Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-08-26 / 34. szám

akkor azt is, hogy egy kisebbszerű helyi kiállítást ren­dez háziipar termékekből. A kiállítás és közgyűlés helyéről, valamint a fogad­tatásról s helyi bizottsági tagok gondoskodtak. Az ismerkedési estély. Az ismerkedési estély az „uj fürdő“ helyi­ségében tartatott meg 18-án este. Fényes közönség — Munkács szine java — az egész itthon levő tisztikar megjelent ott, hogy megmutathassák a kedves vendégek­nek, hogy őket szívesen fogadjuk. — Dr. Smiedt ura­dalmi orvos ur tűzijátéka fénypontját képezte az estély­nek. Lampionokkal volt berakva a kert majd minden fája; egy kerített helyen volt előkészítve a sok szebbnél­­szebb tűzijáték-tárgy; 8 órakor ágyú lövések jelezték a tűzijáték kezdetét. Azok a felrepülő egyes-kettős tű­zkí­­gyók, a lehulló s a levegőben szétdurranó kellemes színű csillagok bámulatba ejtették a nézőt. Egy női alak (Fortuna istenasszony) a bőség szarujával kezében, mint láva folyamot, úgy ontotta a változatos színű tűzesőt, majd sűrű, egymásután következő durra­nások között feltűnt e felirat „Isten hozott“, — míg másik helyen csinosan kiállított, nagy alakú jelvénye a Kárpát-egyesületnek, tűnt a néző elé. Nem lehet feladatom e rövid sorokban részletesen leírni az estély e fénypontját, hanem e helyen hálás köszönettel, elismeréssel kell nyilatkoznom Dr. Smiedt úrról, ki nem kímélve semmi áldozatot, oly kellemes szórakozást szerzett a mi kedves vendégeinknek. Éjfél tájban kezdett osztani a közönség s a rende­zők meg lehetnek elégedve, mert vendégeink mindenütt a legnagyobb elismeréssel szólanak az estély lefolyásáról. A közgyűlés­ 19-én reggel 9 órakor a megjelenésben még ekkor akadályozott főispán ur­óméltósága helyett a közgyűlést Merényi János polgármester nyitotta meg. Szépen kidol­gozott s jól átgondolt s a háziipar nagy horderejét fej­tegető beszédje általános tetszésben részesült. Majd a titkár olvasta fel jelentését úgy a mult, mint a folyó évi egyesületi működésről. Fel lett olvasva a Szigeten tartott múlt évi köz­gyűlés jegyzőkönyve is. A jövő évi iparkiállítással egybekötendő közgyűlés helyéül Nagy-Bánya város jelöltetett ki. Chyzer Kornél akadémiai tag s Zemplén megye kitűnő főorvosa tartott felolvasást a magyar fürdőkről. Eszmegazdag, s alapos elvekkel mutatván meg az utat, mely a hazai fürdők felvirágoztatásához vezet, fejtegetvén a magyar fürdők jelentőségét nemzetgazdasági szempont­ból is. A lelkesen megéljenzett felolvasás után dr. Slézinger Kálmán, a hársfalvai fürdő bérlője és orvosa tartott fel­olvasást a hársfalvas fürdőről, ismertetvén azt a múltban s annak jelenlegi állását s jövőjét vázolván. Ezután tárgyaltatott Dell Jenő kassai iparkamarai titkárnak a háziipar emelésére vonatkozó indítványa. Határozatba ment, hogy egyes vidékekre háziipar bizto­sok választassanak, kik magukat a miniszeri biztossal érintkezésbe tevén, ez ügy emelésére mindent kövesse­nek el. Következett volna Lehóczky Tivadar ur régészeti felolvasása, ki a közgyűlést azon okból, mivel a házi­ipar kiállítás megnyitását roppant közönség várja — arra kérte, hogy ez maradjon el, s a közgyűlés minden tag­ját régészeti gyűjteményének megtekintésére hiván meg, elnök a közgyűlést lelkes éltenek közt bezárta. A kiállítás megnyitása. A közgyűlésből méltóságon b. Perényi Zsigmond ur vezetése alatt a tagok a közs. iskolához vonultak; hol nagyszámu közönség jelenlétében dr. Nuszer Lajos a ki­állitást rendező helyi bizottság elnöke üdvözölte főis­pán urat. Köszönetet mondva a Kárpát-egyesület keleti Kár­pátok osztályának, különösen Siegmeth Károly osztály titkárának, ki a rendezésében, s a kiállítás létrehozásá­ban oly tevékeny részt vett — kérte a méltóságát, hogy a kiállítást megnyitni kegyeskedjék. Ő méltósága szokott ékesszólásával válaszolt s örömét fejezvén ki azon, hogy a Kárpát-egyesület egyik szakosztálya Munkácsot szerencséltető látogatásával a kiállítást m­egnyitottnak nyilvánitá­s dr. Nuszer Lajos ur társaságában azt meg is tekinté. A kiállítás részletes ismertetését szerkesztő ur megtisztelő felhívása folytán a jövő számra tartva fenn, röviden megjegyzem, hogy az a közönséget bámulatra ragadta s mindenki a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott arról. Ugyanez alkalommal mutatta be tűzmentes tárgyait a „Superatnr gyár“ (Liesingből Bécs mellett) Finom dróthálózat kelennel (asbest) van inpregnálva, s ez anyagból szekrények, tapélek, színfalak készíttet­nek s a legnagyobb tűz hatásának ellent állanak. A közös iskola udvarán petróleummal locsolt rakás fa közé tétetett egy szekrény, melyet a gyár képviselője a közönség szeme előtt rakott tele könyvekkel, hírlapok­kal s okmányokkal s a meggyujtott máglya leégvén, a szekrény kinyittatott s belőle minden sértetlenül, legcse­kélyebb perzselés nélkül szedetett ki. Tekintve az ily készítmények renkívüli olcsóságát, nem lehet azt eléggé ajánlanunk a nagy közönség bosses figyelmébe. A közebéd: Délután 2 órakor a „Csillag“ nagytermében köz­ebéd tartatott. Az ebéd 200 egyénre rendeztetett; de alig 100 egyén vett abban részt. A 3-ik fogás után főispán ur ő méltósága poharat emelt ő felsége I. Ferenci József királyunkért s családjáért. Az elhangzott lelkes éljenzés után Lehóczky Tivadar éltette főispán ur ő mél­tóságát, Kövér tanár Iglóról a szepesmegyei egyesületi szakosztály üdvözletét tolmácsolta. Általános figyelem közt szólt Deil Jenő kassai iparka­marai titkár, poharát emelvén a hazára; majd egy újabb igen szép beszédben éltette főispán ur ő méltóságát, ki mint főur, nemcsak dignitárius főispán, hanem a köz­ügyek tevékeny bajnoka. Ugyancsak ő mondott elmés koasztot Siegmeth Károlyra, ki nemcsak anyagnak vagy, hanem szellemi tevékenysége is nagy s mint a keleti Kárpát szakosztályának lelkét s szellemét élteté.Chyzer Kor­nél akadémiai tagot éltette Lehóczky, a nőket Jókuty váltótörvényszéki biró. Szóltak még Merényi János, ki a Kárpát-egyesület tagjaiért ivott s több mások. Az ebéd 4 óra után végződött. Elismeréssel kell e helyen megemlékeznem Nagy Zsigmond vendéglősről, ki oly kitűnő ellátásban részesitó a vendégeket, hogy való­ban sajnálatos, hogy a részvétlenség miatt százakra menő anyagi kárt kelle szenvednie. A vidéki közönség nagyon távol tartotta magát, sőt olyan egyén is volt, ki a helyi bizottsági gyűlésekre eljárt s akkor, a midőn a bizottságot képviselni legin­kább kellett volna, nem volt található sehol. Eszembe jut e helyen br. Ésmény egy munkájának czime: „a kor­teskedés és ellenszere“; szeretnék abból egy pár körmön­font mondatot ide idézni, de nem teszem, csak öröm­k, annak, hogy Munkács, igy választás előtt olyan kedves, olyan drága város, hogy annyian s oly örömmel felkeresik. A nőegyleti bál leírását avatottabb tollú referensnek engedve át, azon óhajomnak adok kifejezést, hogy kedves vendégeinket egy pár év leforgása után újra láthassuk körünkben. K. L. mint Munkács, számtalan nehézséggel s ellenkező áram­latokkal küzdve, az önfentartás előre látó ösztönével mű­ködik a nemzetiség erősítésén a közművelődés által. Én egész életemet, mint e haza polgára s minden erőmet mint miniszter — e két eszmének: a nemzetiség és a közművelődés eszméinek szenteltem; ezek szolgála­tában őszültem meg, s míg Isten életemnek kedvez, e két eszme szolgálatában akarok munkálkodni. Életem küzdelmeinek egyetlen jutalma azt látni, hogy törekvé­seimet e haza jobbjai méltányolják, s a mag, legyen bár csekély, mit elvetettem, kikéi és gyümölcsöz. Munkács város oklevele is erről győz meg, s ezért fogadja tekinte­tes polgármester úr, és adja át a város polgárainak is, mélyen érzett köszönetemet. Működjünk együtt, működ­jünk mindnyájan a haza felvirágzásán a közművelődés terjesztése által ! Magyarország, Magyarországon a ma­gyar nemzetiség, erős lesz s élni fog az idők végéig! Fogadja polgármester úr megkülönböztetett tiszte­letem őszinte nyilvánítását Trefort­ és patak; a szegény állatok két rét görnyedve alig bírják venni a lélegzetet, és minden fáradságuk mellett is men­nyire kell vigyázniok, mert egy elhibázott lépés könnyen vesztüket okozhatná. A milyen lassan mentünk föl a hegy­tetőre, annyival sebesebben értünk arról le, azok a számtalan hegykanyarulatok egymásután tűn­tek el szemeink előtt, fejünk csak úgy szédült a gyor­saság miatt, — és ha ilyenkor a kerék egy-egy kiálló sziklába megakadt, mindnyájan egymásra borultunk, nem tudtuk fogódzunk-e,­­ a vidék nagyszerűségét cso­dáljuk, vagy tót kocsisunkat zabolázzuk- e, a kit a maga flegmájából sem keresünk, sem fenyegetésünk ki nem hozott. No de leértelek a hegyről szerencsésen, N. Hlirjecz községe előttünk fekszik, a kocsisok az első állásnál abrakot adnak a kifáradt lovaknak, nekünk is jól esik már a reggeli, — és öszerázott tagjainknak megpihen­­tetése. Nagy Hlinyeczk­il kiindulva egyenes földön veze­tett utunk, — s már reményleni kezdtük, hogy minden nagyobb fáradságtól megleszünk kimérve, de csakha­mar elénkbe került a sziklai hegy és völgy, mely az eddigi utunknál annyival volt veszélyesebb, hogy fél óra járásnyira sem találtunk kitérőt. Nem tudom, szerencse csillagzatunknak, vagy a vidék elhagyatottságának kö­­szönhetjük-e? — csakhogy egész utunkban egyetlen ko­csival sem találkoztunk szemközt, s igy a kitérés miatt többször felidézett aggodalmunk alaptalan volt. Trefort Ágoston levele Munkács város polgármesteréhez. Budapest, 1883. évi julius hó 24-én. Örömmel s köszönettel vettem polgármester ur 1. évi julius hó 17-én 104. kgy. 3299. ig. sz. n. kelt levelét s a mellékelt becses oklevelet, mely Munkács város dísz­polgárává lett megválasztásomat tudatja velem, s e kitün­tetés okmányául szolgál. Örömmel s köszönettel, mert kedves előttem hazánk minden kis községe, mely a nemzetiség és közművelődés érdekében kifejtett hazafias törekvéseket méltányolja, s ezzel jelét adja, hogy ily törekvések iránt érzékkel bír — s azokban maga is osztozik; de kétszeresen kedves, ha T­A­N­Ü­G­Y. Iskolai értesítés. A beregszászi polg. fiiskolában a javító és pót­vizsgálatok aug. hó 30 és 31-ik napjain tartatnak. A vizs­gálatok díjmentesek. Beiratási határidő szept. 1—3-ig. 4-én a tanév ünnepélyes megnyitása. A polg. fiiskola 1-ső osztályába felvétetnek mind­azon tanulók, kik a negyedik elemi osztályt jó sikerrel végezték, bizonyítvány előmutatása mellett, a többi osz­tályokba a megfelelő osztályból hozott igazolvány alapján. Az első osztályba lépni kívánók felvételi vizsgálatot tesz­nek a tanári kar előtt, melyért azonban dij nem fizettetik. Beiratási dij az intézet összes növendékeitől 1 frt. Tandíj, azon helybeliektől, kik 1864. évben már beregszászi lakosok voltak, egész évre 4 frt; másoknak, valamint a vidékieknek egész évre 8 frt. Könyvtár és más szükség­leti dij 3 frt. Tandíj két részletben u. m.: az év elején a beiratások alkalmával és február hóban fizetendő. Beírás és a szükségleti dijak a belépéskor egyszerre. Magán vizsga 21 frt. Bizonyítvány 2 frt. Minden tantárgy köte­lező, felmentés csak orvosi vagy szülői igazolvány és kérelem alapján adatik. Használt tankönyveket csak az igazgatónál a tanévet megelőző augusztus 30-tól történt bemutatás után lehet bevásárolni. Tankönyv. Írószerek stb. kész fizetés mellett kap­hatók lesznek Havas Tivadar könyvkereskedésében. Beregszász, 1883. aug. 24. KATINSZKY JÁNOS, igazgató. Értesítés. A helybeli polg. leányiskolába, valamint a hozzá­tartozó nőipartanodába a beiratások szeptember hó 1, 2 és 3-ik napján eszközöltetnek az intézet helyiségében. Javító és felvételi vizsgák szept. hó 2-án délelőtt tartatnak. Beiratkozhatnak a polg. isk. előkészítő osztályába oly növendékek, kik a n. elemi osztályt jó sikerrel végez­ték ; a polg. I. osztályba pedig azok, kik legalább életök 10. évébe léptek és a IV. elemi osztályt jó sikerrel végezték. A nőipartanodába beiratkozhatnak oly nők, kik életkoruk 14-ik évét betöltötték és­­ legalább négy elemi osztályt végeztek. A beiratási díj minden osztályban 1 frt. Tandijak: Az előkészítő osztályban 15 frt, a polg. osztályokban 20 frt egész évben, mely havi részletekben előre fizetendő. A franczia nyelv és zene külön dijaztatik. A nőipartano­­dában a tandij egy tanfolyamra havonkint 1 frt. Kik szegénységüket igazolni tudják, folyamodás utján a tandíj fizetése alól felmentetnek. A folyamodványt Grönczy Sándorné egyleti elnöknek kell benyújtani és szegénységi, valamint iskolai bizonyitván­nyal kell fel­szerelni. Beregszász, 1883. aug. 22. ENGELTHALER RÓZA, igazgatónő. Mintegy 4 órai szekér rázás után a hegy szorosan vezető ut kezd kitágulni, az elhagyott völgyeket itt már fehérre meszelt házak népesítik be, melyek mellett a mészkőzeinek bástyaszerű kinyúlványai emelkednek fel. Hatalmas mészhegyek közt vezet itt utunk, míg nem azon vesszük magunkat észre, hogy sziklafallal körül vagyunk véve. Átmenve e keresztül tört sziklán előttünk fekszik a szépségéről híres „Straczenai völgy. Eddigi úti fáradalmainkat ezerszeresen kárpótold itt a kitünően tartott kocsi ut, — és az a nagyszerű látvány, a­mit el­felejteni soha nem lehet. Az ut mindkét oldalát mere­dek mészhegység képezi itt, melynek egyik lábánál kígyózva tekergőzik a „gölnitz“ patak. A kocsi minden fordulásával más-más képe lesz a mészkő nyúlványok­nak. Emitt egy szikla­templomot, — amott egy közép­kori várat, itt az egyiptomi gúlákat, ott a karcsú mu­zulmán minaretteket juttatja emlékünkbe. És mind e kopár mészkő képződmények a veres fenyők ezreinek adnak léteit, melyek még a legmagasabb szikla­csúcson is teljes nagyságban díszelegnek, ledüléssel fenyegetve a járó­kelőket. A kis „gölnitz“ patak minden fordulatnál változtatja irányát; most jobb — majd ismét baloldalon találjuk, 14 hidat tett szükségessé e kis patak szeszélyes kanyargása. A természet e nagyszerű panorámájának szem­lélése közben, alig vesszük észre midőn fogataink a jég­barlang nevét viselő emeletes vendéglő előtt megállanak, a parkban levő szőlőkút, mely 5—­6 ölnyi vizsugárt do­bál ki magából, — alig kötik le figyelmünket, — lázas sietséggel foglaljuk el a számunkra kijelölt szobát, és daczára hogy már a 12 órát elütötte még az evéssel sem törődünk, hanem téli ruhát vetve nyakunkba, kö­vetjük a kis tót kalauzt, ki magas karimája kalapja alól kíváncsian tekintget utánunk vissza, s mintegy mérle­gelni látszik, hogy vajon a nap melege,­­ a téli ruhák czipelése vagy pedig a meredek hegy megmászása esz­­közli-e azt, hogy mindnyájan sebesen szedjük a lélegze­tet s némelyek ugyancsak törülgetik izzadságtól nedves homlokukat. Végre itt vagyunk a barlang előtti pavillonban, nevünket beírjuk a vendégkönyvbe. Mennyi látogató ily kis helyen, kik csak azért jönnek ide, hogy a természet e nagyszerűségét megcsodálják. Én 16668-iknak irat­koztam be; tekintélyes szám, ha meggondoljuk, hogy a barlangba vezető utak csak 1880-ik évben lettek járha­tóvá téve, hogy addig a barlangnak csakis jelentéktelen részéhez lehetett hozzá­jutni. De öltözködjünk, a vezető jelenti, hogy a barlang 120 kőolajlámpával ki van világítva, ezenkívül még magnesium szalagokat vesz magá­hoz a nevezetesebb helyek megvilágosításához — tehát előre. Egy fenyvessel sűrűn benőtt nagy hegység előtt ál­­lunk, mely mintegy 10—12 ölnyi szélességben meg­nyílni látszik; a nyílás,deszkával és fenyő lombokkal

Next