Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)
1952-01-15 / 1. szám
Un XXXIV. évfolyam, 1. szám, 1952 január 15* Ara 20 fillér VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Továbbfejlesztjük az üdültetési akciót ■k Bányásztoborzási versenyt indítottak a megyei tanácsok ★ Új intézkedések a bányászok egészségvédelme érdekében A BÁNYA- ÉS ENERGIAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A BÁNYAIPARI SOKOTÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Visszatekintve múltévi versenymozgalmunkra, megállapíthatjuk, hogy abban mennyiségileg és minőségileg fejlődés mutatkozott. Különösen megmutatkozott ez a javulás az év utolsó negyedében, a november 7-i versenyszakaszban. Dolgozóink többsége versenybenéEbben a szakaszban jelentősen megjavult a versenyszervező munka is. Bizalmiaink és műszaki dolgozóink egyénileg beszélték meg a dolgozókkal vállalásaikat. Ezért érezték a dolgozók becsületbeli kötelességüknek vállalásuk teljesítését és magukénak az üzem kötelezettségvállalását. Ezért harcoltak olyan lelkesen Rákosi elvtársnak tett fogadalmuk valóraváltásáért, tervük teljesítéséért Legjobb sztahanovistáink: Tajkov András, Sudár Ferenc, Kossuth Géza, Szilágyi Imre, Rusz János, Vidics József, Simon Miklós és még sokan versenyre hívták egymást és az élvonalban küzdöttek az 195 -es terv sikeréért. Üzemeink egymásután jelentették Rákosi elvtársnak, hogy eleget tettek A tatabányai bányásztanácskozás jelentős javulást hozott a munkafegyelem terén. Rákosi elvtárs útmutatása nyomán dolgozóink maguk léptek fel a fegyelembontók ellen. Dolgozóink többsége tudja, hogy csak fegyelmezett munkával lehet jó eredményeket elérni. Példa erre a Zagyvai Vállalat, ahol az igazolatlan műszakmulasztók arányszáma 0.2—6.3 százalék. Ezért tudta évi felemelt tervét december 21-re befejezni. A vállalat Margittáró üzeménél egyáltalán nincs igazolatlanul mulasztó dolgozó. Hasonló a helyzet a Kisterenyei Vállalat Délibánya üzemében, amely felemelt tervét már december 1-én befejezte. Rákosi elvtárs november 30-i beszéde és az élelmiszerforgalom felszabadításáról hozott határozat újabb munkasikerekre buzdította a dolgozóinkat. Tatabánya XIV. akna dolgozója kapott az évi terv teljesítéséért. Ennek egyik állomása volt december 21. Sztálin elvtárs születésnapja. 8900 vagon napi termeléssel olyan rendkívüli eredményt értek el szénbányászaink ezen a napon, amilyenre nem volt példa a magyar bányászat történetében, becsületbeli kötelességüknek, teljesítették évi tervüket.. Pécsbányatelep dolgozói 16.100 tonnával teljesítették túl évi tervüket. De kitettek magukért a kisterenyei, dorogi, zagyvai vállalat dolgozói is. A somsályi uzam és a várpalotai Cseri-üzem is szép eredménnyel zárta az évet. A kisterenyei Dési-bánya dolgozóinak jó munkáját bizonyítja, hogy üzemi szinten teljesítették a sztahanovista feltételeket. Ezeket az eredményeket nagyban elősegítette a jó versenyszervező munka és az, hogy mind az üzemvezetőség, mind pedig a szakszervezeti funkcionáriusok gondot fordítottak a verseny nyilvánosságára. Sározat megjelenését követő napon 516 és a szénnel termeltek többet, mint előző nap. De nemcsak a szénbányászat dolgozói, hanem az érc-, vegyes-, bauxitbányászok is kivették részüket a tervteljesítésért folyó harcból Recsk, Eplény, Rudabánya dolgozói is szép eredménnyel küzdöttek az elmúlt évben. Az ásványolajbányászatban ugyancsak jó eredmények születtek. (Erről lapunkban külön számolunk be.) Az elmúlt esztendőben vitathatatlanul komoly eredményeket értünk el. Azonban mégsem tettünk meg mindent. Nem harcoltunk eléggé azért, hogy tervünket minden vonatkozásban, maradéktalanul teljesítsük. A szénbányászat több mint 4 százalékkal lemaradt évi tervének teljesítésében. Ez a lemaradás fékezte szocialista iparunk fejlődését. Pedig igen sok dolgozó van üzemeinkben, aki még száz százalékon alul teljesíti normáját. Ennek egyik Az 1952-es terv még nagyobb feladatok elé állít bennünket. Ezeknek a feladatoknak csak úgy tudunk megfelelni, ha a hiányosságokat és a hibákat kiküszöböljük és még nagyobb lendülettel fogunk tervünk végrehajtásához. Fokozottabban kell harcolni tervünk mindennapi teljesítéséért. Ne legyen olyan nap, amelyikről adósságot viszünk át a másik napra, oka az, hogy üzemi bizottságaink nem foglalkoztak kellően a munkamódszerátadókkal. Tömegmozgalommá kell szélesíteni a szocialista kötelezettségvállalásokat. Ezen a téren jó példa a tatabányai Rákosi-akna dolgozóinak kezdeményezése, akik versenyre hívták az egész Komárom megye bányászait és első negyedévi tervük 105 százalékos teljesítését vállalták. A műszakiak csatlakoztak a Deák-mozgalomhoz. A dolgozók egész sor vállalással biztosítják az üzem 105 százalékos terv teljesítését. Pokornyi Géza 6 csille helyett 10 csillét vállalt műszakonként április 4-e tiszteletére. Szabó Károly csapata 520 csille helyett 600-at vállalt. Szabó József 10 csille több termelést ajánlott fel a három hónapra. A dorogi üzemek sorra csatlakoztak a Rákosi-akna dolgozóinak felhívásához. Többi üzemeink is kövessék a példát és még nagyobb lendületté versenyezzenek első negyedévi tervük teljesítéséért, április 4 e méltó megünnepléséért. Dandó István Ne vigyünk át adósságot egyik napról a másik napra. Harcoljunk a mindennapi terv teljesítéséért! Harc az évi terv teljesítéséért Dolgozók a munkafegyelemért kövessük a Rákosi-akna kezdeményezését! A lemaradás okai Gondoljuk el, hogy mennyi károsodás érné népgazdaságunkat, ha minden iparág ennyivel elmaradna. Rákosi elvtárs november 30-i beszédében megállapította, hogy ipari termelésünk jelenlegi állása mellett 1 százalék tervteljesítmény több mint 600 millió forint értékű termelvényt jelent. Csak a mi lemaradásunkat számolva is sok bányászlakással, kultúrotthonnal, orvosi rendelővel, gépi berendezéssel károsítottuk meg dolgozótársainkat. Ezért mindnyájan — a szállító csilléstől a miniszterig, a bizalmitól a szakszervezet elnökségéig — felelősek vagyunk. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a verseny még mindig nem mindenki ügye. Nem foglalkoztunk állandóan, megfelelő súllyal a munkaverseny szervezésével. Időnként, egy-egy ünnep tiszteletére sikerül kiugró eredményeket elérnünk, utána azonban mindig visszaesés következik. Nem harcoltunk következetesen a mindennapi tervteljesítésért. A hónapok elején többnyire 60—70 százalékról indultunk el és a hévégi rohamok sem tudták behozni a hóeleji lemaradást. Ugyanezt mondhatjuk évi viszonylatra is. Bár az utolsó negyedévben jelentős javulást értünk el, az egészévi lemaradást már nem voltunk képesek behozni. Műszaki dolgozóink közül még mindig vannak olyanok, akik nem látják a verseny lendítő erejét a termelési tervek teljesítésében. Nem minden műszaki dolgozónk kapcsolódott be a munkaversenybe, a versenyszervező munkába. Sokan nem veszik figyelembe a dolgozók javaslatait és még mindig a régi módon akarják vezetni az üzemet. Még mindig sok üzemeinkben a szervezetlenség, a zűrzavar. A ciklusos szervezési mód csak igen lassan terjed. A bizalmiak nagy része nem foglalkozik a termelés kérdéseivel és a munkaverseny szervezésével. Legjobb esetben a tagdíjakat szedik öszsze a dolgozóktól. Pedig bizalmiak nélkül nem lehet egészséges versenymozgalmat szervezni. A hibaforrások közül az egyik legjelentékenyebb, a verseny megfelelő és állandó ellenőrzésének hiánya. Különösen nincs ellenőrizve a felajánlások teljesítése. Ebben igen fontos feladat hárul a bizalmiakra. A bányagépek kihasználása körül is sok a hiányosság. Emellett sok a géptörés, a láncszakadás, a motorégés, ami sok termeléskiesést okoz. Itt, amellett, hogy a műszaki vezetőknek gondoskodnak kell a megelőző karbantartásról felelősség hárul a gépkezelőkre és a karbantartó szakmunkásokra is. Üzemi bizottságainknak sokkall nagyobb mértékben be kell vonni őket is a szocialista versenybe. A munkamódszerátadási mozgalom fejlődése megállt, sőt mondhatjuk, hogy az utóbbi időben visszaesett. Most megtartott tervismertető értekezleteinkkel kapcsolatban elöljáróban mindjárt megállapítjuk, hogy az üzemi bizottságok nagy része pontosan betartotta a megadott időpontokat. Gondosabban megszervezték az előkészítő értekezleteket is, ami azt eredményezte, hogy a termelési értekezleteken a dolgozók nagy számban jelentek meg. Az alberttelepi üzemnél például a nappalos műszak dolgozói teljes létszámban részesütek a servzsmendő értekezleteken. Ugyanez történt Dorog Xaknán, Sajókazán, Rudolftelepen és Ebszönybányán is. Többségükben jól sikerültek a beszámoló előadások is, amelyeket mindenütt a műszaki vezetők tartottak. A beszámolók nemcsak az idei, részleteire felbontott, negyedévi tervvel foglalkoztak. Elmondták azt is, hogy a legutolsó termelési értekezlet óta milyen munkát végzett az üzemvezetőség, hogyan szervezte meg a termelést és általában hogyan haladtak előre, vagy milyen akadályokkal küzdenek tervük teljesítése terén. Az értekezleteken mindenütt szerepelt a Rőder- és a Deák-féle mozgalom. A megtartott beszámolókhoz minden ütemben hozzászóltak a helyi pártszervezetek és szakszervezetek vezetői. Hozzászólásaikban főleg a versenymozgalom további kiszélesítésével és ennek egyik legfontosabb feltételével, a munkafegyelem kérdésével foglalkoztak. Többen követelték, hogy — ugyanúgy, mint más iparágaknál is történt — bírói úton vonják felelősségre és szigorúan büntessék meg a notórius mulasztókat. De szép számmal szóltak hozzá a tervismertető beszámolókhoz dolgozóink is. Felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy ha a műszakiak gondoskodnak részükre megfelelő méretű és mennyiségű bányafáról és üres csibéről, akkor biztosítani tudják tervük idő előtti befejezését. Az értekezleteken, különösen a komárom megyei üzemekben, a résztvevők között teljes visszhangot keltett a tatabányai Rákosi Mátyás-akna dolgozóinak felhívása. Csapatok és egyének sorra csatlakoztak a felhíváshoz és egymásután tették meg felajánlásaikat. Nagyon sokan ünnepélyes fogadamot tettek, hogy dolgozó népünk nagy vezetője és tanítója, Rákosi elvtárs 60. születésnapjának tiszteletére, március 9-re negyedévi tervüket teljesítik, sőt túlteljesítik. Dorog VIII. aknán Elekes Ferenc sztahanovista, vájár bejelentette, hogy naponta 12 csillével termel többet előirányzatánál. Kovács elvtársnő vállalta, hogy nevelőmunkával megszünteti az igazolatlan kimaradásokat a leányszálláson. Juhász László vájár vállalta, hogy tervének idő előtti befejezése érdekében csapatában teljesen megszünteti az igazolatlan mulasztásokat és naponta egy csillével emeli széntermelését. Ebszönybányán a széntermelő csapatok közül 16 csapatvezető tett szocialista kötelezettségvállalást Rákosi elvárt születésnapjára. Többek között Csíki Károly fejtési csapatvezető vájár vállalta, hogy 900 csille negyedévi előirányzatát teljesíti és e hó végéig 162 csille szénnel termel többet tervénél, ami mintegy 12 vagon szénnek felel meg. A 9. számú csapat vezetője, Rózsa A. Gyula felajánlotta, hogy teljesíti 720 csille előirányzatát, s ezen felül a hó végéig 170 esile szenet termel. A meddő feltárási munkán dolgozó csapatok közül a 13-as csapat vezetője, Süveges Ferenc vállalta, hogy eddigi egyméteres előirányzatát 0,1 méterrel túlteresíti. Csatlakoztak a lelkes megmozduláshoz a fenntartó munkások is. A 12-es fenntartó csapatból Németh János vájár vállalta, hogy a szállítás akadályait kiküszöbölik és a napi 480 perces munkaidőt 528 perc értékű munkával fejezik be. Azonban a hiányosságok mellett sem haladhatunk el szó nélkül. Több üzemben, így Edelényben sem mozgósították az üzemi bizottságok a bizalmi hálózatot az étekezlet megszervezésére, jó előkészítésére. Ebből kifolyólag a 117 főnyi létszámból csak 79-en jelentek meg a tervértekezleten és 7-en szóltak hozzá a beszámolóhoz. Több szakszervezeti vezetőről megállapítottuk, hogy nem eléggé készült fel hozzászólására. Jegyzetet nem készített, emiatt bizonytalanná vált és nem tudott konkrétan rámutatni az eredményekre vagy hiányosságokra. Jellemző és elítélendő hiányossága volt a jelenlegi tervértekezleteknek, hogy a szakszervezeti vezetőségek, de a dolgozók sem éltek eléggé a bírálat és az önbírálat fegyverével. Nem vitték név szerint a dolgozók parlamentje elé az igazolatlan mulasztókat, akik mondvacsinált ürügyekkel becsapják munkatársaikat és megkárosítják az egész dolgozó népet. Üzemi szakszervezeti szerveink a jövőben még alaposabban szervezzék meg a termelési értekezleteket. Ne hagyják, hogy a dolgozók közömbösen viselkedjenek közvetlen, legfontosabb ügyük, a termelés iránt. A szakszervezeten múlik, hogy minden egyes dolgozó elsőrendű érdekének tekintse részt venni ezeken a nagy fontosságú értekezleteken és a napirenden lévő kérdések megtárgyalásába bekapcsolódva, javaslataival, bírálatával segítse üzemét a termelés növelésében, a terv teljesítében s ezáltal a szocializmus felépítésében és a béke megvédésében. ÚJABB LELKES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK A TERVÉRTEKEZLETEKEN „AZ ÚJ ESZTENDŐBEN IS TÚLTELJESÍTJÜK TERVÜNKET“ Ezt válaszolják legjobb dolgozóink az elnökség újévi üdvözletére Újévkor elnökségünk harcos bányászüdvözletét küldte azoknak a dolgozóknak, akik idő előtt befejezték 1951. évi tervüket. A hozzájuk intézett levélben azt a kívánságát fejezte ki, hogy az új esztendőben további munkagyőzelmekkel erősítsék a béke táborát éssegítsék építeni szocialista hazánkat. Az elnökség újévi jókívánságaira kiváló bányászaink lelkeshangú levelekben válaszoltak. Alább közöljük ko sztahanovista elvtárs válaszát, amelye annál értékesebbek számunkra, meg tudjuk, hoigy a magyar bányászó túlnyomó részének érzéseit, gondolkodását fejezik ki. „Az elnökség üdvözlete még nagyobb lendületre serkent a munka frontján — írja Elekes Ferenc sztahanovista vájár Dorogról. — ígérem, hogy 1952. évi tervem teljesítéséért még erősebb igyekezettel fogok harcolni. Megértettem, hogy minden lapát szén, amelyet a bányából kiadok, súlyos csapás az imperialistákra. Tudom azt is, hogy a többtermeléssel hozzájárulok a béke megvédéséhez és a szocializmus felépítéséhez."’ Harencsár János sztahanovista vájár Herbolyáról a következő válaszlevelet küldte: ,,Örömmel vettem levelüket, amelyben üdvözölnek azért, hogy tervemet határidő előtt befejeztem és ezzel hozzájárultam a szocializmust építő ötéves terv mielőbbi megvalósításához, a béke megszilárdításához. Én hozzáteszem: ezzel hűségemet és ragaszkodásomat akartam kifejezni dolgozó népünk, nagy pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs iránt. Mint új sztahanovista, eddigi eredményeimet kevésnek találom ahhoz, hogy a dolgozók szocialista országának felépítését, gyermekeink boldog jövőjét biztosítsam azzal az egy-két csille szénnel, melyet naponta terven felül termelek. Mert ma már tudom, hogy miért dolgozom. Szemem láttára épül bányatelepünk mellett a Békeváros, iparunk új fellegvára, amely Sztálinvároshoz és Inotához hasonlóan a szocializmus erőssége, a béke bástyája lesz. . Az új év küszöbén ígérem, hogy 1952-es tervemet is határidő előtt fogom teljesíteni, mert tudom, hogy a termelőmunka az egyetlen biztosítéka és záloga jövőnknek."