Műszaki Élet, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-13. szám)
1969-02-07 / 3. szám
Az Apollo 8 sikeres űrrepülése jelentős lépéssel közelebb hozta az űrkutatást a Holdon való leszálláshoz Mind a rakéták, mind az irányító- és navigációs rendszer a repülés alatt program szerint működtek. Az Apollo-program ily módon döntő fázisba jutott: az ember űrrepüléséhez a Holdra, a holdraszálláshoz és a Földre való visszatéréshez. Ezt a hatalmas eseményt az amerikai űrszakértők már erre az évre tervezik. Menetirány-meghatározás Az eddigi Apollo repülések esetében használt irányító- és navigációs rendszer a program, irányítói szerint olyan egyértelműen bevált, hogy csupán tökéletesítésekre van szükség, alapvető módosításokra nem. A hatalmas Saturn V. rakéta fogja felemelni az Apollo űrhajót a Kennedy-fok kilövőállomásáról. Az első rakétafokozat 3400 t tolóerőt fog kifejteni. Amikor a rakéta 64 km magasságba ér, az első rakétafokozat kiég és leválik. Az ezután begyújtott második rakétafokozat kereken 160 km magasságba viszi fel az Apollo űrhajót. Miután a másod A munka rakéta és a parancsnoki kabin a Saturn-rakéta harmadik fokozatában elhelyezett Holdra szálló készülékkel kapcsolódik össze. A nyitott rakétából a Holdra szálló egységet a munkarakéta emeli ki, amellyel ezt követően a Hold felé repül, dik fokozat is kiég (és leválik), működésbe lép a harmadik fokozat, és az űrhajót 28 000 km/óra sebességre gyorsítja fel. Amikor a Saturn-rakéta harmadik fokozata az űrhajót Föld körüli pályára juttatta, működését leállítják. Az ezt követő háromszori Föld körüli fordulat idején ez a rakétafokozat az Apollo űrhajóval összeköttetésben marad. A Föld körüli fordulatok alatt kell az űrhajó tulajdonképpeni Holdra repülésének időpontját és helyét kiszámítani. Tekintettel arra, hogy a Holdig az út közel három napig tart, az űrhajót azon a ponton kell kijuttatni az űrbe, ahol a Hold az űrhajó előre kiszámított érkezésének időpontjában lesz. Ekkor az irányító- és navigációs rendszerrel összekapcsolt miniatűr számítógép a Nap, a Föld, a Hold és az űrhajó relatív mozgása alapján fogja a pontos röppályát kiszámítani. Amikor a kiszámított időpont elérkezik és az űrhajó a Föld körüli pályán eléri a megfelelő helyzetet, ismét begyújtják a harmadik rakétafokozatot, amely az Apollo űrhajót 40 000 km/óra sebességgel ell.A Holdra szálló egység leválik a Hold körül keringő munkarakétáról, és rakétakészletének reaktív hatása következtében lágyan ereszkedik le a Hold felszínére. volítja a Föld körüli pályáról, s a Hold irányába indítja. Ekkor az űrhajó még négy szekcióból áll: a Saturn-rakéta harmadik fokozatából, egy munkarakétából, a parancsnoki fülkéből, valamint a tulajdonképpeni Holdra szálló egységből. A Hold felé való repülés ideje alatt az űrhajó menetirányát a földi ellenőrző és rádiós irányítóközpont folyamatosan számítja és ellenőrzi. Holdra szállásra készen A holdutazás most döntő fázisába érkezik: elő kell készíteni a Holdra való közvetlen leszállást, amihez az szükséges, hogy végrehajtsák a Saturn rakéta harmadik fokozatának a munkarakétától, a parancsnoki fülkétől és a Holdra szálló egységtől való elválasztását. Mielőtt ez megtörténne, a tulajdonképpeni Holdra szálló egység a Saturn burkolatának felső részében van. A munkarakétát és a parancsnoki fülkét azonban leválasztják, és kisebb távolságban az űrben parkolják. Ezután a munkarakétát és a parancsnoki fülkét 180 fokra úgy fordítják el, hogy a parancsnoki fülke csúcsa a Saturn burkolatának időközben kinyitott részében elhelyezett Holdra szálló berendezés felé nézzen. Ekkor következik a munkarakétával összekapcsolt parancsnoki fülke és a Holdra szálló egység összecsatolása. Ezután válik el a Holdra szálló egység, a parancsnoki fülke és a munkarakéta a Saturnfokozattól. Most a munkarakéta biztosítja a hajtóerőt a közvetlen Holdra szálláshoz. Amikor az űrhajó Hold körüli pályára tért és a helyes menetirányt az irányító- és navigációs rendszer, valamint a földi rádiós irányítóközpont segítségével beállították, a három űrhajós közül kettő elhagyja a parancsnoki kabint, és átmegy a Holdra szálló egység kabinjába. A holdkabinban először ellenőrzik annak berendezését, majd a Holdraszálló egység irányító- és navigációs rendszerét hozzák működésbe. A harmadik űrhajós a parancsnoki kabinban marad és a Hold körül kering, miután a legénység a holdkabinban megindította a Holdra szálló egység leválását a munkarakétáról és a parancsnoki kabinról. Amíg tehát a munkarakéta és a parancsnoki kabin a harmadik űrhajóssal Hold körüli pályán kering, megkezdődik a Holdra szálló egység leszállási manővere. A Holdra szálló űrhajót először a Hold körüli elliptikus pályára irányítják, amely 15 km magasan van a Hold felszínétől. A Holdra szálló egység rakétakészlete ekkor reaktív fékként működik, csökkenti az egység sebességét, miközben az űrhajót a leszállópályára vezérlik, és a rakéta reaktív fékezésének eredményeképpen az űrhajó lágyan a Hold felületére ereszkedik. A Holdra szállás után az űrhajósok fele szerencsés Holdra szállás és a Hold felületéről való felemelkedés után a Holdra szálló egység ismét találkozik a Hold körüli pályán keringő munkarakétával. Az űrhajósok átszállnak a Holdra szálló egységről a munkarakéta parancsnoki kabinjába. Ezután kezdik meg a visszarepülést a munkarakétával. adata, hogy ellenőrizzék a visszarepüléshez szükséges berendezéseket. Amikor az űrhajósok teljesítették feladataikat a Hold felületén, megkezdik a visszarepülés előkészületeit. A Holdra szálló egység startjának időpontját jóelőre igen pontosan meg kell határozni annak érdekében, hogy az találkozzék a Hold körüli pályán keringő munkarakétával és parancsnoki kabinnal. A General Motors által kifejlesztett irányító- és navigációs rendszer csak a számítógéppel együttműködve tudja elvégezni ezt a hihetetlenül bonyolult és nagy pontosságot igénylő feladatot. A pálya kiszámítása után a Holdra szálló egység indító- és irányítórakétáihoz továbbítják a szükséges impulzusokat. A Holdra szálló egység ezután felemelkedik a Hold felszínéről, és a munkarakéta, valamint parancsnoki kabin pályájával összeegyeztetett felszállópályára tér. A munkarakéta Hold körüli pályáján hajtják végre a Holdra szálló egységgel való összekapcsolás manőverét. A két űrhajós ekkor elhagyja a holdkabint, és visszatér a harmadik űrhajóshoz. A Holdra szálló készülék leválik, és a munkarakéta a parancsnoki kabinnal együtt készen áll a Földre való visszatérésre. Ekkor ismét az Irányító- és navigációs számítógép feladata, hogy meghatározza azt az időpontot, amikor a munkarakétát be kell gyújtani. Visszatérés a parancsnoki kabinba Miután a Holdra szálló egység levált és hátrahagyták az űrben, a most már csak a munkarakétából és parancsnoki kabinból álló űrhajót 9000 km/óra sebességre gyorsítják. A Földre való visszatérés három és fél napja alatt (éppúgy, mint ahogy az az Apollo 8 esetében történt) az űrhajó sebessége 40 000 km/órára növekszik. Amikor az űrhajó a Föld felé közeledik, a munkarakéta leválik. Az egyedül maradó parancsnoki kabint (ahol az űrhajósok tartózkodnak) irányítórakéták segítségével megfordítják, hogy a Föld légterébe érve a kabin védőburkolata az esetleg 3000 C fokig emelkedő súrlódási hőt árnyékolhassa. Amikor a parancsnoki kabin a Föld légterébe lépés mintegy 7000 m magasságban van, két ejtőernyő nyílik ki, amelyek biztosítják a kabin stabilizálását. 3000 m magasságban nyílik ki a három fő ejtőernyő, amelyekkel a parancsnoki kabin és az űrhajó biztonságosan leereszkedik az óceán felületére. Az A parancsnoki kabin, amelyben a három űrhajós visszatér a Földre, a Föd légkörébe lépve hőszigetelt részével fordul a menetirányba, hogy a 3000 C-fokos súrlódási hőt abszorbeálhassa. űrhajósokat ezután, hasonlóan ahhoz, amint a Mercury-, illetve Gemini-repülések esetében történt, a helyszínen tartózkodó hajók veszik fedélzetükre. A gigantikus méretű Saturn V rakéta felemelkedik a Kennedy-fok kilövőállomásáról. A képen ábrázolt szakaszban H1 km ,magasságot ért el; most válik le az első rakétafokozat. A General Motors irányító- és navigációs rendszerével repül a rakéta a Hold felé. MŰSZAKI HÍRADÓ Gőzmotoros gépkocsi Kétszáz évre nyúlik vissza a gőzmotoros kocsi története, de a forgalomban való megjelenése csak 1906-ban látszott valószínűnek. Akkor azonban Benz és Daimler benzinmotorja kiütötte a versenyből, mert a gőzmotor befűtéséhez fél óra kellett, a benzinmotor pedig nyomban beugrott. A mai gőzmotor semmiben sem hasonlít egykori őseire. Könnyű, zajtalan szagtalan, olcsón üzemeltethető, és viszonylag elég gyors. Amerikában a Pentagon megbízásából a bostoni Thermo-Electron cég a közelmúltban mutatta be a legújabb gőzmotoros gépjárművek prototípusát. Az utóbbi időben gőzmotoros gépkocsikat futtat, illetve próbál ki a Ford gyár is, szigorúan őrzött versenypályáján. Harmadiknak a General Motors hat különböző típusú gőzmotoros kocsijáról jött hír, amelyek a cég kaliforniai versenypályáján teljesítik próbafutásukat. Úgy látszik, a gőzimotoros gépkocsik tömeggyártása már nem műszaki, hanem üzletpolitikai kérdés. A 120 lóerős gőzmotor ugyanis elfér egy Cabriolet motorházában. A benzinmotoros kocsival szemben számtalan előnye van: elmarad a sebességváltó, a tengelykapcsoló, a hűtő és gyújtóberendezés, és porlasztó sem kell. Kipufogó gázaival nem veszélyezteti a városok levegőjét, és üzemeltetése a hírek szerint olcsóbb mint a benzinmotoré, fogideg is újból megkezdte működését. Rengentfelvételek mutatják, hogy az új fogak milyen jól illeszkednek bele az állkapocsba. 5260 méter mélységben A Kaspi-tengerben folytatott olajfúrások során szovjet mérnökök 5260 méteres mélységet értek el, s a további fúrások célpontja is 5000 méter vagy ezt még meghaladó mélység. A mélyfúrások helye Bakutól délre 75 km távolságra fekszik. Fogátültetés az Egyesült Államokban A Richmond Virginia Orvosi Egyetemen sikeres fogátültetési kísérleteket hajtottak végre. Fogsorrendezés céljából 7—9 éves gyermekek állkapcsából húztak ki fogakat, és hat hétig tudták konzerválni azokat. A különleges közegben tartósított fogakat 45 esetben ültették át, és ezekből 44 tökéletesen megfogant. Az ilyen átültetéseknél elsősorban arra kell ügyelni, hogy olyan fogat találjanak, amely pontosan illik az üresen maradt helyre és az állkapocs üregébe. Az átültetésnek nem marad semmiféle külső nyoma, sőt egyes átültetett fogaknál a Új vezérigazgatóhelyettes: Kis Markos Ferenc — „Fémmunkás” Vállalat. Új igazgatók: Rácz András — Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat; Nagy János — Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat; Wimmer Gyuláné — Bőr- és Cipőkellékellátó Vállalat; Dános Valér — Vízügyi Beruházási Igazgatóság; dr. Jermy Tibor — Növényvédelmi Kutató Intézet; Jeney István (műszaki), Bedő Zoltán (termelési), Tormai Károly (kereskedelmi), Bodor István (gazdasági) — Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat. Új igazgatóhelyetteseit (főmérnökök): Román Pál — Nyomdaipari Grafikai Vállalat; Szép József — Faipari Gyártás- és Gyártmánytervező Vállalat. Felmentések: Hegyi Győzőnét, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat; Romhányi Istvánt, a Bőr- és Cipőkellékellátó Vállalat igazgatóját felmentették. MŰSZAKI ELŐT I»