Autó-Motor, 1966. január-június (19. évfolyam 1-12. szám)
1966-01-06 / 1. szám
EGY HÉTKÖZNAPI ÜNNEP AZ IKARUSBAN AZ ÚJ GYÁRTÁSI SOROK SZAKMAI BEMUTATÓJA Idegen hangzású, bár nálunk megszokott, pattogó ritmusú szó a rekonstrukció. Ami e kifejezés mögött van, az mindig egy-egy üzem vagy gyár, néha egész ipartelep átalakulását, megfiatalodását, az oktani munka változását jelenti. És jelent sok-sok gondot, de még több örömet, amikor az elképzelés megvalósul, kész az újjászületett csarnok, amelynek falai között könnyebben dolgozhatnak az emberek, hasznosabban működnek a gépek. Valami ilyesmi történt most a méreteiben éppúgy, mint tekintélyében is mind nagyobbá nőve mátyásföldi Ikarusban is. Illetve ott most több történt, mint ami általában jelenti a rekonstrukciót. Az, hogy Európának már ma is egyik legnagyobb autóbuszgyára — mert annak számít a mi Ikarusunk — nemrég gondolt egy merészet, és az elgondolás most megvalósult. Az igazság kedvéért mindjárt az elején megjegyezzük, hogy a lépés, amelyet merésznek nevezünk, sokak aggodalmával párosult. Attól féltek, hogy tapasztalatok nélkül, saját erejükből nem tudják megoldani a feladatot, hiszen nem a szokott munkáról, nem a tényleges autóbusz gyártásról volt szó. Azt, hogy változtatni kell a kialakult gyakorlaton, amely gátolta, hogy több jármű, az eddiginél gazdaságosabban, ésszerűbben készüljön, senki sem vitatta. A vita csak azon támadt: várják-e meg, amíg az ilyen esetekben szokásos módon valamelyik gyáron kívüli tervezőintézetben elkészítik az átépítés rajzait, majd azt követően— de ki tudja, mikor — hozzá is fognak új falak emeléséhez, új berendezések elkészítéséhez, új szerelőszalagok kialakításához. Amikor 1963-ban az Ikarus vezetői felmérték a tennivalókat, megállapították, mi lehet az, ami majd később jól megfontolt terveik végrehajtásához szükséges. Mi kell ahhoz, hogy olyan gyártási formát alkalmazzanak, amelyen, belül kevesebb gonddal készülhet sokkal több modern autóbusz. A mátyásföldi járműgyártók igyekeztek mindent megtenni, hogy közelebb kerüljenek az 1970-es tervhez, amely számukra azt jelenti: abban az évben 8000 új jármű gördüljön ki a kapun . . . A mostani nagy lépést már ezért a célért tették. És az elmúlt év decemberének egyik hétköznapját az új alkotások felavatása színesítette ünneppé. De ezen az ünnepen is épp úgy folyt a munka, mint az új szerelőszalagok építése idején. És ez egy újabb olyan tény, amely mások elé szintén példaként állítható. Az Ikarus-gyári emberek, akik gazdaként élnek, dolgoznak a hatalmas üzemben, érzik, tudják, mennyire várják tőlük mind nálunk, mind külföldön az új autóbuszokat Megoldották, hogy addig is, amíg a korszerűbb technológiákra, az új termelési rendre áttérnek, ne álljon meg, de még ne is csorbuljon a régi. És ez az új termelési forma, amelyet most mér a gyár jórészében alkalmaznak, hangsúlyozzuk, a gyáron belüli emberek tervei, ötletei, ügyessége és sok-sok munkája nyomán valósult meg. Ők igazán jól tudták, hol és hogyan kell változtatni mindazon, amit mér kinőttek, ami már elavult, akadályt képezett. Ennek megfelelően alakították ki az úgynevezett vázas üzemben a gépesített vonalmozgatást, majd sorban készültek el az új szerelő és fényező üzemek. És ahogyan változott a technológia, úgy lettek pontosabbak az egyes munkaüzemek, úgy határolódtak el, majd ésszerűbben úgy fonódtak végül össze a különböző munkafázisok. Az ütemszámok csökkenésével lerövidültek a gyártási idők, és a régivel azonos területen most mégis több lett a hely, könnyebb, egyszerűbb a munka. A számítás szerint történt minden. Ez annak is köszönhető, hogy a kísérleti mintapéldányokon, próbálták ki mindazt, amit ma már üzemszerűen alkalmaznak. Körültekintően, nagy gondosságigal tettek meg mindent a számukra új feladatkörben, amely a gyár további építését jelentette. Bizonyítva látszik, hogy jól gazdálkodtak minden fillérrel, és máris jól kamatoztatják a saját pénzüket. Hirth Ferenc, az Ikarus gyár igazgatója az ünnepélyes szakmai bemutató alkalmával azt mondotta: elérték a gyárfejlesztés érdekében kitűzött célokat. Legalább is az egyik nagy lépést megtették azon az úton, amelyen járva nemcsak több, hanem korszerűbb, jobb autóbuszokat tudnak előállítani. Minden elismerést megérdemelnek azok a dolgozók, akik az építkezés ideje alatt rosszabb munkakörülmények között is pontosan végezték feladataikat, de főként azok, akik sok áldozatott hoztak annak érdekében, hogy az építkezés sikeres legyen. Azon a hétköznapi ünnepen a gyáriak kifejezték eltökélt szándékukat, hogy az új berendezések megfelelő kihasználásával még jobban fogják szolgálni azokat a terveket, amelyek a népgazdaságzámára mind több és több autóbuszt jelentenek. 3