Műszaki Élet, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-13. szám)

1969-02-07 / 3. szám

Az Apollo 8 sikeres űrrepülése jelentős lépéssel közelebb hozta az űrkutatást a Holdon való leszálláshoz Mind a raké­ták, mind az irányító- és navigációs rendszer a repülés alatt program szerint működtek. Az Apollo-program ily módon döntő fázisba jutott: az ember űrrepülé­séhez a Holdra, a holdraszálláshoz és a Földre való visszatéréshez. Ezt a hatal­mas eseményt az amerikai űrszakértők már erre az évre tervezik. Menetirány-meghatározás Az eddigi Apollo repülések esetében használt irányító- és navigációs rendszer a program, irányítói szerint olyan egyértelműen bevált, hogy csupán tökéletesítésekre van szükség, alapvető módosításokra nem. A hatalmas Saturn V. rakéta fogja felemelni az Apollo űrha­jót a Kennedy-fok kilövőállomásáról. Az első rakétafokozat 3400 t tolóerőt fog ki­fejteni. Amikor a rakéta 64 km magasság­ba ér, az első rakétafokozat kiég és levá­lik. Az ezután begyújtott második rakéta­fokozat kereken 160 km magasságba vi­szi fel az Apollo űrhajót. Miután a másod A munka rakéta és a parancsnoki kabin a Saturn-rakéta har­madik fokozatában elhelyezett Holdra szálló készülékkel kapcsolódik össze. A nyitott rakétából a Holdra szálló egysé­get a munkarakéta emeli ki, amellyel ezt követően a Hold felé repül, dik fokozat is kiég (és leválik), működés­be lép a harmadik fokozat, és az űrha­jót 28 000 km/óra sebességre gyorsítja fel. Amikor a Saturn-rakéta harmadik fokoza­ta az űrhajót Föld körüli pályára juttatta, mű­ködését leállítják. Az ezt követő háromszori Föld körüli fordulat idején ez a rakétafokozat az Apollo űrhajóval összeköttetésben marad. A Föld körüli fordulatok alatt kell az űrhajó tulajdonképpeni Holdra repülésének időpont­ját és helyét kiszámítani. Tekintettel arra, hogy a Holdig az út közel három napig tart, az űrha­jót azon a ponton kell kijuttatni az űrbe, ahol a Hold az űrhajó előre kiszámított érkezésének időpontjában lesz. Ekkor az irányító- és navi­gációs rendszerrel összekapcsolt miniatűr szá­mítógép a Nap, a Föld, a Hold és az űrhajó relatív mozgása alapján fogja a pontos röp­­pályát kiszámítani. Amikor a ki­számított időpont elérkezik és az űrhajó a Föld körüli pályán eléri a megfelelő helyzetet, ismét begyújtják a harmadik rakétafokozatot, amely az Apol­lo űrhajót 40 000 km/óra sebességgel ell.­A Holdra szálló egység leválik a Hold körül keringő munkarakétáról, és rakétakészletének reaktív hatása következtében lágyan ereszke­dik le a Hold felszínére. volítja a Föld körüli pályáról, s a Hold irányába indítja. Ekkor az űrhajó még négy szekcióból áll: a Saturn-rakéta harmadik fokozatá­ból, egy munkarakétából, a parancsnoki fülkéből, valamint a tulajdonképpeni Holdra szálló egységből. A Hold felé való repülés ideje alatt az űrhajó menetirá­nyát a földi ellenőrző és rádiós irányító­központ folyamatosan számítja és ellen­őrzi. Holdra szállásra készen A holdutazás most döntő fázisába érke­zik: elő kell készíteni a Holdra való köz­vetlen leszállást, amihez az szükséges, hogy végrehajtsák a Saturn rakéta har­madik fokozatának a munkarakétától, a parancsnoki fülkétől és a Holdra szálló egységtől való elválasztását. Mielőtt ez megtörténne, a tulajdonképpeni Holdra szálló egység a Saturn burkolatának felső részében van. A munkarakétát és a parancsnoki fülkét azonban leválasztják, és ki­sebb távolságban az űrben parkolják. Ezután a munkarakétát és a parancsnoki fülkét 180 fokra úgy fordítják el, hogy a parancsnoki fülke csúcsa a Saturn burkolatának időköz­ben kinyitott részében elhelyezett Holdra szálló berendezés felé nézzen. Ekkor következik a munkarakétával összekapcsolt parancsnoki fülke és a Holdra szálló egység összecsatolása. Ezután válik el a Holdra szálló egység, a pa­rancsnoki fülke és a munkarakéta a Saturn­­fokozattól. Most a munkarakéta biztosítja a hajtóerőt a közvetlen Holdra szálláshoz. Amikor az űrhajó Hold körüli pályára tért és a helyes menetirányt az irányító- és navigációs rendszer, valamint a földi rádiós irányítóközpont segítségével beál­lították, a három űrhajós közül kettő el­hagyja a parancsnoki kabint, és átmegy a Holdra szálló egység kabinjába. A hold­kabinban először ellenőrzik annak beren­dezését, majd a Holdraszálló egység irá­nyító- és navigációs rendszerét hozzák működésbe. A harmadik űrhajós a pa­rancsnoki kabinban marad és a Hold kö­rül kering, miután a legénység a hold­kabinban megindította a Holdra szálló egység leválását a munkarakétáról és a parancsnoki kabinról. Amíg tehát a munkarakéta és a pa­rancsnoki kabin a harmadik űrhajóssal Hold körüli pályán kering, megkezdődik a Holdra szálló egység leszállási manőve­re. A Holdra szálló űrhajót először a Hold körüli elliptikus pályára irányítják, amely 15 km magasan van a Hold felszínétől. A Holdra szálló egység rakétakészlete ek­kor reaktív fékként működik, csökkenti az egység sebességét, miközben az űrha­jót a leszállópályára vezérlik, és a rakéta reaktív fékezésének eredményeképpen az űrhajó lágyan a Hold felületére ereszke­dik. A Holdra szállás után az űrhajósok fel­e szerencsés Holdra szállás és a Hold felüle­téről való felemelkedés után a Holdra szálló egység ismét találkozik a Hold körüli pályán keringő munkarakétával. Az űrhajósok átszáll­nak a Holdra szálló egységről a munkarakéta parancsnoki kabinjába. Ezután kezdik meg a vissza­repülést­ a munkarakétával. adata, hogy ellenőrizzék a visszarepülés­­hez szükséges berendezéseket. Amikor az űrhajósok teljesítették feladatai­kat a Hold felületén, megkezdik a visszarepü­­lés előkészületeit. A Holdra szálló egység start­jának időpontját jóelőre igen pontosan meg kell határozni annak érdekében, hogy az ta­lálkozzék a Hold körüli pályán keringő mun­­karakétával és parancsnoki kabinnal. A Ge­neral Motors által kifejlesztett irányító- és na­vigációs rendszer csak a számítógéppel együtt­működve tudja elvégezni ezt a hihetetlenül bonyolult és nagy pontosságot igénylő felada­tot. A pálya kiszámítása után a Holdra szálló egység indító- és irányítórakétáihoz továbbít­ják a szükséges impulzusokat. A Holdra szál­ló egység ezután felemelkedik a Hold felszí­néről, és a munkarakéta, valamint parancsno­ki kabin pályájával összeegyeztetett felszálló­­pályára tér. A munkarakéta Hold körüli pályáján hajtják végre a Holdra szálló egységgel való összekap­csolás manőverét. A két űrhajós ekkor el­hagyja a holdkabint, és visszatér a harmadik űrhajóshoz. A Holdra szálló készülék leválik, és a munkarakéta a parancsnoki kabinnal együtt készen áll a Földre való visszatérésre. Ekkor ismét az Irányító- és navigációs számítógép feladata, hogy meghatározza azt az időpontot, amikor a munkarakétát be kell gyújtani. Visszatérés a parancsnoki kabinba Miután a Holdra szálló egység levált és hátrahagyták az űrben, a most már csak a munkarakétából és parancsnoki kabin­ból álló űrhajót 9000 km/óra sebességre gyorsítják. A Földre való visszatérés há­rom és fél napja alatt (éppúgy, mint ahogy az az Apollo 8 esetében történt) az űrhajó sebessége 40 000 km/órára növek­szik. Amikor az űrhajó a Föld felé köze­ledik, a munkarakéta leválik. Az egyedül maradó parancsnoki kabint (ahol az űr­hajósok tartózkodnak) irányítórakéták segítségével megfordítják, hogy a Föld légterébe érve a kabin védőburkolata az esetleg 3000 C fokig emelkedő súrlódási hőt árnyékolhassa. Amikor a parancsnoki kabin a Föld légterébe lép­­és mintegy 7000 m magasságban van, két ejtőernyő nyílik ki, amelyek biztosítják a kabin sta­bilizálását. 3000 m magasságban nyílik ki a három fő­ ejtőernyő, amelyekkel a pa­rancsnoki kabin és az űrhajó biztonsá­gosan leereszkedik az óceán felületére. Az A parancsnoki kabin, amelyben a három űrhajós visszatér a Földre, a Fö­d légkörébe lépve hőszigetelt részével fordul a me­netirányba, hogy a 3000 C-fokos súrlódási hőt abszorbeálhassa. űrhajósokat ezután, hasonlóan ahhoz, amint a Mercury-, illetve Gemini-repülé­­sek esetében történt, a helyszínen tartóz­kodó hajók veszik fedélzetükre. A gigantikus mé­retű Saturn V rakéta felemelkedik a Ken­nedy-fok kilövőállo­másáról. A képen ábrázolt szakaszban H1 km ,magasságot ért el; most válik le az első rakétafoko­zat. A General Mo­tors irányító- és na­vigációs rendszerével repül a rakéta a Hold felé. MŰSZAKI HÍRADÓ Gőzmotoros gépkocsi Kétszáz évre nyúlik vissza a gőzmoto­ros kocsi története, de a forgalomban va­ló megjelenése csak 1906-ban látszott va­lószínűnek. Akkor azonban Benz és Daimler benzinmotorja kiütötte a ver­senyből, mert a gőzmotor befűtéséhez fél óra kellett, a benzinmotor pedig nyomban beugrott. A mai gőzmotor semmiben sem hason­lít egykori őseire. Könnyű, zajtalan szag­talan, olcsón üzemeltethető, és viszony­lag elég gyors. Amerikában a Pentagon megbízásából a bostoni Thermo-Electron cég a közelmúltban mutatta be a leg­újabb gőzmotoros gépjárművek prototí­pusát. Az utóbbi időben gőzmotoros gépkocsikat futtat, illetve próbál ki a Ford gyár is, szigorúan őrzött verseny­­pályáján. Harmadiknak a General Motors hat különböző típusú gőzmotoros kocsi­járól jött hír, amelyek a cég kaliforniai versenypályáján teljesítik próbafutásu­kat. Úgy látszik, a gőzimotoros gépkocsik tömeggyártása már nem műszaki, hanem üzletpolitikai kérdés. A 120 lóerős gőzmo­­tor ugyanis elfér egy Cabriolet motorhá­zában. A benzinmotoros kocsival szem­ben számtalan előnye van: elmarad a se­bességváltó, a tengelykapcsoló, a hűtő és gyújtóberendezés, és porlasztó sem kell. Kipufogó gázaival nem veszélyezteti a városok levegőjét, és üzemeltetése a hírek szerint olcsóbb mint a benzinmotoré, fogideg is újból megkezdte működését. Rengentfelvételek mutatják, hogy az új fogak milyen jól illeszkednek bele az áll­kapocsba. 5260 méter mélységben A Kaspi-tengerben folytatott olajfú­rások során szovjet mérnökök 5260 mé­teres mélységet értek el, s a további fú­rások célpontja is 5000 méter vagy ezt még meghaladó mélység. A mélyfúrások helye Bakutól délre 75 km távolságra fekszik. Fogátültetés az Egyesült Államokban A Richmond­ Virginia Orvosi Egyete­men sikeres fogátültetési kísérleteket hajtottak végre. Fogsorrendezés céljából 7—9 éves gyermekek állkapcsából húztak ki fogakat, és hat hétig tudták konzer­válni azokat. A különleges közegben tar­tósított fogakat 45 esetben ültették át, és ezekből 44 tökéletesen megfogant. Az ilyen átültetéseknél elsősorban arra kell ügyelni, hogy olyan fogat találjanak, amely pontosan illik az üresen maradt helyre és az állkapocs üregébe. Az átül­tetésnek nem marad semmiféle külső nyoma, sőt egyes átültetett fogaknál a Új vezérigazgatóhelyettes: Kis Markos Ferenc — „Fém­­mun­kás” Vállalat. Új igazgatók: Rácz András — Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat; Nagy János — Rákos­palotai Bőr- és Műanyagfeldol­gozó Vállalat; Wimmer Gyulá­­né — Bőr- és Cipőkellékellátó Vállalat; Dános Valér — Víz­ügyi Beruházási Igazgatóság; dr. Jermy Tibor — Növényvé­delmi Kutató Intézet; Jeney István (műszaki), Bedő Zoltán (termelési), Tormai Károly (ke­reskedelmi), Bodor István­ (gaz­dasági) — Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat. Új igazgatóhelyetteseit (főmérnökök): Román Pál — Nyomdaipari Grafikai Vállalat; Szép József — Faipari Gyártás- és Gyárt­mánytervező Vállalat. Felmentések: Hegyi Győzőnét, a Rákospalo­tai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat; Romhányi Istvánt, a Bőr- és Cipőkellékellátó Válla­lat igazgatóját felmentették. MŰSZAKI ELŐT I»

Next