Autó-Motor, 1967. január-június (20. évfolyam 1-12. szám)

1967-02-06 / 3. szám

Legutóbbi számunkban válaszoltunk már az egyik olyan levélre, amelynek írója jogi szempontból kifogá­solja a főkapitányi rendeletnek a fővárosi közlekedés szabályozásával kapcsolatban kiadott egyes előírásait Ezek az előírások érthetően nemcsak a fővárosi illető­ségű autósokat és motorosokat érintik, hiszen nagyon kevés lehet azoknak a gépjárművezetőknek a száma, akik évente legalább egyszer ne utaznának keresztül Budapest útjain. Ezt a levelet is, amelyre most válaszo­lunk, K. I. jeligéjű olvasónk Szegedről írta. Levelének első részében a rendelkezés 3. §-ának v6) pontját kifogásolja: ,,A várakozási szabályok megsértése esetén a tulajdonos költ­ségére külön kijelölt telepre a gépjármű elszállítható, ahonnan az a tulajdonos kérelmére a szállítási, esetleg tárolási költ­ség befizetése után adható ki. (Érvényes forgalmi engedély felmutatása mellett.)” Olvasónk ezt a szankciót törvényellenesnek tartja, mert a közúti közlekedési szabálysértésekről szóló 37/1962. (IX. 29.) sz. kormányrendelet ilyen büntetést nem ismer. Ez csakugyan igaz. A rendelet megfogalmazóinak állás­pontja szerint ez azonban nem büntetés, hanem eljárás az elkövetett szabálysértés megszüntetésére. De tegyük hozzá, hogy ez az előírás nem kötelező érvényű, hanem csak lehetőséget ad erre az eljárásra ,, elszállítható"­. Ilyen rendelkezést nagyon sok országban érvényesíte­nek. Levélírónk felveti azt a kérdést: nem rongálódik-e meg a kocsi az ilyen elszállításnál? És akkor kinek kell megtérítenie a kárt? Jogilag az a helyzet, hogy ezt az esetleges kárt jogellenes cselekményével maga a szabály­­sértő idézte elő, s így ezért ő maga lenne felelős. De mindent el kell követni, hogy ilyen károsodás ne kelet­keznék. Reméljük tehát, hogy a rendőrség ezzel az el­szállítási lehetőséggel csak feltétlenül szükséges esetek­ben él. És helyes lenne, ha a mi rendőrségünk is hasz­nálhatna olyan speciális elszállító­ kocsit, amely az ilyen eljárást könnyedén, sérülésmentesen bonyolíthatja le. Tudomásunk szerint például a belgrádi rendőrségnek három ilyen szállító­ alkalmatossága is van, amelynek platóját le lehet süllyeszteni, s egy hidraulikus szer­kezettel a befékezett kocsit is fel lehet csúsztatni a ron­gálódás minden veszélye nélkül. Az idézett levél második része a Duna-hidak egyes különleges közlekedési szabályait tartja „törvényellenes­nek”. A budapesti hidakra már 1903-ban adtak ki speciális rendelkezéseket! Azóta is a Kresz minden „megújho­dása” alkalmával újból megfogalmazták azokat a szabá­lyokat, amelyek az egyes Duna-hidakon a közlekedést a Kresz-előírásokon túlmenően, vagy éppen azoktól el­térően állapították meg. Itt van mindjárt az az „általános szabály”, amelyet levélírónk kifogásol: „Mindazokon a hidakon, ahol ezt útburkolati jel mutatja, pár­huzamosan lehet közlekedni.” Ez valóban ellentétes a Kresz 48. §-ának alapelvével, amely engedélyezi a párhuzamos közlekedést minden olyan úttesten, „ahol a menetirány szerinti jobb oldalon két vagy több forgalmi sáv áll rendelkezésre." Tehát nemcsak ott, ahol ezt útburkolati jel mutatja. Mégis szük­ségesnek látták a fővárosi Duna-hidakon a párhuzamos közlekedést útburkolati jelzéshez kötni. Egyrészt mert néhány híd vonalvezetése nem töretlen, másrészt van olyan hidunk is (Árpád-híd­), amely egyes szakaszain különböző szélességű. De tulajdonképpen „törvényellenes” az a könnyítés is, hogy: ,,A Lánchídon . . . közúti baleset vagy a jármű műszaki meg­hibásodása esetén az akadályozó járművek kikerülése célja­ a megváltozott budapesti szabályokról (2) ból a szembejövő forgalom akadályozása nélkül a záróvonal átléphető”. Hiszen a Kresz a 27. § (2) bekezdésében minden esetben tiltja a záróvonal átlépését, sőt érintését is! Érthető tehát, hogy a főkapitányi rendelkezés hatálybalépése után is akadtak, akik az ott intézkedő rendőrök felszólí­tása ellenére se voltak hajlandók a Lánchídon a forga­lom folyamatossága érdekében a záróvonalat átlépni. Azt mondták: „Ez biztosan beugratás..Pedig adott esetben csak az ilyen kényszerű „törvényellenesség” biztosíthatja a sajnálatosan keskeny hídon a járművek továbbhaladását. Helyesli a levélíró, hogy a Szabadság-hídon „személy­­gépkocsik és motorkerékpárok minden járművet előz­hetnek”, de „Más járművekkel előzni tilos”. Minthogy ez egyszerűen azt jelenti, hogy „teherautókkal előzni ti­los", kifogásolja viszont, hogy ezt miért nem lehet táb­lával tudatosítani! Ebben feltétlenül igaza van. Jó lenne beiktatni a mi Kreszünkbe is a sok országban bevált táblát ennek a tilalomnak a jelzésére. Sőt, mivel e tábla jelentése félreérthetetlen, nem találnánk „törvénysértő­nek”, ha a Szabadság-híd bejáratainál ezt addig is fel­állítanák. Várjuk a további hozzászólásokat! Reményi-Gyenes István Már most is alkalmazni le­hetne ezt a két félreérthe­tetlen jelentésű táblát pél­dául a Szabadság-híd tor­kolatainál, jelezve: teher­autóval tilos előzni, illetve ennek a tilalomnak vége Bojár Sándor fotoriporter készítette ezt a képet Párizsban, arról a jelenetről, amikor a rendőrök elszállítják a tilos helyen parkoló autót. Persze, különleges szállítóeszköz biztosítja, hogy a szabálysértő jármű ne rongálódjék meg Azt az új főkapitányi rendelkezést senki sem kifogásolta, hogy: „Rakodó vagy várakozó terület biz­tosítása érdekében önhatalmúan a köz­lekedésrendészet hoz­zájárulása nélkül út­burkolati vagy más jelzést alkalmazni tilos.” Mégis most januárban, a rende­let hatálybalépése után készítette ezt a felvételt Herendi Viktor kollégánk — a reprezentatív Nép­­köztársaság útján! 23

Next