Autó-Motor, 1967. január-június (20. évfolyam 1-12. szám)
1967-02-06 / 3. szám
Legutóbbi számunkban válaszoltunk már az egyik olyan levélre, amelynek írója jogi szempontból kifogásolja a főkapitányi rendeletnek a fővárosi közlekedés szabályozásával kapcsolatban kiadott egyes előírásait Ezek az előírások érthetően nemcsak a fővárosi illetőségű autósokat és motorosokat érintik, hiszen nagyon kevés lehet azoknak a gépjárművezetőknek a száma, akik évente legalább egyszer ne utaznának keresztül Budapest útjain. Ezt a levelet is, amelyre most válaszolunk, K. I. jeligéjű olvasónk Szegedről írta. Levelének első részében a rendelkezés 3. §-ának v6) pontját kifogásolja: ,,A várakozási szabályok megsértése esetén a tulajdonos költségére külön kijelölt telepre a gépjármű elszállítható, ahonnan az a tulajdonos kérelmére a szállítási, esetleg tárolási költség befizetése után adható ki. (Érvényes forgalmi engedély felmutatása mellett.)” Olvasónk ezt a szankciót törvényellenesnek tartja, mert a közúti közlekedési szabálysértésekről szóló 37/1962. (IX. 29.) sz. kormányrendelet ilyen büntetést nem ismer. Ez csakugyan igaz. A rendelet megfogalmazóinak álláspontja szerint ez azonban nem büntetés, hanem eljárás az elkövetett szabálysértés megszüntetésére. De tegyük hozzá, hogy ez az előírás nem kötelező érvényű, hanem csak lehetőséget ad erre az eljárásra ,, elszállítható". Ilyen rendelkezést nagyon sok országban érvényesítenek. Levélírónk felveti azt a kérdést: nem rongálódik-e meg a kocsi az ilyen elszállításnál? És akkor kinek kell megtérítenie a kárt? Jogilag az a helyzet, hogy ezt az esetleges kárt jogellenes cselekményével maga a szabálysértő idézte elő, s így ezért ő maga lenne felelős. De mindent el kell követni, hogy ilyen károsodás ne keletkeznék. Reméljük tehát, hogy a rendőrség ezzel az elszállítási lehetőséggel csak feltétlenül szükséges esetekben él. És helyes lenne, ha a mi rendőrségünk is használhatna olyan speciális elszállító kocsit, amely az ilyen eljárást könnyedén, sérülésmentesen bonyolíthatja le. Tudomásunk szerint például a belgrádi rendőrségnek három ilyen szállító alkalmatossága is van, amelynek platóját le lehet süllyeszteni, s egy hidraulikus szerkezettel a befékezett kocsit is fel lehet csúsztatni a rongálódás minden veszélye nélkül. Az idézett levél második része a Duna-hidak egyes különleges közlekedési szabályait tartja „törvényellenesnek”. A budapesti hidakra már 1903-ban adtak ki speciális rendelkezéseket! Azóta is a Kresz minden „megújhodása” alkalmával újból megfogalmazták azokat a szabályokat, amelyek az egyes Duna-hidakon a közlekedést a Kresz-előírásokon túlmenően, vagy éppen azoktól eltérően állapították meg. Itt van mindjárt az az „általános szabály”, amelyet levélírónk kifogásol: „Mindazokon a hidakon, ahol ezt útburkolati jel mutatja, párhuzamosan lehet közlekedni.” Ez valóban ellentétes a Kresz 48. §-ának alapelvével, amely engedélyezi a párhuzamos közlekedést minden olyan úttesten, „ahol a menetirány szerinti jobb oldalon két vagy több forgalmi sáv áll rendelkezésre." Tehát nemcsak ott, ahol ezt útburkolati jel mutatja. Mégis szükségesnek látták a fővárosi Duna-hidakon a párhuzamos közlekedést útburkolati jelzéshez kötni. Egyrészt mert néhány híd vonalvezetése nem töretlen, másrészt van olyan hidunk is (Árpád-híd), amely egyes szakaszain különböző szélességű. De tulajdonképpen „törvényellenes” az a könnyítés is, hogy: ,,A Lánchídon . . . közúti baleset vagy a jármű műszaki meghibásodása esetén az akadályozó járművek kikerülése célja a megváltozott budapesti szabályokról (2) ból a szembejövő forgalom akadályozása nélkül a záróvonal átléphető”. Hiszen a Kresz a 27. § (2) bekezdésében minden esetben tiltja a záróvonal átlépését, sőt érintését is! Érthető tehát, hogy a főkapitányi rendelkezés hatálybalépése után is akadtak, akik az ott intézkedő rendőrök felszólítása ellenére se voltak hajlandók a Lánchídon a forgalom folyamatossága érdekében a záróvonalat átlépni. Azt mondták: „Ez biztosan beugratás..Pedig adott esetben csak az ilyen kényszerű „törvényellenesség” biztosíthatja a sajnálatosan keskeny hídon a járművek továbbhaladását. Helyesli a levélíró, hogy a Szabadság-hídon „személygépkocsik és motorkerékpárok minden járművet előzhetnek”, de „Más járművekkel előzni tilos”. Minthogy ez egyszerűen azt jelenti, hogy „teherautókkal előzni tilos", kifogásolja viszont, hogy ezt miért nem lehet táblával tudatosítani! Ebben feltétlenül igaza van. Jó lenne beiktatni a mi Kreszünkbe is a sok országban bevált táblát ennek a tilalomnak a jelzésére. Sőt, mivel e tábla jelentése félreérthetetlen, nem találnánk „törvénysértőnek”, ha a Szabadság-híd bejáratainál ezt addig is felállítanák. Várjuk a további hozzászólásokat! Reményi-Gyenes István Már most is alkalmazni lehetne ezt a két félreérthetetlen jelentésű táblát például a Szabadság-híd torkolatainál, jelezve: teherautóval tilos előzni, illetve ennek a tilalomnak vége Bojár Sándor fotoriporter készítette ezt a képet Párizsban, arról a jelenetről, amikor a rendőrök elszállítják a tilos helyen parkoló autót. Persze, különleges szállítóeszköz biztosítja, hogy a szabálysértő jármű ne rongálódjék meg Azt az új főkapitányi rendelkezést senki sem kifogásolta, hogy: „Rakodó vagy várakozó terület biztosítása érdekében önhatalmúan a közlekedésrendészet hozzájárulása nélkül útburkolati vagy más jelzést alkalmazni tilos.” Mégis most januárban, a rendelet hatálybalépése után készítette ezt a felvételt Herendi Viktor kollégánk — a reprezentatív Népköztársaság útján! 23