Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-14 / 24. szám
Munkácsról azon örvendetes tudósítást közült velünk, hogy az ottani finanezdirektor úr már tud ennyit magyarul: jó napot, hogy van?, ez igen jó bor. A többit pedig aztán elvégzik az alsóbb magyar hivatalnokok, kik a munkára igen, de a finanezdirektorságra képességgel nem bírnak. Történt vala pedig Khinában, hogy az alkotmányos belügyminiszter Wenkingheimking, az ő alkotmányos voltának gyönyörűséges jelét aként is adá, hogy egy 10,000 lélekből álló városnak nyakára tolt vala egy Babilaszt. (Babilasz : gyógyszerész az „Ördög pirulái-ban”.) Azok a szegény emberek csak mondták, hiszen választottunk mi magunknak egyhangúlag Babilaszt, hiszen ez a Babilasz nekünk fogja csinálni az „Ördög piluláit“, nem pedig a miniszter úrnak, hiszen nekünk a mi Babilaszunk tetszik s nekünk ebben nem parancsol senki, de a miniszter nem hallgata rájuk, hanem bizá az ügyet Hebeghy főispánra, a ki aztán kinevezi Babilaszul a miniszter egy hajdani iskolatársának a fiát. — így tisztelék ezen idő szerint Khinában az autonómiát, hogy egy egy városnak azt sem engedék meg, hogy magának Babilaszt választhasson, hanem nyakára tolának valakit csak azért, mert az apja a miniszterrel valaha egy iskolába járdogált vala. Chicago-ban közelebb egy szónok kilencz óra hosszat beszélt. Ott ez szabad. Halász Boldizsár ennélfogva egy határozati indítványt fog a ház asztalára tenni, hogy ez nálunk is szabad legyen; ha nem, ő kivándorol Chicago-ba. Ц 13 íme itt van! Ez a mi állandó országos hadseregünk; tartásuk 2.300,000 forintba kerül, tehát körülbelül annyiba, mennyibe a kisebb államok hadserege. Szomorodott szívvel látjuk, hogy Wodiáner Béla nemesi levelét Pest városa nem akarta kihirdetni, így tesz majd valószínűleg Pest vármegye is. A nemesi levelek kihirdetésére nézve tehát alig van más mód, mint az, hogy erre a nemesség iránt még tisztelettel viseltetni tudó hírlapok vállalkozzanak. Ajánljuk tehát magunkat ezen nemes czélra. Mi minden nemes levelet kihirdetünk s közlünk, czimerrel, vagy a nélkül, a hogy az illető megnemesitett jobbnak fogja találni. A „P. Hírnök A napokban egy jobb sorsra méltó fiatal ember ezen kiáltással ugrott a lánczhidról a Dunába : Isten veled szép magyar honom ! — A német ily esetben rendesen azt mondja: adieu du schönes Welt. Ez a különbség a német és magyar között. A német a világot sajnálja, a magyar ember pedig hazáját. —OC§)@:g2G— A múltkori embermarczangolás folytán nem lesz szabad Pesten nagyobb kutyákat, bulldogokat sat. tartani. A félhivatalos pincsek tartása azonban a kormánynak megengedtetik , különben kiket lehetne az ellenzék férfiairauszítani. 94 Bankrott-é, vagy nem? Bécsi levelezi V. de. Omnia mea mecum porto. Ez tiszta, magyar nyelven annyit tesz, hogy nekem semminemű veszteni valóm nmmel nézhettem azt a parlamentáris verekedést, melynek zajától visszhangoztak Európa összes börzéi. Végignéztem, s arra a tapasztalatra jutottam, hogy a föld csakugyan gömbölyű , egy álló hétig folyton velük jártam az urakkal, belegázoltam velük az üres kasszák szörnyületes mélyedéseibe, átúsztam velük a tengernyi sok számokon, velük együtt beleütöttem tyúkszememet a deficit-szirtbe, megmásztam velük a hadi büdzsé óriási hegyeit, átléptem velük az adófelemelés ingatag hidait, és noha mindezt csak referensi kiváncsiságból tettem, s higgadtan lestem a hadonázók zörejét,— a hosszú út után épen ott állok, ahol állottam, mielőtt kiindultunk. A nagy pénzügyi zsenitől, Lónyai miniszter úrtól azonnal allam fogadom el a megmaradt vasúti részvényeket, ha nekem úgy hamarjában megmondani képes: bankzott-e az,amit az osztrák testvérek csináltak, vagy nem ? Mikor még az iskola padjait metélgettem penecilusommal, roppantul bámultam azt a bölcseséget, melylyel a bölcs görög bölcsek bölcsen bebizonyították, hogy egy hajszál elvesztése kopaszszá teheti az embert. Aki nem hitte nekik, s meg akart győződni állításuk valóságáról, azt — lett légyen akárminő bozontos fejű demokrata — leültették, s kihúztak hajpemetéből egy hajszálat.— „Kopasz vagy-e már, barátom?“ Ez persze azt felelte: „nem.“ Jól van, húztak egy másik szálat, „hát most kopasz vagy-e?“ „Dehogy vagyok kopasz!“ Húztak aztán egy harmadikat, tizediket, századikat, ötvenezerediket, s midőn véges-végül a kínzott atyafi koponyája olyan sima volt, mint a borotvált telehold, akkor egy uj hajszál kihúzására végre valahára — akarva, nem akarva — a szakadatlan kérdések egyikére csakugyan rá kellett mondani: igen is, kopasz vagyok. Azok, kik a bankzott szó hallattára idegvonaglásokat kaptak, de a koupon-adó mellett tele torokkal hősösködtek, úgy tűnnek fel előttem, mint a hajdani Graecia hajszálhasogató bölcsei. Az „egy és oszthatlan“ Ausztriának pénz, pedig sok pénz kellett. Na, ez nem szégyen, kell nekem is, másnak is. Kölcsön kért, kölcsön kapott, no, ez meg szerencse, amint szerencse volna rám nézve, másra nézve. Egyszerre aztán szűkült a nadrág, nemcsak Árpád ivadékainak czombjain, hanem Ausztria aszszonyság vádliján is, ergo megadózták az adótalan interest 7 percenttel. Ez távolról sem volt bankzott, simpliciter kellett zsinórra. A nagy világ csúnya grimaszokat csinált ugyan, hanem azért megnyugodott. A világ kereke fordul. Magyarországban a nadrág bővebb lett, Ausztria asszonyság mindinkább szűkebb. Bresztiur szép szerényen 17 kamatnyi koupon-adót kért. Hát ez bankrott-é ? Läcerlich, hisz сзак tizzel felebbezték, marad még nyolcvanhárom. És elkezdődött a nagy trójai ütközet. — Skene-Odysszeusz s liygor-Achilles kihúzták a széles pallost, azt harsogtatták, hogy rosz chirurgus az, ki езира jószívűségből betegét derekasan megvágni sajnálja, és egyszer mindenkorra kerek huszonöt percentet ajánlottak kiszelni a sápadt hitelezők mellzsebéből. Vae tibi, Ryger! Terque, quaterque vae tibi, Skene! Mint megannyi kigyófő sziszegett fel ellenük a mérges minoritás. Huszonöt percent ! Szerencsétlenek, bepiszkítani akarjátok szűz, szenvtelen hírnevünket ? A hetes nem volt bankrott, a tizenhetes sem az, sőt a huszas kamat sem képezi még a bankrott árnyát sem, de a huszonötös, soh, ez egészen más, ha ötöt hozzátesztek, ebből olyan bankrott lesz, hogy a világ nem látott ilyent, mióta az első börze talpkövét letették ! És Skene, Ryger és kompánie gyászosan elestenek a havezmezők, és dicsőségesen győze vola a Bájxrátnak házában a húsz, és a szegény gazdagok úgy néznek egymásra, mint a borjú az új kapura, és váltig kérdezgetik egymástól : bankrott-é, vagy nem ? ránk, azt hiszed, hogy a „Hon“ helyett a „Pays“-t veszed kezedbe, czikkeket szemlélhettél volna benne, melyek homlokzatán ott ragyogott a büszke czím : „Tu l’as voulu, George Dandin !“, és „As tu déja déjeunné, Cocotte?“ Pest utadba esik, nagy nagybátyád hű, habár csak testi hasonmása, üdvözöljük jöttédet. Nem vagy te nálunk ismeretlen. Nagy becsületben állsz te mindenfelé honunkban. Mikor évek előtt a Schmerling-szabadság beütött, s politikus népünk kissé szabadabban kezdett — házába adóexekuciót — létetni, akkor gyakorta emlékezett meg a „vörös herczeg“-ről. Nincs oly hivatal, az alispánságtól kezdve, le a tiszteletbeli bizottmányi tagságig, melyre téged, nagy idegen, meg nem választottak volna. Tehát Törökországba méltóztatik utazni! Hja, ha teheti az ember, mért nem ? Aztán meg herczeg uram előtt ez a vidék nem ismeretlen, szép emlékek kötik herczegségedet ahhoz a tájhoz. Ott küzdötték a népek a véres krimiai csatákat, ott arattak babért hazád büszke katonái, ott láttad te is diadalmasan röpködni a franczia sasokat. De aztán, altesse impérial, mért utazik incognito ? Sokat törtem már ezen a fejemet, meg is kérdeztem már Zavaros Péter barátomat, ő sem tudja, pedig csakugyan nagy politikus. Mondani mondott ugyan valamit, de ki érti badar beszédét ? Előbb azt hitte, hogy azért történik az, mert herczegséged demokratikus elvei által már többször kompromittálta magát, s igy nem mer saját neve alatt utazni ott, ahol a demokratákat épen most mast régelhozzák, de csakhamar elállt ettől a véleménytől, egy herceg Napoleon, és nem merni ! Ridicule ! Aztán meg azt gondolta, hogy azért, mert így kevesebbe kerül az utazás. Pardonnez lui, altesse, il ne sait pas, ce qu’il dit! Kinek javadalmai vannak Svájczban, Olaszországban, Hollandiában, kinek egész famíliája csupa császárokból s királyokból áll, az akaikkereskedést bizonyára hitéből sem ismeri. Beszélt sokat a nagy, politikus czélokról is, melyeket herczegséged ez utazással elérni törekedik, — no de a nagy politika a szegénynek kedvencz vesszőparipája, s nem csoda, ha herczegségedet is arra ülteti. De akár inde, akár unde, — altesse imperiale, soyez salué en Hongrie ! V. de V. Soyez salué, prince Napoleon, en Hongrie! Uram, uram, herczeg uram, üdvöz légy Magyarországban ! Ne csodáld a barbár nemzet franczia szavú üdvözletét, tekintélyes lapjaink már franczia vezérczikkeket is írnak , ha csak egy héttel jösz elébb hoz