Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.
1888-01-07 / 1. sz
2. szám, 20-ik évfolyam. Az egyedüli amerikai szőlőfajok, melyek Vialla észleletei alapján a meszes és márgás talajokban való sikeres tenyésztésre alkalmasaknak látszanak, a következők: a V. Berlanderi, V. Cinerea és V. Cordifolia. E két utóbbi szőlőfaj a keleti államokban sokkal fejlettebb és erősebb tőkét és vesszőket képes producálni, mint a Ripáriák, különösen a Missisippi gazdag, homokos iszapjaiban, de szép életerős tenyészettel bírnak e fajok Texasnak sovány száraz meszes talaján is, melyet az imént említettünk. Legjobban el van azonban terjedve Texasban V. J Berlandien, még pedig Texasnak olyan száraz vidékein, is,hol már a V. Cinerea és V. Cordifolia sem tenyészik. A Berlandieri krétás sziklamálladékból álló oly terméketlen talajokban is díszlik, melyben már csak igen kevés növény tenyészik. A Vialla által szerzett becses tapasztalatok tehát mind a mellett szólnak, hogy a Berlandieri, Cinerea és Cordifolia szőlőfajok a sovány meszes talajokban is szépen díszlenek. E mellett nagy előnyük még az is, hogy a filloxerának igen jól ellenállanak, s a krétás talajokban alanyul is igen alkalmasak. Vialla ugyanis ilyen rossz talajban igen szép vegetáczióban lévő 2 éves ojtványokat látott, melyeknek 4 éves Berlandieri szolgált alanyul, mely spanyol szőlővel volt benemesítve. A meszes talajokon észlelt Berlandierinek és Cordifoliának jellemző sajátsága, hogy levelei vastagok, erősek, a levelek felülete aranysárgába játszó zöld. A Cinerea levelei az előbbiekénél erősebbek, durvábbak, alakra nézve pedig kevésbé hosszúkásak. E három szőlőfajnak részint egymással, részint más fajokkal létrejött hybridácziói gyengébb tenyészetet tüntettek fel, s csak termékenyebb talajokon voltak találhatók, minélfogva ezekre Vialla súlyt nem fektetett s jelentésében velük nem foglalkozik. Megjegyzi ugyan Vialla, hogy a Berlandieri, Cinera és Cordifolia szőlőfajokra nézve fentiekben közölt eredményeket csak ezen államokban észlelt tenyészetéből s az ottani megfigyelésekből következteti, s habár nem tartja lehetetlennek, hogy az említett szőlőfajoknak Európában való szaporítása nem eredményezné ugyanazt, amit ő Amerikában tapasztalt, ezt még sem tételezi fel. Végül megjegyzi, hogy az utóbb említett három szőlőfajnak az az egy hibája van, hogy simavesszőről az Európában szokásos eljárás szerint mindenik nehezen szaporítható, mert a vesszők nehezen gyökeresednek. Azt hiszi azonban, hogy az egyszemes szőlővesszőnek egyszerű melegágyban való gyökereztetése által, mely eljárás kevésbe kerül és Francziaországban már alkalmazásban van, Amerikában pedig nagy elterjedésnek örvend, e fajok sikeresen szaporíthatók lennének. Ezen jelentésével Vialla az amerikai tanulmány útjában szerzett érdekes tapasztalatait korántsem merítette ki, hanem egy későbbi jelentésében elősorolni azon tényeket és körülményeket, melyek őt a fentiekben röviden ismertetett meggyőződésre vezették és ezen jelentésében ki fog terjeszkedni a szőlőművelés, különböző szőlőbetegségek, borkészítés s a borkereskedés körül szerzett tapasztalataira is. E második jelentést, mely bizonyára nagybecsű adatokat fog tartalmazni, szintén lesz szerencsénk annak idején megismertetni e lapok tisztelt olvasóival. Dr. L. F. A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRCZÁJA. Miért tiltotta meg Mahomed az ő híveinek a bor élvezetét? Komor őszi nap estéje volt; a nedves köd oly sűrűen vette körül a gázlámpákat, hogy azok csak nagyon homályosan világították meg a környéket. Az eső is csepegett és én gondolatokba merülve, bandukoltam a főváros üres utczáinak egyikén. Egyszerre csak érthetetlen mogorva emberi hangok zavartak fel elmélkedésemből. Körültekintve magam mellett, egy egyént vettem észre, kinek öltözéke nem igen vallott jó ízlésre. Barna a rezszíne és a fején levő fez, mely valamikor alighanem vörös volt, egy jámbor muzulmánt ismertettek fel benne, ki kókuszdiókat kinált megvételre. Részint mert ezen egyén nekem feltűnt, részint pedig a kókuszdiók iránti érdeklődésből, a kinált gyümölcsből egy darabot megvásároltam, s minthogy annak árát az elárusító német nyelven adta tudtomra, megkérdeztem őt, hogy tulajdonképen hol legyen az ő hazája ? Mireazon választ nyertem, hogy Kairóból való. „Ön bizonyára muzulmán", folytattam kérdezősködésemet ? És ezen feltevésemben csakugyan nem csalatkoztam, mert kérdésemre az idegen azzal felelt: „Allah nagy és Mohamed az ő prófétája." Én átadtam a kókuszdióért járó összeget a próféta hívének és félig tréfásan azon kérdést intéztem hozzá, hogy nem tudná-e nekem megmondani azt, hogy a próféta miért tiltotta meg az ő híveinek a borital élvezetét. Egy ideig az én muzulmánom szótlan maradt, de azután mintha meggondolta volna a dolgot, megszólalt és késznek nyilatkozott a dolog mibenállásának elbeszélésére, ha őt jó baksisban (borravaló) részesítendem. Ilyen válaszra, az igaz, nem voltam elkészülve, hanem azt hittem, hogy ravaszul mint az arabok azt tenni szokták, majd kitér kérdésem elől és nem kevésbé csudálkoztam tanúsított közlékenysége felett. Néhány apró ezüstpénzért azután beszélni kezdett az arabs, mire egy mellékutczába betértünk és ő az elbeszélést tört német nyelven emígy kezdé meg: ,A boldog időkben történt, midőn még a próféta az emberek közt a földön járt és őket tanainak követésére oktatá, hogy egy alkalommal a próféta néhány barátjával sétát tett a városkapuja elé. Itt egyházhoz értek, melyből kellemesen csengő dal volt hallható, s mely tele volt jó kedvű, mulató emberekkel. A próféta, kinek ezen vigalom feltűnt, annak oka iránt tudakozódott. Mire kísérői azt válaszolták , hogy a bor az, mi az embereket olyan jókedvűekké hangolja és elfelejteti velök a gondtelt élet keserveit." A próféta erre azt felelte, hogy: „Jól van ez így nagyon, hogy van az embereknek olyan búfelejtő szerük, melylyel a gondokat elűzni képesek; legyenek tehát vígak és mulassanak." De midőn estefelé a próféta kísérőivel ismét azon ház elé ért, akkor abból már hatalmas lárma volt hallható, az asszonyok irtózatosan visítottak, a férfiak pedig heves szóváltást és veszekedést folytattak. Ekkor ismét megkérdezte a próféta a változott viszonyok okát. Mire kisérői azon választ adták: „hogy a duhajkodók a borból most már sokat élveztek és a bor szesze az, mi elméjüket annyira megzavarja, hogy veszekedőkké lesznek és az állatokhoz lealacsonyulnak." A midőn Mohamed ezt hallotta, nagyon megboszankodott, s ezen szavakra fakadt: „No hát akkor én megtiltom az én népemnek a bor élvezetét, hogy ne veszekedhessen és ne zavarhassa meg a békét a földön. És aki csak egy csepp bort is fog inni, ne juthasson soha az örök élvezetek hónába." Erre a próféta megátkozta a szőlőtőt és barátaival visszatért a városba. Eddig a kókuszdió elárusító elbeszélése, mit én megköszöntem, ő pedig a legközelebbi utczában ismét eltűnt. Nem régen ezen elbeszélés ismét eszembe jutott és én tudakozódni kezdtem az iránt, hogy a mohamedánusok által a borélvezet tilalma jelenleg meg lesz-e még tartva és milyen mértékben ? Mire megtudtam azt, hogy hivatalos lakomák alkalmával bort ugyan nem isznak, de pezsgőt, aszúbort és likőröket igen, s hogy mindazok, kik nyilvánosan bort inni vagy olyant kimérni merészelnek, a kadi (biró) által szigorúan megbüntettetnek. Mennyire boldognak éreztem én magamat ennek hallatára, hogy nem vagyok muzulmáni és legott egy jóhirű vendéglőbe mentem, egy palaczk neszmélyire és mindaddig boldog is voltam, mig csak az utolsó csöpp ki nem ürült belőle. „A. W. Z.« l. Nehezen tisztuló új borok kezeléséről. Köztudomású dolog, hogy a nehezen tisztuló új borok az év elején igen sok bortermelőnek megkeserítik napjait, de a vevők is pórul járnak gyakran az új borok zavaros voltának hibás megítélése által. Ezért tehát mindenekelőtt szükséges a bornak megzavarodását előidéző okokat kipuhatolni, melyek nagyon különfélék lehetnek, így például ha a must sok czukrot tartalmazott az erjedésnek vége felé gyakran igen parányi élesztősejtek képződnek, melyek későbben, midőn az erjedés majdnem bevégződött, csak nagyon lassan ülepednek le. Ha az erjedés folyama kéneze által vagy talán a seprő egy részének eltávolítása, a hűvös őszi időjárás, hideg pincze, vagy az igen sokszor jelenlevő eczetsav folytán lett megakasztva,akkor a bor bizonyára még nagyobb mennyiségű czukrot tartalmaz s igy a bornak megtisztulása, a még folyton tartó csendes erjedés által van hátráltatva. Az eczetsav, mely a szüret alkalmával a levegőnek behatása alatt fejlődött, mindig meglassítja a bor szeszes erjedését, de nem akadályozza meg a czukorból származó nyálkás anyagok képződését. Nyálkás anyagok, melyek a borok megtisztulását akadályozzák, az új boroknál nagyon gyakran fordulnak elő és ezek az eczetsav hozzájárulása nélkül is létrejöhetnek. A legtöbb esetben azonban a nyálkaképződés és ennek folytán a bor állapota, az eczetsav jelenlétéről tételeztetik fel. E szerint tehát nagy okunk van az összetaposott, de még le nem szűrt szőlőt, valamint az új bort is, a levegő behatásától lehetőleg megóvni, hogy az eczetsav képződés megakadályoztassák. Új borok, melyek már majdnem megtisztultak, ismét zavarosak lehetnek a borseprő egy részének szétbomlása, vagy a levegőnek behatása folytán. Ez eset könnyen áll be akkor, ha a szőlőfürtök egy része rothadt volt. Ha a bor egészséges és már egészen vagy majdnem egészen kierjedt, és csak igen apró élesztősejteket tartalmaz, akkor az lassanként magától is meg fog tisztulni, de siettetni lehet a tisztulást, ha a bort egy kénezett hordóba átfejtjük és ha még jelenlévő czukor némi utóerjedést is okozna, az csak jelentéktelen lehet s miharabb meg fog szűnni. Ha pedig a bor félbeszakított erjedés folytán még nagyobb mennyiségű czukrot tartalmaz, akkor a tétlen várakozás, valamint a bornak kénezett hordóba leendő átfejtése is, a borra igen hátrányos következményekkel járhatna, mert a leüllepedett seprő legnagyobb része, — főleg gyenge boroknál — ha az még továbbra is a borban hagyatna, különösen rossz pinczében, részben könnyen felbomolhatna. A bor nyálkás és még zavarosabblehet, mihelyest a melegebb időjárás bekövetkezik s minthogy a seprő kiválása folytán maga a bor, már csak kevés élesztővel érintkezik, könnyen nyálka és tejsav képződés állhat be, mi aztán a czukrot borszesz helyett, az előbb említett anyagokká változtatja át. Ha ilyenkor a bor felületétől a levegő nem lesz távol tartva, az eczetsav is könnyen kifejlődhetik különösen akkor, ha abból valami a borban már jelen volt. Ha az ilyen bort kénezett hordóba átfejtenénk, az erjedés végkép elfojtatnék, ha pedig bevárjuk, amig a kénessav egy része elillant, másik része pedig kénsavvá elegyült, akkor melegebb idő beálltával, még egy erős erjedés is bekövetkezhetne, vagy a 1888. január 14.