Bőripari Dolgozó, 1976 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIII. évfolyam, 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1976. január Pécsi Bőrgyár: A dolgozók bevonásával készül az új kollektív szerződés A IV. ötéves terv időszakára készített kollektív szerződések hatálya 1973. december 31-ével lejárt. Most már az új tervidőszakra szóló kollektív szerződések előkészítésén munkálkodnak az üzemekben. A jövő jobb megalapozása szempontjából nagy jelentősége van a lejárt szerződések végrehajtása során szerzett tapasztalatok gondos összegezéseinek, a megfelelő tanulságok levonásának. Jól haladnak ezzel a munkával a Pécsi Bőrgyárban is. Hatvan József tiszttitkár elmondta, hogy már júliusban megalakították azt a bizottságot, amely a kollektív szerződéssel kapcsolatos egész tevékenységet átfogja és irányítja. Az ütemtervben meghatározott részmunkákat azóta elvégezték, Csendes László igazgató a beszámolót elkészítette, s azt mind a szakszervezeti bizottság, mind pedig a szakszervezeti tanács tárgyalta. Következő lépésként a dolgozók elé tárják, hogy megismerhessék és megvitathassák a munkaviszonyukkal kapcsolatos alapvető jogaik érvényesülésének főbb tapasztalatait. A részkérdéseket már ismerik. Az egész gyárban, kisebb egységenként tanácskoztak a kollektív szerződésről, mégpedig úgy, hogy gyakorlati tapasztalataikat egybevetették az eddig érvényben volt szabályokkal és javaslatokat tettek az őket közvetlenül érintő kérdések újabb szabályozására. Egyetértenek a bőrgyár dolgozói, vezetői, a mozgalmi szervek és testületek tagjai abban, hogy kollektív szerződésük megfelelően szolgálta a vállalat termelési, gazdaságossági céljainak megvalósítását, a dolgozók munka- és életkörülményeinek folyamatos javulását. Bebizonyosodott, hogy a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó főbb célokat helyesen határozták meg, összefogva munkálkodtak azok megvalósításáért és jó eredményeket értek el. Érdemes kiemelni, hogy a meglevő öltözőhelyiségeket korszerűsítették, s újakat építettek. Bevált az az intézkedés is, hogy a munkaerőhiány mérséklésére vidékről saját autóbusszal szállítják be a gyárba a dolgozókat. A szakszervezeti bizottságnak és a gyár vezetésének minden törekvése arra irányul, hogy a dolgozók jobb körülmények között végezhessék munkájukat, találják meg számításaikat a gyárban és kötődjenek munkahelyükhöz, maradjanak itt. Ezt a célt szolgálja a helyesen kialakított bérpolitika is. A bérek alsó határát 1500 forintban határozták meg. Az egy főre jutó éves átlagkereset 1971-től 1975-ig 25 746 forintról 34 450 forintra nőtt. Nagy eredménynek számít, hogy az óvodai és bölcsődei férőhelyek jelentős növelésével eddig minden ilyen igényt ki tudtak elégíteni. Néhány évvel ezelőtt, 1973-ban építettek tizen, mi gyermekintézményt. A népesedéspolitikai határozat kedvező intézkedéseinek hatására egyre több gyermek születik, s így újabb és újabb bölcsődei és óvodai fejlesztésre van szükség. A terv már készen van, további hetven kisgyermeknek létesítenek férőhelyet. A dolgozók lakásgondjai megoldásában is mind nagyobb részt vállal a gyár. Az elmúlt öt év alatt 7 346 600 forintot fizettek ki ilyen címen, támogatásként. Társadalom- és ifjúságpolitikai meggondolások alapján elsősorban a nagycsaládosoknak és a fiatal házasoknak adtak lakásszerzésnek kölcsönt. Együttesen 23 család 1 057 000 forint építési kölcsönben részesült. Úgy számítják, hogy a jövőben ezt a megoldási formát még kiterjedtebben alkalmazzák, még több munkáscsaládot segítenek hozzá ily módon megfelelő otthonhoz. Az igazgatói beszámoló az újítások ügyeinek intézésével kapcsolatban néhány korábbi fogyatékosságra és mulasztásra is rámutat. Az újítások megvalósulása előtt nem minden esetben vezettek megfelelő nyilvántartásokat, nem készítették el a szükséges alapbizonylatokat. Éppen ez volt az oka a kalkuláció késedelmes elkészítésének, a kifizetések elhúzódásának. Jó dolog, hogy az utóbbi években történt változás ezen a területen is. Csendes László, a vállalat igazgatója joggal állapíthatja meg, hogy a kollektív szerződés szabályai kedvező hatást gyakoroltak a vállalat egész tevékenységére, s a rövidített munkaidő mellett is csökkent a túlórák száma. A fenn ékek minősége javult, a munkafegyelem szilárdult, a dolgozók jobban kihasználják a munkaidőt. Nagyobbrészt megvalósultak az intézkedési tervekben megjelölt feladatok a termelésben, a szociális ellátottságban, a munka biztonságának fokozásában, a nő- és ifjúságpolitika területén. Mindez szilárd alapot teremt a továbbfejlődés számára. A jövő követelménye nem más, mint az utóbbi években megkezdett céltudatos munka folytatása. Ehhez kell az V. ötéves terv időszakára készülő kollektív szerződésnek megfelelő vállalati keretet biztosítania. Az már látszik, hogy az új időszaknak a programjában szerepelnie kell a gyermekintézmények építése mellett a harkányi új üdülő megépítésének is. A számítások szerint 3,3—3,5 milliós beruházás lesz ez. A terv már kész. A kivitelezés legalább három évet vesz igénybe. Nem kevesebb, mint 18 szoba várja majd itt egész évben a pihenni vágyó bőrgyári dolgozókat. Az üzemi étkeztetés megjavítására nem kell ennyit várni, hiszen már az idén korszerűsítik az éttermet és a konyhát. Akik ezt a problémát a csoportos beszélgetéseken vagy más, szakszervezeti fórumon szóvá tették, azok láthatják, hogy érdemes volt róla beszélnünk, hiszen a megoldás most már elhatározott dolog. Ugyancsak nagy horderejű munka az üzem területén a szállítások jobb, korszerűbb feltételeinek a megteremtése. Korábban sok baleset adódott a belső utak rossz állapota miatt. Ezek teljes felújítását komplex, egységes és átfogó feladatnak tekintik. Vásároltak már két kis traktort, így gépi erővel oldják meg a szállítást. Ez a megoldás gyorsabb, korszerűbb és egyben biztonságosabb is. Sok javaslatot adtak már a készülő kollektív szerződéshez. Az anyagraktár 54 dolgozója képviseletében Jámbor József bizalmi például a családos üdültetés lehetőségeinek bővítését terjesztette elő. Felvetette, hogy az anyagkiadók bakancsának kihordási idejét másfél évről egy évre kellene csökkenteni. Hoffeker János főművezető a Kikészítő I. műhelyben elhangzott észrevételeket gondosan összegezte. A műhely levegője rossz, egészségtelen, ezért korszerűbb és nagyobb teljesítményű szellőzőberendezést kérnek. A kenőcsoport dolgozói keveslik a norma megállapítására fordított egy órát, szerintük egy egész műszak alatt végzett felmérés adhat csak reális képet. A rostműbőr üzemben a lakatosok azt kérik, hogy a központi gépjavító műhelybe érvénybe lépő szociális juttatásokat reájuk, is terjesszék ki. A növényi cseres műhelyben az az igény vetődött fel, hogy a targoncavezetők kapjanak saválló szerelőköpenyt. Nem egyéni kívánságok, hanem a dolgozók kisebb-nagyobb csoportjait érintő gondok és a megoldási lehetőségek kerülnek manapság szóba. Így készül a számadás, így formálódik — a dolgozók közvetlen részvételével — a vállalati alkotmány, a következő öt esztendő munkásellátási programja, a közös cselekvés gyári szabályzata. Kutas József Sabária Cipőgyár: Leraktuk a vállalat V. ötéves tervének alapjait December utolsó napjaiban — a karácsonyi ünnepek előtt — jártunk Szombathelyen a Sabaria Cipőgyárban, ahol arra kértünk választ: hogyan teljesítették az 1975. évi célkitűzéseket és mit terveznek az 1976-os esztendőre? — Kicsit rosszkor jöttek — mondta Jászkuti Lászlóné, a tervosztály vezetője. — Az 1975-ös év számvetése ezután kerül sorra, s az új esztendő terve is csak javaslat formájában készült el, amely széles körű megvitatás után „emelkedik törvényerőre”, s e percben ennek az útnak csak az elején tartunk. — Tudom, hogy a konkrét számok még nem ismeretesek, de az már nem lehet titok: eredményes évet zárhat-e a Sabaria Cipőgyár? — Ha csak a számokat mondanám, hangsúlyozva, hogy megközelítő pontosságúak, az tűnne ki, nem úgy sikerült az éves gazdálkodásunk, ahogy szerettük volna. Csakhogy ez nem igaz. Vállalatunk 1975-ben a ,,nagy változások, nagy átállások" korát élte. Ez évben raktuk le az új ötéves terv alapjait, megalapoztuk a gyár fejlődését. Az év végére ugyanis befejeztük az évek óta folyó nagyrekonstrukciót, s ez teljesen átalakítja a gyár arculatát. Új termelésszervezést igényelt, új feladatokat jelentett és jelent a dolgozóknak és a vezetőknek egyaránt. A rekonstrukció rengeteg energiát lekötött, amelyet már 1976-ban is a termelésre összpontosíthatunk. — Hogyan alakultak 1975- ben a mennyiségi és minőségi mutatók? — Előreláthatólag 5,5 millió pár körüli termeléssel zárjuk az évet. Ez mintegy 300 ezer párral kevesebb a tervezettnél. A lemaradást több tényező idézte elő. Elsősorban az, hogy a létszámtervezésnél nagyon optimisták voltunk. Sajnos, tovább csökken a létszámunk, jelenleg is 130 fizikai munkásunk hiányzik. Emellett sok gondot okoz az anyagellátás. A bőrgyárak rekonstrukciói nagyjából egybeestek a mi vállalatunkéval, amelynek következtében ugyan megfelelő mennyiségű bőrt kaptunk, de a minőséggel problémák voltak. Hozzájárult ehhez a hazai kellékanyag ellátatlanság, és az importanyag korlátozás is. Végére hagytam azt a fontos okot, amelyet általában azzal a helytelen szóval fejezünk ki, hogy szervezetlenség. Vállalatunknál alapjában nem beszélhetünk rossz munkaszervezésről, hanem, mint az előbb mondtam, a „járatlan útról”, az újra való átállásról, a kötetlen ütemű futószalagok üzembe helyezésével járó nehézségekről, az új munkahelyekre való költözésről stb. — Nemcsak a mennyiségi tervet nem teljesítettük, de a tervezett minőségi szinttől is elmaradtunk. A vállalati átlagos minőségünk 90—91 százalék között mozog, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet export minőségét kiemelt feladatként kezeltük. Az új termelésszervezéstől jelentős minőségjavulást várunk. (Folytatás a 3. oldalon) XIX. kongresszusunk szellemében írta: Petrák Ferenc főtitkár A munka lázában szinte észre sem vettük, hogy átléptük az új esztendő küszöbét. Ilyenkor általában az ember számvetést készít az elmúlt esztendő munkájáról: mit végeztünk jól, milyen eredményt értünk el és mi az, amit jobban kellett volna csinálni. Az 1975-ös esztendő értékelésekor elmondhatjuk, hogy eredményes, gazdag esztendőt búcsúztattunk. Ha csak rövid tőmondatokban is, de elevenítsük fel sorrendben a legjelentősebb eseményeket. A legkiemelkedőbb esemény volt — felszabadulásunk 30. évfordulójának esztendejében — a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa, amely öt esztendő munkáját tette mérlegre, ebből kiindulva adott programot a jövőnek, s meghatározta a fejlett szocialista társadalom építésének feladatait. Jelentős esemény volt a 107 éves Bőripari Dolgozók Szakszervezete életében a XIX. kongresszus, amelyen 45 ezer szervezett dolgozó képviseletében 200 küldött tanácskozott két napon keresztül a szakszervezet munkájáról. Összegezte a választások tapasztalatait, értékelte a XVIII. kongresszus óta végzett munkát, a határozatok végrehajtását. Mérleget készített arról, hogy az elmúlt öt esztendőben mit végeztünk jól és melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyek a jövőben megoldásra várnak. Szakszervezetünk XIX. kongresszusán az írásbeli beszámolóhoz, a szóbeli kiegészítéshez, a határozattervezethez, a több mint négy év alatt végzett munkához, a jövő feladataihoz 31 küldött és meghívott szólt hozzá, mondott véleményt. Kongresszusunk örömmel és jogos büszkeséggel állapította meg, hogy a népgazdaság növekedésével arányosan javul a bőr-, cipő-, szőrme-, kesztyű- és bőrdíszműipar dolgozóinak anyagi jóléte és ami különösen örvendetes, megváltozott a szociális ellátottság és jelentősen bővültek a szociális létesítmények. Egy-két példát szeretnék megemlíteni. Néhány vállalatunknál — a Sabaria és a Minőségi Cipőgyárban — sokat tettek az egészségre ártalmas, monotónia feloldására, a kötött ütemű futószalagot kötetlen üteműre cserélték fel. Bőrgyárainkban a nehéz fizikai munkát — kádak ürítését, töltését, a szállítás többségét — gépesítették. Mind több az olyan üzemek száma, amelyek világosak, tágasak és egészségesek. Több bőrgyárban létrehozták a fekete-fehér öltözőt, ezenkívül korszerű fürdők, öltözők teszik kényelmessé, higiénikussá a dolgozók tisztálkodását. Sokat tettünk annak érdekében, hogy könnyítsünk nődolgozóink, az édesanyák munkáján. Kongresszusunk nagyra értékelte azt a tényt, hogy a fejlődés mind gazdasági, mind kulturális téren, az elmúlt években töretlen volt. Köszönhető ez, elsősorban pártunk helyes politikájának, szorgalmas munkásgárdánknak, szocialista brigádjainknak, a műszaki és adminisztratív dolgozóinknak. Nem utolsósorban szakszervezetünk vezető testületeinek, amelyek komoly erőfeszítéseket tettek a tagság érdekében. Elismeréssel illette kongresszusunk a társadalmi aktivisták tevékenységét, külön is kiemelve a bizalmiak mindennapos szorgalmas, odaadó munkáját. Ugyanakkor hangsúlyozta a kongresszus, hogy az 1976-os évre kitűzött és megnövekedett gazdasági és mozgalmi munka teljesítése jelentős mértékben attól függ, hogy a vezető testületek, társadalmi aktivisták több ezres tábora milyen felelősséggel, tenniakarással dolgozik majd. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa múlt év decemberében kijelölte számunkra is az elkövetkező évek legfontosabb feladatait. Az elfogadott határozat hangsúlyozza: a magyar szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek a XI. pártkongresszus dokumentumaiban foglaltakkal és megvalósításuknak cselekvő részesei akarnak lenni. Az év utolsó napjaiban került sor az országgyűlés ülésére, ahol a IV. ötéves terv teljesítésének megtárgyalása után törvényerőre emelte az V. ötéves tervet. Azóta az 1976. évi tervet a Minisztertanács is jóváhagyta. Tehát azt is tudjuk, hogy milyen feladatok megoldása vár ránk az V. ötéves tervben, ezen belül 1976-ban. Mindig jó érzés az új esztendőben új feladatokat kezdeni és azokat megoldani. Igaz, az előzetes ismeret alapján ez az év sok tekintetben nehezebb lesz, mint a tavalyi. Ezt őszintén elmondták a párt XI. kongresszusán éppúgy, mint szakszervezetünk XIX. és a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán. Tudjuk, hogy a nyugati országok gazdasági helyzete bizonyos mértékig hatással van hazánk életére is. Azt is tudjuk azonban, hogy szorgalmas, tervszerű munkával jelentősen csökkenthetjük és ellensúlyozhatjuk a kedvezőtlen hatást. Éppen azért, hogy a bőr-, cipő-, szőrme-, kesztyű- és bőrdíszműipar területén előbbre léphessünk, valamennyi dolgozónak tudása legjavát kell adnia. Ismeretes, hogy a következő években nem számíthatunk több munkaerőre, ezért soha nem volt nagyobb szükség a jól átgondolt, tervszerű munkára, mint most és a jövőben. Itt nagy feladat hárul a műszaki dolgozóinkra, hogy a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert minél több üzemben bevezessék, mert csak a jó üzemszervezéssel és jól szervezett, fegyelmezett munkával tudjuk a hiányzó munkaerőt pótolni. A másik nagyon fontos feladatunk — a mennyiség növelése mellett — jobb minőségű termékek készítése. Az utóbbi időben értünk el javulást az export területén. Tovább kell lépnünk ezen az úton és arra kell törekednünk, hogy termékeinket — hasonlóan, mint a kesztyű- és szőrmeipar gyártmányait — minél jobban megismerjék és megszeressék az egész világon. Bizonyosak vagyunk abban, hogyha dolgozóink — ki-ki a saját területén — tudásuk legjavát adják, akkor a bőr- és cipőipar nagysága és súlyának arányában méltóképpen hozzájárul népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének megszilárdításához. A termelés segítése mellett szakszervezetünknek sokat kell tennie a munkások élet- és munkakörülményeinek további javításáért. Iparágunk — az értéket tekintve — jelentős munkát végez, ugyanakkor nem ennek arányában részesül az anyagi juttatásból. Más iparágakhoz viszonyítva, egyes területeken a bérezés ütemét tekintve, elmaradtunk az utóbbi években. Ahhoz viszont, hogy a lemaradást behozzuk, szükség lenne a helyi erőfeszítésen túl központi segítségre is, természetesen figyelembe véve népgazdaságunk teherbíró képességét. Évek óta igyekszünk segíteni az otthon dolgozó, mintegy 1590 munkás problémáján, amely elsősorban a kesztyűgyárat érinti. Ezek a dolgozók igen becsületesen kiveszik részüket a termelésből, amelyet bizonyít az is, hogy közöttük számtalan szocialista brigád működik, jó néhányan rendelkeznek állami kitüntetéssel. Ennek ellenére sem részesülhetnek azokban a szociális juttatásokban, mint az üzemben dolgozók. Végül, de nem utolsósorban jelentős változást szeretnénk elérni dolgozóink kulturális nevelésében. Tudjuk, hogy a rohamosan fejlődő technika igényli a magasabb képzettségű munkásokat. Sajnos, az utóbbi években ismét nőtt azoknak a száma, akik nem rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettséggel. Kongresszusunk értékelte a megtett utat és kijelölte a jövő feladatait. Rajtunk a sor és tőlünk függ, hogy mit valósítunk meg kongresszusunk határozataiból és mennyire lesznek azok eredményesek. Az új esztendő megalapozott terveket, nehezebb és igényesebb tennivalókat hozott magával. S ha valamikor szükség volt arra, hogy a szakszervezetek mozgósítsák a dolgozók százezreit az országepítő nagyszerű munkára, akkor most igazán szükség van a szilárd helytállásra. Bizonyos, hogy dolgozóink megteszik a magukét. Munkájukhoz kívánok jó egészséget, sok sikert.