Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-13 / 32. szám

2 Harc a fejekben Sokan 11 év vélik, hogy azHdD csaknem hu­szonöt esztendővel felszabadu­lásunk után, a szocializmus alapjait lerakva már kevés tennivalónk akad az ateista nevelésben. Valóban megvív­tuk már e téren a döntő ütkö­zetet? Összeomlottak az idea­lista világnézet főbb hadállá­sai? Nem! Ezt nem mondhat­juk még. Az idealista tanok csírái sokak tudatát mételyezik még ma is. Szükségtelen részletesen fej­tegetnünk az egyház reakciós szerepét nemzeti történelmünk hosszú évszázadai alatt, hi­szen ezt minden ma használa­tos történelemkönyv megteszi, s gyermekeink már olyan útra­­valóval indulhatnak az iskolák padjaiból, amely kellőképpen felvértezi őket az idealizmus minden válfajával szemben. Ugyanakkor megismerkedhet­nek a marxizmus—leninizmus alapvető tételeivel, amelyek segítségével kialakíthatják vi­lágnézetük egységét és tiszta­ságát. De ez a folyamat valójában nem ilyen egyszerűen megy végbe, mert sajnos, még nap­jainkban is rengeteg gátló és befolyásoló tényezővel kell számolnunk, amelyek könnyen tévútra vezethetik a kialaku­latlan világnézetű emberpa­lántát. Az első és legsúlyo­sabb befolyásoló közeg igen sok esetben a család. Tudvalevő,­­é f képnek tartja apját, édesany­ját, s nagyszüleit. Úgy képzeli: cselekedeteik, nézeteik min­denkor helyesek, s számára ezek iránytűk, hogy ő is olyan lehessen majdan, mint példa­képei. Döntő tehát a szülők szerepe abban, milyen ember­ré formálódik az évek során gyermekük. Hogyan sáfárkod­nak ezzel az óriási felelősség­gel a szülők, most, a szocializ­mus építésének huszonötödik esztendejében? Megállapíthatjuk, hogy ál­talában jól. De nem mindenki. Bányatelepeken elég kevés, viszont faluhelyen annál több a vallásos, templomba járó ember. Zömük természetesen már jócskán benne van a kor­ban, úgyhogy vajmi kevés a remény arra, hogy tudatukból kitéphetők az idealizmus gyökerei. Ám ez a kisebbik baj: alkotmányunk is biztosít­ja a lelkiismereti szabadságot. Az inuii baj ott kezdc­­lydít­­ik hogy ezek az emberek gyerekeiket is megpróbálják istenhívőkké for­málni, templomba,, hittanokta­tásra járatják és megbérmál­­koztatják őket. Maga ez a tény is elég szomorú, a legmegdöb­bentőbb azonban az, hogy az ily módon cselekvők között párttagok, tehát magukat kom­munistáknak valló emberek is akadnak. Tudomásunk van olyan, a BSZ területén dolgozó párttag­ról, akinek fia teológiai fő­iskolára jár. Bárki mondhatja: a fiú nagykorú, joga van lelki­ismerete szerint cselekedni. Ez valóban igaz. Csakhogy meg­történt volna-e akkor is a do­log, ha az apa rendszeres vi­lágnézeti nevelésben részesíti gyermekét? A válasz nem le­het kétséges. A papnövendék fiú sorsa el­határozott, több szót nem ér­demel az eset. Arról viszont annál inkább beszélnünk kell, mi a teendő annak érdekében, hogy ez többé ne ismétlődhes­sék meg párttag gyermekével. Mert sajnos megtörténhet­ erre a Szeles­aknai pártszer­vezet életét felbolygató „bér­­málási ügy”. Az alapszervezet titkára nemrégiben arról érte­sült: 8 párttag bérmálta­tni akarja gyermekét. Hiábavaló volt minden próbálkozása, az érdekeltek — akik közül egyébként négy felelős beosz­tásban dolgozik — a „családi békére” való hivatkozással nem álltak el szándékuktól. Ér­vük tényleg méltánylást ér­demlőnek tűnik első pillanat­ban. Mindenképpen erősen megfontolandó lehet: érde­mes-e felrúgni a családi nyu­galmat, ujjat húzni a vallásos beállítottságú feleséggel, nagy­szülőkkel és rokonokkal? De vajon, mert kell-e ezt a ko­moly, a gyermek egész életét befolyásolható kérdést dűlőre vinni a családon belül? Nem! A párttag hosszú, szívós felvi­lágosító munkával már koráb­ban is megoldhatta volna ezt a problémát — csakhogy meg­feledkezett családja világnézeti neveléséről. Nem lett volna szabad hagynia odáig mérge­sedni a helyzetet, hogy bot­ránnyal fenyegetőzzék felesé­ge vagy a nagyszülők, ha nem engedi a gyereket megbérmál­­kozni. A Sp­ í­ L — mint látható —­­v CU _ arra enged_ nek következtetni: az ateista propaganda, felvilágosítás te­rén még nincs pihenésnek helye. A kettős nevelés vég­zetesen deformálhatja a gyere­kek tudatát — minden eszközt meg kell ragadni tehát, hogy megleljék a helyes utat. Nagy feladat ez, amelyet azonban mindenképpen végre kell haj­tani, hiszen a felnövekvő nem­zedék értékes tagjairól van szó, akikre idővel komoly tenniva­lók várnak, akikre szüksége lesz szocialista hazánknak. K. T. Jó példa A tudatformálás esskosei A dolgozók tudatformálásá­ban nagy szerep jut a politikai kiadványoknak. Ez a tény már egyáltalán, nem ismeretlen egyetlen pártvezető előtt sem. Különösen patinás múltra te­kint vissza a pártkiadványok terjesztése Ormosbányán. A pártbizottság és az üzem vezetősége mindig is a politikai fejlődés jelentős forrásaként kezelte e könyveket, s komoly erőfeszítéseket tett annak érde­kében, hogy a kiadványok szel­lemi tartalma gyarapítsa a dol­gozók tudását. E cél érdekében többek között bizalmi hálóza­tot szervezett a pártbizottság, amelynek tevékenységét köz­­megelégedés övezi. A propagandaanyag terjesz­tése folyamatos az aknákon. A bizalmiaknak szorgos munká­val sikerült elérniük, hogy egy­re növekszik a rendszeres vá­sárlók száma. A II-es aknán például található olyan szocia­lista brigád, amely a „Világ­­események dióhéjban” című folyóiratból rendszeresen tíz példányt vásárol. Ezen az ak­nán, a politikai kisregé­nyek szintén népszerűségnek örvendenek. A Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett politikai művek sikere jól lemérhető a januári politikai könyvhónap forgal­mával. De kitűnően érzékelteti ezt az elmúlt 10 hónap forgal­ma is, amely több mint 13 ezer forintra tehető. Ez az 1967. évi forgalomnak csaknem a dup­lája. Az üzem párt-végrehajtó bi­zottsága nemrégiben értékelte a pártkiadványok terjesztési munkáját. Az ülésen részt vett Máté Ivánné, a Kossuth Könyvkiadó területi megbízott­ja is. A vb pozitívan értékelte az e munkaterületen tapasztalt helyzetet, ugyanakkor felhívta a figyelmet a még rendszere­sebb terjesztés fontosságára. BORSODI BÁNYÁSZ Felkészültek a rekonstrukcióra Ha valaki mostanában fölkeresi a putnoki szénosztályozót, aligha­nem nagyon meglepődik. A csillék kattogásának és a rosta mormoló zajába szokatlan, úgymond nem odavaló hangok keverednek. Az új hangokon kívül szokatlan látvány is fogadja a látogatót. Hegesztők tornásznak a vasszerkezeten, vil­logtatva pisztolyaikat. A felső szint padlódeszkái megcsonkítva mere­­deznek. ... és egy általános „fel­fordulás” uralkodik az épületben. Ez azonban csak látszatfelfordulás, ugyanis már az elmúlt hetekben megkezdték a teljes rekonstrukció előkészületeit. A szükséges mér­tékben átalakítják a vasszerkezetet, hogy az új berendezéseknek helye legyen és stabilan állnak a beszere­lésre. Sőt egy szállítószalag már üzemel, és helyére került már a ka­liberrosta, ami a durva szenet vá­lasztja el az aprótól. Innen kerül a szén a Binder-rostára, ahol külön­válik a kocka-, dió- és daraszén. Augusztus 17-én egy hétre meg­áll az üzem. Szünetel a termelés, hogy beszereljék az előkészített gé­peket. Már nagyon időszerűvé vált a fel­újítás, hiszen a jelenleg is üzemelő keringőrosta már elavult. Csaknem harminc éve üzemel. Elöregedett, korszerűtlen és sok meghibásodási lehetőséget rejt magában. A putnoki szénosztályozómű elavult gépi berendezéseit új, korszerű gé­pekre cserélik ki, melyre az előkészületek megkezdődtek. Fotó: L. J. A párt-vb napirendjén A munkásvédelmi helyzet A Mákvölgyi Bánya­üzem párt-végrehajtó­bizottsága legutóbbi ülé­sén Markovics Máté biz­tonsági mérnök jelentése alapján megvitatta az üzem munkásvédelmi helyzetét. Az üzem joggal büszke gazdasági eredményeire — sajnos, a munkásvé­delem terén már sokkal kevesebb a dicsekedni való. Az előző évhez vi­szonyítva ugrásszerűen növekedett a balesetek száma, a súlyosság és gyakoriság egyaránt so­kat romlott. A szerencsétlenségek nagy többsége a tö­megtermelő munkahe­lyeken következett be, mégpedig leggyakrab­ban kőzethullásból hom­­lokkidőlésből. A balese­tek zöme figyelmetlen­séggel, hanyagsággal, az előírások figyelmen kí­vüli hagyásával magya­rázható; kevés volt az olyan szerencsétlenség, amit előre nem látható esemény idézett elő. A baleseti mutatók romlásában közreját­szott az, hogy a munkás­­védelmi őrök egy része nem nyújtotta azt az agi­lis munkát, amit az üzem vezetői megszok­tak tőlük. Az év első felében mindössze a Szu­­hakálló II-es aknai mun­kásvédelmi őrök voltak képesek mindenben ele­get tenni hivatásuknak. A végrehajtó bizottság a jelentést elemezve meg­állapította: a munkás­védelemben sok megol­datlan feladattal kell szembenézni az év hát­ralevő részében. Haté­konyabb betegellenőrzés szükséges, nagyobb fi­gyelemmel kell kísérni a vidéki körzeti orvosok mukáját. A legfontosabb feladatok közé sorolha­tó továbbá a baleseti ok­tatás színvonal javítása is. A vb szerint fontos lenne munkásvédelmi vetélkedő szervezése, amelyet értékes díjak­kal kell vonzóvá tenni. Szellemi vetélkedő Kultúr és sport szellemi vetélkedőt rendeztek augusztus 5-én a sajószent­­péteri Petőfi Sándor Műve­lődési Otthonban. A vetél­kedőn mintegy ötvenen vet­tek részt. A játékot Mező Jenő, a Borsodi Bányász Sportkör elnöke és Haris László kultúrigazgató ve­zette. A versenyzők, nagy szellemi felkészültségről tet­tek tanúbizonyságot, me­lyet a szoros versenyered­mény bizonyít. A vetélkedő első három helyezettje, Ka­lász Lajos, Újházi János és Egyed Antal értékes tárgy­­jutalomban részesült. ▼ 19­59. augusztus 13. Egy baleset margójára Tanulságok és tennivalók meglazult fejéből száz kilóra tehető sú­lyú szén és meddő zuhant alá. A bá­nyász, G. Tóth Lajos, aki az esés vo­nalában dolgozott fájdalmasan felkiáltott. Aléltan dőlt munkatársai karjába, akik biz­tonságosabb helyre vitték Gyorsan intézkedtek. Késedelem nélkül szállították a sérültet a külszínre, ahol or­vosi segítségben részesült. Az iszonyatos erővel zuhanó szén és meddő, bal lábfejét érte a sérültnek, aki még az elsősegély után is összeszorított szájjal, a fájdalomtól alél­tan várta a mentőkocsit, ami nemsokára meg is érkezett. A Tervtáron történt a baleset, pénteken, a délutáni órákban. A vizsgálat még tart a sérülés okának kiderítésére. Mindenütt, minden munkahelyen és üzem­ben lehangolóan hat a legkisebb sérülés is. Arra figyelmeztet: a veszély állandóan ott leselkedik a föld alatt a szénmező nyomá­ban, a gépek és berendezések mellett. S­­ adódik a kérdés: vajon mindent megtettek-e­­ a megelőzés, a baleset-elhárítás érdekében?­­ V­alamennyi bányaüzemben, így Tervtá­­­­rón is állandóan a figyelem közép­­­­pontjában áll ennek az elsőrendűen 4 fontos feladatnak pontos, precíz végrehajtá­sa. Messzemenően törekednek a balesetmen­tes munkához biztosítani a feltételeket. De a feltételek csak akkor nyújtanak kellő vé­delmet, ha az emberek, a bányászok is nagy figyelemmel, körültekintéssel végzik munká­jukat. Vajon kellően éber-e ez a figyelem? Ilyen gondolatok is foglalkoztatják a Bükkaljai Bányaüzem vezetőit, amiről szó esett legutóbb is, amikor az első fél évben kialakult baleseti helyzetet értékelték. Egy­öntetű volt a vélemény: a balesetek csök­kentésére még hathatósabb és erőteljesebb intézkedésekre van szükség. Ezt indokolja egyetlen statisztikai adat is. Az a helyzet ugyanis, hogy a Borsodi Szénbányákhoz tar­­tozó hat termelő üzem között a balesetek alakulását illetően a Bükkaljai Bányaüzem a negyedik helyen áll. Annak érdekében hogy pozitív irányban elmozduljanak erről a pontról máris egy sor intézkedést tettek. Ezek között szerepel, hogy a jövőben még jobban mint eddig, erőteljesebben akarnak támaszkodni a munkásvédelmi őrök közre­működésére. Velük együtt könnyebben fel­tárhatók a baleseti források, a rendellenes­ségek, a hibák, hiszen ők ott élnek és dol­goznak nap mint nan a föld alatt a szén­falnál ismerik a legkisebb problémát, köz­vetlenül tapasztalják, hol, mi a teendő. C­sak üdvözölni lehet, hogy az üzem ve­zetősége első helyre teszi — a műsza­ki jellegű intézkedések mellett — a munkásvédelmi őrök hatékony tevékenységét. Ennek érdekében augusztus 15-ig minden aknánál biztonságtechnikai értekezleteket tartanak, melyeknek keretében a helyi adottságoknak megfelelően elemzik az adott helyzetet s teszik meg a szükséges lépéseket a balesetek megelőzésére, hogy minél keve­sebb legyen a sérült, és a veszélyforrás. A Berentei Bányaüzemben már megtartot­ták ezeket az eszmecseréket s hasznos ta­pasztalatokra jutottak ,e­szen biztos a töb­bi aknánál is tanulságos következtetéseknek lehetünk majd tanúi. A - 4 M­un­kásarcok A rakodógép-vezető „Hosszú sárga sáv az út és a végtelenbe fut..­­. VALAHOGY mindig ez a dal jut az eszembe, ahányszor a gépkocsik karavánját látom az országutakon. Most is ez ciká­zott át gondolatomban, aho­gyan szemben ülök Szemes Fe­renc gépkocsivezetővel. A „Vö­rös Csillag” rakodógép árnyé­kában ülünk le egy cigaretta­­szünetnyi időre, amíg a döm­perek újra megérkeznek. Kilenc éve hivatásos gépko­csivezető. Ezalatt majdnem minden tehergépkocsin volt ve­zető. Úgy ismeri az autómárká­kat, mint a jó pásztor a nyá­ját. Mindegyikhez van egy-két kellemes és kellemetlen em­léke. Ő még máig is az az uni­verzális ember, akire vezetői mindig számíthatnak. — Mindig azt szerettem — mondja —, ha valami nehéz feladatot kellett végrehajta­nom. Műszak után babusgatja gé­pét, mint a vőlegény a meny­asszonyát. — Egész nap hallgatom, ho­gyan dobog a motor szíve és a legkisebb rendellenességet is észreveszem. Nem tudom ott­hagyni, amíg meg nem állapí­tom és ki nem javítom a hibá­ját. Kilenc éve baleset nélkül vezet. — Továbbra is így akarok, mert a család úgy vár haza, ahogyan várni senki más sem tud. Nincs nagyobb boldogság, mint munka közben néha-néha rágondolni, hogy kislányom már nagyon vár haza. Én pe­dig mindennap haza akarok menni. Ez olyan biztonságér­zetet ad, amit könyvből meg­tanulni sohasem lehet. ODAHAZA kedvenc hobbyja a rádió. Mindig szeret valami­vel bajlódni. Rajzol, tervez, s ez igen jól kitölti szabad ide­jét. Eredeti szakmája kőműves. Ha van egy kis ideje, családi házak különféle típusát tervez­i meg. Munkatársaival jó viszony­ban van. A gépkocsivezetők íratlan szabálya, hogy egymá­son segítsenek. Vitatkoznak egy-egy meghibásodás felett, így ismerik meg a gépkocsive­zetés és szerelés minden csín­­ját-bínját. Már második éve, hogy szocialista szerződést kö­töttek az üzemmel. Őt válasz­tották meg a többiek brigádve­zetőnek. S azóta ezt a többlet munkát is becsülettel ellátja Nem olyan régen kapta meg r ..Balesetmentes közlekedésért járó oklevelet. íme egy névtelen hős, a hét­köznapok fáradhatatlan harco­sa, aki munkáját vidáman, lel­kesen végzi és nagy biztonság­gal. Beszélgetésünk újra vis­­­szakanyarodik az univerzális gépére. — Meg kell ezt a „jószágot” becsülni — simogatja kezével a sárgára festett DUTRÁ-t. — A legfontosabb volna egy szél­től védett garázs. Télen sajnos a szabad ég alatt ..alszik”. A vezetékekben megdermed az olaj, nehezen tudok elindulni vele, ami időt rabol el a mun­ ómból. ÁRNYÉKBAN ma még plusz 0 fok meleg van, de ő már a télre gondol. S közben míg be­szélgetünk, megérkezik az első dömper. Feri fürgén ugrik a kormányhoz. Felberreg a gép motorja, s a rakodókanál mint élő ember pakolja az edelényi bányában nélkülözhetetlen sa­lakot és sódert. Baráz Antal Szemes Ferenc a rakodógépen.

Next