Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Kemény Gábor: Eminescu felfedezése

Kemény Gábor EMINESCU FELFEDEZÉSE Lássam kunyhóit is e drága, régi völgynek, belőlük száll a légbe a béke és a csend, ott minden egyszerűbb és boldogabb és könnyebb, s mindenen álmaimnak hajdani fénye leng. Ó, bárcsak nékem is lehetne kicsi házam szülőfalumban ott, hol nyílik száz virág, és őt, a nagy hegyet, szinte kapumba lássam emelvén fellegekbe, ködökbe homlokát. Eminescu: „Hazámtól messze" (Din Strainatate) című versének részlete. A költeményt 1866 július 17-én közölte a Família. Fordította: Gáldi László S­záz évvel ezelőtt a Família című Pesten megjelenő román nyelvű hetilap szer­kesztője költőt avatott. A költő Mihail Eminescu, a szer­kesztő Iosif Vulcan, magyarul Vulcan József, maga is költő, publicista, regény- és drámaíró, a román színpadi kultúráért, a ro­mán népköltészet magyar bemu­tatásáért vívott küzdelem egyik harcosa volt. G. Calinescu az első jelentős Eminescu-életrajzban (Viața lui Eminescu, Bukarest 1932) szól a felfedezés körülményeiről. A mo­nográfia leírásából ismerjük az ifjú Eminescu zaklatott és regé­nyes életútjának első szakaszát. Említi, hogy Eminescu szeretett tanárának, Purinul Áronnak bu­kovinai, csernovici könyvtárában ismerkedett meg Vulcan lapjával, a röviddel előbb, 1865 májusában indult Famíliával. Hogyan kap­csolódott össze — ha rövid időre is — a legnagyobb román költő, s az első modern szerkesztési el­vek szerint készülő irodalmi heti­lap és szerkesztőjének útja ? A Família a magyarországi ro­mán sajtó egyik leghosszabb életű — 1865-től Budapesten, majd 1886 májusától Nagyváradon meg­jelenő — irodalmi-közművelődési hetilapja. Kivált pesti időszaká­ban jelentett új színt, lapformát, szerkesztési stílust a hazai román­nyelvű sajtó fejlődésében. A lap kezdettől fogva bőven ad képet, főleg irodalmi érdekű életrajzot, verset, novellát, folytatásos re­gényt, közérdekű cikkanyagot, női rovatot és gondosan szerkesz­tett kisebb tudósításokat. 1865 májusáig különféle jellegű fővárosi román lapkísérletekről tudunk. Vulcan Famíliájáig azon­ban egyik sem tudta egyesíteni és betölteni az érdekesen és ötle­tesen szerkesztett hetilap és a ma­gasabb művelődési érdekeket és igényt kielégítő folyóirat funkció­ját. Átvette mindazt a pesti román sajtó múltjából, amit a fejlődés igazolni látszott s ehhez a sokol­dalú hagyományhoz hozzáadta azt, amit a meggyorsuló társa­dalmi-technikai fejlődés egy fő­városi sajtóorgánumtól a kiegyezés küszöbén megkövetelt. A lap je­lentőségét nem a szerkesztés gyermekbetegségein, hanem a fej­lődés adott szakaszán a polgároso­dás korigényének bejelentésén kell lemérnünk. Vulcan lapja ugyanis napirendre tűzte azt az igényt, hogy a román család, a magyar fővárosban élő románok — kézmívesek, kiskereskedők, alkalmi munkások, de éppígy az itt élő román értelmiség, alsó­papság, diákok, általában minden román olvasó a­lapja kívánt lenni. A Família 1866. szeptember 6-i számának címoldala Eminescu: Reménység (Speranța) című versével Mihail Eminescu, egykorú fénykép után (Fotó: Karáth József) 34

Next