Bőripari Dolgozó, 1979 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

2 A gazdasági szabályozók változásai, irányai I. — a mindenkori követelmény rendszerének és ehhez kapcsolódó érdekeltségi viszonyok kifejezésében, — az elosztás és a­ vásárlóerő szabályozásában. A gazdaságpolitikai célok elérését segíti a szabályozók állandó tökéletesítése, fejlesztése. Az utóbbi­ években a funkciók érvénye­sülésében a korábbiakhoz képest több zavar és ellentmondás mu­tatkozik, ez a magyarázata annak is, hogy több a szabályozó módosí­tás az 1979. évben is. A szabályozásnak elő kell segíteni azt a gazdaságpolitikai döntést, hogy a gazdaságfejlődés tényezőit az egyensúlyi követelmények szolgálatába kell állítani. Fontos, hogy a hatékonyság fokozása érdekében növekedjen a vállalatok tevékenységére gyakorolt gaz­dasági nyomás. Ennek alapján: — javuljon a szabályozás normativitása,, — csökkenjen a pénzügyi megkülönböztetések köre és mértéke,­­ gyorsuljon a gazdaságos termelési és értékesítési szerkezet kialakulásának és a gazdaságtalan termelés visszaszorításának a folyamata, csökkenjen a termelés importigényessége. Az 1979. évi szabályozó módosítások jellegükben ezeket a célo­kat szolgálják:­­ egyrészt általánosan ható eszközökkel, a nyereségadó és a tartalékalap növelésével, a szocialista kereskedelmi árfolyam csök­kentése is egyúttal az árnyereségből való vállalati részesedés eme­lésével, a bérszabályozás feltételeinek javításával,­­ másrészt, az egyedi támogatások mérséklésével kívánja elérni. A szabályozó módosítás fő célja, hogy a vállalatok kényszerülje­nek belső lehetőségeik gyorsabb kiaknázására, termelési és értéke­sítési szerkezetük felülvizsgálatára. Azok a vállalatok tudjanak nö­vekedni, amelyek exportképességüket javítani tudják. I. A vállalati jövedelem-szabályozás A gazdasági szabályozás változtatásai külön-külön és együtte­sen is azt a célt szolgálják, hogy a vállalatok gazdasági környe­zetét­­meghatározó, a döntések feltételeit közvetítő szabályozási adottságok jobban érzékeltessék népgazdaságunk egyensúlyi hely­zetét. Magasabb követelményeket támasszanak a gazdálkodó egy­ségekkel szemben. E célt szolgálja a vállalati jövedelemszabályo­zás előírásainak változtatása is, mely kijelöli a célt is: — rövidebb időre szóló cél: lépést tenni a népgazdasági egyen­súly helyreállítására. Az új szabályok egyik közvetlen célja, hogy a vállalatok fejlesztési forrásai szűküljenek; — a távlati cél: a pénzügyi szabályozás norma­ti­vitásának erő­sítése, fokozatos helyreállítása, ezzel összhangban a támogatások körének szűkítése, az egyedi kedvezmények megvonása. A rubel árszorzó változása A támogatások szűkítését célozza — az 1978. január 1-én már előzőleg megvalósított csökentésen túlmenően — a rubel árszor­zó (1,50 Ft/R) további csökkentése 1978. november 1-től. A csökke­nés már erőteljesen jelentkezik az 1978. éves elszámolásoknál, de különösen jelentős lesz a hatása az 1979. éves gazdálkodásban, fő­leg a nyereségcsökkenésben. A változás főleg az exportáló vállala­tokat­ (elsősorban a cipőipari vállalatokat) érinti. Szükségesnek lát­szik — a csökkentő hatás ellensúlyozására — a sürgős vállalaton belüli költségvizsgálat, hogy milyen költségnem csökkentésével lehetséges a negatív hatás részbeni csökkentése. A FEJLESZTÉSI FORRÁSOK VÁLTOZÁSAI A nyereségadózás: Az 51/1978. ,8) (XI. MT rendelet, valamint a 25/1978. (XI. 3.) PM rendelet, melyeknek a 28/1975. (XI. 15.) MT rendeletet módosítják. Az­ általános nyereségadó kulcsa 1979. január 1-től 36 százalék­ról 40 százalékra emelkedik, aminek alapján a vállalati érdekelt­ségi alapok aránya az összes nyereségen belül mérséklődik. Az adóemelés forrást csökkentő hatása csak 1980-tól válik érzékelhe­tővé, mert az csak az 1979-es évben képződő nyereséget terheli. Felhívjuk arra is a figyelmet, hogy a rendelet 8. §-a (a) pontja alapján a pénzügyminiszter egyes területeken a­d­óv­issza­tar­tá­si ked­vezményt adhat, azonban az általános adókulcs emelésével egy­­időben változnak, csökkennek a nyereségadó visszatartási kedvez­mények kulcsai is. Kötelező tartalékalap képzés A 25/1978. (XI. 3.) PM számú, valamint az 51/1978. (XI. 3.) MT számú rendeletek, melyek a 30 1975. (XI. 15.) PM számú, a 25/1977. (X. 31.) PM számú rendeletekkel módosított 37/1975. (XI. 15.) PM sz. rendelet egyes paragrafusai helyébe lépnek. A kötelező tartalékalap képzés évi mértéke 15 százalékról 25 százalékra emelkedik. Az intézkedés célja, hogy biztonságosabbá váljon a vállalatok helyzete, nagyobb tartalékokkal rendelkezze­nek egy esetleges szélesebb körű ár- és szabályozó módosítás hatá­sainak áthidalására. Lényeges viszont, hogy szűkül a kötelező tartalékalap felhaszná­lási lehetőségeinek a köre. Eddig négy különböző célra lehetett a tartalékalapot igénybe venni: — a veszteség kiegyenlítésére, — az érdekeltségi alapok előző évi szintjének a kiegészítésére, — a vállalati alaphiányok kiegyenlítésére, , — meghatározott körülmények között forgóalap finanszírozá­sára. A felhasználási célok közül a második megszűnik (tehát a része­sedési alap csökkenést a tartalékalappal fedezni nem lehet), a többi változatlanul megmarad. Fontos, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új szabályozást már az 1978. évi nyereség felosztásánál alkalmazni kell. A jövedelemszabályozás várható hatásai A szabályozók módosulásai a vállalati források, főleg a fejlesz­tési lehetőségek csökkenését valósítják meg. A módosulások érin­tik a vállalati források felhasználása lehetőségét: — nő a tartalékolás mértéke, — nő a készletek és a beruházás finanszírozásában a saját erő szerepe. A rendelkezések egyes elemeinek hatása már 1978-ban (rubel árszorzó változás), illetve 1979-ben módosítja a vállalatok gazdál­kodási feltételeit. A jövedelmekre (vállalati érdekeltségi alapokra) gyakorolt hatás többi része csak 1980-ban jelentkezik, így csak fo­kozatosan érvényesültek és teljes egészükben csak az 1980. évben fejtik ki hatásukat. Ez nagyon lényeges, mert így vállalatainknak tudatos gazdálkodás mellett, megfelelő idő áll rendelkezésre a vál­lalati fejlesztési programoknak a felülvizsgálására, az új lehetőség­hez való igazítására, a gazdálkodás szervezettségének javítására, a belső tartalékok felkutatására és megfelelő mozgósítására. Az így megtervezett és megtett intézkedések — a hatékonyság javítása út­ján — elősegíthetik a vállalati jövedelmek növelését. (Folytatás a februári számban) BŐRIPARI DOLGOZÓ Mit kívánok, az új esztendőtől KRISTÓF GYÖRGYNÉ FINOMBÖRÖK GYÁRA ROSTMÜ ÜZEMEGYSÉGE: — Az 1979-es eszten­dő komoly erőfeszítést követel meg gyárunktól, mivel a termelési érté­künk eléri a 230 millió forintot. Teljesíteni azonban csak akkor tud­juk, ha dolgozóink egy­­emberként tudásuk és szorgalmuk legjavát ad­ják.­­ Ez az év alapvető változást hozhat az élet- és munkakörülménye­inkben is, m­ert úgy néz ki, hogy az idén eldől a Rostműbőrgyár sorsa, és talán megvalósul a re­konstrukció, amelynek eredményeként igényesebb és korszerűbb termékeket tudunk gyártani, vala­mint gazdaságilag is előbbre lép gyáregységünk. — Az egyéni életemben mindössze két kíván­ságom van: az egyik az, hogy kislányomnak si­kerüljön felvételizni és bejutni a Tanárképző Fő­iskolára. A másik pedig, hogy a Marxista Egye­temet sikeresen befejezhessem ez évben. Ha mind­két kívánságom teljesül, akkor alapvető probléma már nem lehet. Természetesen ehhez elengedhe­tetlen a jó egészség. ARANY JÁNOS FINOMBÖRÖK GYARA ROLTMÜ ÜZEMEGYSÉGE: — Azt kívánom, hogy ez évben kiváló minő­ségben tudjunk termel­ni. Igaz, ehhez megfele­lő gépekre van szükség. Ezen a területen 1918- ban kisebb gondokkal küzdöttünk, mivel nem kaptunk megfelelő mennyiségű és minősé­gű alkatrészt a gépek­hez. Reméljük, hogy ez évben folyamatosabb lesz az alkatrészellátás. — A társadalmi munkám: szakszervezeti bizal­mi. Nagyon jó lenne, ha ez évben a bérezés visz­­szatükrözné a munka nehézségi fokát. Szeretném továbbá az idén a csoportunk tagjainak az érde­keit még jobban képviselni. Igaz, ehhez szüksé­ges lenne, hogy jóval több ü­dülőjegyet kapjunk és főleg gyógyvizű üdülőbe, mivel dolgozóink kö­zül sokan szenvednek izületi megbetegedésben. — A magánéletemben pedig mi mást kíván­hatnék, mint jó egészséget, mert ha ez megvan, akkor a célkitűzéseimet maradéktalanul teljesíte­ni tudom. KEREZSI JÁNOSNÉ ÚJPESTI BŐRGYÁR: — Mielőtt elmonda­nám a kívánságomat, vissza kell térnem az óesztendőre. A tavalyi év jól kezdődött, mivel férjhez mentem, sőt hozzákezdtünk egy csa­ládi ház építéséhez is, amely komoly anyagi, de azt is mondhatnám, hogy fizikai erőfeszítést igényel mindkettőnktől. — Ezt a nagy tervet az 1979-es évben szeret­nénk tovább folytatni. A legnagyobb vágyam, hogy még ez évben sikerüljön az építkezést befe­jezni és egy önálló családi fészekhez jutni. Azt hiszem ennél nagyobb öröm nem is érhetne. — Bízom abban is, hogy a vállalattól sikerül egy kisebb kölcsönt kapnom az építkezéshez és akkor mindjárt könnyebb, lenne a helyzetünk.­­ A másik kívánságom, hogy mint a nyugdíj­­előkészítő albizottság vezetője, szeretnék még ha­tékonyabb munkát végezni, hogy az idős dolgo­zóink minél elégedettebben menjenek el nyugdíj­ba. Ehhez a munkához erőt és egészséget kívánok valamennyiünknek. NÉMETH JÓZSEFNÉ SABARIA CIPŐGYÁR* — 1969-óta dolgozom a gyárban, itt tanultam a szakmát. Amikor tűzőnő lettem­, hűséget esküd­tem, hogy nem hagyom itt a munkahelyemet. Szeretek itt dolgozni, mert megbecsülnek, s itt találtam meg a boldogulásom. — Az új esztendő nagyon szépen indult szá­munkra. Most kaptam az értesítést, hogy a vál­lalat még az idén lakáshoz juttat a lakásépítési akció keretében. Csak fokozza örömünket, hogy­ anyai örömök elé is nézek. Boldoggá tesz az a gondolat, milyen jó lesz, hogy gyermekünket már nem albérletben, hanem saját lakásunkban nevel­hetjük. Igaz, még meg sem született az első gyer­mekünk, de a férjemmel már arra is gondol­tunk, hogy boldogan vállaljuk a második gyerme­ket is. Hát ennyi a tervünk egyelőre. FIUSZ SÁNDOR SABARIA CIPŐGYÁR: — Feleségem a második gyermekünkkel van otthon GYES-en. Csupán az keseríti meg életün­ket, hogy egy nem egészen olcsó albérletben szo­rongunk. Nem könnyű ilyen körülmények között a két apróság ellátása, a főzés, a mosás, a fürösz­­tés. Már karácsony előtt megkaptuk az értesítést, hogy melyik lakásba költözünk majd. A felesé­gemmel nem is egyszer ellátogattunk a leendő otthonunkba, tervezgetünk, hogy miként rendez­zük be, amikor birtokba vesszük. Sajnos, egy ki­csit elhúzódik a lakás átadása. Reméljük azonban, hogy az építők is „megnyomják a gombot” és ha­marosan saját „birodalmunkban” nevelhetjük gyermekeinket. NÓGRÁDI I.ASZKÓNÉ, A PÉCSI BŐRGYÁR SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGÁNAK NÖVELE­EŐSE: Eddig nagyon keveset foglalkoztunk a nyugdíj előtt álló 50—55 éves korú nőkkel, akik na­gyon nehéz fizikai mun­kát végeztek évek, év­tizedek során. Szeret­nénk megkö­­nyíteni a munkájukat­ anélkül, hogy a nyugdíj előtti keresetük csökkenjjen. Jogászunk tanácsokkal teendőjük nyugdíjazásuk előtt. Ezért a jogi bizottsággal is szorosabb kap­csolatot akarunk kiépíteni. Szeretném, ha körül­ményeikre tekintettel jobban odafigyelnének a­ jutalmazásuknál. Szorosabb kapcsolatot szeretnék létrehozni az ifjúsági bizottsággal is, elsősorban azért, mert sok nálunk az általános iskolai végzettséggel rendel­kező leány, 170 kismamánk van. Többet kell velük foglal­kozni, hogy még inkább magukénak érezzék a gyá­rat. A rehabilitációs bizottságban szeretnék tény­kedni, mert nagyon sok problémánk van ezen a téren. Szeretnék, ha lehet még több támogatást kapni az üzemi és társadalmi vezetőktől — bár eddig sem volt panaszom —, hogy még több emberen segíthessünk. NYILAS ÁDÁM, A LEVECS LAKATOS CSO­PORTVEZETŐJE, FŐBIZALMI: Ne legyen rosszabb ez az év sem, mint 1918. volt. Ennek érdekében mindent megteszünk a magunk területén. Sze­retném, ha brigádunk elnyerné a szocialista címet. Ehhez azonban jobb anyagellátásra len­ne szükségünk, mert az anyaghiány hátráltatja a munkát. Gazdasági veze­tőinktől minden támoga­tást megkaptunk, a szo­ciális ellátottságra sem lehet panaszunk. Huszonkét éve vagyok a vállalatnál, kitűnő kol­lektíva alakult ki, csak természetes, hogy ezt sze­retném tovább erősíteni. A fiatalok is megkap­nak minden segítséget, de méginkább ide kö­tődnének, ha gyorsabban tudnának többet keres­ni azok a fiatalok, akik többet tesznek a közös asztalra. NAGY GÁBOR ÚJPESTI BŐRGYÁR: Az 1978-as esztendő eredményei, illetve problémái után egy ki­csit várakozással nézek az 1979-es év elé, mivel sokkal nehezebb felada­tokat kell kollektívánk­nak megoldani. Úgy gondolom azonban, hogy kellő körültekintéssel, jó szervezéssel előbbre tudunk lépni a termelé­kenység területén is. Én mint az stb. termelési fe­lelőse igyekszem ez év­ben is segíteni a gazdaság munkában, különösebb kívánságom nincs. A házamat sikerült teljes egészében fel­építenem, amelyhez jelentős segítséget kaptam a vállalattól, így egyetlen kívánságom van: az egész család egészséges legyen, mert­­ha ez megvan, ak­kor alapvető probléma már nem adódhat. Az egyéni életemben látja el őket, hogy mi a 1979. január hó

Next