Unio - Sütőiparosok Lapja, 1937 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Budapest, 1937 január 1 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA 5 GSCHWINDT-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár R.-T. BUDAPEST- BUDAFOK — NAGYKŐRÖS ALAPITATOTT 1856 ALAPITTATOTT 1856 Felhívja a tisztelt fogyasztó közönség szíves figyelmét elismerten elsőrendű élesztő- és rumgyártmányaira, valamint zamatos cognac és gyümölcspárlataira, úgyszintén kiválóan finom likőr-különlegességeire. Uj rendelet az árak ellenőrzéséről. A kormánynak ez a 7450—1936. M. E. számú rendelete a Budapesti Közlöny december 20-i számában jelent meg és e napon érvénybe is lépett. A rendelet a közszükségleti cikkekre vonatkozik és azt mondja, hogy a kereskedelemügyi és közlekedési miniszter utasítására az árelemző bizottság elnöke bármely iparost vagy kereskedőt felhívhat annak bejelentésére, hogy valamely közszükségleti cikket milyen áron hoz forgalomba. Ha kitűnik, hogy az iparos vagy kereskedő valamely közszükségleti cikket indokolatlanul magas áron hoz forgalomba, úgy a miniszter az átalakulás szempontjából lényeges adatok bejelentését, felvilágosítások adását és iratok bemutatását kívánhatja, sőt az üzletvitelt is ellenőrizheti és a vállalat tulajdonosát a bíróság atján eskü alatt is kihallgattathatja. Ha a miniszter azt állapítja meg, hogy valamely iparos vagy kereskedő közszükségleti cikket indokolatlanul magas áron hoz forgalomba és az ér leszállítása iránt a vállalat tulajdonosával folytatott tárgyalás nem vezet kellő eredményre, úgy a következő intézkedéseket teheti: az adó és a vám tekintetében adott kedvezményeket megvonhatja, a közszállításokból a vállalatot kizárhatja, az iparűzési jogot elvonhatja és más egyéb rendszabályokat is tehet. Javaslatot tehet a minisztériumnak egyes vámtételek leszállítására vagy egyéb vámpolitikai intézkedések megtételére. Ha az illetékes miniszter az iparűzési jog elvonását rendeli el, úgy határozata ellen halasztó hatályú panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a hozzá intézett felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz, vagy valótlan adatokat közöl vagy az elrendelt intézkedés foganatosítását akadályozza. Emellett érintetlenül marad az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. törvénycikk. Ennek az utóbbi törvénycikknek első szakasz 1. pontja szerint árdrágító visszaélés vétségét követi el, aki közszükségleti cikkért a törvény értelmében erre jogosult hatóság részéről megszabott vagy megengedett legmagasabb árnál magasabb árat követel, köt ki vagy fogad el, vagy aki közszükségleti cikket, nyereséget célzó továbbeladás végett a legmagasabb árnál magasabb áron vásárol, és 2. pontja szerint, aki olyan közszükségleti cikkért, amelynek legmagasabb árát a hatóság meg nem szabta, olyan árat vagy egyéb ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely tekintettel az előállítási vagy termelői, illetőleg a beszerzési és egyéb költségekre, valamint az összes egyéb körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira is, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. Az új bizottságot csupa hivatalnokból és elméleti szakemberből alakítja meg a rendelet. Utólag a kamara közbelépése nyomán a miniszter iparosok és kereskedők kinevezését is megígérte. Az eddig kinevezett tagok névsorából kiemeljük a következő neveket: Elnök : Laky Dezső. Alelnök : Varsányi Emil. Tagok: Hankóczy Jenő, dr. Szél Jenő, Vajna Ede, dr. Vak Mihály. Hogyan menthetjük meg a sütőipart? „Ember, küzdj és bízva bízzál !“ Nagy költőnknek, Madáchnak örök érvényűek ezen szavai; vonatkoznak azokra, akik generációkkal, korokkal megelőztek és vonatkozik azokra, akik majd utánunk jönnek. Küzdelem mindig volt és bízni mindig kellett. Azonban a küzdelem nagysága soha sem volt egyforma. A gazdasági élet struktúrája mindig változó; egyszer nehezen, máskor könnyebben megy vele a bírák, de szerves élete kitermeli mindenki számára a szükséges falatot, de kitermeli eléje az akadályokat is, nehogy annak könnyű elérésével küzdelemre képtelenné fajuljon el az ember. A szerves gazdasági életnek és benne a küzdelemnek, valamint a kettő egymáshoz való viszonyának alakultak ki szokásai s törvényei, de ezek nem örök érvényűek. Változnak korok, politikai rendszerek és világnézetek szerint. Sütőiparunk tengernyi bajának forrása ott fakadt, mikor az évszázados gyakorlatban kialakult termelés és értékesítés viszonyából születő árak, valamint a szükségletnek megfelelően fejlődő termelő források harmóniáját, a jól bevált kapitalista termelési rendszert részben a háború, részben a változott helyzet alapjában támadta meg és azt a súlyos gazdasági betegséget eredményezte, melynek gazdasági világválság a neve. A válság a sütőipart sem kímélte, sőt a súlyosabban megtámadott iparok egyikévé tette, mert a sütőipar termékei azok a szükségleti cikkek, melyek fogyasztói a legszélesebb néprétegből kerülnek ki. És a válság éppen ezeket fosztotta meg leginkább a fogyasztóképesség anyagi eszközeitől. A fogyasztás nagy mértékben csökkent, a termelési lehetőség pedig a technika fejlődése szerint folyton nőtt. Ebből a diszharmóniából láncolatosan származnak a bajok: túltermelés, piszkos verseny, elszegényedés stb. A régi jó békevilág kiegyensúlyozott gazdasági életének sütőipara így gördült a lejtőn le a máig. Nézzünk szét a ma sütőiparában , megtaláljuk ott a válság minden beteges kinövését, túltermelést, piszkos versenyt, önköltségen aluli árakat, az ezekből természetszerűleg következő anyagi romlást, a vagyonok pusztulását és reménytelen eladósodást, majd ezek folyományaként előreveti már árnyékát a sülyedő iparok hiénaszerű réme: a gyáripar, az industriálódás. Minden sütőiparos érzi a vergődést, szabadulni is igyekszik belőle. Ámde ott a nagy kérdés: Merre? Akadnak szép számmal vezérek, akik szónokolják a követendő utat, beszélnek meggyőzően meggyőződés nélkül és ők sem követik a hirdetett irányt. Politikusdit játszanak, melyre a sütőipar igazán nem alkalmas terület. Ez termelő foglalkozás, ahol a prosperitást csak az általános gazdasági helyzetbe való észszerű beilleszkedés biztosíthatja. Ehez pedig az utat csak az egyetemes és megszervezett sütőiparosság találhatja meg, mert ahol minden érdekelt fél egyaránt termelő erő, csak tisztén demokratikus és minden érdeket igazságosan felölelő szervezkedés lehet életképes. Az elmondott alapelveket megközelítve indult el a Sütők Iparvédő Egyezménye, de a járatlan után később ettől elkanyarodott, ezért bármennyire is indokolt és kézenfekvő volt létrejötte, nem tudott célhoz vinni és nem lehetett működése teljesen eredményes. A sütőipar űzéséhez szükséges minden tényező irányított, monopólium, vagy kartel, Irányítóti ára van .