Borsodi Bányász, 1967. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-05 / 27. szám

fHÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! BORSODI BÁNYÁSZOK H­ETilA­P­J­A X. évfolyam, 27. szám. Ara: 50 fillér 1967. július 5. Július 1-vel megkezdte működését az Egyesült Magyar Szénbányák A GAZDASÁGI BIZOTT­SÁG határozata, a kormány rendelete alapján a nehézipa­ri miniszter 1967. július 1-i hatállyal létrehozta az Egye­sült Magyar Szénbányákat, melynek székhelye Budapest, V. Markó u. 16. Az egyesülés keretében működő szénterme­lő vállalatok tröszti elnevezé­se július 1-től megszűnt, he­lyette vállalat funkcionál. Az új elnevezés: Borsodi Szén­bányák Miskolc, vagy Ózdi Szénbányák Putnok stb. Az egyesülés létrehozását a Központi Bizottság határozata, a mechanizmus reformjának célkitűzései tették indokolttá. A minisztériumok operatív irányítása megszűnik, helyette hatósági funkciók, távlati ter­vezés, nemzetközi kapcsola­tok, iparági célkitűzések és gazdaságpolitika formálásával funkcionál. Szükségessé vált tehát egy olyan szervezet lét­rehozása, mely megfelel a je­lenlegi helyzet követelményei­nek. Ez a szervezet az Egye­sült Magyar Szénbányák, melynek tárgya a szénbányá­szati racionalizálást elősegítő beruházások közös intézése, ehhez kapcsolódóan a képző­dő fejlesztési alapok közös felhasználása, az iparágra elő­írt kontingensek felosztása a szénbányászati vállalatok kö­zött, továbbá a termelés prog­ramozása. Feladata továbbá az egységes szénárrendszerből szükségessé váló árkiegyenlí­tés­­ bonyolítása.. AZ EGYESÜLT Magyar Szénbányák irányítását a ta­nács látja el, melynek tagjai a tagvállalatok igazgatói, va­lamint az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke, főtitkára és főtitkárhelyettese, akiket a nehézipari miniszter nevez ki. Az Egyesült Magyar Szénbá­nyák állami felügyeletét a ne­hézipari miniszter gyakorolja. Az Egyesült Magyar Szénbá­nyák működési időtartama 1967. július 1-től 1972. július 1-ig terjed. Az Egyesült Ma­gyar Szénbányák gazdasági egyesülés, mely társasági szer­ződés alapján működik. Lé­nyege az egyesülésnek a nép­gazdaság szénszükségletének optimális eredménnyel törté­nő kielégítése, a gazdasági ér­dekek és fejlesztések közös előmozdítása. Az Egyesült Ma­gyar Szénbányák eltér min­den más egyesülési formától. Szükséges ez azért, mert az energiahordozók között végbe­menő struktúra­változás kü­lönleges feladatok megoldását teszi indokolttá. A hazai szén­­termelés különböző geológiai adottságú medencékből külön­böző kalóriával rendelkező szénvagyon változó termelési költségű és árkülönbségű ter­méket ad. A csökkenő szén­termelési igények, a gazdál­kodás nem nélkülözhetik a koordinálást. A termelés prog­ramozása az igények ismere­tében csak központosan vé­gezhetők. A szükséges válto­zások, racionalizálások, az em­berekről való gondoskodás hu­mánum nélkül nem hajtható végre. A földgáz és olaj elő­retörése megkövetel egy köz­pontos eszközgazdálkodást és pénzgazdálkodást is. Ez ter­mészetesen nem zárja ki, ha­nem megköveteli a vállalatok közötti versenyt. Lehetővé te­szi a kibontakozást, a vállala­tok önálló gazdálkodását, a saját alapok képzését. Mozga­tója a politikai célkitűzések és az anyagi érdekeltség. MEGVÁLTOZTAK az igé­nyek és az igények kielégí­tését kell megteremteni. Ezért szükséges piackutatással fog­lalkozni vállalatoknál és a la­kosságnál egyaránt. Fel kell venni a versenyt az import szenekkel és el kell érni, hogy csak olyan szénféleségek im­portja maradjon meg, melyek hazai széntermeléssel nem pó­tolhatók. A piackutatás mel­lett a költséggazdálkodást sem szabad szem elől téveszteni, mivel a gazdaságtalan üze­mek visszafejlesztésre kerül­nek. A magyar széniparnak a feladatai műszaki vonatko­zásban is változnak. Az okos, gazdaságos fejlesztést kell megvalósítani és ennek kell alárendelni a beruházásokat, valamint a különböző fejlesz­tési alapokat. A termelékeny­ség fokozását néhány év alatt 30%-kal kell emelni. Ezt a célt szolgálják az olyan gépe­sítések, mint pl. a visontai külfejtésnél üzemelő napi 10 000 m3 anyagmozgatásra al­­­­kalmas berendezés, vagy a nálunk is tért hódító bánya­beli önjáró berendezések, me­­lyek biztonságot fokozó, em­­el bért kímélő gépezetek és sí emellett gazdaságosak is. Ki­ kell alakítani olyan informá­­­­ciós rendszert, melynek segít­­­ségével a vezetés, irányítás­ hatékonysága jobb lesz. A TUDOMÁNYNAK foko­­­zott alkalmazására kerül sor a feladataink gyorsabb, jobb­­ megoldása érdekében. Ki kell terjeszteni a kutatásokat olyan­­ területekre, mint pl. a vé­­kony telepek gazdaságos mű­velési problémája, a szenek minőségjavítása. A vonala­­­­san felsorolt feladatok­ végre­­­hajtása érdekében szükséges­­ koncentrálni az anyagi és szel­­­l­lemi erőket üzemeinknél, vál­­latainknál és az EMSZ-ben. Jó A formája, a kerete kialakult­ a széniparnak egy igényes de­­­­­mokratikus társasági egyesü­­­­lésben. A feladatai és felelős­­­­sége nagyobb, mint az eddigi eltelt időben volt. A felada­­­­tok megoldása érdekében az EMSZ szervezete alkalmas ar­­­­­ra, hogy érvényesüljön az ipar, az iparág, a vállalat és az üzem egységes népgazda­­­­ságot szolgáló elmélete. Csak így tudnak megfelelni a szén-­­, bányák az új követelmények­­­nek és így tudnak felelőssé­get vállalni a munkáért, az olyan új feladatok megoldá­sáért, mint ami a 44 órás munkahétből adódik, vagy az üzemek ésszerű koncentrálá­­sáért. A megváltozott feladatok nem nélkülözhetik a párt és társadalmi szervek nagyobb aktivitását, összefogását az üzemekkel, az üzemek dolgo­zóival. Az út, amelyre lép­tünk, jó nálunk is, a borsodi bányászoknál. A célkitűzé­seink megegyeznek a társasá­gi szerződésbe foglaltakkal, az egyetemleges magyar szénbá­nyászat fejlesztési programjá­val. A MAGYAR BÁNYÁSZOK a felszabadulás óta nagyon dicséretes és egyértelműen po­zitív munkát végeztek a kü­lönböző széncsatákban. Most elérkeztünk egy olyan idő­szakhoz, amikor a hiánygaz­dálkodás megszűnt sok ter­méknél, így a szénnél is. A termelésért való termelés, a „mindenáron szenet” jelszó már a múlté. Megnyugtatha­tom azonban minden bányász­társamat, hogy a szénbányá­szatnak van jövője. Szükség van még hosszú időn keresz­tül a szénre, a borsodi szénre is. Mutatja ezt kormányunk határozata, mely szerint erő­műveket a jövőben szénbázis­ra is fognak építeni. Az ed­dig elvégzett racionalizálások a borsodi bányáknál további más területre történő létszám átcsoportosítást nem tesznek szükségessé. Programunkat azokra a bányászokra támasz­kodva közös munkával fogjuk megoldani, akik jelenleg terü­letünkön bányáinkban dolgoz­nak. NYUGODTAN lássunk te­hát munkához, töltsük meg tartalommal az új keretet, legyünk büszkék arra a bi­zalomra, mely lehetővé teszi számunkra a rövidített mun­kaidő bevezetését, dolgozzunk szervezetebben, termeléke­nyebben, gazdaságosabban és biztonságosabban. MONOS JÁNOS a Borsodi Szénbányák igazgatója A maróhengeres fronthomlo­k a berentei bányában. Fotó: L. J, ¥ a^«as ® aí2Ks*asiafafia6&asss*ara«M*s»^a^­*iKe^^fiw*­ésS ® a»iffia. Elkészült a „lanovka Erenyőbányán Végtelen hálával köszönjük! .11 Így vélekednek az erenyői bányászok, akik hónapok óta, nap mint nap nagy figyelemmel kísérik a függőköteles személyszállító berendezés szerelési munkáit. A lanovka az aknaüzem 500 föld alatti dolgozóját igen nagy fizikai erő­feszítéstől kíméli meg. Érthető tehát az érdeklődés a mun­kamenet, és a hála mindazok iránt, akik lehetővé tették, hogy személyszállító berendezést létesítsenek és az miha­marabb üzemelhessen. — Aki nem ismeri bányánkat, el sem tudja képzelni, hogy mit jelent ez nekünk — mondták az erenyőiek. — Műszak végén fáradtan indulunk ki a munkahelyről, más­fél kilométert kell megtenni emelkedőkkel tarkított úton, míg az ember a lejtakna aljához ér. Itt, ha felnéz, azt látja, hogy az ereszkéből egyenesen az égbe gyalogol. Ez a legnehezebb, legmeredekebb szakasza a bányának! Ide a lejtakna alól nyíló annai főereszke légvágatába sze­relték be a lanovkát, amely mintegy 50 méteres magasság­különbséget küszöböl ki. A vágat 2 és fél méteres átmé­rővel készült. S mivel a szelvény kicsi, sokkal precízebb munkát követelt, hogy a lanovkát beszerelhessék, és min­den biztonsági előírást kielégíthessenek. A szűk szelvényből eredő deformálódásokat át kellett dolgozni, hogy szabályos körszelvénynek megfelelő vágatot létesítsenek. Így is ke­vesebb időbe került a munka, mintha az egész 240 mé­ter hosszú­­ vágatot átépítették volna. A problémák elle­nére a szerelést befejezték, a próbaüzemeltetés ideje alatt a vágat minden egyenetlenségét kikorrigálják és legké­sőbb augusztus elsején megkezdhetik a lanovka üzemszerű működtetését. A függőköteles személyszállító gépberendezést a BSZ Bányagépjavító és Szállító Üzeme gyártotta. A szerelést is ez az üzem irányította és végezte az erenyt a műhely dol­gozóival közösen. A lanovka több mint egymillió forintba került, anyagilag egy fillér hasznot sem hoz az aknaüzemnek. De felmér­hetetlen értékű létesítmény a humanitás szempontjából, mert ezzel a dolgozók egészségét védik, életerejüket kí­mélik. — K — Példás együttműködés AZ ELMÚLT HÉTEN csü­törtökön nagy jelentőségű tár­gyaláson vett részt Jászbe­rényben Monos János a Bor­sodi Szénbányák igazgatója, Stél Lóránt főmérnök és Üve­ges János, a Központi Szénosz­tályozó főmérnöke. A tárgyalásra — melynek egyetlen napirendi pontja volt csupán — előzetes megállapo­dások, s kölcsönös levélváltás után került sor. A Központi Szénosztályozó­­mű vezetői is megértették az állandó minőségjavítás rend­kívül nagy jelentőségét és so­kat keresték, kutatták azo­kat a lehetőségeket, melyek­nek felhasználásával elérhetik e célokat. A LEGÉSSZERŰBB megol­dásnak a Ludvig—Binder-féle rrezonáns rosták felhasználása látszott. Ezért az osztályozó vezetői felvették a kapcsola­tot e berendezéseket gyártó Jászberényi Aprítógépgyár illetékeseivel. A múlt heti tárgyalások tel­­­­jes sikerrel jártak. A két üzem 3. vezetői szocialista szerződést­­ kötöttek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50 éves évfordulójának tiszteletére. Ez az egyezség a szocialista együttműködés nagyszerű pél­­­­­dája. A Jászberényi Aprító­­gépgyár ugyanis termékeinek jelentős hányadát exportálja, s ezeknek a kötelezettségeknek mindig időben eleget kell ss tenniük, így a tervek módosí­­­­tása, megváltoztatása egyálta­­­­lán nem egyszerű feladat. De­­ a gépgyár vezetői megtalálták­­ a módját annak, hogy saját érdekeik szem előtt­ tartása mellett, más vállalaton is se­ll­gítsenek. A HÁROM REZONÁNS ros­­s­za legyártását — melynek ér­­­­­téke körülbelül egymillió fo­­rint — ez év végére igazolták­­ vissza a jászberényiek. A tár­­gyalá­son ennek az időpontnak előbbrehozását kérték a bor­sodiak. Ha sikerül a nagy évforduló napjáig üzembe helyezni a re­­zonáns rostákat, akkor — amellett, hogy számottevően megjavul az osztályozott szén minősége, — az év végéig még mintegy 300 000 forintot is megtakarít a Központi Szén­­osztályozómű. E határidő meg­változtatása mind anyagi, mind erkölcsi szempontból nagy jelentőségű. A rezonáns rosta nagyon ügyesen és ésszerűen megtervezett gép. Felhasználá­sával minden osztályozott szén tonnánként 70 fillérrel értéke­sebb, hiszen jelentős a minő­ségi javulás, jobban megfelel a szén a szabványelőírásoknak. A MEGKÖTÖTT SZERZŐ­DÉS értelmében a Jászberényi Aprítógépgyár augusztus 1ó­ig két rezonáns rostát, majd a harmadikat pedig október 15- ig leszállítja a Központi Szén­osztályozóműnek. Az előkészü­leti munkákhoz haladéktala­nul hozzá­kezdtek az üzemben. A gépek beszerelése és próba­­üzemelése felett a KISZ-szer­­vezet vállal védnökséget, a pártvezetőség tagjai pedig a műhely dolgozóival beszélik meg a közös tennivalókat. " A KÉT ÜZEM vezetőinek jó szándéka, segítőkészsége bebi­zonyította azt, hogy a megér­tő tárgyalások példás együtt­működés kialakításához vezet­hetnek. Az ilyenfajta együtt­működés kölcsönösen előnyös és hasznos minden üzem szá­mára. — pataki —­ A hegesztő V:<­ Vinos hegesztőt láthatjuk mozdonykerék felhegesz­tés közben a sajószentpéteri III-as aknán. Fotó: Laczó 1 § •-------------------------------- Gépesített fatelep Az Edelényi Bányaüzemben nemcsak a föld alatti munka­­iű­helyek gépesítésére fordítanak­­ nagy gondot, hanem a kül­­­­üzem és a fatelep korszerűsí­ti­­ésére is. Ezt bizonyítja az a program is, amelyet a közel­­­ múltban dolgoztak ki a fate­lep gépesítésének megoldásá­ra. Úttörőjellegű kezdeménye­zés ez még tröszti viszonylat­ban is. Az előkészületi mun­kák már megkezdődtek. A fa­rakatokat a végleges formák­ba rendezik, s előkészítik a gépi mozgatásra. Az újonnan érkező fahasábokat már az új módszer szerint rakják osz­lopokba. A vagonkirakodást is gépesítik. A nagy teljesít­ményű vörös csillag daru bil­lenő csillékbe rakja­ át a be­érkezett famennyiséget, így nemcsak gyorsabbá, de kön­­­nyebbé is válik ez a munka. E program keretében már megkaptak egy sinkulit, me­lyet már üzemeltetnek is. A mozgékony, ügyes szállítószer­kezet nagyon népszerű a dol­gozók körében. Kezelőszemély­zetének kioktatása már meg­történt, így az ezzel végzett munka zavartalanul folyik. A fatelep gépesítési prog­ramjának befejezése után a legnehezebb fizikai munkákat­­szüntetik meg. Nemcsak kön­­­nyebbé és gyorsabbá válik a korszerűsítéssel a fatelep mun­­­kája, hanem jelentős mérték­ben csökken majd a baleseti veszély is ezen a munkahe­lyen. Ezek a tervek szerves részét képezik az üzem távlati fejlesztésének, a gépesített korszerű termelés megteremté­sének. — P — Biztonságos gyutacs A dévai bányaipar kiváló szakemberei új típusú elektro­nikus gyutacsot terveztek és állítottak elő. Az eddiginél na­gyobb kapacitású készüléket metános előfejtéseknél és bá­nyakitermeléseknél használ­ják. A gyutacsot egy különle­ges szerkezettel is ellátták, amely ellenőrzi az összes gyu­tacsok robbanását és így tö­kéletes munkavédelmet bizto­sít.

Next