Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-03-02 / 140. szám
olly kicsiny a baj, hogy azt könnyű szerrel — egy programmal—orvosolni lehetne, nyavalyánk chronicus ’s hiszszük is, hogy azt nem a falán letűnendő , de csak a felkelendő nap eszközölheti. — Vásári estvén egy közvendéglő házánál zenebena támadt, egyéb nem történt, csupán egy tanulót jól megszabdaltak, egy szobájában lévő tiz-gyermekes zsidót a más világra küldöttek, — a tettes, egy napidíjas megyei írnok elfogatott,s ugyan derekasan megy a nyomozás—ő írnoksága a szolgabiró ur szobájában dohányzik, — hogyan? és miért? mert ő jószivü — cortes. /BUDAPESTI HÍRHARANG. Dunánk jege már többször megmozdult, de az éjjeli fagy mindig annyira összeenyvezi ismét, hogy alkalmasint több nap kell még végképi távozásához’ ’s e szerint vásárra nem igen fog a hajóhíd elkészülhetni, mire több nagy fogadás is történt a két városban. — Egyik temetőben múlt héten egy kis botrány történt. Bizonyos polgárnő meghalt, ’s halála előtt nyilvánított kérelmére gyermekei mellé akará öt férje temettetni, ’s e szándékát az illető helyen be is jelentette , honnan valaki azonnal hivatalosan kiküldeték, hogy e kívánat kivihetőségéről meggyőződhessék. A folyamodó megfizeté a napidíjt és bérkocsit, ’s midőn neje holttestével a sírkertbe kiérkezett, boszankodva tapasztalá, hogy a sirgödör egészen ellenkező oldalon volt megásatva, minél fogva csak hosszas rábeszélés után engedő a halottat eltemettetni. Legboszantóbb volt az, hogy a kívánt helyen minden nehézség nélkül véghez mehetett volna az elhunytnak óhajtása.— Ben azon dicséretes határzat hozatott, hogy a szájkosár nélkül utcrán barangoló kutyák semmiztessenek meg, vagyis veressenek agyon; a bakók azonban jövedelemforrásra használják e határzatot, és a kutyákat a kapuk alatt is összefogdossák; sőt mi több , egy peczért láttunk, ki a kapu előtt elugatta magát, mire azonnal egy sereg kutya rohant ki az udvarból, ezek közöl aztán hirtelen többet elfogott. E kutyákat azután nagy ketreczbe zárják, minden származási különbség nélkül, hol gyakran igen mulatságos hangversenyt visznek véghez. Kinek tehát kutyája elvesz, az egyenesen a bakóhoz sétál, hol 30 jó kr.ért visszakapja tulajdonát, de gyakran a rosz vegyes társaság miatt annyira elromolva, hogy alig telhetik többé benne kedve. Ezen rendszabály tökéletlen végrehajtása tehát mindenesetre káros, és legfölebb csak a bakót gazdagítja. — Rózsavölgyi magyar zeneműveinek 2dik füzete megjelent, ’s minden műárusnál ’s könyvkereskedésben kapható, valamint a „Pesti Divatlap“ szerkesztőségénél is. Petőfitől „János vitéz“ czimü érdekes költemény, Vahot Imrétől pedig „Rastauratio“ és „Farsangi iskola“ czimü vígjátékok fognak megjelenni jövő vásárra. — Valaki nem rég igen föltűnőnek találta , hogy Budapesten a parókás mesterek nem igen bíznak meggazdagodni; ez azonban igen természetes, mert a magyarok ismeretesek arról, hogy szeretnek egymással minden csekélységért hajba kapni, következéskép nem örömest viselnek parókát. — Bizonyos énekesnek nem rég valaki koszorút dobott, melly azonban tévedésből a trombitásra esett; mintha azt akarta volna ezzel az igazságos sors mondani, hogy csak azt illeti a koszorú, kinek hangját a közönség nemcsak gyanítja, hanem valóban hallja. — © Nemzeti szinaáz. Hétfőn, martius 3an 1845 Füredy Mihály javára bérletszűréssel fog adatni: „Ezred leánya.“ Víg opera 3 felvonásban Donizettitől. Nyilatkozat a magyar kereskedelmi Almanach ügyében. Sajnosan okulva, mit építhetni némelly honi művészeink egerföldet ígérő biztatásaikra’s művészi tehetségeikre, fájdalommal kell jelentenünk , hogy Perlaszka D. képmetsző, gr. Almásy Móricz ur ő excája arczképét, melylyet még január 12-én okvetlenül elkészíteni ígért, és azóta napról napra halasztotta — ügyetlenségből-é vagy megbocsáthatlan hanyagságból? — még mindez ideig sem készítette el. Nehogy tehát a már több ízben hirdetett „magyar kereskedelmi Almanach“ jelen évi érdekét végkép elveszítse, kénytelen ihetünk azt ez egyszer arczkép nélkül kiadni, szentül ígérvén, hogy a már többször tisztelettel emlitett arczkép, a jövő évi kiadással valami jelesebb művész által elkészítve okvetlenül megjelenendik. Jelenleg tehát bocsánatot kérve a mélyen tisztelt nagyérdemű közönségtől, tisztelettel jelentjük, miszerint az érintett Almanach a magányhirdetések között kijelölt helyen kapható. Szalkay Gergely és Németh János. Nem, szóltam én közbe, hátha férje vagy gyermeke van , kik a dolgot tudják, gyanúba jövünk! Nem, mondom! — — az egyik váltót, a valódit, hagyja meg ön nála. Valóban ön illy nagy szükségben túl a rendin nagylelkű, szólt Roderich: — mondja meg nekem igazán, mennyi pénzt kapott e nőtől ? Elébb száz, azután 50 pengő forintot — feleltem én — a többi a kamatokkal szaporodott ennyire. Ismeri-e ön most, szólt ügynököm összeszorított gúnynyal, az embereket? — szálljon fejemre! én mind a két váltót megsemmisítem. Ezzel a 20000 pengő forintról szólót széttépte. Megálljunk, szólt hirtelen, a másik váltót zsebébe tévén , azután a tárcza másik oldalát vizsgálta meg, itt, mond: ezer pengő forint van százasokban, ezzel kivette a második váltót ’s szerte tépte azt is. A tárczát pénzestől együtt visszatette a nő zacskójába, a kalapját vette ’s egy fél óra múlva néhány férfiú lépett be a rendőrségből, ’s a nőt magukkal vitték. — Mi történt vele nem tudom , de én soha kérdőre nem vonattam — annyit hallottam , hogy ezen aggnő özvegy volt ’s egy szolgálóval ’s két kis unokájával lakott. Gina valamivel könnyebbülve emelte most szemét anyjára ! — Ő anyám! szólt, te meg nem ölted őt! Nem tettleg , de meg Isten előtt! szólt Mária rendítő arczkifejezéssel. — Roderich ezen óra óta mindenes jön nálunk. — Mit tőle négy hold alatt kaptam, ’s mit Ő mindig úgy adott kezembe, mint olly öszve£t, mellyeket férjem adósaitól szedett fel, mintegy kétezer pengő forintra ment. Anyám néhány nappal az előbb elbeszéltek után egy hírlappal lépett be szobámba: Roderich nálam volt. Anyámnak arcza halványabb volt szokottnál, de szemei égtek: — Gina! szólt, készülj, nekünk sietve Erdélybe kell mennünk, férjem meghalt! Atyám! kiáltottam fel, honnan tudod ezt anyám? Itt — olvassa ön — mond anyám egy karszékbe ereszkedve ’s a lapot Roderichnek adva. Roderich olvasá : néhány nappal ezelőtt halt meg Cs — helységben egy a legnagyobb különezök közöl — Szendrői Máté. Mondják, hogy roppant pénze maradt ’s hogy neje ’s egy leánya még élnek, de senki sem tudja hová leitek. Miután Roderich e czikket elolvasta, anyám fölkelt. Most midőn mindketten talán ugyanazon eszmére bukkantunk, és én reméltem kezdem, hogy életem gonosz demonától megmenekszem : egyszerre néma egyetértés keletkezett köztünk. Anyám elhatározottan ki mondá : mikép Roderichnek Pesten kell maradni, hogy imitt amott lévő csekély tartozásainkat tisztába hozza, ’s mivel mindig állitá , hogy még van egy két helyi férjem után követelésem, hogy a mit még várhatunk el ne veszítsük. Két hét múlva kértük őt, hogy Kolosvárra menjen ’s ott bennünket bevárjon. Mi történt utunkban , hogy Erdély szélén kiraboltak az éhező csoportok, hogy minden ruháinkat letépték rólunk, hogy magam ’s a te fedezésedre éjjel sűrű erdőben egykét pórnót kifosztottunk, ’s hogy mindenből kifogyva ’s nehogy tettünkért bűnhődjünk ételenkint bujkálva ’s majd éhen halva , mikép érkeztünk atyám lakáig, kinek halála, — mint azt már az után megtudtuk — költött hit volt, ’s minden egyebet tudsz. A jókor ért hölgyet, anyjának előadása, melly majd két óráig tartott, egészen más eredményre vezette, mint a mellyel anyja eszközölni akart. — Nem volt Gina tisztában magával e rettenetes közlések keserű óráiban: illy jellemmel szemközt, mint gyermek, mint némber mit kellessen tennie ; de érezte , mikép azon ingatag, küzdelemteljes állás, melly eddig anyja akaratának önkénytelen rabjává tette, nem tarthat tovább. Érezte hogy önbecsérzetét, elveit, jobb meggyőződését kellene áldozatul venni gyermeki kegyeletének, ’s hogy vannak határok, mellyeken túl választanunk kell ha élni akarunk. — Mária néhány pereznyi szünet után elbeszélte leányának, mikép anyjának halála után atyja vagyonához jutván , Roderick annak kezelését is átvette. Mert ezen ember Kolosvárt, hová később anyja elfogattatása után érkezett, olly buzgó részvétet bizonyított, mikép lehetlen volt őt elmellőzni. Midőn Gina tisztán látta azon módokat, mellyekkel Mária olly roppant vagyonhoz jött, egy mély elvitathatlan meggyőződés ébredett lelkében, hogy illy után szerzett vagyon megbecstelenítő birtok, ’s hogy azon átok van! E meggyőződés ötét soha sem hagyta el többé egy pillanatig is. — Az a különbség , feltűnő ’s nagyszerű jellemek közt, ’s azon árva faja közt a lepke-életüeknek, kiknek létezésük a földé csak , hogy életüknek ollyan perczeiben, hol minden a mi fájdalom és keserűség megrohanja őket, — legelőbb ’s mindenek előtt azon erkölcsileg nemes eszme kapja meg, — a roszat miben önkénytelen és akaratlanul vettek részt, vagy minek eredményeit élvezték azok tudása előtt, a lehetőségig kárpótolni, és egyensúlyba hozni kötelességeikkel. — Gina anyjának előadására hoszasan elhallgatott, arczában mondhatlan kifejezés volt. Mária leányára tekintve ki nem tudta az érzelmek tövegéböl kikapni a valót, ’s nyugtalan lelke feleletre várt. Miután Gina hallgatását félbe nem szakította, Mária fölkelt, előtte állt meg , ’s arczának azon szilárd kifejezésével, mellyel ismerünk, szólt: Mindent tudsz !-----------A mi volt, nincsen többé. Ha vagyonom kárhozatos után növekedett, ne feledd leányom, hogy mig beteges intézményeink tartanak, létünk egy folytonos harcra a csalóknak és csalatottaknak. Mindegyike e civilizált lényeknek saját érdeke után pályázik, legyen az osztalék, — a haszonvágyé vagy a hiúságé, mindegy: üldöző ’s üldözött, támadó és védő, gyűjtő és vesztegető áll itt szemközt. Nincs középút, ’s az úgynevezett becsületesség ott áll, hogy csupa erkölcsi magasztaltságból becstelen szerepre van kárhoztatva , mert kifosztatva , lekorholtatva, ’s üldöztetve annyi ellenség közepeit, kiket épen azon erkölcsi fönség és tisztaság bőszit fel, kiragadtatik kezei közöl a mód, királyáért, honáért ’s övéiért tehetni, mi becsületes ember kötelessége. Azon eszélyes rablóbanda pedig, melly szomszédja életerejét tudja magába színi, ezereket szarhat, mint áldozatot a legnemesebb czélokra , hiúságból — ollykor számításból. — ’S most kérdem: mit találsz okosabbnak, de ki merem mondani becsületesebbnek. Lemondani azon egyetlen módról, bár mi után is jutott kezedbe, mellyel magadnak azon önállást szerezheted, melly épen úgy megóvja becsületedet, mint más részt képessé tesz függetlenül másoktól, ’s a legsilányabb intézetek daczára egy szabad jelentőségteljes életet élni; vagy pedig megvetni a nyomom eszközt, a pénzt, pénzt , és újra pénzt, de használni azt szabad tetszésed , szabad meggyőződésed szerint, ’s a hatalmat, sok jót tehetni, ki nem sza- lasztani kezeid közöl? — Igazad van anyám! szólt hirtelen Gina, mig arczában nemeslány lobogott fel , okaid meggyőznek. filLFÖLD. NAGYBRITANNIA. (Peel finanszterve. Vége.) A jövedelmi adó megtartása mellett az 1846diki év bevétele 53.700.000 fontot fogna tenni. Levonván ebből a már csak egy évig tartandó chinai hadi adót, marad a fenebbi évre 53.100.000 font bevétel. A kiadások 48.557.000 fontot tesznek, tehát, ha a ház a hajóhadi költséget megszavazza, 1846diki apr.odikán 3,409.000 font jövedelemfölösleget birandunk. Azon kérdésre jövök most, mikép lesz e fölösleg vagy annak egy része az adóztatás legczélszerűbb megkönynyitésére fordítható ? A háznak szükség megfontolnia, vannak-e könnyítést igénylő közfogyasztási czikkek ’s mellyek azok? melly nyers czikkek szenvednek legnagyobb vámnyomást azok közül, mellyekből országunk gyártmányai készíttetnek ? továbbá, az adó mellyik neménél van szükség aránylag legtöbb tisztviselőre, hogy aztán ez adó eltörlésével a tisztek számát is leszállítván, a lehető legnagyobb megtakarítást eszközöljük ; végre azon adónemeket kell a háznak kiszemelnie , mellyek elmellőzése a kereskedési vállalkozó szellemnek újabb ösztönt adna. Mindezek igen fontos tekintetek. A kormány nézete ez. Ha a jövedelmi adót megtartjuk, a ministérium nagyszerű kísérletet akar tenni, bizván, hogy az abból eredendő jóllét a jövedelmi adó megszűnéséből eredendő csorbát a jövő években kiegyenítendi. A ministérium tehát bizonyos adónemeknek, mellyek nyomasztó súlya hasznukat meghaladja , leszállítását javasolja. Először is a vámügygyel összekötött adónemekről szólok, ’s kivévőn a finomitottat, minden czukor vámjának leszállítását javaslom. (Szónok egyenkint futja át a czukrok minden nemeit, ’s mindeniknél kimondja a czélzott vámcsökkentés mennyiségét. E tételeket már 1388. számunkban adtuk; kiszámítja továbbá, hogy e rendszabály által a czukor fontja i l/1—1/2 pennyvel leend olcsóbb Angliában.) E vámleszállításból jövő évre 1.300.000 jövedelmcsökkenést várok, mi mellett a nagyobb fogyasztást már tekintetbe vettem. Menjünk tovább. A kiviteli vámot, csekély kivétellel, már 1842 ben eltöröltem; most még e kivételek megszüntetését is javaslom , ’s magát a kőszenet is fölmenteni javaslom. Ebből 120 000 fontotg bevételi csökkenés eredend. Lássuk a gyárainknak szükséges *) Bizony nem nagy becsület azon honi művészre nézve, ki ellen illy vádak emeltetnek. Azelőtt folytonos panasz volt, hogy hazánkban a művészet parlag mező, hogy a honi művésznek nincs munkája. Esime most, midőn pártoltatik ’s feléje fordul a birodalom — most többet vállal, mintsem mennyinek megfelelhet; most játszik a megrendelőkkel ’s a mellett hogy saját művészi hitelét koczkáztatja, még a megrendelők vállalatának is tetemesen árt. Ezen szomorú tapasztalás után tanácsoljuk a vállalkozó máknak, hogy máskor ha illy művésznél valamit megrendelnek, — ne higgjenek a puszta ígéretnek. Szerk. nyers anyagok vámjait. A vámjegyzék 813 illy anyagot tartalmaz, ezek közül 430nak vámján kívánok könnyítői, mi mellett a kincstár 320,000 fontot vesztetni. A pamutot minden vám nélkül javaslom bebocsáttatni, és ha a tavali bevételt veszem mértékül, ezáltal a státusjövedelem 680 000 fonttal kisebbülend. További javaslataim a vám körül nincsenek. Az acciset illetőleg azon voltam, hogy az ezutáni adózás azon nemeit találjam ki, mellyek az ország érdekeit és iparát leginkább nyomják; és itt legelőször is az árverési díj (nem vámfelemelés) eltörlését láttam legsürgetőbbnek, kereskedő országokban a tulajdon átruházásának szabadnak kell lenni. Végül az üvegaccise megszüntetését javaslom, melly czikktől eddig gyakran 200—300 százlék adót szedtünk; azt tartom, ez czélszerűbb teend , mint az ablakadó eltörlése; a bevétel az üvegadó által 642 000 fonttal rövidülend. Mindent összevéve, a státusjövedelem e leszállítások által 3,338,000 font csökkenést, azaz: majdnem annyit, mint a fenebb 3,409,000re számított fölösleg, szenvedetni. Nem tagadó előterjesztése végén a miniszer, hogy terve merész, azonban felelőssé tette magát annak jó vagy bal következményeiről, és a választmányképen ülő házat mégegyszer szólította fel a jövedelmi adó további három évrei megtartására, meg lévén győződve, mikép a legfontosabb czikkeknek a javaslati vámleszállításokból eredendő olcsóbbulása annak terhét tetemesen megkönnyebbítendi. Végül arra kérte fel a házat, ne ítéljen rögtön terve felett, hanem mind egészben, mind pontonkint vegye fontolóra, és ő teljes bizalommal néz a ház elhatározásának elibe. Csaknem negyedfél óra hosszáig tartott beszédét bevégezvén, a Times szerint, az ellenzék élénk és több perczig tartottt éljenezései, ellenben a conservativek mérsékelt helyeslései közt foglalta el helyét, honnan az elnök felszólítására azon kívánságát nyilatkoztató, hogy a ház csak jövő hétfőn (17.) tanácskozzék érdemileg a terv felett. Ezt Russel lord helyeselvén, mondá, hogy e napon a czukorvám iránt ellenkező nézeteit adandja elő. Hume forró köszönetet mondott az üvegadó, Horvick lord a köszénvám eltörlésének javaslatáért. Bowring tanár a jövedelmi adó némi módosításait kívánta volna. Curters és Roebuck urak ellene nyilatkoztak, míg a radical Warburton azzal vélte ez ellenvetéseket megsemmisíthetőknek, ha a jövedelmi adó állandóan megtartatnék. Az alsóházban febr. 15—16kán semmi nevezetes. A febr. 17-ikei ülésben I. R Peel pénzügyi terve felett fontos vitatkozás keletkezett. Russellord részletesen szólott ellene, de semmit nem indítványozott. Erre Roebuck úr módosítványt javasolt, melly szerint a jövedelmi adó vagyonadóvá lett volna változtatandó, azaz a munka és hivatal utáni jövedelmek adómentesek maradtak volna; azonban a módositvány hosszú vita után, mellyben s. G. Grey, Wood ur, Conolly ezredes, Howiek lord, a státuskincstárnok és Peel részt vettek, 263 szavazattal 55 ellen félrevettetett. Alig történt ez meg, Roebuck ur egy másik módosítással állott elő, hogy t. i. a jövedelmi adó Izlandra is kiterjesztessék, mit jövő szerdán bővebben ígért támogatni. SPANYOLORSZÁG. Egy madridi levelező azon sarkpontokat mutogatja, mellyek körül ez ország politikai élete már hosszabb idő óta forog. Alkalmat erre azon kérdés nyújtott neki: ki fogja-e Anglia Isabella királynénak dom Carlos fiávali házasságát vihetni, miáltal állandó szövetségest nyerne Franciaország ellen, tudva lévén, hogy Vo Henrik (bordeauxi hg) halála után a franczia korona öröklésének joga, az 1791 diki alkotmányszerző (Constituante) gyűlés határozata szerint, a Bourbonok spanyol ágára, azaz don Colosra és fura szálland. —Spanyolországban,mond levelező, politikai kérdések 145