Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
V. Kossuth a forradalom utolsó napjaiban
V. Kossuth a forradalom utósó napjaiban. Görgeivel viszálkodása. Az oroszokkal alkudozása. Lemondása a kormányzói hivatalról. Nejétől elválása. Titkos elutazása Aradról. „Mint zúgó szél a szírinek homlokán küzd a bátor sorsának ellenébe, De lankadozva dől el Lábainál a hatalmasabbnak, Bár lelkében láng van s erő, Ah , a halandó test roskadoz!“ Kölcsey. A magyar forradalom legnagyobb szerencsétlensége : a polgári és katonai vezérek egymás közti s egymás ellenébeni meghasonlás, örökös viszálkodás vala. Pedig mint a szentirás mondja , „minden ország, melly magában meghasonlik , elpusztul.“ Különösen a Kossuth és Görgei közt a múlt év tavaszán mérges növényként kisarjadzott egyenetlenség és hosszas viszálkodás volt leginkább azon egy hüvelyben meg nem fért kettős kard, melly a forradalom sorsának gordiusi csomóját csakhamar, úgyszólván, egy csapással ketté vágta. Mik és kik okozák ezen, a magyar ügy bukását végtelenül siettetett viszálkodást, azt most még a kellő adatok, kölcsönös felvilágosítások és a titkossogok ismeretének hiánya miatt feszegetni , igazságtalan dolognak tartanám. Most még egyelőre csak annyit mondhatunk, miszerint e két polgári és katonai vezér különböző természete, elvei, tettei, s irányánál fogva gátkövül volt egymásnak a legnagyobb öszhangzást igénylett közremunkálásában. S miután egyik a másikat veszélyesnek tartotta mind az ügyre , mind önmagára nézve , mindkettő egymás erőtlenítése, s buktatására tört anélkül, hogy roppant népszerűségük miatt egyik a másikat nyíltan megsemmisíteni akarta , vagy merte volna. Vajha ezen egyenetlenség miatt ne kellene most vagy jövőben Mikes Kelemennel így sóhajtanunk : „Két embert a mértékben tettek , az egyike felment a másika le , és mi a földön maradtunk!“20 19