Kopcsányi Károly: A Pécsi Jogakadémia multja s jelene. (Pécs, 1897)
Előszó
ELŐSZÓ. A pécsi főiskolával a sajtó terén eddig vajmi keveset foglalkoztak. A közöny és érdeklődéshiány sűrű ködpárája vette körül a legújabb időkig ezen, egy félszázad előtt alapított, a nyilvánosság jogával felruházott felső tanintézetet, amely ép azért nélkülözvén a közérdeklődés melegét, és nem táplálkozhatván eléggé a nyilvánosság és közszellem termékenyítő áramlatainak éltető elemeiből, üvegbura alatti tendéletre látszott kárhoztatva lenni. Valóban feltűnő jelenség! Míg más tanintézetek legalább akkor engednek bepillantást szervezetükbe, amidőn működésükről évenként sajtó útján számolnak, addig e főiskolát, melyhez pedig oly sok fontos érdek fűződik, az elszigeteltség és lemondás néma csendje vette körül a legújabb időkig, mintha létjogosultsága tudatának hiányában önmaga zárkózott volna el a nyilvánosság kritikája elől! Pedig tanárai megtették kötelességüket, nem egy jeles tanerő működött és működik ma is benne, a tanuló ifjúságra is elég vonzerőt gyakorolt és gyakorol ma is ezen intézet, hisz ez idő szerint a látogatottabb jogakadémiák egyike. Hogy pedig a létjogosultság és életképesség tudata a legmostohább időkben is élt benne, eléggé kitűnik abból, hogy a 80-as évek elején Trefort alatt a jogakadémiák ellen indult kedvezőtlen áramlattal szemben a védelmi harc, ép ebből a lassú halálnak szánt intézetből indult ki, mégpedig oly erővel és eredménynyel, hogy ma már a jogakadémiák fentartásának és továbbfejlesztésének szükségességét senki sem vonja kétségbe. Ily körülmények közt a pécsi jogakadémia iránt még a város műveltebb elemei részéről is a mai napig tapasztalható érdeklődés- és rokonszenvhiány okát csakis azon jelenségből lehet kimagyaráznunk, hogy intézetünk a jelen munkából megismerhető sajátságos viszonyainál fogva úgyszólván a nyilvánosság kizárásával lévén kénytelen inkább vegetálni mint existálni, annak szervezetét, jogi természetét, bajait nem ismerték elég alaposan még azon körök és tényezők sem, akiknek ezen intézet iránt kötelességszerűen is érdeklődniük kellett volna, és így annál kevésbé ismerhette a nagyközönség, amely még befolyásolva lehetett a 80-as évek elején oly buzgón terjesztett azon térfogalmak által, melyek szerint a vidék még attól a néhány szellemi góczponttól is megfosztandó, melyeket a jogakadémiákban leírt. De honnét is ismerhette volna a nagyközönség a hazai jogakadémiák és különösen a pécsi jogakadémia szervezetét, jogi természetét, bajait sat., amikor a közoktatási kormány 1872-ben maga is szükségesnek látta, hogy az intézet hű története levéltári adatok alapján irassék meg, és azt