Auto és Motorujság, 1938 (17. évfolyam, 1-22. szám)
1938-01-01 / 1-2. szám
4 AUTÓ ÉS MOTORÚJSÁG ki s a további esztendők során jelentéktelenné apadt a termelés. A háború után Középeurópában sok helyen élénk és tüzetes kutatások indultak meg gázalakú és folyékony szénhidrogéntelepek után, így persze elsősorban megcsonkított hazánkban, mely szénhidrogénenergiaforrásait, a békeszerződés következtében, teljesen elvesztette. A kincstár alföldi mélyfúrásai földgázkutakat tártak fel, de ezzel nem elégedtek meg; remélték, hogy valahol majd olajmedencére is bukkannak. Végigportyázták a Nagy Alföld északnyugati peremhegységeit és hosszas esztendők eredménytelen, vagy csak részeredményest munkája után, 1936 végén, a hevesmegyei Bükkszék község mellett és a recski Lahoca-hegyen két, eredményesnek ígérkező fúrást mélyítettek le. Múlt esztendő márciusában még egy második fúrást is kezdtek Bükkszék mellett s április végétől kezdve már megindult a kutakból a rendszeres termelés. 1937 november 1-ig a telep 110 nagyon, összesen 90.000 pengő értékű kőolajat termelt. Időközben 14 fúrást mélyesztettek le, amiből jelenleg nyolc rendszeresen működő kút, négy még munkában van, kettőt technikai nehézségek miatt abba kellett hagyni, két újabb fortályuk lemélyesztése pedig folyamatban van. A kutak olaj hozama nem egységes minőségű, legalább is, amint az eddigi megfigyelések tanúsítják, alacsony forráspontú alkotórész (benzin) tartalmuk változó. Van kút, mely benzinben gazdag, más viszont benzinszegény olajat szolgáltat. Valamennyien megegyeznek azonban az olaj viszonylag nagy paraffintartalmában, tehát Bükkszék nagyfajsúlyú, nehéz olajat termel. Amennyire az eddigi tapasztalatokból megítélhető, a bükkszéki telep naponta átlag 0,5—1 vagyon olajat képes hosszú időn át felszínre hozni. Nem éppen túlságosan bő mennyiség ez, de kilátás van arra, hogy új kutak lemélyítésével a termelés még fokozódni fog. Minthogy a horvátországi olajleletek azt a reményt élesztették, hogy a Dunántúlon is lehetnek földgáz- vagy olajtelepek, itt is szorgos kutatások indultak. 1921—24-ben a „Hungarian Oil Syndicate” angol vállalat Zala-, Tolna- és Bács-Bodrog vármegyében mélyített le kutatófúrásokat, de jelentősebb eredmény nélkül. 1932-ben aztán Bécstől északra, Zistersdorf község közelében tetemesebb mennyiségű olajra, 1934-ben pedig Bécs déli határán, Oberlau-ban földgázra leltek. Minthogy így valószínűvé vált, hogy az ausztriaiSzénhidrogéntelepek esetleg magyar területen is folytatódnak, a kutatókedv ismét feléledt és újból megkezdődtek a Dunántúlon a petróleumfúrások. Ezúttal az angol-amerikai „Eurogasco” („European Gas and Electric Co”) vette kezébe .31 dolgot és a magyar kormánnyal szerződésben, megkezdte kutatófúrásait részben a Kis-Alföldön, részben — ismét a muraközi elsőfordulásokban bizakodva — a zalavármegyei dombvidéken. Az első fúrást a sopron megyei Kapuvár közelében, Mihályi határában végezték, kaptak is gázkutat, de ebből túlnyomórészt éghetetlen széndioxidgáz áramlott. A második próbálkozás színhelye Somogy megye, Kaposvár környékén; itt azonban nagy mélységben beszorult és ottveszett a fúró, úgy, hogy a munkát eredménytelenül abba kellett hagyni. A harmadik kísérletet a somogymegyei Iharosberény község mellett, Nagykanizsától keletre folytatták le. Itt múlt esztendő tavaszán 1370 méter mélységből élénk gázkitörés indult meg, de ennek is csak kb. 33%-a hasznosítható medángáz. Negyediknek került sorra Nagykanizsától nyugatra, Lispe község határában, a jelenleg is folyó olajkutatás. 1937 februárjában az első fúrás nagy teljesítményű földgázkutat tárt fel, mely már olajat is szállított. Április elején kezdték lemélyíteni a második kutat, ebből novemberben hirtelen váratlan bőségben tört elő a petróleum s hozama a hírlapi közleményekben megadott mértéket érte el Karácsony előtt azonban már egy harmadik kút lemélyítését kezdték el; ez most van munkában. Az eddigi megállapítások szerint a lispei telep a bükkszékivel ellentétben inkább kistájsúlyú, könnyű benzinekben gazdag olajat hoz napvilágra. Minden azon múlik most, meddig bírja a kút a jelenlegi termelést, nem apad-e majd el oly gyorsan, mint az más kutakkal is történt s hogy a többi fúrások (csakúgy, mint Bükkszéken) is beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Ebben az esetben ugyanis a hazai folyótüzelőszer-ipar idővel talán teljesen függetleníthetné magát a külföldtől. Jelenleg, mint ismeretes, az a helyzet, hogy teljesen bevitelre szorulunk. A petróleum túlnyomórészt Romániából érkezik hozzánk, mégpedig részben eredeti nyersolaj, részben pedig olajpárlatok hozzákeverésével készített, ú. n. „műolaj” alakjában (különböző kenőolajféleségeken kívül). A háború előtti és utáni időkhöz képest jelentékeny haladás, hogy míg amikor késztermékeket is hoztunk be, az utóbbi években szénhidrogénfeldolgozóiparunk nagymértékben kifejlődött s ma már hét nagy finomítóvállalatunk dolgozza fel a külföldi nyersanyagot. Közülük a „Shell Kőolaj Rt.” budapestcsepeli, meg a „Vacuum Oil Co” almásfüzitői telepe a hazai termelésnek mintegy 70%-át szolgáltatja. Ezek az iparvállalatok ilyen módon a jövőben teljesen belföldi petróleummezőkből fedezhetnék szükségleteiket, miáltal hatalmas devizaértékeket takarítanánk meg a magyar gazdasági élet számára. Ezt a célt szolgálja egyébként a hazai szénfajtákból lepárlás útján nyert folyékony tüzelőszerek gyártása, továbbá folyós tüzelőszer-iparunk legfiatalabb ága, mely nagynyomású hidrogénezéssel mesterséges motorhajtóanyagokat állít elő hazai barnaszénből, illetve kátrányból és kátrányolajakból. Ez a munkaterület azonban egyelőre kísérleti jellegű — bár ettől is sokat várunk — s színhellyé a „Magyar Nitrogén Műtrágyagyár Rt.” pétfürdői telepe (v. ö. lapunk múlt számának „Műbenzingyártás” c. ismertetésével). Mindezeket számbavéve, komoly reménységünk lehet arra nézve, hogy akár az új kőolajkutatások eredményei, akár a hazai műbenzingyártás kifejlődése, vagy akár mindkettő révén hazánk nem hosszú idő múlva teljes önellátásra rendezkedhetik be a motoros élet és a nemzetvédelem szempontjából is oly végtelenül fontos folyós motortüzelőszerek és kenőanyagok terén. E reménységek beteljesedése a hazai gazdasági élet hatalmas mértékű fellendülését jelentené. Golyós csapágyak köszörülése:Solymossy és Társánál Budapest, VIII., Tavaszmező u. 6.