Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

Budapest, november зо-Шп, 1873. 48-dik szám. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij : negyedévre 1 frt 75 kr., félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 f­rt,­­­ előfizetés és minden reclamátió a „Bolond Miska“ kiadó-hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) utasítandó. Szerkesztő Tóth Kálmán lakása : Lipót­ utcza 42. sz. földszint, XIV. évfolyam. — Turkó barátom találd ki, miben hasonlítunk mi egymáshoz ? — Hát abban, hogy Európában nekünk van legtöbb dohányunk és leg­kevesebb — hitelünk. i­­ QS4HfcáЭ­ B. Sennyei beszédéből. Az egész világ azt várja, hogy mit mondok én; az eszkimók is ettől függesz­tették föl az idei czeihalászatot s tőlem várják eziránt a tájékozást. * * * Barátja vagyok a partparlamentizmusnak, de a nemzetnek bizonyos »ked­­vencz eszmékről« le kell mondani, már csak takarékossági szempontból is, mert bi­zony mondom, hogy sokkal kevesebbe kerül 500 zsandár mint 300,000 honvéd. * * * A konservativok zászlaja nem vászonkapcza, hanem oly czérna fuszekli, mely egyedül képes a nemzet lábának tyúkszemeit kellő fajtal­anitásba helyezni. ! A MINISZTERELNÖK KESERVE. ! ! Szerezhetek én a földön Ide lent. Minden furcsát, kétfejű sast, Elevent, Lábas halat, olyan rákot, Mély repül, Csigabigát, mely virtuóz Hegedül. Szerezhetek én a földön Sok csődért, Trafikszivart, mely nem büdös S szelet ád . Szerezhetek szabadelvű Filisztert, Csak egyet nem, — magyar fináncz- Minisztert! I a M­arg­itszig­eti h­id­ról. A margitszigeti hidat hidalgók épitik. Valameny­­nyi viz­ész. A hid lábai már állanak. A város férfiai elég udvariatlanok valának neki czipőt nem varratni; mezitláb kell szegénynek ott a hideg vízben állani. Hogyha már a fő is állana, azt gondolhatnók, hogy a lábvizet főfájás ellen használja. A hidlábakat búvár­­haranggal csinálták; ebben a hidalgók megsüketülvén Quasimodókká, a budai mosónék Esmeraldákká lettek. A hid kijelenté, hogy őt a vízben csak öreg rokona a lánczhid, kit annyi láncz kínoz, tartja. Az öreg úr bi­lincseitől nem mozdulhat. Öcscse jószivü legény, nem akarja őt magában hagyni, daczára hogy lábai annyira fáznak. A jó akaratú talpak a Dunán vigasztalják a szegény ifjút, hiszen az ő sorsuk sem külömb, fázik a vízben az ő talpuk is. A boldogtalan fiatal­ember sor­sát Hymen édes lánczaival fogják megkötni. (No lega­lább két lánczhidunk lesz!) Ő t. i. karját szűz sz. Mar­gitnak fogja nyújtani. És szt. Margit már beleegyezett. Tehát gnezitlábosné lesz; legalább jó pogácsát fog sütni. Éljen az uj pár! éljen! Hoffmann Pál legújabb munkájából. (Szóról-szóra.) A jog alapja. Az isteni akarattali párhuzam által minősített emberi szabadság. * * & A tudományok önállósága. Tagolatban kölcsönható, de nem chinai elszigeteltségben megmerevedett egyenjogú potentiák önállósága.

Next