Zoltai Lajos: Települések. Egyház és egyházatlan falvak. Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban (Debrecen, 1925)

Bevezető és általános rész

Debrecen eredete épen úgy bizonytalan és homályba vész, mint a magyarságé, amelynek már régóta egyik legjellegzetesebb képviselője, legnagyobb és legjelentékenyebb városa. Nevét Debrezinnak — Debrecennek — írva, legelőször a XIII. század első évtizedeiben szerkesztett váradi regestrumban találjuk.­ Ez a följegyzés még semmivel sem mutatja különbnek a körülötte már akkor is meglévő többi falunál. Sem apát, prépost, vagy királyi várispán nem lakik benne, sem országos fontosságú esemény nem zajlik le itt. Nem dicsekedhetik még semmivel, ami akár akkori, akár mostani felfogás szerint földbe emelné szomszédai­nak és a tekintély fényével sugározná be a nevét. Villa Debrezan egészen közönséges esettel, családi pörösködéssel kapcsolatban került bele az istenítéletére bízott pörök váradi jegyzőkönyvébe. Az ide­való Tepo nevű szabad ember — akiről nem tudhatjuk, hogy ős­foglaló avagy adományos birtokos, királyi szolga, várjobbágy avagy idegenből ideszakadt vendég volt-e — a szent László király sírjá­nál megerősített ítélet szerint tartozott egy márkát és egy fertőt fizetni egy rabszolganőért és ennek két leányáért a szomszédos Szepes faluban lakó Imre nevű sógorának.­ Ez egyszerű eset megörökítésének minden jelentéktelensége mellett, azonkívül, hogy a város létezéséről ez a legelső, legrégibb írott emlék, Debrecenre nézve másik fontossága is van. Mert na­gyon megerőtleníti a jó öreg Szűcs Istvánnak azt a következteté­sét, amelyet ő Podhradszkyra és Schönwisnerre támaszkodva, Deb­recen város keresztes-zászlós bárányt ábrázoló címere eredetéhez fűzött.­ A regestrumot vezető váradi kanonok ha 1235-ben még csak „villá“-nak, falunak ismerte a tőle nem is messze fekvő Debrecent, akkor II. Endre nem is ruházta fel azt sem városi szabadalmakkal, sem címerhasználat jogával. Utóbbival már azért sem, mert a címerek osztogatása nálunk is, a külföldön is, csak száz évvel később kezdett szokásba jönni. Azonban nincs kizárva. 1 Váradi Regestrum. Karácsonyi—Borovszky és Kandra K. magyarázatai szerint. 385/138. sz. eset. 2 Egy márka és annak negyed része a mi rész papírpénzünkben kifejezve 437536 koronával egyenlő. III. Béla király ezüst márkája, mely még a XIII. század első felében is orsz. súlymérték volt: 233.2533 gramm tiszta ezüstöt jelentett. (Dr. Homan: Magy. pénztért. 104—109. 1.) Most egy gramm tiszta ezüst ára 1500 kor. 3 Szűcs I.: Debrecen város történelme I. k. 29—31. V. o. Tudom. gyűjt. 1827. XII. k. 79. Podhradszky cikke és Notitia hunga rei nummariae III. 131. Schönwisnertől.

Next