Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-31 / 5. szám

ran áll a verseny? 1973. január 27-ig BORSODI SZÉNBÁNYÁK: 5. Miskolci Bü. 79,5% Vállalat: Szuhakálló II. Ormos VII. Erenyő Rudolf IV. Ella 1. Ormosi Bányaüzem 107,0% 2. Mákvölgyi Bü. 93,2% 3. Bükkaljai Bü. 94,5% 4. Szuhavölgyi Bü. 89,5% AKNAK: 96,3% 116,8% 110,2% 106,5% 104,0% 101,2% VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! RSODI BÁNYÁSZ A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJa XVI. évfolyam, 5. szám Ara: 50 fillér 1973. január 31, Az ŐSZ üzemeiből jelentjük Jól sikerült a start Tervtúlteljesítésről kap­tunk hírt az Ózdvidéki Szén­bányákból. Január 27-ig a vállalat 101,3 százalékra tel­jesítette előirányzatát és ter­ven felül 1804 tonna többlet szenet termelt. A vállalat várhatóan teljesíti januári tervét. Az üzemek közül Borsod­nádasd érte el a legkiemel­kedőbb eredményt. A 111,3 százalék önmagáért beszél. A kollektíva ez évi eredménye annál is inkább örvendete­­sebb, mert tavaly messze el­maradt a várakozástól. Putnok 106,2 százalékos tervteljesítése kellemes meg­lepetés. A termelés mellett ugyanis az üzem dolgozóinak iszappal elárasztott pajzsos front vágatainak rekonstruk­ciós munkálatait is el kell végezniük. Naponta 150—200 csille iszapot szállítanak a külszínre. Farkaslyukon­ a január 17- én beindított új MK-s front biztató eredményekkel üze­mel. A pászta — napi öt vá­gás mellett — öt hónapon át biztosít munkalehetőséget Zámbó István szocialista brigádjának. A pajzsos front teljesítménye a várakozásnak megfelelően alakul. Egercsehi a január első fe­lében elért terv túlteljesítése után 27-ig 99 százalékra tett eleget termelési feladatának. Az üzem vezetői reményked­nek, hogy jól zárják az év első hónapját. Királd 91 százalékos ered­ménye ugrásszerű termelés­javulásról tanúskodik. Mint azt Dósa Zoltán főmérnök elmondta, kettős frontátállás­ra készülnek. Februárban elő­ször a VII-es ereszke hármas szalagvágati frontját helye­zik üzembe, ezt követi majd a 110-es számú fővonali pil­lérben a négyes festés bein­dítás? Sok száz kisgyermekért: Összefogott a kollektíva HEGESZTŐGÉPEK villog­nak, kalapácsok, szerszámok csattognak — zajos, nehéz gépekkel teli üzemrész a berén­tei akna TMK-műhelye. — Most éppen Dobsonokat javítunk Herbolyára — mu­tatja kísérőnk, Gyarmati Já­nos a hibás berendezéseket. — Nagyon fontos munka ez és az alkatrészeket csak ne­hezen tudjuk beszerezni. Sok mindent házilag, itt a műhelyben készítünk. Ahogy mondani szokás, ezermestereknek kell tehát lenniük az itt dolgozó szak­munkásoknak. — Azok is — helyesel Bu­da Gábor, a TMK-műhely vezetője, — értenek minden­hez. MÉG A RENOVÁLÁSHOZ, a falfestéshez is. Ilyen mun­kára ugyan nem itt, hanem a bányatelepi óvodánál kér­ték meg ősszel a műhelybe­lieket. És annak ellenére, hogy fárasztó műszakban dolgoznak, készséggel teljesí­tenek ilyen kérést is. Ennél az óvodánál például Czibere László lakatos és Szálkai Sándor­ segédmunkás mint­egy 5000 forint értékű társa­dalmi munkát végzett. — Dobos Béla lakatos pe­dig még a békevárosi 8. szá­mú óvodánál is segédkezett - újságolta Buda Gábor, aki rendszeresen szervezi itt a társadalmi munkát. — Talán abba az óvodába járnak a gyermekei? — kérdeztük a műhelyben ettől a lakatostól, s válaszával nem kis meglepetést oko­zott: — Én már nagyapa va­gyok. A békevárosi óvodában nincs rokonom, viszont a sajószentpéteri BKV-telepi bölcsődében most­­ középső csoportos a kisunokám, Bartkó Erzsiké. Ezért külö­nös örömmel mentem oda is dolgozni, amikor a bölcső­de vezetője a Bükkaljai Bá­nyaüzem igazgatójától azt kérte, hogy segítsünk hely­reállítani a kerítést. Együtt dolgoztunk Menycsik Gyula hegesztővel, Benkő István lakatossal, Mező Péter segéd­munkással és Varga Gyula hegesztővel. HÁROMSZÁZ MÉTER­NYI kerítést újítottak fel itt, s összesen mintegy 10 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Ezt már a községi tanács is kü­lön értékelte. Jakkel Béla tanácstitkártól hallottuk, hogy a legutóbbi tanácsülé­sen, decemberben a Közös­ségért éremmel és oklevéllel jutalmazták meg Budai Gá­bor patronálót, s ez egyben elismerést jelent a tmk-mű­­hely többi dolgozójának társadalm­i segí­tségadásáért is. — Pedig nem várunk mi elismerést — szerénykedett­­ a többiek nevében Menycsik Gyula, akinek van ugyan egy három és fél éves gyer­meke, de jelenleg még nem óvodás. — Nem az elismeré­sért segítkezünk, hanem azért, hogy örömet szerezzünk sok száz kisgyermeknek. (Ruttkay—Laczó) Ők ketten — Dobos Béla lakatos és Varga Gyula hegesztő — végeztek legtöbb társadalmi munkát az óvoda rendbeho­zatalánál Javítják a Dobson-egységek alkatrészeit a farkaslyuki üzem műhelyében ssa Az Egercsehi Bányaüzem fatelepéről drótkötélpályán szállítják a fa- és különböző m­ás anyagokat az aknák­hoz, hogy aztán onnan bekerüljenek a munkahelyekre. Képünkön Kelemen Sándor fabeadót látjuk munka közben Laczó felé. ■BSN Találkozás szocialista brigádvezetőkkel SZOCIALISTA brigádveze­tők népesítették be az edelé­­nyi bányászklubot január 24- én délután 4 órakor. Az I—IV. akna 43 szocialista bri­gádjának vezetői csaknem három órán át időztek itt. Pedig nem műsoros rendez­vényre, sem valamilyen ok­tatásra hívták őket. — Fórumszerű, kötetlen beszélgetést szeretnénk a szo­cialista versenymozgalom ér­tékeléséről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi alakulásáról — hallot­tuk az üzem vezetőitől az esemény előtt. S mi volt a véleményük utána? — Nagyon jól sikerült a találkozó. Az elmondottakból sok tanulságot leszűrtünk, sok feladatot konkretizál­tunk, számos jogos kérést fel­jegyeztünk. Mi volt a fő téma? Először Knez Frigyes, az edelényi I—IV. akna főmér­nöke értékelte a szocialista brigádok 1972. évi munkáját, amelyre megalapozhatók az idei szerződéskötések elvei is. Kiemelte, hogy az egész üzem eredményeinek elérésében milyen döntő fontosságú a szocialista brigádok teljesít­ménye. A vállalásaikat túl­­teljesítők között az 1—3. kör­letben például rendszeresen szerepel a vágathajtóknál Bodolai József, Berki István, a frontosoknál Bokk András, Károlyi István, a kamrafes­­tőknél Krammer József, az iparosoknál Vaskó Mihály, Erős Béla, Sárosi Tibor bri­gádja. Több kollektíva szép pél­dával bizonyíthatja azt is, hogy milyen értékekkel lehet egyre tartalmasabbá tenni a Szocialista cím hármas köve­telményeit: Bokkék emléke­zetes kis ünnepségen búcsúz­tatták nyugdíjas társukat, Bana Ferencék, kellemes ki­ránduláson ismerkedtek ös­­­sze családtagjaikkal, Tóth Imréék a forgácsoló brigád­dal közösen, társadalmi mun­kában többek között kerítést, játszótéri berendezést készí­tettek. SZERETNÉK, ha a jövőben még több ilyen tartalommal is gazdagítanák a szocialista címet. Ezzel kapcsolatban milyen kéréseik, vagy javas­lataik vannak a szocialista brigád vezetőknek ? Erről érdeklődött a továb­biakban Takács István, a Mákvölgyi Bányaüzem igaz­gatója. A brigádvezetők első­sorban munkatársaik műve­lődési, tanulási igényeiről be­széltek. Elmondották, hogy nagyon szorgalmazzák: min­denki végezze el az általá­nos iskolát,­s a továbbtanulás lehetőségét pedig igyekeznek méginkább biztosítani. Jelen­leg ugyanis a műszakválto­­zások miatt ezen a téren sok nehézség adódik. Munkaszer­vezéssel összefüggő kérdés, de az üzem vezetősége min­denképpen kedvező választ akar adni erre is, mint szá­mos olyan reális javaslat, ké­rés megvalósítására, ami a találkozón elhangzott. Határidőre sikerült Frontindítás Fekete­völgyön A­z elmúlt hetekben gyakran „elnéptele­nedett” az irodaház a Szuhavölgyi Bányaüzem fe­ketevölgyi aknájánál. Ne­héz dolga adódott annak, aki vezető beosztású ember­rel akart beszélni. Többnyi­re csupán ilyen szűkszavú felvilágosítást kapott: — A bányában vannak. Az idegen általában azt gondolja erre, hogy bizo­nyára valami rendkívüli esemény, talán olyan baj történt, ami nem tartozik másokra. Gondterhes izga­lomnak azonban nyoma sem volt a fentlevők arcán. — Pedig tulajdonképpen nagyon is izgatottak va­gyunk és valóban nem min­dennapi esemény előtt ál­lunk — tudtuk meg Berta­­lanffy Bélától, az akna ve­zető főmérnökétől. S ma­gyarázatként a következőket mondta: — A frontindítás mindig rendkívüli esemény, s mi ezt most január 29-re ter­vezzük. I­zgatottságuk január 27-én, szombaton már csillapodott, mert lát­ták, hogy hétfőn reggelre sikerül beindítaniuk az új frontot, amelyre 92 Flet­­cher-egységet építettek be, s amelyen egy Eichkopf kaparó és egy Eichkopf ma­róhenger fog működni. És hétfőn, január 29-én hallottuk is a jó hírt a fő­mérnöktől: határidőre tel­jesítették feladatukat, az üzemelés megkezdődött az új fronton. Miért „drukkol­tak” ennyire? — Az eddigi front hama­rosan kimerül — válaszolta a főmérnök, s ehhez a­ ki­je­lentéshez a bányászok szá­mára bővebb kommentárt bizonyára nem kell fűzni. Viszont nyilvánosság elé kí­vánkozik legalább néhány dicsérő szó arról a nagy munkáról, amivel ezt a frontot kialakították. — A beszerelés nehéz munkájában igen sok segít­séget kaptunk a gépjavító­tól — jelentette ki Berta­­lanffy Béla, s többek között azokról a brigádokról is szólt, amelyekre az új fron­tot bízzák. — A volt KM-es beren­dezésnél dolgozó, legjobb brigádokból válogattuk ki ezeket az embereket, s ta­pasztalatcserére elküldtük őket Ella-aknára. E­gy-egy hétig három­szor hat bányászunk dolgozott Ella-aknán. Olyan emberek, akik már harmadik éve ismerik a gé­pi berendezéseket, de a kü­lönbségeket most kellett megtanulniuk. Rajtuk kívül 3 iparost is elküldték ide tapasztalatcserére, hogy az új front gépeinek karban­tartásához szükséges isme­reteket megszerezzék. A la­katosok egy része a gépja­vítóban járt hasonló célból. A múlt hét végén pedig a frontaknászok a párttitkár­ral együtt töltöttek két na­pot az ormosbányai üzem­nél. Ilyen alapos, jó előkészítő munka nyilván nem marad­hatott eredménytelenül. És mit várnak az új fronttól? — Átlag napi 80 vagon szén kitermelésére számí­tunk ... És hogy lesz-e több is­­ ennél? Ez már igen sokban múlik majd Kiss Mihály, Nagy Béla, K. Varga Sándor szocialista frontbrigádjának tagjaitól. És természetesen a bányász­szerencsétől is, amit a leg­őszintébben kívánunk a fe­ketevölgyieknek. K. A.

Next