzemek, úgy határolódtak el, majd ésszerűbben úgy fonódtak végül össze a külön­böző munkafázisok. Az ütemszámok csökkenésével lerövidültek a gyártási idők, és a régivel azonos területen most mégis több lett a hely, könnyebb, egyszerűbb a munka. A számítás sze­rint történt minden. Ez annak is köszönhető, hogy a kísérleti mintapéldányokon, próbálták ki mindazt, amit ma már üzemszerűen alkalmaznak. Körültekintően, nagy gondosságigal tettek meg mindent a számukra új feladat­körben, amely a gyár további építését jelentette. Bizo­nyítva látszik, hogy jól gazdálkodtak minden fillérrel, és máris jól kamatoztatják a saját pénzüket. Hirth Ferenc, az Ikarus gyár igazgatója az ünnepélyes szakmai bemutató alkalmával azt mondotta: elérték a gyárfejlesztés érdekében kitűzött célokat. Legalább is az egyik nagy lépést megtették a­zon az úton, amelyen járva nemcsak több, hanem korszerűbb, jobb autóbuszokat tudnak előállítani. Minden elismerés­t megérdemelnek azok a dolgozók, akik az építkezés ideje alatt rosszabb munkakörülmé­nyek között is pontosan végezték feladataikat, de főként azok, akik sok áldozatott hoztak annak érdekében, hogy az építkezés sikeres legyen. Azon a hétköznapi ünnepen a gyáriak kifejezték eltö­kélt szándékukat, hogy az új berendezések megfelelő ki­használásával még jobban fogják szolgálni azokat a ter­veket, amelyek a népgazdaság­­­zámára mind több és több autóbuszt jelentenek. 3

Next