Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1991-07-13 / 28. szám - BELFÖLD - Krokovay Zsolt: Az alkotmány zsarnoksága

D1^ B ^ tf l|-1 3-----­ Belföld 1991. július 13. Tocqueville és Mill a demokrácia legna­gyobb veszedelmének, a többség zsarnoksá­gának nevezett. Ha viszont ezek a tartalmi és eljárási megszorítások rendkívül szűkkö­rűvé és csigalassúságúvá teszik a parlamen­ti munkát, akkor nincs igazi népképviselet, akkor valóban egytucatnyi bíró avagy a múlt uralkodik. De milyen akkor a megfelelő szigorúság? Hogyan dönthet a többség majdani többsé­gek korlátozásáról? Mikor beszélhetünk, be­­szélhetünk-e egyáltalán az alkotmányozás­hoz szükséges légkörről vagy körülmé­nyekről? Mennyire szorítkozzunk az alapel­vekre, mennyire vágjunk bele a részletek ki­munkálásába? Mit bízzunk a törvényalko­tás szintjére, mit az ítélkezés és az igazgatás gyakorlatára? Az alkotmányosság örökös harcot folytat az illetéktelen, elhamarkodott vagy forrófejű kormányzással és törvényho­zással, s ami kiváltképp fontos, elejét veszi jóvátehetetlen szörnyűségeknek. Sohasem az alkotmányosság volt a hibás, ha ilyenek mégis bekövetkeztek. A nemzetközi egyezmények, az összeha­sonlító alkotmányjog és a nagy filozófiai és erkölcsi hagyományok tanulságai minden­esetre behatárolják a parlamentáris rend­szerek mozgásterét. Minél fiatalabb egy al­kotmányos demokrácia, annál nagyobb szüksége lehet mások tapasztalataira. Mi sem hajtogathatjuk például titokzatos bár­­gyúsággal, hogy Amerika messze van. Az Egyesült Államok politikai kultúrájá­nak talán a legirigylésre méltóbb vonása „az élő alkotmány" szerepe a társadalmi beren­dezkedés megszilárdításában és megújításá­ban. Ezért érdemes nyomon követnünk a napokban, hogy miként fest egy főbíró megválasztása.* Végy öt szavazatot, gúnyolódnak a de­mokraták, és minden lehetséges. Hamar elfelejtették, miként töltötte meg Roosevelt és egy sor más demokrata elnök liberálisokkal a testületet. Az elnök jelöl, és az elnök nevez ki, gyakorlatilag életfogytig­lan vagy az önkéntes visszavonulásig. Alig egy hete röppent fel a hír, hogy Thurgood Marshall, nem várva már be közelgő 83. születésnapját, nyugalomba vonul. Egyéb­ként sem volt akárki, de most egymás után írják róla a lapok a cikkeket. A polgárjogi forradalomban játszott szerepéről, az iskolai szegregációt betiltó híres Broum-ügyről, amelynek ő volt a győztes ügyvédje, s amely végleg kitiltotta a rejtett apartheid to­vábbélését a közoktatásból. Laurence Tribe, a Harvard alkotmányjogász professzora szerint „ő valóban élő legenda, akinél jelen­tősebb ügyvédet aligha találunk a XX. szá­zadban". Még Lyndon Johnson idején, 1967-ben került be a fénykorát élő liberális Warren-bíróságba, most viszont már na­gyon régen nem írhatott többségi indoklást. A polgárjogok, a pozitív diszkrimináció, a vádlott jogainak vagy a halálbüntetés eltör­lésének kérdésében egyre-másra kisebbség­ben találta magát. Na és még valami. A tisz­teletre méltó főbírót szegény gyerekként egykor koszos niggernek szólították. A hírt és a lehetőséget nem fogadta kitörő örömmel a Fehér Ház. Tavaly Brennan főbí­ró helyére David Souter került, s így meg­született a hőn óhajtott konzervatív többség. Most már csak annyi a hozadék, hogy az 5-4 helyett gyakoribb lehet a 6-3. Ugyanak­kor az első és egyetlen fekete alkotmánybíró helyettesítése politikai aknamezőnek bizo­nyulhat. Az elnök tavasszal éles harcot foly­tatott a tervezett polgárjogi törvény ellen, ami szerinte faji kvóták felállításához vezet­het. Most viszont ő maga alkalmaz egyfajta fordított diszkriminációt, ha fekete helyébe feketét ajánl. Felmerült, hogy a jelölt legyen spanyol származású. Vagy nő. Egy biztos, a szavazatok fontosak, tehát ne legyen „már megint egy fehér fickó". Bush kijelentette, hogy csak a kiválóság szá­mít és a közérdek. Elvégre mi van, ha a bí­róság túlságosan jobbra mozdul, s túl sokat veszít tekintélyéből éppen a választások előtt? A jobboldal nyilván azt várja a bíróságtól, hogy végezze ki az abortuszjogokat. A most májusban hozott ítélet szerint a kormányzat megszüntetheti minden klinika támogatá­sát, amely abortusz-tanácsadást folytat. A Kongresszus azzal vágott vissza, hogy azonnal törvényt hozott a klinikák kor­mánytámogatásáról. De noha Sauter főbíró csatlakozott a klinikaítélethez, az abortusz teljes tilalmát még sohasem szavazta meg, miként Sandra Day O'Connor főbírónő sem. Tavaly az egyik legnagyobb szabadelvű jogász, Brennan főbíró visszavonulásánál három konzervatív republikánus maradt tartalékban: Clarence Thomas, szövetségi fellebbezési bíró; Ricardo Hinojosa, 40 éves, mexikói származású szövetségi kerületi bí­ró Texasból és Edith Jones, 41 éves, a szö­vetségi fellebbezési bíró ugyanonnan, de fe­hérként. Egyesek feltételezték, hogy Bush meglepheti a közönséget, ahogy Dan Quay­­le kipécézésével. Mindenki tudta, hogy semmi kedve harcolni a törvényhozásban a jogi bizottsággal, amelynek kémiai összeté­tele amúgy is robbanásveszélyes - Biden szenátor elnöklésével és Kennedy szenátor főszerepével az egyik oldalon, a konzerva­tív Orrin Hatch (Utah) és Strom Thurmond (Dél-Karolina) szenátorokkal a másikon. Azt sem felejtette el senki a Fehér Házban, hogy miként buktatta meg John Tower had­­ügyminiszteri jelölését a Kongresszus, s hogy micsoda vihart aratott Reagan 1987- ben Robert Bork bíró provokatív jelölésével. George Bush gyorsan cselekedett, hogy ezúttal ne maradjon ideje a kritikusoknak a júliusi jelölés és a szeptemberi meghallgatá­sok között a felkészülésre. Thomas bíró minden amerikai számára példakép lehet - mondta lefegyverzőnek szánt választásáról két nap múlva a jelöltjét bemutató televíziós sajtótájékoztatón. Clarence Thomas 43 éves afro-amerikai Georgiából, római katolikus, aki nemcsak egyházi iskolában tanult Yale-végzettsége előtt, de két év papi szemináriumot is elvég­zett. Ismert, hogy ellenzi a pozitív diszkri­minációt és a faji kvótát, de amióta 1990-ben kinevezték szövetségi fellebezési bírónak, nem volt ilyen ügye. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság leg­utóbbi döntése 5­4 volt a Szövetségi Kom­munikációs Hivatal kisebbségeket támogató politikája javára, s a többségi véleményt né­hány héttel visszavonulása előtt még Wil­liam J. Brennan jr. írta. A New York Times kommentátora szerint a jelölt azért sok te­kintetben sötét ló mind a személyét azonnal lelkesen fogadó konzervatívoknak, mind az óvatos vagy ellenséges liberálisoknak. Senki nem ismeri a nézeteit a legfontosabb kérdé­sekről, az abortuszról, az állam és az egyház szétválasztásról, a törvény előtti egyenlőség alkotmányos definíciójáról. Római katolikus létére sohasem foglalt nyilvánosan állást az abortusz ellen vagy a magánélet alkotmá­nyos védelme kapcsán. A polgárjogi moz­galmak óvatosan nyilatkoztak, csupán ag­godalmaikat hangoztatják. A 185 szerveze­tet tömörítő liga arra biztatja a Szenátust, hogy ne kapkodják el a döntést. Thomas bí­ró ellen szól, hogy csak 16 hónapot töltött eddig bíróságon, s amikor a Foglalkoztatot­tak Esélyegyenlőségének Bizottságában el­nökölt, a legtöbb pozitív diszkriminációs tervezetet ellenezte. Nyilvánvaló, hogy most a demokraták kiélezik majd az abor­tuszvitát, hiszen a 18-24 évesek között a legerősebb a republikánus tábor, de a fiata­lok általában sajátdöntés-pártiak, és nem szeretik, ha az állam beleszól a magán­életükbe. A jelölés, amelynek során majd több száz társadalmi szervezet nyilvánít véleményt, tesz fel kérdéseket és gyakorol bírálatot, egyfajta alkotmányjogi népszavazás. Igaz, a jelöltet ritkán utasítják el, s ha igen, akkor rendesen jelleme vagy hozzáértése alapján. A politikai harc kiéleződése az alkotmány­­bíróság összetételében a kommentátorok szerint mindig a kormányzat hibája. A közszolgálati televízió teljes egészében közvetíti majd a hetekig tartó meghallgatá­sokat, s így mindenki részt vehet egy ko­moly alkotmánytani szemináriumon. A képviselők szavazatára a politika és az ér­vek mellett közvetlenül hat az úgynevezett „meghallgatás-megtérés", ami egyaránt je­lenthet dicséretes rugalmasságot és vész­jósló elvtelenséget. Bizonyosra vehető, hogy most széltében-hosszában terítékre kerül az összes erkölcsi alapkérdés; a szabad válasz­tás jogát védő mozgalom most nem fog megelégedni holmi tartózkodó hallgatással, mint tavaly. Mindezek a kérdések már ott vannak az újságokban, betöltik a kontinens televíziós háttérműsorait, és ősszel témát adnak az _______________________________15

Next