Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

Budapest, 192?. __„ ^XX. ^ K Szombat, június 2*. Előfizetési árak: _ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre............... noo K — 1 MH81 mi m ns jwsgm Budapest, Rakoczi-nt 54. H. Félévre.....................„ 560 „ —„ |||||||, 111 §]|[ ’ Bf­állleti Telefon:Jn78«1l3-36, József 122-Sí «ő” |” Jsm Jm j§§ III fi ISZ/ MhbL kiadóhivatal. Egyes szám­ára Budapesten, vidé- Étfí H 4pw ifi fái fii? ® ééf SBBE Budapest, Rákóczi-út 54. s*. ken és a pályaudvarokon 5 korona. |§LJf: MF P §fl ^ WJ Telefon: József 18-35. .TfasefktaS, Ausztriában hétköznap 80, vásár* Jffiajr BS iffl B| József 122-56. nap 100 osztrák korona. Ml1 Bl SSm WSk JB HK AH JB jfffflff ■B ----­Megjelenik ünnep utáni napok Jtf f| B M %.|| FIÓKKI­ADÓHIVATAL, kivételével minden nap. tfflsff­f» Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS Nem ugrunk be az ébredő nyilatkozatnak, amely megjelöli, melyik politikai világtájon kell keresni a bombavető stílust. Az egyik meg­található itt s az nem jelenti, hogy nem talál­ható meg ott is. Mi azt valljuk, hogy a bomba ■utálatos volta nem függ attól, ki veti kire, minek. Bolsevista, nem bolsevista, ébredő, nem ébredő,­­ aki ilyen eszközökh­öz nyúl, ki­irtandó.* Ha csak helyi tünet, akkor jellemző a helyi tünetekre. Fényes Lászlóról elágazhatnak a vélemények, de hogy nem bolsevista, bizonyos. S nem bolsevista létére bolsevizmussal kortes­kedni magyar helyen olyan ostobaság, ami­lyenre képviselőjelölt nem vetemedhetik. Mégis komoly képpel hatóságilag internálni akarják. És ehhez nem is kell bíró, hogy meg is tegyék. Ma, amikor állítólag megszűnik a kivételes hatalom!­­ * A miniszterelnök igen komoly leckét tart­­Wolff—Ernstéknek, hogy hagyják már abba, —­p, keresztény politika liberalizmust jelent, vagy nem keresztény. Nekünk ez a lecke jólesik. Ha­­Wolffék erre azt mondják: megfogadjuk, — nagyon jó. Ha azt mondják: nem fogadjuk meg, otthagyunk, — ez is nagyon jó. De nem fogad­ják meg és Beth­ien mellett maradnak. Nem fogadják meg s Bethlen maga mellett tartja őket. Ez is nagyon jó, — de csak viccnek.­ ­ Odaát és minálin­fik. Nem követhetjük az általános példát, hogy egyszer megijedünk az osztrák sorstól, mely teánk is ,várhat, aztán eleget tévén az illem­nek, nem törődünk többé vele. A mi felszóla­lásunk után a kormány is hivatkozott az intő osztrák példára, de már nem tekint reá ő sem.. Most bekövetkezik odaát a második fel­vonás. A végszükség nyomása alatt mégis meg­emberelték magukat egy életrevaló gondolat erejéig. Aranyvalutás bank, melyhez az állam nem nyúlhat, takarékosság, a teherbírók igény­­bevétele áldozatokra, —­ bizony célhoz vezet, ha megcsinálják. És lelkesen hozzájárul min­denki a határozathoz s ha rákerül a sor, — nos, vállald a magad részét — akkor vállat vonnak a kategóriák mind­ én nem, a másik!­­ A­ társadalomnak ezt a struktúráját nézve , a teljes összeomlást, amelybe szívesen bele­visz az, aki a kikerülésére semmit sem akart áldozni, megint csak arculat a rettentő hason­latosság. Szakasztott a mi társadalmunk képe. A külön érdekek tarthatatlanok a közös érdek táplálása nélkül s mindenki a külön érdekéhez ragaszkodik. Nincs itt különbség földes gazda és városi munkás, kereskedő és állami tiszt­viselő között. A különbség csak a politikai hatalom kvótájában van. Hegedűs vagyonvált­­ságg ment ott, ahol politikailag gyenge kate­góriákról volt szó, megfeneklett ott, ahol a hatalom nagy volt. A kisgazda nem önzőbb, csak politikailag erősebb. Odaát többen vannak ilyen hatalmasok, minálunk kevesebben, de a közérdektől elvon­ható­ javak tömege ezeknek a kevesebb kategó­riáknak a kezében van. S hiábavaló az apellá­­lás hazafiságra, felelősségérzetre, józan számí­tásra, hogy áldozattal megmentik a maradékot, míg áldozat nélkül sokkal több vész el, ha ugyan nem minden. Odaát is egy átfogó, független hatalom hiányzik, mely rá tudna nehezedni valameny­­nyire. De nincs. A hatalom előáll adókéból, akik fölött kellene uralkodnia. És nálunk? Nálunk volt egy egyoldalú érdekképviselet a politiká­ban s a paralizálását keresik a többi érdek­képviselet erősítésében. _ Az Újság hírt adott arról, hogy a kormány már elvileg megszüntette, gyakorlatilag pedig rövid időn belül megszünteti az úgynevezett őr­lési forgalmi adót és más forrásból fogja besze­rezni azt a liszta­enn­yiséget, amit eddig a fen­tebbi adó alapján az ellátatlanok mik kedvezmé­nyes áron juttatott. Ugyanakkor jeleztük azt is, hogy az a hiányt csak úgy tudja pótolni a kor­mány, ha felemeli a földadót. Ez a terv közeli megoldás előtt áll. Kállay Tibor pénzügyminiszter ugyanis a pénzügyi bizottság mai ülésén kijelen­tette, hogy az őrlési forgalmi adó eltörlése után bekövetkező helyzet szanálása céljából aranypari­tásra emelik az összes hozadéki adókat. Vagyis a földadót, a házadót, a tőkekamat- és járadékadót és a kereseti adót olyan magaslatra emelik, ami megfelel a mostani búzavalutának. Ilyen formán jelentékenyen megadóztatják az összes ingatlan- és ingóvagyonokat, a hasznot hajtó foglalkozások jövedelmeit s ezenkívül­­— miként azt a pénzügyminiszter szintén hang­súlyozta — úgyis segítenek a­ bajokon, hogy az ellátatlanok kategóriájából törlik mindazokat a­ közalkalmazottakat, akiknek annyi magánvagyo­nuk van, hogy abból megélhetnek. Nem szivár­gott ki, fanyar arccal vagy pedig lelkesen fogad­­ják-e a pénzügyminiszter tervét, de annyit meg lehet állapítani, hogy a parlament tagjainak je­lentékeny része híve a megoldásnak. Nagy­ kér­dés, vájjon a kormány mennyire lesz ura a hely­zetnek éppen az egységes pártban, amely erősen agrárszínezetű, úgy volt, hogy ma este újra értekezletre ül­nek össze a kormány és az ellenzék megbízottjai és kibontakozást keresnek az indemnitási ja­vaslat rövid letárgyalására. Ez az értekezlet elmaradt, miután a kormány tagjai úgyis találkoztak az ellenzékkel a pénzügyi bi­zottság ma esti ülésén s Bethlen István gróf ott terjesztette elő a további tárgyalásra szánt platt­­formot. Kijelentette, hogy készségesen elejti az indemnitási javaslatnak azt a paragrafusát­, amelyben a választójogi rendeletnek törvényesí­­tését javasolta a parlamentnek. Hangsúly­ozta azonban, hogy ezt az engedményt csak akkor teszi, ha az ellenzék garanciát ad arra, hogy si­mán megszavazza az indemnitást. Az ellenzék szó­nokai nem hajoltak meg a miniszterelnök érvei előtt ,­és ezen az alapon hallani sem akartunk a fel­hatalmazás megadásairól. Ilyen módon tehát újabb szakadék támadt a kormány és az ellenzék között. Erős ostromot kellett kiállnia a kormány je­lenlevő tagjainak a kivételes hatalom alapján való kormányzás miatt. Az ellenzék elvi alapon tiltakozott ennek a rendszernek prolongálása el­len. Ebben a kérdésben a polgári­ ellenzék és a szo­ciáldemokraták azonos felfogást k­valilttak. Az ellenzék általában arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy az indemnitási javaslatból ki kell kapcsolni minden politikumot, még­pedig úgy, hogy az ellenzék ne kén­y­szer­í­tt­essék semmi­féle ellenszolgáltatásra. Informátorunk szerint a miniszterelnök azért vetette be a javaslatba a kritikus hatodik paragrafust, hogy nagy enged­ménynek lássák, ha elejti az ellenzék kívánságára, ilyen mesterséges engedménynek azonban nem leh­et semmi gyakorlati eredménye. Fontos moz­zanat, hogy a kivételes hatalom kérdésében jelen­tős közeledés történt a kormány és az ellenzék között Vázsonyi Vilmos a pénzügyi bizottság hol­napi ülésén konkrét tervet terjeszt elő a kényes kérdés megoldására. Egyébként holnap dönt az ellenzék, mi legyen a kormány elnökének ma el­hangzott , és az indemnitás megszavazását célzó ajánlatával. Ma még kizártnak tartják, hogy az ellenzék megadja azokat a fontos garanciákat, amiket a kormány vár. Délután öt órakor kezdődött a pénzügyi bizott­ság ülése az 1. számú bizottsági teremben. Bethlen István gróf miniszterelnökön kívül Kállay Tibor és Valkó Lajos miniszterek is megjelentek az ülé­sen. Ma csak olyan előcsatározás volt, valójában csak holnap, szombaton indul meg a vita és talán akkor tisztázódik kissé a helyzet. 23 S3ézsx.­&&yminisz­ter expozéja. Ivády előadó ismertette a javaslatot, majd napirend előtt Sándor Pál szólalt fel s rövid kérdés formájában megkérdezte a pénzügyminisztert, hogy miért szállították le az őrlési adót 15%-ról 10%-ra. A pénzügyminiszter válaszában kifejtette, hogy ez azért történt, mert a legszegényebb nép­­réteget sújtotta és így a 15% -ot, igazságtalannak tartotta. Ezután Kállaii pénzügyminiszter ex­­pozészerűen ismertette a törvényjavaslatot és a többek között a következőket mondotta: " Az államháztartás egyensúlyának megtar­tását csak akkor tudom vállalni, ha azok az in­tézkedések, amelyeket a kormány már megtett, nevezetesen a tisztviselők létszámának a csökken­tése és az adóknak a békeparitásra való feleme­lése — zavartalanul valóra válhatnak. A föld-, ház- és kereseti adókat, szóval a hozadéki adókat ki óhajtjuk terjeszteni és pedig olyan mértékben, hogy a békebeli paritást érjék el. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha az entente a jóvá­tételi követelésekkel az ország fejlődését nem akadá­lyozza meg, mert miként már többször rámutat­tam, úgy most is kijelentem, hogy az ország nem tud­ reparációt fizetni. Abban az esetben, ha az en­tente követelései továbbra is fennállanának, a háború előtti magántartozások sem lennének ki­egyenlíthetők. A közellátásból a kormány azokat a tisztviselőket ki szándékozik venni, kik vagyoni állapotuknál fogva pótolni tudják a háztartásuk­ban mutatkozó hiányokat. Az ország deficitje a múlt évben 12 milliárd volt. Kállay Tibor pénzügyminiszternek azt a ki­jelentését, h­ogy az adókat a békeparitásra emelik fel Sándor Pál, Vázsonyi Vilmos, Friedrich Ist­ván és Rassay Károly helyeselték. Aranyparitásra emelik a hozadéki adókat. 73 búzavaluta magaslatába emelkedik a földadó. — Bethlen minisz­­te­relnök fontos garanciák ellenében megígérte az ellenzéknek a választójogi rendelet törvényesítésének elejtését. —­­ T­z ellenzék holnap dönt az ajánlatról. — Az pénzügyi bizottság mai ülése. — Odaát megvan ez a többi érdekképviselet szintén. És egy helyett hét megy neki az állam­nak. Nem tehetünk róla, s ezt a helyzetet a háború utáni demokrácia teremtette."Gyönyörű, lelkesítő. De a háború utáni legyőzött ember önző s amije van, ahhoz ragaszkodik. A demo­krácia jelentené valamennyinek közösségérze­tét s jelenti ma a háborút valamennyi között. Ha a demokrácia eszmét képviselne, a nemzet erősebb volna, mint volt demokrácia nélkül. De hozta az érdekképviseletet. S nem puszta véletlen, hogy mindenütt, ahol a baj már na­gyon nagy, diktátor után kiáltanak... Lakás­­diktátor, fináncdiktátor. A világ sorsát meg nem fordíthatjuk. Ha káros is a demokrácia mai megnövekedett ará­nyában, épp úgy következménye a háborúnak, mint a valutaforgalom, a munkahiány és áru­torlódás, drágaság. Nem is arról van szó, hogy le a demokráciával. Csak­ legyen nemzeti, nem pedig osztálydemokrácia. A jobbak és leg­jobbak, a vezérek és felelősek amennyire lehet, irányítsanak s ne kövessenek demokratikus hiteghajlam­okat. Megy az, ha az­ államhatalom igazságosságra törekszik, nem megy, ha a köny­­nyebb végét fogja a dolognak s az egyikhez hajlik másokkal szemben. Ennek nem látjuk nyomát nálunk sem. Agrárdemokráciát hirdet a kormány. Épp oly végzetes,­­mint kisember-demokráciát, ipari de­mokráciát, munkásdemokráciát hirdetni. Aki részt vesz a közdolgokban, terheket vállaljon, ne előnyökre pályázzon. Hiábavaló írás, legfeljebb nyilatkozatok­ban kapjuk a foganatját. A sülyedő hajón min­denki a jobb helyet nézi ki magának,­­ ná­lunk is.

Next