Magyar Gyáripar, 1939 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-20 / 1. szám
L szám. MAGYAR GYÁRIPAR A családi munkabér Az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról szóló törvény, mint az 1938. évi XXXVI. tc. múlt évi december 80-án hirdettetett ki s egyidejűleg a december 31-iki hivatalos lapban jelent meg a m. kir. iparügyi miniszter 50.000/1988. Ip. M. számú rendelete, amely ezt a szociális reformot, amely a munkavállalóknak minden gyermek után havi öt pengő nevelési pótlékot biztosít, a húsz alkalmazottnál többet foglalkoztató, az ipartörvény és a bányatörvény hatálya alá eső ipari (kereskedelmi) vállalatokra vonatkozólag életbe léptette. Ugyancsak a hivatalos lap december 31-iki számában jelentek meg a törvény hatályba lépése kapcsán szükségessé vált végrehajtási rendeletek, így a többi között a 73.100. Ip. M. számú m. kir. iparügyi miniszteri rendelet, amely a gyermeknevelési pótlék költségeinek fedezésére az 1939. év első felére az 1937-ben alkalmazott munkavállalók átlagos létszáma után évi 48 pengő (női munkásoknál évi 32 pengő) járulék fizetésére kötelezi a munkaadókat. A járulékok kivetése a folyó év első negyedére a m. kir. iparügyi miniszter által történt és az első negyedévre esedékes járulékok január hó 5-ikéig voltak befizetendők. A törvénynek ilyen gyors ütemben történt hatályba léptetése csak a munkaadói érdekeltségek intenzív és áldozatkész közreműködésével vált lehetővé. A miniszter úr körülbelül már két héttel a végrehajtási rendeletek kibocsátása előtt fordult a gyáripari érdekeltségekhez azzal a felkéréssel, hogy szakmánként maguk szervezzék meg a családpénztárakat, amelyeknek feladatává tette átmenetileg a befolyt járulékok kezelésével és a gyermeknevelési pótlékok mielőbbi folyósításával kapcsolatos feladatok ellátását. Az egyes gyáripari szakmák ezt a feladatot vállalták, gondoskodtak az úgynevezett szakmai családpénztárak megszervezéséről, a szükséges munkaerőkről, helyiségről, javaslatot tettek ezen szakmai pénztárak igazgatóságába a munkaadók képviseletében helyet foglaló igazgatósági tagok kinevezésére, úgyhogy a végrehajtási rendeletek megjelenésével egyidejűleg megtörténhetett a szakmai pénztárak felállítása és igazgatóságaik kinevezése is. A hét ipari szakmai pénztár közül a II. számú (kő-, agyag-, aszbeszt-, üveg és építőipar) és a III. számú (fa-, csont-, papír- és sokszorosítóipar) szakmai pénztár előmunkálatai foglalkoztatták közvetetlenül Szövetségünket, amely még karácsony előtt és karácsony után több megbeszélést tartott az érdekelt szakmákkal, amelyek közreműködésével mindkét szakmai pénztár idejében megkezdhette működését. A Munkaadók Központja irányítása mellett természetesen az összes ipari szakmai családpénztárak azonos elvek és szempontok szerint alakultak meg, a gyáripari termelés vezető tényezői és érdekképviseleteinek hathatós közreműködésével. A szakmai családpénztárak felállításával átmenetileg háttérbe szorult az úgynevezett vállalati családpénztárak létesítése, amire a törvény alapján a m. kir. iparügyi miniszter adhat engedélyt. Mindenesetre kívánatos volna, hogy később legnagyobb vállalataink minél nagyobb számmal állíthassanak fel ilyen vállalati családpénztárakat, ami minimális adminisztrációs költségekkel tenné lehetővé a vállalatok számára, hogy a maguk körében a családi munkabért a leggyorsabban bocsáthassák munkavállalóik rendelkezésére. A vállalati családpénztárakra vonatkozó végrehajtási rendelet ez időszerint még előkészítés alatt áll s csak annak megjelenése után fog a családi munkabérrendszer keresztülvitelének végleges formája kialakulni. Még nem történt meg az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár megszervezése sem, amelyre pedig igen fontos feladatok várnak a szakmai családpénztárak legfelsőbb irányítása és ellenőrzése körül. A szakmai családpénztárak adminisztrációs költségeinek fedezéséről egyelőre oly módon történt gondoskodás, hogy a gyermeknevelési pótlékok fedezésére szolgáló járulékösszeg 5 százaléka volt a szakmai pénztár javára befizetendő. Remélhető, hogy a gyermeknevelési pótlékok folyósításával kapcsolatos alapvető munkálatok befejezése után a szakmai pénztárak folytatólagos munkája erősen csökkentett költségekkel lesz ellátható. A szakmai családpénztárak első és legfontosabb teendője a munkavállalók igényjogosultságának a megállapítása. Azok a munkavállalók, akik 1939 januárjában legalább 15 napra vagy négy héten át hetenként legalább három napra kaptak munkabért gyermeknevelési pótlékra vonatkozó igényüket január 25-ikéig kötelesek munakadójuknál bejelenteni. A munkaadó a végrehajtási rendelet értelmében hirdetményben köteles erre munkavállalóit figyelmeztetni. Gyermeknevelési pótlékra van igénye a munkavállalóknak (a tanoncok, kereskedősegédek és természetesen tisztviselők kivételével) mind a saját, mind a házastársa törvényes, törvényesített, örökbefogadott és házasságonkívül született gyermeke után, ha a gyermek eltartásának kötelezettsége terheli és eltartásáról gondoskodik. Az igény a gyermek születési bizonyítványával, vagy amennyiben házasságon kívül született gyermekről van szó, helyhatósági bizonyítvánnyal igazolandó. Az igazolás alapján a munkaadó kitölti az államnyomdánál (később minden postahivatalban) kapható bejelentő lapot, amelyet a munakvállaló aláírni tartozik és a munkaadó igazolja rajta a munkanapok számát. Köteles a munkaadó a bejelentés hiányaira a munkavállalót figyelmeztetni és őt a pótlásra felhívni. A bejelentéseket február 1-ig kell a szakmai családpénztárhoz beküldeni. Az igényjogosultság megállapítása körül tehát mindenekelőtt a munkaadókra hárul igen fontos feladat s a szakmai családpénztár munkáját igen nagy mértékben megkönnyíti az a munkaadó, aki a maga körében munkavállalói igényjogosultságának megállapítása körül reá váró feladatot lelkiismeretesen elvégzi. Ez minden munkaadónak érdeke is, nemcsak azért, mert ily módon saját munkavállalói részére a gyermeknevelési pótlék mielőbb folyósításra kerülhet, de azért is, mert ily módon a szakmai családpénztárt megkímélheti felesleges adminisztrációs munkától, melyek költségei végeredményben a munkaadókat terhelik. Abban az esetben, ha az igény megállapításához szükséges munkanapokat a munkavállaló nem mind a bejelentő munkaadónál töltötte el a munkás, a beje .