Kalapos Tibor (szerk.): Botanikai Közlemények, 110. kötet (2023)
2023 / 2. szám - Süveges K.: Adatok a Duna-Tisza köze flórájának ismeretéhez [elektronikus melléklettel]
Adatok a Duna-Tisza köze flórájának ismeretéhez létéről. Mindhárom faj megtalálható ilyen környezetben az ország más területein is. Ez megerősíti a magyarországi temetők fajmegőrzésben játszott - mára már jól ismert - fontos szerepét (vö. Molnár V. et al. 2018, Löki et al. 2020). Sírkertekből még a kalinca ínfű (Ajuga chamaepitys) és a pusztai ternye (Alyssum desertorum) előfordulásai kerülnek bemutatásra ebben a közleményben. A selymes boglárkának a bajai temetői adata mellett ismertté vált két további állománya is a Bácskai löszös síkság és a Dorozsma-Majsai-homokhát határáról. Az egyik állomány ugyanarról a határmezsgyéről került elő, mint a pusztai meténg (Vinea herbacea) és a tarka sáfrány (Crocus reticulatus) egy kisebb populációja. Itt, Balotaszállás és Kisszállás közigazgatási határán egy akácos erdősáv található, amelynek a szegélyén fordulnak elő az említett fajok. A mezsgyék hazánk egyes területein igen jelentős szerepet tölthetnek be a természetvédelmi és ökológiai szempontból értékes fajok megőrzésében (vö. Csathó 2009, Csathó és Csathó 2010), ugyanakkor a Duna-Tisza közén kevésbé kutatják, hiszen a nagyobb kiterjedésben megmaradt természetes élőhelyek mellett a mezsgyék szerepe itt háttérbe szorul. A közleményben 5 orchideafaj előfordulásait mutatom be telepített nyárasok területéről, ezek közül kiemelkedő a bugaci nőszőfű .Epipactis bugacensis) néhány újabb lokalitása. Ezek a faültetvények a Kiskunságban élőhelyteremtés szempontjából komoly potenciállal rendelkeznek egyes rizómás orchideák esetében (vö. Süveges et al. 2022). Kisszállás mellett az őszi füzértekercsnek (Spiranthes spiralis) volt egy jelentős állománya, ahonnét a vasútfejlesztés miatt a töveket át kellett telepíteni. A fajnak a Duna-Tisza köze déli részéről ezen kívül mindössze egy aktuális előfordulása ismert (Molnár V. és Csábi 2021). A védett fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum) egy kis populációja a közönséges édesgyökerű páfránnyal (Polypodium vulgare) egyetemben egy telepített feketefenyvesben tűnt fel Kunfehértó mellett. A páfrányok megjelenése telepített fenyvesekben (és más telepített erdőkben) savanyú homokon nem szokatlan jelenség (vö. Demeter 2022). A Kiskunságban azonban esetinek számít; az édesgyökerű páfrány előfordulását hasonló körülmények között napjainkban csak egyetlen helyről ismerjük (Aradi et al. 2017), míg a fekete fodorkának nem találtam ehhez hasonló előfordulási adatát, sőt, ezen kívül az egész Kiskunságban mindössze egyetlen korábbi adatát tartjuk számon. A védett nyugati pikkelypáfrány (Asplénium ceterach) két másik fodorkával (Asplénium ruta-muraria, A. trichomanes) együtt egy eltömődött ereszcsatornában jelent meg nagy tömegben egy régi vasúti raktár épületen. Érdemes kiemelni, hogy a nyugati pikkelypáfránynak nem találtam korábbról alföldi előfordulását. Sajnos a harasztoknak otthont adó épületet 2023 márciusában lebontották, így a felfedezésüket követő évben már el is tűnt ez a sajátos mikroélőhely, és vele együtt a fodorkák is. Csiky J. levél 143