Beszélő, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-16 / 11. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Petőfi másnapja
28 BEFEJEZETLEN MÚLT Petőfi másnapja Amióta rohamkocsik és motorososztagok díszkíséretében - a Múzeum kerti happeninget nagy ívben elkerülve - immár nem kell évente végigjárnunk a független március tizenötödikék rituális zarándokútját, bizony kissé feledékenyek lettünk. Lám, ismét átfordult a naptár március idusán, s mi még csak szót sem ejtettünk róla. De kell-e még, csakugyan? Nem volt-e untig elég az alkalmi szózatokból? Akárhogy is, a sajtószabadság ünnepén a Beszélő sem maradhat néma. (Bár szívünk szerint úgy volnánk ezzel, mint a szerelmi élettel, inkább gyakorolnánk, semmint beszélnénk róla...) Vegyük hát a listát, mint ilyenkor szokás, pontról pontra! Sajtószabadság? Él és virul. Felelős kormány, országgyűlés Pesten? Nemkülönben. Törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, egyenlő képviselet? Nemzeti bank, nemzeti hadsereg? Olyan, amilyen - ám egy se hibádzik. Úrbéri viszonyok, idegen katonák, politikai foglyok? Nincsenek. Igaz, ezzel együtt ama tizenkettedik pontot is jobb lesz felednünk, egy merőben másfajta unió felé masírozva. Mi tagadás, szolid mérleg. Olyannyira, hogy sokaknak talán fel se tűnt a lényeg, az idei március legfőbb hiánya és hozadéka: a ideológiai végelgyengülés. Igen, a „hosszú tizenkilencedik század” - bár jócskán prolongálva - mára, úgy tűnik, véget ért. „Petőfi napja” ismét a múltba zárult, szirmok, virágok, koszorúk fedik, akár egy évente exhumált, kihűlt ereklyét, melyet többé sem a historizáló pátosz, sem az aktuálpolitikai ráolvasások nem képesek újraéleszteni. Csak „Petőfi másnapja” tart még, makacsul őrizvén a magyar csütörtökök, magyar március tizenhatodikák rendíthetetlen folytonosságát. „Díszszázad, vigyázz! Pihenj! Folytasd tovább...” Önigazolások és számonkérések szobra 1882 - „Én azt hiszem, hogy ő maga is jelen van itten! A szellemnek ott kell lakni a szoborban, melyet az igazságosztó utókor nevének megörökítésére emelt. Ez a szobor lát, érez és gondolkozik. S a szellemek igazságosak, világosan látnak, s szenvedély nélkül ítélnek. Láthatja ez érző, gondolkodó szobor, mi történt azóta, hogy szelleme poraitól megvált. A népszabadság, melyet ő még mint gyémántot keresett, és megtalálva annak tartott, ma már közönséges hasznos úttöltő kavics, félthetetlen, elveszthetetlen. Láthatja Budapestet, s ítélhet felőle, hová emelkedett az a város, melyről ő egykor oly tréfásan énekelt. Láthatja, hogy amit Vasúton írt dalában ábrándul óhajtott... íme beteljesült... Láthatja, hogy a honvédsereg újra fennáll: erőben, hazaszeretetben a régivel versenyző... Láthatja, hogy van erős pártküzdelem, de valamennyi párt csak a nemzet jólétének, hatalmának öregbítésében versenyez... Láthatja, hogy van szabad sajtó, egész légiójával a szellem harcosainak, s az olvasóközönség száma - tábor: egész ország... És még egyet láthat. Azt, hogy »van még egy népeitől szeretett és népeit szerető király, s az Magyarországé«.” - Jókai Mór 1898 - „Volt egyszer egy magyar ember, szegény vándordiák, tanulatlan katona, aki nem járt a fal mellett, nem szégyellte a tüzét és szenvedélyét, a hitét és haragját, jóságát és kemény erejét megmutatni és kimondani. Volt egyszer... És egyetlen maradt. Ezt dalolja a madár, és utána zengi most a nyársat nyelt politika, és az, akit meghajolni - idejében - nem látott soha, sok hivatalos úr és büszke excellenciás. De nincs, ami megárthatna Neki... Megingathatatlan, változhatatlan. Mióta nincs, az ötven év. Neki egyetlen villanás. Időben, térben ő ragyog elől, és akik vagyunk: vagyunk az utána loholó, káprázó szemű, megbénult tagú hátramaradás.” - Bródy Sándor 1898 - „Kinek árnya ércből való, legszebb dalunk, magyar lélek leghűbb virága: elsőkelseje Petőfi Sándor, karját feléd híved kitárja. (...) Petőfi Sándor, s veled a többi lúdtollas győzők, tintavért ontó hadvezérek: a legfőbb dicsőség a tiétek, mind a tiétek!” - Új Idők Új örökös jelentkezik 1899 - „Petőfi hazafiságának örököse a proletariátus. Azért vonultunk ki Petőfi szobra elé, mert szégyenkezve tapasztaltuk, hogy miként becstelenítik meg Petőfi emlékét azok a nyárspolgár lelkek, akik minden március 15-én összegyűlnek szobra előtt, hogy hatalmasan pózolva szavaljanak ott szabadságról, testvériségről, egyenlőségről... Kivonultunk Petőfi szobra elé, hogy megmutassuk, miszerint mi vagyunk azok, akik átvettük Petőfi örökét, hogy mi vagyunk azok, akikben Petőfi szelleme tovább él, mindaddig, míg győzedelmeskedni fog." - Népszava 1907 - „Figyeljük meg, hogy maga a szabadság szó 151-szer s a szabad, szabadul szók 46-szor, együtt 197-szer fordulnak elő a költő műveiben. Leszámítva az ún. partikulákat, a szerelem BESZÉLŐ, 1995. MÁRCIUS 16.