Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 1-26. sz.

1902-05-11 / 19. sz

17. SZÁM. 34-IK ÉVFOLYAM. 358 Egyúttal felkérjük a kiállításon résztvenni szándékozókat, hogy bejelentéseiket mielőbb tegyék meg, mert a csarnok építése miatt leg­közelebb intézkedés történik és akkor már csak korlátolt számban fogadtatnak el bejelentések. KÜLÖNFÉLÉK. 1 válogatásról. Irta : Rapcsák Miklós. Beregszász, május 6. A válogatás a szőlő azon munkálata, mely a metszéssel szorosan összefügg, vagyis a met­széssel czélzott eredményt a válogatással szabályozzuk. A metszéssel megadjuk az alap­irányt, a­melyet a szőlő fajta tulajdonságai szerint — csapos, szálvesszős mivelést stb. — igényel. Azonban munkánk ebben az irányban a metszéssel még nincs befejezve. Ha a metszés után a tenyészet megindu­lásának külső jelét, vagyis a csapokon (szál­vesszőn) meghagyott szemek duzzadását lát­juk, egyidejűleg észrevehetjük a tőke idősebb részein: a csercsapokon, a szarvakon (tőke­fejen), valamint a tőkenyakon az úgynevezett rejtett szemek előtörését, rügyezését. Ha ezeket a rügyeket — tekintet nélkül arra, hogy a mivelési mód szerint egyikre, vagy másikra szükségünk lehet — mind meghagyjuk, akkor a szőlőtőkénk élet- és termőerejét czél nélkül pazaroljuk, azok a rügyek a termő hajtások rovására növekedve, azoktól a gyökér által felvett tápanyagot elvonják és a káros táp­anyagmegoszlásnak következménye lesz az, hogy a tőkénken felesleges mennyiségben, szükségtelen, csenevész, be nem érett hajtásokat kapunk, melyeken természetesen a termés is silány lesz, a­helyett, hogy a czélunknak meg­felelő számú, erőteljes hajtásokat és jó termést kapnánk. Hogy eme czélunkat elérjük, nem szabad elmulasztanunk a szőlő azon munkálatát, melyet válogatásnak, gyomlálásnak, fattyazásnak stb. neveznek. A válogatást mindjárt a metszés után minél előbb eszközöljük annál jobb, minden esetre az első mély kapálás előtt, midőn lát­juk a szemek duzzadását, közülök azokat, melyekre mint leendő hajtásokra szükségünk lesz — a metszés mivelési módszer szerint — meghagyjuk, a többieket körmünkkel kicsípjük. Ez a munka ügyes, ahhoz értő, tehát jól betanított munkásokat igényel, kik maguk is értik, hogy ezen munkálatnak mi a czélja, mert az olyan szemek kicsípése, melyekből a szükséges ugarhajtásokat nyerjük, természetesen káros lenne. Ha a válogatást a fent leírt módon az előtörő szemeken végezzük, úgy annak az a jelentékeny haszna lesz, hogy a felesleges hajtások növekedéséhez nem lesz igényb­e véve a tőke ereje. Fontos ez különösen ott, hol a talaj tápanyagokban szegény és a tőkék gyön­gék, ezen kívül könnyűvé teszi a tulajdon­képeni válogatás munkáját, a felesleg hajtások kitörését, vagyis ha a szemek kicsípését jól végezzük, akkor az első kötözéskor az esetleg előtörő felesleges fattyúhajtásokat könnyű szer­rel kitörhetjük. Úgy az őszi, mint most a tavaszi metszé­sek alkalmával sok szőlőt találtam, melyben a válogatást felületesen, vagy sehogy sem végzik. Az ilyen szőlőtőkék úgy néznek ki mint a nyírfaseprő, sok-sok silány vékony hajtás van rajta, melyekből a visszametszéskor nyert termőcsapok oly silányak, hogy azokból ter­mést — különösen, ha a válogatást ismét el­mulasztják — nem igen remélhetünk, és az egy alkalommal elkövetett mulasztást hosszabb időn át is nehéz helyrehozni. Néhány szó a karónélküli szőlőkeze­lésh­ez. Beregszász, május 9-én. A „Borászati Lapok" I. évi 17-ik számában Szentpétery Sándor a nagyon költséges szőlő­karók mellőzhetése érdekében meglepően eredeti és furcsa találmányát ismerteti. Nem igen hiszem, hogy az nála már kipróbált dolog volna, talán csak úgy gondolomra vetette azt fel? Annyi bizonyos, hogy a találmánya elmés, érthető, könnyen kivihető, és mindenekfelett nagy haszonnal járna, és nem hogy dísztelenné tenné a szőlőtáblákat, de sőt nem igen hiszek szőlőtulajdonost, a­ki Szentpétery szerint találmányánál csak abban keresné a hibát, hogy azzal szőlőtáblára elcsúfíttatnék, ellenkező­leg jóval tetszetősebbnek találná az eddigi, erre-arra görbülő szőlőkarókkal való beállí­tásnál. Hanem abban én ugyancsak tamáskodom, hogy az a szőlőtőke feje közepéből felnevelendő szőlőkaró állandó lesz-e? Mert hiszen én abban nem kételkedem, hogy míg ennek a karóvá nevelendő szőlővesszőnek az életét a csupán­csak a tetején hagyandó hajtásokkal fentart­hatjuk s az ennek folytán annyira­ mennyire meg is vastagodik három év alatt, de már azt nem vagyok hajlandó elhinni, hogy három év után, a mikor a tetején való hajtásokat is évről-évre lecsipkedjük, nem öljük-e meg abban az életnek működését, mely után az múlhat­lanul kihalna, elkorhadna; a­mikor aztán abba sem bizhatnánk, hogy egy ilyen elszáradt el­korhadt venyigeszál, magával a tőke termésé­vel, annyival inkább pedig csak egy gyengébb viharával is az időnek megbirkózhatna-e? Az pedig, hogy ez a karót helyettesítő venyigeszál Szentpétery szerint soha sem is pusztulna el, már éppen hihetetlennek látszik előttem, mert ha minden hajtásainak eltávolí­tása dac­ára is fenmaradna benne az élet, de az is előttünk áll, hogy egy nagyon kegyet­len hideg tél ezeket az élő venyigekarókat egy lábig elfogyasztaná s végkép kiirtaná az élők sorából, a­mikor aztán csakugyan vissza kellene térnünk az eddigi karózás módjához, ha ugyan lehetséges volna a már akkor divat­ból kiment mostani szőlőkarót kapnunk, ha pedig ez a baj nem esnék meg ezekkel az élő venyigekarókkal, akkor meg az történnék, hogy azok, a tenyészet természeti rendénél fogva, évről-évre vastagodnának s már csak 20 év múlva is különösen tőben már akkora vastagokká formálódnának, hogy a tőke fejét majdnem egészen elborítanák, ugy hogy a termést hozó vesszők tárháza egészen meg­semmisülne. S igy karó ugyan lenne, de szőlő­termés semmi. E szerint akár élne, akár halna az a természetes szőlőkaró, mindenképpen számol­hatna végveszedelmére; tehát a találmány szerintem életképességre nem tarthat számot. Persze, ha mindezek a feltevéseim nem álla­nának, mondhatom hogy Szentpétery Sándor nevét hasznos és korszakot alkotó találmányá­ért örök hála környezné, és saját magamat is imádói közé soroznám, de hát igy — „experto crede Ruperto". Guthy Ferencz: VEGYES HÍREK. SJSfiT Figyelmeztetés. Ezúton is fel­hívom, mindazokat, akik a pozsonyi országos ki­állításon borral, ürmössel, pezsgővel vagy bor­párlattal résztvenni óhajtanak, hogy bejelentéseiket legkésőbb június 1-ig tegyék meg, mert azontúl bejelentések a borkiállításra nem fogadtatnak el Minden borfajtából 5 palaczk küldendő be. Beje­lentési ivet kívánatra azonnal küldök. Drucker J. csoportbiztos. ""ISSöl Állami alkalmazottak italmérése. A pénzügyminiszter egy a pénzügyigazgatóság­hoz intézett leiratában kimondja, hogy sem 1902. április hó 27. korlátolt, sem korlátlan italmérési engedély az állami, megyei, vagy községi alkalmazottak­nak, vagy azok nejeinek, vagy kiskorú gyerme­keinek nem­­adható. A nemzetközi kertészeti kiállítás. A budapesti nemzetközi, kertészeti kiállítást e hó 3-án nyitotta meg József királyi herczeg, a kiállítás fővédője. A megnyitó ünnepély rend­kívül fényes volt, jelen voltak Klotild királyi herczegnő, meg a fia, József Ágost királyi herczeg, Széll Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter és számos más notabilitás. Az üdvözlő beszédet Emich Gusztáv udvari tanácsos és a magyar kerté­szeknek és kiállításnak elnöke intézte József királyi herczeghez, aki válaszában örömét fejezte ki a kiállítás sikerülte fölött.­­ A szép és érde­kes kertészeti kiállítás bezárását május 12-ére ter­vezték, de a terminust, arra való tekintetből, hogy rossz időjárás volt, s ezalatt az embereknek nem igen volt kedvük kimenni, meg aztán főképp azért, mert a király azt a kívánságát fejezte ki, hogy budapesti tartózkodása alatt még egyszer meg szeretné nézni a kiállítást, néhány nappal meghosszabbították. Az ó­budai szőlőbirtokosok ak­cziója. Nevezetes mozgalmat indítottak meg a főváros III. kerületének bizottsági tagjai, amelybe most bevonták a földmivelési minisz­tériumot is. 1600 hold új szőlőültetvény van már a kerületben, amely állandóan veszede­lemben forog s igy évről-évre sok száz em­ber megélhetése van koczkára vetve. A hegyi­vizek gyakori pusztításai okozzák a veszedel­met. Nagyobb esőzés alkalmával a magasabban fekvő ültetvényeket tövestől, karóstól elsodorja a rohanó vizát, mig az alacsonyabb szőlők napokig viz alatt vannak s egészen eliszaposod­nak. A szőlőművelés ősfoglalkozását képezi a kerület lakossága zömének, amely a filloxérá­tól elölt szőlőket óriási áldozatokkal regene­rálva, ma is tisztán a szőlőkből él s ha azok újból elpusztulnak, szegény kapásnak is el kell pusztulnia. A főváros tett már ugyan intézke­déseket a hegyi vizek levezetését illetőleg. A már kész tervek szerint levezető csatornákat óhajt készíteni, amelyek a vizeket összegyűjtve, az aranyhegyi árok közvetítésével egyenesen a Dunába vezetnek. Ámde a­mint sok másnál, úgy e kérdés megoldásánál is a szomorú fede­zet­hiány képezi a legnagyobb akadályt. 500.000 koronára rúg e munkálatok költsége, mire nézve a tanács nem képes fedezetet teremteni. Igy aztán az ó­budaiak árvízvédekezésének kérdése évről-évre húzódik s végre is megtör­ténik majd, hogy valami nagyobb katasztrófa koldusbotra juttatja a kapások százait. E fe­nyegető helyzet folytán a III. ker. bizottsági tagok értekezletet tartottak, amelyen elhatároz­ták, hogy a földmivelési minisztertől kérnek segítséget. Terjedelmes memorandumban föl­tárták a miniszternek a veszedelmes állapoto­kat s hivatkozván arra a nagymértékű buzgó­ságra, melyet a miniszter a magyar szőlőkul­túra föllendítése körül már eddig is kifejtett, arra kérték, hogy ha a főváros a közel­jövő­ben nem bírná előterjeszteni az 500.000 korona fedezetet, úgy a miniszter intézkedjék, hogy e pénzt az állampénztár előlegezze. •Jégverés Abaúj-Szántón. Mint lapunk tudósítója értesít, f. hó 6-án d. u. 2 órakor Abaúj-Szántón és vidékén 20 perc­ig tartó kukoric­aszemnagyságú jégeső esett. A jég­esőt viharos szelek kisérték és oly sűrűn hullott alá, hogy a föld helyenkint 15 cm. magasság­ban jéggel volt borítva. Igen természetes, hogy a szőlőkben ez a borzasztó idő . 30—50°/c-ig terjedő kárt okozott, mert a 5—8 cm. hosszú hajtások nagy részét tőben leverte. Sajnos — jegyzi meg a tudósító — védekezni nem bír­tunk, mert viharágyaink még a­ gyárakban pihennek !­­Szolgáljon ez a szomorú hír figyel­meztetőül mindazoknak, akiknél csakis a nem­törődömségen, „Pató­ Pál" uralkodáson múlik a viharágyúzás szervezése. A tél elmúlt, a tavasz derekán járunk, jó lesz a jégesők elleni szer-

Next