Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.

1888-01-07 / 1. sz

1888. január 7. még jelenlévő czukorból nyálka tejsav vagy más ártalmas anyagok képződhetnek, s mint­hogy a kénessav által az erjedés egészen a nyárig megakadályoztatik, a jelenlévő czukor kedvezőtlen felbomlása még veszélyes is lehet. Sokszor megtörténik, hogy a bor az eczet­sav behatása vagy a borseprő felbomlása foly­tán nagyobb mennyiségű nyálkaanyagot tar­talmaz ; az ilyen esetekben a bor egyhamar meg nem tisztul, sőt az eczetsav vagy nyálka úgy elhatalmasodik benne, hogy a bor m­eg­nyúlósodik vagy pedig eczetté válik. Ezért tehát nagyon szükséges, a borokat az erjedés folyama alatt és ennek bevégzése után, különös figyelemmel kisérni , ha azok egyike vagy másika, a többi borokkal egy időben meg nem tisztulna, azokat figyelmesen megvizsgálni s lehetőleg megállapítani azt, hogy a meg nem tisztulást mi okozta. Az erjedés megfigyelése, valamint a bor­nak idejekorán való lefejtése gyenge boroknál különösen nagy fontossággal bír, mert azok kisebbfokú c­ukortartalmuknál fogva, az erje­dést hamarább befejezik; azután a bornak alacsony fokú szesztartalmánál fogva, a bor­seprő felbomlása vagy a nyálkaképződés könnyen létrejöhet. Közönséges és középfinomságú borok meg­vizsgálására nézve Neszler J. tanár a következő útbaigazítást adja: Ha például tudni kívánjuk, hogy egy fiatal bor mennyire van kierjedve és a legközelebbi időben a pinczében magát hogy fogja tartani, legczélszerűbb egy négyötöd rész­ben a megvizsgálandó borral megtöltött palac­­kot (lehetőleg tiszta fehér üvegből) a szobába hozni, azt jól felrázni, hogy a szénsav eltávolít­tassék, azután, borral egészen megtölteni és meglehetősen meleg helyen, dugaszolatlanul több napig állni hagyni. Az ilyen bornál azután különös változások észlelhetők, melyek közül többeket alantabb felsorolunk, így megtörténhetik, hogy a bor felülről lefelé, lassanként kezd tisztulni, s habár ez lassan történik is, biztosra vehető, hogy az a bor a hordóban, az eszközlendő átfejtés után is lassan ugyan, de még­is meg fog tisztulni. Megtörténik az is, hogy a bor felül nem tisztul, hanem alulról több vagy kevesebb hólyagosa kerül a felszínre, mi annak a jele, hogy a bor még erjedésben van. Az ilyen bor­minta naponta kétszer gyengén felrázandó. Ha az erjedés néhány nap múlva megszűnt, akkor a bor csendesen állva hagyandó s csak arra kell figyelni, hogy felül kezd-e tisztulni. Ha igen úgy feltételezhető, hogy a bor egész­séges ugyan, de még némi czukrot tartalmaz, melynek erjedése a bormegtisztulást akadá­lyozza. Ha ezen bor meleg helyen hosszabb ideig erősen erjed, akkor feltételezhető, hogy az erjedés a pinczelevegő alacsony hőfoka miatt szenved halasztást, s ennélfogva a borban még sok czukor van jelen. Az ilyen bor a hordóban hagyandó, felülete azonban a levegő behatása elől, erjesztő a zóna által megvédendő, mert a lassú erjedés mellett jelenlevő czukor, a bor felületén könnyen eczetsav-képződésre szolgál­tathat alkalmat. De ha a meleg szobában is csak gyenge erjedés észlelhető és ez néhány nap múlva sem szűnik meg, akkor nem kellő meleg hiánya, hanem egészen más körülmények okozzák a bor kierjedésének megakasztását. A legtöbb esetben az ilyen borok eczetsa­vat tartalmaznak, mi azokban szaglás és ízlelés által felismerhető, de azonfelül még bizonyos mennyiségű nyálka­anyagot is tartal­maznak. Ha a bormintánál az erjedés jelei épen nem mutatkoznak vagy csak az első napokban észlelhetők és a bor még néhány nap múlva sem kezd felülről tisztulni, akkor ezen jelenség mindig a jelenlevő nyálka­ anyagoknak tulaj­donítandó, mely vagy az erjedés alatt vagy utána képződött. Ilyen esetekben ajánlatos kísérletet tenni, hogy a bor vizahólyaggal vagy kénezés által megderíthető-e ? Nem ritkán fordul elő az is, hogy a bor­minta színtelen, de a palac­k felső részében barna és zavaros lesz. Ez rothadt szőlőbogyók és rothadt kocsányoktól ered, melyeknek alkat­részei a levegővel való érintkezés folytán át­változást szenvednek. Ilyen esetben legczélsze­rűbb egy másik palaczkban egy kis darabka kénszeletet elégetni s aztán ezen palaczkot ugyancsak a kísérlet tárgyát képező borból megtölteni s ha ezen bor most felülről meg­tisztul, anélkül, hogy barna lesz, akkor a bor egy jól kiképezett hordóba átfejthető, hol az rövid idő múlva meg fog tisztulni. Ha ellen­ben a borminta egy pohárba félig töltve a levegőn megbarnul, akkor a bor jó borseprűvel összekeverendő. Ezen kísérlet palac­kban teendő meg és most megfigyelendő, hogy a seprű leüllepedik-e, a­midőn is a bor felülről tisz­tulni fog. Az is előfordulhat, hogy a bor már a hordóban barna és zavaros, de a palac­kban néhány nap múlva felülről tisztulni kezd. Az ilyen bor jó borseprűnek hozzákeverése, vagy egy jól kiképezett hordóba történendő átfejtése után és forró gelantin-oldattal való megderítés után fog tisztulni, de a kísérlet előbb palac­k­ban teendő meg. Nem ritka eset az sem, hogy a vizahó­lyaggal történendő derítési kísérletek alkal­mával a bor a csersav hozzáadása után és a levegő behatása alatt megfeketedik. Az ilyen esetben kísérletek teendők a borseprűvel vagy spanyolfölddel való derítéssel. Ezen utóbbi derítőszer a nyálkát lecsapja, minek megtör­ténte után a bor megtisztítása vizahólyaggal már könnyen eszközölhető. De megeshetik, hogy a fentebb vázolt tünetek a bornak a hordó ajtaján levő vasrészeivel való érintke­zésétől erednek. Ilyenkor azután az első dolog, a bort olyan gyorsan, mint csak lehet, az ilyen hordóból egy másikba átfejteni. A fentebb említett különböző eljárásokon kívül lehetséges még a bort friss szőlőtör­kölylyel is megderíteni, de a­mennyiben a szőlőtörkölyök csak igen rövid ideig állanak üde állapotban rendelkezésünkre, ezen eljárás bővebb fejtegetésre e helyen nem alkalmas. Nagyon természetes végre, hogy a fel­említett módszerek közül, ki-ki azokat választ­hatja, melyek kényelmesebben, könnyen alkal­mazhatók és a sikert mielőbb biztosítják. A borseprűvel való keverésnél kissé soká tart mig a bor tökéletesen megtisztul. A spanyol föld alkalmazása, több szakértelmet igényel s igy a leginkább czélhoz vezetőnek látszik a bornak kénezett hordóba való át­fejtése vagy annak vizahólyaggal, esetleg a gelatinnal való derítése. Dr. N. J. titán: A szőlőmívelés fogatos eszközökkel. A szőlő talajának fogatos mívelése hazánk­ban aránylag kevés helyen van elterjedve, kivéve Fehértemplom és Versecz vidékét, a­hol a szőlőbirtokosság már rég idők óta kizá­rólag azzal míveli szőlőjét. Pedig a fogatos mívelés több figyelmet érdemel, minthogy a kézi munka felett szám­talan előnyei vannak, melyek közül ha csak azt említjük fel, hogy az évi megmunkálási költségek a fogatos eszközökkel hasonlíthatla­nul, 4--5-szörte csekélyebbek, állításunkat már is igazoltuk. Másrészről a fogatos eszközökkel mélyebben művelhetjük a talajt és azt a gyo­moktól tisztábban is tarthatjuk. Addig a­míg kézi erővel a begyomosodott talajt alig van időnk két-háromszor ettől megtisztítani, vagy a földet meglazítani, a fogatos eszközökkel ezt csekélyebb kiadással három-négyszer is eszközölhetjük. Figyelemreméltó előny a foga­tos mívelésnél az is, hogy a földmunkálatokat velük gyorsan végezhetjük, s így több időnk marad a szőlő egyéb és folytonosan igényelt munkáinak elvégzésére. Nagyon természetes azonban, hogy nem minden szőlőterület alkal­mas a fogatos mívelés alá s ha igen, még mindig számos tényezőt kell szem előtt tarta­nunk, hogy az azokkali mívelés czélszerűen keresztülvihető legyen. Mindezen tényezőket a könnyebb meg­érthetés végett a következő pontozatokba fog­laltam. 1-ször: Igen meredek fekvésekben a foga­tos mívelést alkalmazni nem lehetséges. Te­kintve azonban, hogy a fogatos mívelésnél csak egy ignerő alkalmazható, könnyű lesz annak munkaképességéhez képest megítélni, hogy a mívelés e módja csak csekély lejtővel bíró területeknél jöhet alkalmazásba. De az ily lejtős területeken a munka megkönnyítése czéljából a sorok mindenkor a lejtővel kereszt­ben lesznek vezetendők, hogy az igavonó állat a sorok között, mintegy majdnem egészen sík helyen végezhesse a munkát. 2-szor: A sor- és tőketávolság legalább egy méter kell hogy legyen, mindenesetre czélszerűbb és előnyösebb azonban, ha a tőkék és sorok távolsága 125 centiméterre állapítta­tik meg. Kisebb távolságok mellett, főleg a­­ nyári munkák, károk nélkül a legnagyobb elő­vigyázat daczára sem, végezhetők. Egészen sík, vagy felette csekély lejtővel bíró területeken mindenkor a derékszögű négy­szögültetés alkalmazandó, hogy felváltva a hossz- és a keresztsorok közei legyenek meg­mívelhetők. Lejtősebb fekvésekben, a­hol csak a lej­tővel keresztben futó sorok közei míveltetnek meg, a háromszöges ültetés is alkalmazható. 3-szor: A szőlő telepítése alkalmával a tábla­széleken két-három méter széles utat kell hagynunk, hogy a fordulás könnyen tör­ténhessék. 4-szer: A fogatos mívelésre szánt terüle­teken a vesszők kiültetése függélyesen és ne mint az több helyen szokásban van, rézsútosan történjék, mert csak kissé mélyebb megmun­kálásnál a törzs testének megsértése el nem kerülhető. 5-ször: Szálvesszős vagy karikás mívele­teknél, lejtős fekvésekben, a­hol a mívelés csak keresztben történhetik, a szálvesszők, illetőleg karikák a sor hosszában kötendők ki s nem oda, a­hol a fogatos eszköz jár. 6-szor : Mennél lazább valamely talaj, annál könnyebben történik annak megmivelése és annál előnyösebb és olcsóbb a fogatos mívelés a kézi erőhöz képest. Mindazonáltal előnyösen alkalmazható a fogatos mívelés nehezebb, kötöttebb talajokban is noha ily esetekben oly eszközöket kellene alkalmaznunk, melyekkel egyszerre a sorközök egy részét mívelhetjük csak meg s ugyanazon soron két-háromszor is végig kellene mennünk, hogy a talaj a megfelelő módon megmíveltes­sék. Ez által a megtakarítás a kézi erővel szemben minden esetre csekélyebb leend, de még mindig olcsóbb és előnyösebb. Felette köves talajoknál azonban a fogatos mívelést alkalmazásra ajánlani már nem lehet. 7-szer: Igavonó erőként a körülmények­hez képest, lovat, ökröt, szamarat vagy öszvért használhatunk, melyek vezetésére egy gyerme­ket is begyakorolhatunk. Nehezebb, kötöttebb talajokban és a talaj mélyebb megmíveléséhez bizonyára nagyobb erőkifejtésre képes állatot fogunk használni, mint ellenkező esetben. Az igaerő eke elé fogása a szőlőmívelésre használatkor másként történik mint azt a mező­gazdaságban látjuk. Itt ugyanis az u. n. hám­fát vagy kisaját a venyigék, vagy a tőke zöld korá­ban a hajtások megsértése nélkül alkalmazni nem lehet. Ajánlatos azonban e czélra a Rajna­menti bortermő vidékeken is alkalmazásban lévő oly szerszámot használni (1. első ábra), melynél az istrángok a vonóállat hasa alatt legyenek egyesithetők és annak hátsó lábai között vezetve, akasztassanak a vonóhorogra. Alkalmazhatunk természetesen más szer- 3

Next