Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. NOVEMBER 25., SZERDA Ara 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG XXV. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM (Az Irányelvekből) „A szoc­ilista társadalom politikai egységének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe" Folytatta munkáját a pártkongresszus Megkezdődött a beszámoló feletti vita A testvérpártok üdvözletei Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnöklé­sével folytatódott a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának tanácskozása az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy a kongresszushoz számos testvérpárt intézett üd­vözletet. Levélben, illetve táviratban üdvözölte a kongresszust az Argentin Kommunista Párt, az Ausztráliai Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, a Ceyloni Kommunista Párt, a Dél-Afrikai Kommunista Párt, a Görög Kommunista Párt, a Guadeloupei Kommunista Párt, a Guyanai Népi Haladó Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Indonéz Kommunista Párt, az Iraki Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Japán Kommunista Párt, a Jordániai Kommunista Párt, a Kanadai Kom­munista Párt, a Kolumbiai Kommunista Párt, a Marokkói Felszabadulás és­­ Szocializmus Pártja, a Nigériai Szocialista Munkás-Paraszt Párt, a Nepáli Kommunista Párt, az Uruguay-i Kommunista Párt, a Venezuelai Kommunista Párt. Apró Antal ezután bejelentette: a jelölő bi­zottság munkájához szükséges, hogy a kong­resszus döntsön a megválasztandó Központi Bizottság s a Központi Ellenőrző Bizottság létszámáról. Javasolta, hogy a kongresszus 101 tagú Központi Bizottságot és 21 tagú Központi Ellenőrző Bizottságot válasszon. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag el- ■ fogadta. Az elnök ezután bejelentette, hogy a kong­resszus megkezdi a vitát a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolói fölött. A tegnapi vitában szólalt fel Fock Jenő elv­társ, a kormány elnöke. Fock Jenő elvtárs felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszá­molója sokoldalúan elemzi gaz­dasági, politikai és kulturális eredményeinket, amelyek kiví­vásában és megszilárdításában jelentős szerepet tölt be mun­kásosztályunk, dolgozó népünk­­ szocialista állama. Építőmunkánk jelenlegi sza­­kaszában a szocialista állam funkciói közül mindinkább elő­térbe kerül a társadalomszerve­ző tevékenység, a gazdaságirá­nyítás és a kulturális nevelő­munka. A szocializmus teljes felépí­tésének magasabb szinten való folytatása új követelményeket támaszt államszervezetünkkel szemben. Úgy kell továbbfej­leszteni az­ államéletet, hogy en­nek nyomán tovább erősödjék a munkásosztály hatalma, még teljesebben bontakozzék ki a tömegek közéleti aktivitása. Fontos feladatnak tekintjük, hogy kiküszöböljük a jogrend­szerünkben még fellelhető és új szocialista demokratizmussal össze nem egyeztethető bizo­nyos következetlenségeket. Jog­rendszerünk fejlesztésével el­­ kell érnünk, hogy a becsülete­i­sen dolgozó emberek jogai ha­tékonyan érvényre jussanak, ugyanakkor megakadályozzuk a paragrafusok között bujkáló ügyeskedők, harácsolók, társa­dalomellenes elemek működé­sét. Fokozatosan felül kell vizs­gálnunk a jelenleg érvényes ha­tósági jogköröket és ezeket ész­szerű mértékre kell csökkente­ni. Az élet ma többet követel tőlünk mind az államérdek ér­­vényesítésében, mind az állam­polgárok jogainak bővítésében. Az államérdeket az szolgálja, ha a hatósági rendelkezések az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek törvényes, jogos te­vékenységét segítik és nem az állampolgárok zaklatásának for­rásai. Arra törekszünk, hogy a hatósági rendelkezések számát csökkentve, azok hiánytalan be­tartását ne csak megkövetelhes­­­sük, hanem biztosíthassuk is. Ezért például az állami vállala­tok jogát tartalmazó, helyenként kissé egyoldalú hatósági ren-­ delkezéseket vagy ki kell egé­szíteni az állampolgárok jogai­­­­val, vagy pedig, ahol lehet, ott­ az állami vállalatok és az ál­­­­lampolgárok közötti szerződé­ses kapcsolatok formáját szük­séges bővíteni. A közelmúlt egyik fontos in­tézkedéssorozata a tanácsrend­szer továbbfejlesztésére irá­nyult. A tanácsok munkájának is jelentős szerepe volt és van ma is társadalmi előrehaladá­­­sunkban, gazdasági er­edménye­­inkben, a szocialista népi-nemzeti egység kialakításában és meg­szilárdításában. Éppen ezek az eredmények köteleztek bennün­ket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevékenységét, növel­jük önálló szerepüket. Ehhez biztosítanunk kell az önkor­mányzat jogait és a gazdasági­ feltételeket, hogy jobban érvé­nyesüljön a központi irányítás­ , hatékonysága, a­­szocialista ál­­l­­amszervezés és v­ezetés alapel­­­­ve, a demokratkus­ centralizmus. Az új tanácstörvény, amelynek­­ tervezetén most dolgozunk, ezt­­ szolgálja. A tanácsrendszer fej­lesztésére tett intézkedéseink hűen szolgálják a szocialista de­mokrácia erősítését, és új lehe­tőségeket teremtenek arra, hogy­­ a dolgozó tömegek közvetlenül­­ is részesei legyenek a hatalom­nak és érdemlegesen beleszól­hassanak az állami és saját éle­tük irányításába. Ezek az intéz­kedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőkké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fegyelem megerő­södésével, másrészt a közösség iránti felelősségtudat növeke­r­désével, a szociálistg közgondol­kodás megszilárdulásával. Központi Bizottságunk a kö­zelmúltban több határozatot hozott a szocialista demokratiz­mus kibontakoztatására. Egye­­bek között jóváhagyta a párt tudománypolitikai irányelveit, megtárgyalta az­­ ifjúság és a nők helyzetét. A kormány már intézkedéseket dolgozott ki a tudománypolitikai elvek megva­­lósítására, előkészítette az ifjú­ságról szóló törvényjavaslatot, konkrét intézkedési tervet ké­szített a nők társadalmi hely­zetének javítására. A helyi szervekre a vállalatokra és az­ intézményekre váró feladat, s hogy a párt határozata, a kor­mány rendelkezései alapján mi­előbb kidolgozzák saját teendői­ket, megbeszélve azokat az érin­tettek széles körével. A társadalmi szervek és­ a kormány, valamint a helyi szer­­vek összefogásával, a tömegek demokratikus bevonásával ki­alakulhat a végrehajtás ésszerű menete, a lehetőségek mind tel­jesebb kihasználása. fsz új gazdaságirányítási módszerek nem máról holnapra alakulnak ki Fock elvtárs ezután a gazda­ságirányítás új rendszere beve­zetésének tapasztalatairól szó­lott. — Most, három év távlatából és eredményeinek ismeretében kijelenthetjük: a reformmal fo­kozatosan elérjük célunkat. A reform teljes kibontakoztatásá­val a mai körülményeknek job­ban megfelelő szocialista terv­­gazdálkodást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk történelmi, gazdasági és politi­kai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasági törvényeivel és mindenekelőtt (Folytatás a 2. oldalon) A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója Hétfőn számolt be Brutyá­k János a kongresszusnak a KEB munkájáról. — Mi­ndenekelőtt azt szeret­ném hangsúlyozni — mondotta többek között —: a Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalata is az, hogy pártunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egy­séges, a pártfegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását. A párttagok betartják a Szervezeti Szabály­zat előírásait, a kommunista er­kölcs normáit. A párt egészét tekintve ez az általánosan jel­lemző, amely akkor is igaz, ha a párttagok között akadnak fe­gyelemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsértésé­nek okait vizsgálva, azt látjuk, hogy még sok ember tudatában, és életfelfogásában jelen van­nak, sőt esetleg újratermelőd­nek a polgári erkölcs egyes vo­násai: az önzés, a harácsolás, a protekcionizmus és más egye­bek. A párt nevelő erejével arra törekszünk, hogy az ilyen je­lenségek megszűnjenek. Ezután így folytatta: A két kongresszus között pártszerveink a tagság 2,9 szá­zalékát vonták felelősségre a pártfegyelem megsértése miatt. Ez az arány a párttagság lét­számához képest csekély. De az már elgondolkoztató, hogy ez­­ számszerűleg csaknem 20 000­­ párttagot jelentett, akiket fele­lősségre kellett vonni. Nem is beszélve arról, hogy hány fegyelemsértés maradha­tott, büntetlenül, mert nem de­rült ki, vagy szentet hunytak­ felette. Mindez arra int bennünket — hangsúlyozta a KEB elnöke —, hogy fordítsunk nagy gondot a párt fegyelmi helyzetére. Szüntelenül küzdeni kell a pártfegyelem további szilárdí­tásáért, éberen őrizve a párt egységét, erkölcsi tisztaságát. A szocialista erkölcsi követel­mények fogalomkörét gyakran­­ helytelenül leszűkítik a családi­­ erkölcsre, a magánéletre. A szo­­cialista erkölcs azonban ennél­­ többet jelent. Önzetlen odaadást követel a párt és a szocializ­mus ügye iránt, megköveteli a szocialista haza javára végzett becsületes munkát, a szocialis­ta tulajdon védelmét, gyarapítá­sát, a párt határozatainak vég­rehajtását.. Mindemellett a kommunistá­kat a magánéletben is kötelezi a párthoz való tartozás. A kommunistáknak nem kell asz­kétáknak lenniük, de a párt­hoz való tartozás józan mérték­­tartásra, az emberi ösztönök és szenvedélyek öntudatos féken­­tartására, a kispolgári felelőt- t­lenség és gátlástalanság tagadá-­­ sára, elutasítására kötelez. A legutóbbi négy esztendőben is voltak olyan politikai ese­mények, amelyek próbára tették­­ a kommunisták elvi szilárdsá-­­­gát, párthűségét, helytállását — – mondotta ezután. — Párttagsá­gunk túlnyomó többsége ebben a tekintetben is bizonyított, mert minden körülmények kö­zött kiállt a párt politikája mellett, védelmezte a párt egy­ségét. Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akiknek hűsége meg­ingott, akik nem tartották ma­gukat fegyelmezetten a párt ha­tározataihoz. A pártfegyelem fogalma min­den kommunista számára ma­gában foglalja az állampolgári kötelességek teljesítését, a tör­vények tiszteletét és megtartá­sát, a rend és a közéleti tiszta­ság aktív védelmét, a társadal­mi együttélés szabályainak ol­talmazását is. Beszélt Brutyó elvtárs töb­bek között a párton belüli köz­szellemről is: — Pártunkban olyan közszel­lemet kell teremteni, amelyben a kommunista szerénység meg­becsülendő és követendő erény, sőt kívánalom. Egy kommunis­ta rangja és tekintélye soha­sem alapulhat azon, hogy mi­lyen autóval jár, mekkora a hivatali szobája és milyen an­nak berendezése, hanem csakis eredményes munkájából, em­berségéből, szerénységéből, feddhetetlen magatartásából fa­kadhat számára közmegbecsü­lés, tisztelet. A pártbüntetéssel kapcsolat­ban. — Visszatetszést szül, mert igazságtalan, ha egyszerű párt­tagokat súlyos pártfegyelmi büntetéssel sújtanak, miközben azonos jellegű vétségekért a magasabb funkciót betöltőkkel szemben mellőzik a megfelelő szigort. A fegyelemsértők meg­­­büntetésétől akkor sem lehet el­tekinteni, ha korábban érdeme­ket szereztek az illetők. Nem tágíthatunk attól, hogy a tagfelvételek során csak minden szempontból feddhetetlen embe­rek kerülhetnek a párt soraiba, megakadályozva, hogy méltatlan vagy kártevő elemek furakod­­hassanak közénk. Az utóbbi időben is előfordult, hogy olyan személyeket vettek fel a pártba, akik korábban köztörvényes bűncselekményeket követtek el, vagy a felszabadulás előtt az akkori hatalom elnyomó szer­veinek tagjai voltak, mások pe­dig részesei voltak az 1956-os ellenforradalmi cselekmények­nek. Ezeket később természete­sen ki kellett zárni a pártból. A Központi Ellenőrző Bizott­ság, átérezve a ráháruló fele­lősséget, az elmúlt négy év alatt arra törekedett, hogy a maga munkásságával is hozzájáruljon a párt politikájának megvalósí­tásához, a Központi Bizottság határozatainak végrehajtásához. Munkánk alapvető célja, hogy segítsünk tovább szilárdítani a párttagság fegyelemét, erősítsük és védelmezzük a párt egységét, segítsük és ellenőrizzük a párt törvényeinek betartását — mon­dotta befejezésül több­ek között Brutyó János elvtárs.

Next