Budapest, 1892. január (16. évfolyam, 2-31. szám)

1892-01-02 / 2. szám

ram. (2) A függetlenségi 48-as párt választási szózatából Budapest, jan. 1. A magyar nemzetnek az udvari és osztrák irány ellen egyetlen biztossága abban áll, ha most, az egyetemes vá­lasztások alkalmával, a függetlenségi és 48-as pártnak minél több s minél szi­lárdabb hive választatik az országgyű­lés képviselőházába. Hazánknak újabb s régibb története, több mint három év­századnak minden tanulsága, nagy nemzeti hőseinknek minden intő szava s napjainknak minden komoly jelensége tesz minket e meggyőződésünkben áll­hatatossá. Mi függetlenségi és 48-as párt vál­­tozhatatlan szívóssággal tartjuk fenn el­veinket. Független Magyarország; önálló nemzeti hadsereg; nemzeti érdekeink által vezetett önálló külképviselet; az ország fővárosában önálló királyi ud­vartartás ; nemzeti lobogónk az állam egész területén ősi jogaiba visszahelye­zése ; nemzetgazdasági helyzetünk füg­­getlenítése önálló nemzeti bankkal s hazai iparunk és kereskedelmünk fel­virágzásával ; saját állami vasutainkon független szállítási jog ; önálló vámte­rület; Ausztriával kölcsönös szerződési, állandó szövetségi s benső jó szomszéd­­sági viszony, a­mint ezt a fejedelmi kö­zösség intézménye s a közvetlen szom­szédság érdekei is szükségessé teszik, Íme főpontokban ezek államjogi néze­teink. Ezekből szükségképen követke­zik a közös hadsereg, a delegációk s a közös kormányzás eltörlése, melyre törekedni egy pillanatig se szűnhe­tünk meg. Ily elvekre s ily elvek mellett min­den alkudozást és engedékenységet el­utasító hatalmas függetlenségi pártra sohase volt nagyobb szüksége nemze­tünknek, mint épen most. Csak nem régen, a mai nappal el­múló esztendőben történt a novidvori és székesfehérvári botrány. — Novi­­dvorban hadseregünk egyik tisztje ünne­pélyesen megkoszorúzta Jellasicsnak szobrát s Székesfejérvárott vármegyéink egyik főispánja felségsértési bűnnek je­lenté ki Kossuth arcképének ünnepé­lyes leleplezését. Jellasics főhivatalnoka volt Magyarországnak és véres erőszak­kal tört saját hazája ellen ; Kossuth pe­dig örökre a nemzet szívéhez nőtt nagy hőse és nagy jóltevője hazánknak. Mind a novidvori katonatiszt, mind a székes­­fejérvári főispán az ország kormányza­tának egyik hivatalos közege. Mindkettő a magyar koronától nyerte állását s a magyar állam pénztárából nyeri fizeté­sét. S az egyik dicsőíti Magyarország pártos ellenségét s a másik bűnnek je­lenti ki Magyarország legdicsőbb hon­fiának ünneplését. S mindkettő a ma­gyar állam területén és hivatalosan és büntetlenül, sőt jutalomra biztosan szá­míthatva, cselekedte azt, a­mit csele­kedett. E botrányok nem véletlenek. Ezek így terjeszkedni s megerősödni törekvő ■endszer jelenségei. E rendszer lektiz­-seratt szükséges nemzetünk tör­ --'»’onp.éai és 48-as Mi küzdünk a választások tiszta­ságának és szabadságának biztosításá­ért, hogy a képviselőház híven és füg­getlenül tolmácsolja a nemzet akaratát. — Mi követeljük történelmi önkor­mányzatunk fentartását, megtisztítását s a kor igényei szerint való átalakítását és kibővítését. — Mi követeljük az ösz­­szes állami tisztikar szolgálati viszo­nyainak szabályozását, hogy felelőssége a polgárokkal s függetlensége s előme­netelének biztossága a kormánynyal szemben meghatároztassék. Mi tartjuk szükségesnek a vallás­­szabadság kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását s ezekkel kapcsolatban min­den felekezet közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint a hitközsé­gek szervezésére és kormányzására nézve a teljes egyenjogúság megállapí­tását s a felekezetek önkormányzati jo­gának biztosítását. Mi törekszünk megvalósítani az iparnak és kereskedelemnek szabadsá­gát s a súlyos adók címén rájok mért büntetések eltörlését. — A mi politikai célunk első­sorban a militarizmus meg­szüntetése, a katonai szolgálati idő le­szállítása s ez alapon majdnem elvisel­­hetlenül súlyos adóterheink enyhítése. — Mi törekszünk arra, hogy úgy az adóigazgatásban, mint az általános köz­­igazgatásban független közigazgatási bíróságok alkotásával ne csak a hatalmi, hanem a jogi érdekek is érvényesülje­nek. — Mi követeljük a választási jog kibővítését s a munkásosztályra is az összes politikai jogok kiterjesztését. — Mi védtük szakadatlanul a bíróságok függetlenségét s az igazságszolgáltatás­nak a szóbeliségre fektetését. — Mi til­takoztunk erélyesen ama kormány­ha­­talmaskodás ellen, melyen a regále­­váltság megszabását nem pártatlan bí­róság, hanem maga az egyik szerződő fél, az érdekelt kormány, teljesítette.­ Mi követeljük egyrészről a serdülő nemzedéknek hazafias és nemzeti irányban való nevelését és oktatását, de másrészről a nemzetiségi törvénynek hazánk nem magyar ajkú polgárai ja­vára és megnyugtatására teljes alkal­mazását. A szabadelvűség fogalma nem él tisztán e nemzedék elméjében. Ma a hivatalos szabadelvűség jelszava ez : »mindent az államért«. Ami nem egyéb, mint első­sorban a fejedelmi hatalom­nak s a kormányok hatáskörének bőví­tése. De mi ezt a felfogást hamisnak s a magyar nemzet miveltségéhez és önér­zetéhez méltatlannak tekintjük. Mi a honpolgárok jogainak, szabadságainak és jólétének első­sorban való biztosítá­sát tartjuk szabadelvűségnek. A mi cé­lunk: jól rendezett, magyar állam, jó­létnek örvendő szabad polgárokkal. De minden jelenség arról győz meg ben­nünket, hogy nálunk a korona már túlságosan hatalmas, a kormányok a szabadságot és jólétet már agyonkor­mányozzák, a militarizmus a legbe­csesebb állami erőket kezdi már föl­emészteni, a születési arisztokrácia elő­jogaira már semmi szükségünk s míg­d az »államot« mesterkélten erősitik, ad-Unnfiaink egy része idegen * világ-— ---------------­zonyitják, hogy a hatalmon levő vagy ahhoz közel álló pártok a viszonyok minden fordulatánál könnyen csinálnak alkut a valódi szabadelvűség rovására. A szabadságszeretetnek azt a lobogóját, melyről Európa népei a magyar nem­zetet megismerték, erős kézzel ma már csak a Függetlenségi és 48-as párt tartja fenn. Mi tisztán megőriztük és hirdettük a valódi szabadelvűség eszméit oly idő­szakban is, a­mikor a vélemények áram­lata ezekre semmiképen nem volt ked­vező. És semmi fenforgó kérdésnél el nem mulasztottunk egyetlen alkalmat, hogy a magyar nemzeti érzület és min­den mást kizáró nemzeti érdek érvényre juttatását példás erélylyel ne követeltük volna. Mert mi soha el nem térhetünk azon meggyőződésünktől, hogy azon a földön, melyre Árpád kiterjeszté hatal­mát, független állam és szabadság és miveltség csak úgy állhat együtt fenn, ha mind a három a magyarnak nemzeti jellegét ölti magára s ha mind a hármat a magyarnak nemzeti ereje alkotja meg, táplálja és védelmezi. És végezetül mi soha nem lankadó öntudatos erélylyel őriztük híven a füg­getlenségre törekvés ama szent hagyo­mányát, melyet az elmúlt nemzedékek eltékozolhatlan örökség gyanánt hagy­tak reánk s melynek megőrzésére a nemzet bizodalma felhatalmazott ben­nünket. S a­mig ezt tettük, soha nem gondoltunk arra, mi gyakorlati­­ker háramlik ebből ránk, de arra sem, áldozatba kerül egy haszonra törő redék zajos áradatában nem válla másra, mint egyedül ama nagy­­ eszme fentartására. Ha őseink, Magyarország függetlenségéért sé­tünk szabadságáért fáradni, é s gyakran elvérezni kellett, azt látták volna, hogy mi gyakori vár pillanatnyilag rájuk és a kükre: ma már nem volna M­szág s nem volna magyar nem. S a mi lelkesítő az ősöké hazafiságra ma is szükség , hívjuk mi fel most a választó a haza függetlenségének érdét Istennek áldása kisérjek kánkat. Kelt Budapesten, 1891 cember hó 31-én. Az országgyűlési Fű­ és 48-as párt ti U­bi­ POLITIKAI HI Budai — Apitonyi újé­v nemzeti párt ma újév napjé . vözölte pártvezérét Appor a­ki hosz­szabb beszédet tartott. Beszé egy része épen jó cáfolata annak, a mit uyanabban az órában Szapáry miniszterelnök hívei előtt mondott. Ez így hangzik: A miniszterelnök új évi beszéde csupán azzal a pathologiai érdekességgel bir, mel­.P egy haldoklónak utolsó nyilatkozatai ruház­ták fel. (Derültség.) Kétségtelen, hogy G a mir téri válaszában a mai többség fentart" nélkülözhetetlensége fogja az alapba pezni a Parlamentarismus törvényei­­pontjából, melyeket állítólag a rakoncátlankodása veszélyezt" De hiszen épen ennek a többsé­gezi a parlamentariszmus törvé­nys meghazudtolását A parla legfontosabb alaptörvénye az­selőházba­n a nemzet­ szab­mull­n it valóban kár vo

Next