Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
Budapest, 192?. __„ ^XX. ^ K Szombat, június 2*. Előfizetési árak: _ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre............... noo K — 1 MH81 mi m ns jwsgm Budapest, Rakoczi-nt 54. H. Félévre.....................„ 560 „ —„ |||||||, 111 §]|[ ’ Bfállleti Telefon:Jn78«1l3-36, József 122-Sí «ő” |” Jsm Jm j§§ III fi ISZ/ MhbL kiadóhivatal. Egyes számára Budapesten, vidé- Étfí H 4pw ifi fái fii? ® ééf SBBE Budapest, Rákóczi-út 54. s*. ken és a pályaudvarokon 5 korona. |§LJf: MF P §fl ^ WJ Telefon: József 18-35. .TfasefktaS, Ausztriában hétköznap 80, vásár* Jffiajr BS iffl B| József 122-56. nap 100 osztrák korona. Ml1 Bl SSm WSk JB HK AH JB jfffflff ■B ----Megjelenik ünnep utáni napok Jtf f| B M %.|| FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. tfflsfff» Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS Nem ugrunk be az ébredő nyilatkozatnak, amely megjelöli, melyik politikai világtájon kell keresni a bombavető stílust. Az egyik megtalálható itt s az nem jelenti, hogy nem található meg ott is. Mi azt valljuk, hogy a bomba ■utálatos volta nem függ attól, ki veti kire, minek. Bolsevista, nem bolsevista, ébredő, nem ébredő, aki ilyen eszközökhöz nyúl, kiirtandó.* Ha csak helyi tünet, akkor jellemző a helyi tünetekre. Fényes Lászlóról elágazhatnak a vélemények, de hogy nem bolsevista, bizonyos. S nem bolsevista létére bolsevizmussal korteskedni magyar helyen olyan ostobaság, amilyenre képviselőjelölt nem vetemedhetik. Mégis komoly képpel hatóságilag internálni akarják. És ehhez nem is kell bíró, hogy meg is tegyék. Ma, amikor állítólag megszűnik a kivételes hatalom! * A miniszterelnök igen komoly leckét tartWolff—Ernstéknek, hogy hagyják már abba, —p, keresztény politika liberalizmust jelent, vagy nem keresztény. Nekünk ez a lecke jólesik. HaWolffék erre azt mondják: megfogadjuk, — nagyon jó. Ha azt mondják: nem fogadjuk meg, otthagyunk, — ez is nagyon jó. De nem fogadják meg és Bethien mellett maradnak. Nem fogadják meg s Bethlen maga mellett tartja őket. Ez is nagyon jó, — de csak viccnek. Odaát és minálinfik. Nem követhetjük az általános példát, hogy egyszer megijedünk az osztrák sorstól, mely teánk is ,várhat, aztán eleget tévén az illemnek, nem törődünk többé vele. A mi felszólalásunk után a kormány is hivatkozott az intő osztrák példára, de már nem tekint reá ő sem.. Most bekövetkezik odaát a második felvonás. A végszükség nyomása alatt mégis megemberelték magukat egy életrevaló gondolat erejéig. Aranyvalutás bank, melyhez az állam nem nyúlhat, takarékosság, a teherbírók igénybevétele áldozatokra, — bizony célhoz vezet, ha megcsinálják. És lelkesen hozzájárul mindenki a határozathoz s ha rákerül a sor, — nos, vállald a magad részét — akkor vállat vonnak a kategóriák mind én nem, a másik! A társadalomnak ezt a struktúráját nézve , a teljes összeomlást, amelybe szívesen belevisz az, aki a kikerülésére semmit sem akart áldozni, megint csak arculat a rettentő hasonlatosság. Szakasztott a mi társadalmunk képe. A külön érdekek tarthatatlanok a közös érdek táplálása nélkül s mindenki a külön érdekéhez ragaszkodik. Nincs itt különbség földes gazda és városi munkás, kereskedő és állami tisztviselő között. A különbség csak a politikai hatalom kvótájában van. Hegedűs vagyonváltságg ment ott, ahol politikailag gyenge kategóriákról volt szó, megfeneklett ott, ahol a hatalom nagy volt. A kisgazda nem önzőbb, csak politikailag erősebb. Odaát többen vannak ilyen hatalmasok, minálunk kevesebben, de a közérdektől elvonható javak tömege ezeknek a kevesebb kategóriáknak a kezében van. S hiábavaló az apellálás hazafiságra, felelősségérzetre, józan számításra, hogy áldozattal megmentik a maradékot, míg áldozat nélkül sokkal több vész el, ha ugyan nem minden. Odaát is egy átfogó, független hatalom hiányzik, mely rá tudna nehezedni valamenynyire. De nincs. A hatalom előáll adókéból, akik fölött kellene uralkodnia. És nálunk? Nálunk volt egy egyoldalú érdekképviselet a politikában s a paralizálását keresik a többi érdekképviselet erősítésében. _ Az Újság hírt adott arról, hogy a kormány már elvileg megszüntette, gyakorlatilag pedig rövid időn belül megszünteti az úgynevezett őrlési forgalmi adót és más forrásból fogja beszerezni azt a lisztaennyiséget, amit eddig a fentebbi adó alapján az ellátatlanok mik kedvezményes áron juttatott. Ugyanakkor jeleztük azt is, hogy az a hiányt csak úgy tudja pótolni a kormány, ha felemeli a földadót. Ez a terv közeli megoldás előtt áll. Kállay Tibor pénzügyminiszter ugyanis a pénzügyi bizottság mai ülésén kijelentette, hogy az őrlési forgalmi adó eltörlése után bekövetkező helyzet szanálása céljából aranyparitásra emelik az összes hozadéki adókat. Vagyis a földadót, a házadót, a tőkekamat- és járadékadót és a kereseti adót olyan magaslatra emelik, ami megfelel a mostani búzavalutának. Ilyen formán jelentékenyen megadóztatják az összes ingatlan- és ingóvagyonokat, a hasznot hajtó foglalkozások jövedelmeit s ezenkívül— miként azt a pénzügyminiszter szintén hangsúlyozta — úgyis segítenek a bajokon, hogy az ellátatlanok kategóriájából törlik mindazokat a közalkalmazottakat, akiknek annyi magánvagyonuk van, hogy abból megélhetnek. Nem szivárgott ki, fanyar arccal vagy pedig lelkesen fogadják-e a pénzügyminiszter tervét, de annyit meg lehet állapítani, hogy a parlament tagjainak jelentékeny része híve a megoldásnak. Nagy kérdés, vájjon a kormány mennyire lesz ura a helyzetnek éppen az egységes pártban, amely erősen agrárszínezetű, úgy volt, hogy ma este újra értekezletre ülnek össze a kormány és az ellenzék megbízottjai és kibontakozást keresnek az indemnitási javaslat rövid letárgyalására. Ez az értekezlet elmaradt, miután a kormány tagjai úgyis találkoztak az ellenzékkel a pénzügyi bizottság ma esti ülésén s Bethlen István gróf ott terjesztette elő a további tárgyalásra szánt plattformot. Kijelentette, hogy készségesen elejti az indemnitási javaslatnak azt a paragrafusát, amelyben a választójogi rendeletnek törvényesítését javasolta a parlamentnek. Hangsúlyozta azonban, hogy ezt az engedményt csak akkor teszi, ha az ellenzék garanciát ad arra, hogy simán megszavazza az indemnitást. Az ellenzék szónokai nem hajoltak meg a miniszterelnök érvei előtt ,és ezen az alapon hallani sem akartunk a felhatalmazás megadásairól. Ilyen módon tehát újabb szakadék támadt a kormány és az ellenzék között. Erős ostromot kellett kiállnia a kormány jelenlevő tagjainak a kivételes hatalom alapján való kormányzás miatt. Az ellenzék elvi alapon tiltakozott ennek a rendszernek prolongálása ellen. Ebben a kérdésben a polgári ellenzék és a szociáldemokraták azonos felfogást kvalilttak. Az ellenzék általában arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy az indemnitási javaslatból ki kell kapcsolni minden politikumot, mégpedig úgy, hogy az ellenzék ne kényszeríttessék semmiféle ellenszolgáltatásra. Informátorunk szerint a miniszterelnök azért vetette be a javaslatba a kritikus hatodik paragrafust, hogy nagy engedménynek lássák, ha elejti az ellenzék kívánságára, ilyen mesterséges engedménynek azonban nem lehet semmi gyakorlati eredménye. Fontos mozzanat, hogy a kivételes hatalom kérdésében jelentős közeledés történt a kormány és az ellenzék között Vázsonyi Vilmos a pénzügyi bizottság holnapi ülésén konkrét tervet terjeszt elő a kényes kérdés megoldására. Egyébként holnap dönt az ellenzék, mi legyen a kormány elnökének ma elhangzott , és az indemnitás megszavazását célzó ajánlatával. Ma még kizártnak tartják, hogy az ellenzék megadja azokat a fontos garanciákat, amiket a kormány vár. Délután öt órakor kezdődött a pénzügyi bizottság ülése az 1. számú bizottsági teremben. Bethlen István gróf miniszterelnökön kívül Kállay Tibor és Valkó Lajos miniszterek is megjelentek az ülésen. Ma csak olyan előcsatározás volt, valójában csak holnap, szombaton indul meg a vita és talán akkor tisztázódik kissé a helyzet. 23 S3ézsx.&&yminiszter expozéja. Ivády előadó ismertette a javaslatot, majd napirend előtt Sándor Pál szólalt fel s rövid kérdés formájában megkérdezte a pénzügyminisztert, hogy miért szállították le az őrlési adót 15%-ról 10%-ra. A pénzügyminiszter válaszában kifejtette, hogy ez azért történt, mert a legszegényebb népréteget sújtotta és így a 15% -ot, igazságtalannak tartotta. Ezután Kállaii pénzügyminiszter expozészerűen ismertette a törvényjavaslatot és a többek között a következőket mondotta: " Az államháztartás egyensúlyának megtartását csak akkor tudom vállalni, ha azok az intézkedések, amelyeket a kormány már megtett, nevezetesen a tisztviselők létszámának a csökkentése és az adóknak a békeparitásra való felemelése — zavartalanul valóra válhatnak. A föld-, ház- és kereseti adókat, szóval a hozadéki adókat ki óhajtjuk terjeszteni és pedig olyan mértékben, hogy a békebeli paritást érjék el. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha az entente a jóvátételi követelésekkel az ország fejlődését nem akadályozza meg, mert miként már többször rámutattam, úgy most is kijelentem, hogy az ország nem tud reparációt fizetni. Abban az esetben, ha az entente követelései továbbra is fennállanának, a háború előtti magántartozások sem lennének kiegyenlíthetők. A közellátásból a kormány azokat a tisztviselőket ki szándékozik venni, kik vagyoni állapotuknál fogva pótolni tudják a háztartásukban mutatkozó hiányokat. Az ország deficitje a múlt évben 12 milliárd volt. Kállay Tibor pénzügyminiszternek azt a kijelentését, hogy az adókat a békeparitásra emelik fel Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos, Friedrich István és Rassay Károly helyeselték. Aranyparitásra emelik a hozadéki adókat. 73 búzavaluta magaslatába emelkedik a földadó. — Bethlen miniszterelnök fontos garanciák ellenében megígérte az ellenzéknek a választójogi rendelet törvényesítésének elejtését. — Tz ellenzék holnap dönt az ajánlatról. — Az pénzügyi bizottság mai ülése. — Odaát megvan ez a többi érdekképviselet szintén. És egy helyett hét megy neki az államnak. Nem tehetünk róla, s ezt a helyzetet a háború utáni demokrácia teremtette."Gyönyörű, lelkesítő. De a háború utáni legyőzött ember önző s amije van, ahhoz ragaszkodik. A demokrácia jelentené valamennyinek közösségérzetét s jelenti ma a háborút valamennyi között. Ha a demokrácia eszmét képviselne, a nemzet erősebb volna, mint volt demokrácia nélkül. De hozta az érdekképviseletet. S nem puszta véletlen, hogy mindenütt, ahol a baj már nagyon nagy, diktátor után kiáltanak... Lakásdiktátor, fináncdiktátor. A világ sorsát meg nem fordíthatjuk. Ha káros is a demokrácia mai megnövekedett arányában, épp úgy következménye a háborúnak, mint a valutaforgalom, a munkahiány és árutorlódás, drágaság. Nem is arról van szó, hogy le a demokráciával. Csak legyen nemzeti, nem pedig osztálydemokrácia. A jobbak és legjobbak, a vezérek és felelősek amennyire lehet, irányítsanak s ne kövessenek demokratikus hiteghajlamokat. Megy az, ha az államhatalom igazságosságra törekszik, nem megy, ha a könynyebb végét fogja a dolognak s az egyikhez hajlik másokkal szemben. Ennek nem látjuk nyomát nálunk sem. Agrárdemokráciát hirdet a kormány. Épp oly végzetes,mint kisember-demokráciát, ipari demokráciát, munkásdemokráciát hirdetni. Aki részt vesz a közdolgokban, terheket vállaljon, ne előnyökre pályázzon. Hiábavaló írás, legfeljebb nyilatkozatokban kapjuk a foganatját. A sülyedő hajón mindenki a jobb helyet nézi ki magának, nálunk is.