Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-03-23 / 152. szám

Been lapok minden héten négyszer, k. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 152. Martius 23. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Blöffselhei­l nelyven a kiadóhivatalban, gránátos*­­atozal Claudy-házban 461zik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. A , BUDAPESTI HÍRADÓ I­I. évi április 1 jén kezdendő második évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben: 2 f­t 43 kr, postán küldve 3 ft 30 kr­­jával pengőben; — szinte szolgálhatunk még az első évnegyedi folyamból is teljes számú példányokkal. — Az előfizetés elfogadtatik gránátos-utczai Dlaudy­­házban 466. sz. alatt a kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Újabb em­­­berbaráti adakozások az árva- és szepesmegyei szegények részére Rövid felelet T. A. ur vámbeli tájékozásaira. Honi takarékpénztáraink ügyében. Szerény szózat. Megyék. Közgyűlések Csongrád , Ba­ranya és Mármarosban. Pesti József vásár. Budapesti Hirharang. Pályaügy. Tudnivalók a pestmegyei gazdasági fiókegyesü­letről. Hírlapi szemle Külföldi irodalom. VI. Italienische Zustände, geschildert von Dr. C. J. A. Mittermaier. 1844. — Külföld. Nagybritannia. Fran­­cziaország. Spanyolország. Své­zia és Norvégia. Schweicz. Törökor­szág. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. Lottesiában húzott szá­mok. Nemzeti színházi előadások. Gabonaár. Statuspapirok átkelete. Dunavizállás. T­á­r­c­z­a. Akarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. 8d. szak A boszorkánytorony. AVAQYARORSZÁG és KRREM. Szerkesztőségünknél az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére múlt számunk óta ismét következő újabb emberbaráti adakozások történtek p. p.ben: Az ,Ungarn szerkesztősége által beküldetett 30 ft 8 kr. (Jelesen: Kassáról 23 ft 8 kr, mint Gross Jakab ur által ugyan­ott gyűjtött öszveget, Gross Herman részérül 2 ft, Köth Terézia assz. és Köth Józs. ur részérül 5 ft.) A ,Honderű4 szerkesztőségé­nek újabb gyűjteménye 55 ft. — Az érseki bácsi uradalombeli la­kosok adakozása 38 ft 46 kr. (Ehez járultak: Polereczky Bálint prépost 2 ft, Harlikovits Istv. tiszttartó 2 ft, Nyitrai Ján. kaszn. 2 ft, Puntzman Ján. isp. 2 ft. Egy névtelen 20 kr. Más névtelen 1 ft, ifj. Polereczky Bál. 40 kr, Nikolits Ján. pléh. 2 ft, K. S. kápl. 40 kr, Mink 20 kr, P. J. 20 kr, Stummer Józs. Írnok 10 kr, Janko­­vics Istv. tanuló 10 kr. Névtelen 20 kr, Yenk Józs. 10 kr. Név­telen 20 kr, Oesterreicher Ant. 1 ft, Szakátsi Sánd. 40 kr, Kraja­­tsits Bened. 20 kr, Rajczy Józs. 40 kr, Aicher Józs. 10 kr, Rub­­rich Seb. 4 kr, Plachy Dán. 34 kr, Plachy Ferd. 1 ft, Looz Zsigm. 10 kr, Bácsujfalvi több lakos 19 ft 28 kr. Egy névtelen 10 kr.­ Komáromi görög egyház 6 ft. Tészen (a múlt számbeli 340 ft 40 kr és 2 db aranyból álló részlettel) a kezünknél lévő újabb adako­zási öszveg 470 ftot 34 krt p. p.ben és 2 db aranyat. — Begyült szerkesztőségünknél (a már elküldött 6571 ft 7 krral p. p.ben és 10 db aranynyal együtt) mostanig öszvesen 7041 ft 41 kr p. p.ben és 12 db arany. A szepesmegyei szegények részére múlt számunk óta újabban követk. atakozások folytak be p. p.ben. Az ,Ungarn szerkesztősége által beküldetett (Röth Te­rézia és József részérül) 5 ft. — A komáromi, görög egyház 7 ftot. Öszvesen 12 forint. Tészen (a múlt számunkban kitett 29 ft 15 krnyi részlettel) a szepesiek részére begyült kegyes adakozási öszveg mostanig 41 ftot 15 krt pengőben. A CRövid felelet T. Á. úr vámbeli tá­jé­k­o­z­á s­­­r­a.) Ha volt valaha időszak hazánk évrajzai­ban , melly a politikai kérdések komoly megvitatását igényli, a mostani időszak az, mellyben szokássá vált a legkényebb viszonyok felől egypár rövid ujságczikk vagy szónoklat foly­tában eldöntő ítéletet hozni, és kétségtelennek tekintvén azt, minek bebizonyítása lett volna éppen a vitatás feladása , kön­nyelműig elfogadott előzményekből szinte oly könnyelmű kö­vetkezményeket húzni. Semmi sem árulja inkább el kiskorú­ságunkat, mint azon könnyedség, mellyel illy módon a legbonyolódottabb politikai kérdések tárgyaltatnak; azon olcsó lelkesedés, mellyről egy és más részről bizonyos áta­­lánosan fölállított elvek fölkaroltatnak, és mellynek termé­szetes következménye, hogy midőn azok alkalmazásába bo­csátkozunk, belefáradva a részletes intézkedések mellőzketlen,­­ de prosai föladatiba, eredményt előállítani képesek nem va­­­­gyunk. Sokan akkor, könnyebbnek tartván a csomót ketté­­vágni, mint azt föloldani, valamelly nagyszerű expedienshez szoktak fordulni; de ezen kontár státusférfiak működésének eredménye legtöbb esetben nem más, mint a csomónak még nagyobb elbonyolítása és a nemzeti erők hasztalan pazarlása, így állunk mi alkalmasint kereskedési viszonyainkkal is. A vámvonalak teljes megszüntetése, új védvámok fölállítása, védegylet é s a­t. mindannyi jelszavak, mellyeknek számos pártolói akadnak, de mellyek gyakorlati értelmezését meg­kísérteni vajmi kevesen iparkodtak! Igaz, a védegylet tény­leges föllépés, de hogy a szónak valódi értelmében gyakor­lati tett légyen, azt kétségbe veszszük. Annyi mondatott már e kérdésről, hogy annak részletes tárgyalását e helyett bát­ran mellőzhetjük, de mégis közbevetőleg kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a védvámrendszer legdivatosb apostolai is egy általános iparvédelem mellett annyival kevésbbé nyi­latkoztak, mert azt a tilalmi rendszertől csak igen csekély határvonal szokta elválasztani, és mert nem lehetnek a tudo­mányosság mezején komoly védői olly rendszernek, melly a kereskedési viszonyok higgadt és minden egyes kereske­dési ágazat igényleteihez mérendő meghatározását a lelke­sedés és szenvedélyesség alapjára építi. Örömest engedjük át másoknak azon dicsőséget, a haza fölemelkedését akár­­melly rendszer elvállalásáról kizárólag föltételezni; meg vagyunk győződve, hogy az, ki illy módon kelletinél nagyobb reményeket ébreszt, azoknak természetszerű hiúsultával közönyösséget ébreszteni az üdvös és máskint méltánylattal fogadott eredményeik iránt is; de éppen azért kereskedési ügyeinkre nézve is ismétlendőnek véljük, hogy mi semmi egyes kérdés eldöntésében panaceát nem lá­tunk, hanem hazánk valódi el­haladását csak minden egyes kérdések higgadtan megkisér­­tett összevágó eldöntésétől remélj­ük! — De éppen ezért nem tekinthetjük közönyösséggel, ha a helyzetek öszszezavartatnak, ha ollyanok állíttatnak, mik nem mondattak, és számunkra olly irányzat tüzelik ki, m­ellyet nem magunk választottunk, mint az a P.H. egyik minapi cz­ikkében történt, melly vámviszonyainkat tárgyalja ,lásd P. H.437.SZ.J.tájékozásul a vámkérdésben.“­ Mi nem tudjuk ugyan, mikép lehet a conservativ párt szemére lobbantani, hogy a vámvonalak megszüntetését teljes lehetlenségnek állította, máskor pedig azt szükségesnek hirdette. Egy kérdés nehézsé­geinek kitüntetése még nem föloldása, lehetlenségének állítása legtöbb esetben éppen az eredményre törekvő lelkiismeretes működésnek tanúsága! Mi soha sem helyeseltük a kormánynak azon eljárását, melly a fontos ügynek megpendítését, a fön­­álló vámviszonyok módosítását a véletlennek, vagy a nemzeti kifejlődés ki nem elégített igényjelei keserű sugallásainak hagy­ta át; bátran hivatkozhatunk e tekintetben a mult országgyűlő tanácskozásokra, mellyek bizonyságot nyújtanak, hogy e tekin­tetben nem létezett tetemes vélemény­különbség. Nem akarjuk mindazáltal megtagadni az ellenzéktől a kérdés megpendí­­tésének érdemét, és éppen illy fellépésben fekszik nézetünk szerint azon indok, melly alkotmányos országban törvényes ellenzéket hasznossá, szükségessé is teszen; bár némileg csudálkozhatnánk, hogy e fontos ügy tárgyalására csak olly későn és akkor nyílt alkalom, midőn némelly kedvencz agi­­tationális kérdéseknek a kormány fellépése általi bevégezté­­vel más agitationális anyag fölhozása némelyeknek szüksé­gesnek látszhatok! — Mi e kérdést jelenleg is a legfontosbak közé számítjuk; most is annak kedvező eldöntését nehéznek, de nem lehet­­lennek hiszszük, és őszintén kívánjuk, hogy az, az egy po­litikai testülethez tartozó önálló országok érdekei kiegyen­lítésének , nem pedig mesterségesen föntartandó ellentétének alapjain kísértessék meg. Kétszeresen kívánjuk ezt pedig olly időszakban, midőn kereskedési tekintetben a politikai­­lag egymással semmi összeköttetésben nem álló nemzeteknek is szoros­ összekapcsolása az újabb irányok egyik jelszavá­vá lett! — De hogy ez lehetségessé váljék, mellőzhetlenül szükséges , hogy a kérdések mesterségesen egy részről ne nagyobbíttassanak, más részről könnyelműleg ne tárgyaltas­sanak, szükséges, hogy a túlfeszített várakozás és a tespedő közönyösség közti középutat föltalálni iparkodjunk , hogy azon vélemény irányában, melly a vámvonal teljes megszün­tetésétől arany halmokat vár , ne álljon az, melly annak ha­tását egészen eredménytelennek jellemzi; hogy a védegyle­tisták túlfeszített panaszai ne olly okoskodások által támad­­tassanak meg, mellyek a valódi hiányokat is eltagadják. Igaz, vámviszonyaink terhesek, a­mint ezen lapokban is igen sokszor elismertük ; de nem azon vámszabályzat miatt, mellyre a magyar törvényhozás követelhet ma­gának egyenes befolyást, hanem a miatt, mellyre nem követelhet, a melly tehát az örökös tartományok­ban fölállítva, egyedül csak az eltérő érdekek kiegyen­lítésének alapján megszüntethető, károsan hatnak iparunk kifejlődésére, de nem közvetlenül, mint sokan hiszik, nem védvén azt az örökös tartományok kifejlődöttebb ipara irá­nyában , de közvetve, a­mennyire nemzeti gazdagodásunkat nehezítik, és így azon ipari kifejlődést is, melly csak annyi­ban üdvös, mennyiben egy ország valódi emelkedésének és gazdagodásának természetszerű következménye. És ezért e kérdés eldöntése elég fontos magában , a nélkül hogy szük­séges lenne azt a budget kérdésével összekötni. Kevés je­lentősége van a közköltségek ezen kezelésének ott, hol egy szegény nemzet tengő állapota azok üdvös felosztását, jöve­delmező befektetését majd majd lehetlenné teszi. Az anyagi jóllét emelkedése nem gyöngíti az alkotmányos biztositékok fontosságát, de öregbíti jelentőségöket! — Szomorú jelleme honi történeteinknek, hogy a valódi érdekek iránt mindig kö­zönyösséggel viseltetvén, azokat ábrándainknak rendszerint áldozatul hoztuk; de a komoly szándékú időszaki sajtó föla­dása , a kérdéseket a valódiság terére visszavezérelni, és ezért nem engedni, hogy a közönyösség verjen gyökeret olly kérdések iránt, mellynek eldöntését a hon java sürgetőleg igényli, és mellyek kedvező bevégzése egyedül szilárd aka­rat és lelkiismeretes működés által elérhető! — Pozsony, febr. 25. —h. (Honi takarékpénz­táraink ügyében, szerény szózat.) Korunknak jelleme kitünöleg azon öntudatra ébredt társulati szellem­ben nyilatkozik, melly magának az állományok eredetének is észszerüleg szükséges alapja; azt hiszszük, közérdeket igénylő tárgy mind az, mi az ezen szellemben alakult egy­letek foglalkozási körének eredménye. Különös figyelmet ér­demelnek e tekintetben a honi takarékpénztárak, mellyek közt tagadhatlanul a pozsonyi vílta ki első és gyümölcsöző­­leg az elv győzelmét. Örömmel nyújtjuk e dicső egyletnek a győzelmi babért, mert meggyőződésből tiszteljük azon köz­véleményt, hogy ahoz, a mihez fog, jól és igazán ért. Igen sajnáljuk, hogy az e lapok 134. számában honi tan­ U. PESTI HÍRADÓ TÁRCIEÁLTA. AKARAT és HAJLAM. Regény.­­ • B. JÓSIKA MIKLÓS-ról. II. R­é­s­z. 8. A boszorkány-torony. Nincs semmi szent kötél. Széttép a meghasonlás, Mint ulczaport a szél. — Erdélyi. Mig Mária titkos tervein fűzött odább, történetünk messze messze ragad bennünket. Vad hegyek és sziklák közé egy pontra, mellyet a természet mintegy kiválasztott arra, hogy mindent rakásra halmozzon mi nagyszerű’s regényes. — Távol Pesttől, távola nyilt szép Magyarországtól, Erdély havasai közepette , elrejtve a vzsga szemektől, századok óta egy mogorva torony áll. — Ama szikla­ kallan, hol e torony rejlik, v égbe meredezö falaival, mellyeken széles kék rétegek folynak el, ’s mellyeknek mogorva szédítő párkányain mint megannyi bálványok karcsú fenyők nyúlnak, Vértesiek birtoka volt az első foglalások óta.­­ A család, melly többnyire egykét férfiutagból állt, a Küküllő mentén lakott; onnan az első fejedelmek idejében egykor izmos falakkal kerített várakba költözött; később midőn az újabb kor szelleme a védfalakat nél­külözhető, a család egyetlen örököse Erdély legfényesb falusi lakjai egyikébe vonult. Ama torony, mellyhez később visszatéren­­dünk, a viszályok sötét korában csak végveszély idejében szolgált kincsek , néha hölgyek védelméül ’s rejtekéül. Ki valaha e cyclopi kőh­almazt látta, nem kérkedhetik, mikép annak építése talán a dákok uralkodását is megelőzte. — Gróf Vértesi Hanibal­e néven harmadik a családban. Őseinek — mint egyetlen utód — minden vagyonát öröklötte, ’s bár terjedt jószágai voltak, nem birt fel­annyi jövedelemmel, melly elég lenne kicsapongó vágyait kielégíte­ni. Első ifjúságát Bécsben töltötte, hol mint fogalmazó gyakornok kezdé pályáját, de igen kevés időt szánt hivatalának. Atyjának halála után azonnal lemondott arról, ’s néhány tökepénzét föl­szedvén, Amerikába utazott, három egész évet töltött ott, ’s ezen idő alatt e tökéket tökéletesen kimerítvén, haza sietett. Két roppant kastélyát , mellyekben változtatva lakott, pazar fénynyel kikészí­tette, ’s a vidékben mindenki hitte, hogy nem sokára nőszülni fog,­­s a világ, mikint az történni szokott, már nőt is választott szá­mára.­­ Az ifjú Vértesi azonban aligha nőszülésről gondolkozott. Sokkal szenvedélyesebb és kétkeresőbb volt, minthogy magát a csendes házi életre szánná. Nagy sokaságot gyűjtött maga körül, többnyire fiatal urakat, nem igen nagy választást lévén azok közt, kiket egytől egyig barátjainak nevezett, talán hitt is. Látjuk, mikép­p azon uton indult, melly mindig ugyanazon czélra vezet: bu­kásra. Midőn halkal beállt azon idő, mellyben jövedelmei nem fedez­hetők többé költségeit, szerencsétlen csillagzata az öreg Szendrői kezei közé juttatá , ki nem sokára mindenből kivetközteté. Ama torony Szendrőinek haszonvágyát egyátalában föl nem ingerelte, de igen azon gazdag havasi jövedelem, legelőkben, kaszálókban és fürészmalmokban, melly e sötét rejteket körözte. E mellett Szend­rőinek embergyűlölő kedélye egy utógondolattal birt: ő ama rejtett helyet tűzte ki magának lakásul ’s föltett szándéka volt, mikép azt már tőle hallottuk: oda venni lakását, ama borzadalmas éjét kö­vető tavaszon, — de e kedvencz tervének a halál gátat vetett. Térjünk most e zordon vadságba vissza, vessünk egy tekinte­tet ama sziklatanyára, hová történetünk változó folyama vezet, veszi útját, hegyszorulatot ér , melly mint tölcsér mindig keske­­nyedve százados bükkerdők közé fúródik be. Itt számtalan viz­­mossa szakadásokon át halad mindig mélyebben a vadonságba. — Egy órai út után, melly többnyire e szakadások fenekét betöltő csekély patakon vezet odább , a táj zordonabb tekintetet ölt ’s las­­sankint feljebb ’s feljebb vonul, mig egyszerre úgy tetszik, mintha egy magos foknak tetején megszakadna. A vándort meglepő tekin­tet varázsolja le, mert alatta mélyen kiégett craterhez hasonló hegykebel ereszkedik hirtelen alá.— Nemrégiben valami erdő-égés pusztított itt, mert közvetlen a virító , erődús erdő alatt magas óriási szénbálványok emelkednek, ’s félig hamvas bokrok ’s bozót terülnek el. Ezen üst­ alaku mélység mindig keskenyedve, alant egé­szen összeszorul, ’s zöldes hínár lepte tengerszem rejti el mélyeit, melly körül nádszegély vonul, ’s százados sudarok hevernek, le­égett karjaikat áztatva vizében. Jobbra ama foktól, szoros szűk út, inkább ösvénynek mondanék , csigázik csöndes kanyarulatban alá, ’s félig átkeritvén a hegyodút, keletre hallal fölfölé hajlik, mig kivezetve e pusztulás lakából, fon magos hegyi rónán kiszélesedik ’s ezer félig vert ösvényeken, mellyeket itt nyaraló marhák, lo­vak és kecskék’s egyes nyájőrök nyomai jelelnek, vezet tovább, aggerdőség szegélyezte hegylaposon, melly negyedórás, majd­nem egyenes haladás után sötét fenyves fekete falazatába tűnik el. — Itt a vidék egyszerre magasztos jellemet ölt magára, ’s e já­ratlan vadonságban egyes szikladombok emelkednek ki , mintha a fek­etékből hulltak volna ide, mig a mindig tovább haladó vándor a fenyvek éléből kibukkanva ama tág szikla-katlanhoz ér, melly­nek tekintete zordonságával mindent fölülhalad, mit e nemben látni lehet. Mondok fölebb, mikép tág körzetét függőleges sziklafalak képezik, mellyeken egy nyirág, egy bokor nincsen, csak itt ott a sötét üregek, karvalyok és sziklasasok menhelyei kőajkain, édes gyökér ’s százados moha zöldeinek, mellyekről a sziklanedv net­én nem szok­tállattun­k­. Midőn a vándor egy tág kies völgyet elhagyva, a rengeteg fölé­ , - ------------------ -------------- v“ö “lv-° luigjw wud­gjva, a l­iigdifg Iiusvetl szent ünnepek miatt kedden lappal

Next