Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-22 / 185. szám
342 elvitetni szíveskedjenek. Költ Pesten, május 18kán 1845. — Fényes Elek. Az „Ungar“ máj. 20kai száma egy főherczegi kéztől írott nemes tartalmi levelet közöl, mellyet a Budapesti Híradónak 1831k(máj. 18a1) számából vett által. Örülünk, ha az „Ungar“ — mint gyakran tapasztaljuk is — a B. P. Híradót bányának tekinti, mellyből közlésre érdemes adatokat meríthet; ámde kevésbbé örülünk azon feltűnő indiscretionak, melly szerint híreinket kútfőre utalás, azaz forrásmegnevezés nélkül con amore mintegy elsajátítja, így jön a fenérintett levéllel is; közlötte azt, de honnét? annak az „Ungar“ban nincs nyoma, valamint annak sincs, hogy a levél a fenséges kéz által magyarul vala írva; pedig épen ez bírhatott volna különös érdekkel az „Ungar“ előtt, melly a magyar érdekek terjesztését — mint homlokán olly sokszor vala olvasható — tűzte ki dicséretes czéljául. — Ennyit most különösen figyelmeztetésül az „Ungar“-nak, melly régóta nem lát különbséget az enyim és tiéd közti irodalomban ! (Dunamelléki ref. egyházkerület gyűléséröli jelentés.) A helv. hitvallást követő dunamelléki egyházkerület 1. évi junius 23-án fogja Pesten szokott évenkinti közgyűlését a lelkipásztorságra kívánkozó ifjak nyilvános vizsgálatával megkezdeni. Polgár Mihály m. k., egyh. kerületi főjegyző. Pesti czukorgyár-egyesület. (Czukoreladás.) A korm. választmány ezennel közhírré teszi, hogy a pesti czukorgyárban a finomított czukor eladása folyó május hó 2dik napján vette kezdetét. Tudomásul adatik egyszersmind, miszerint minden a pesti czukorgyárban készült czukorsüvegek „PEST“ gyárjegygyel vannak ellátva. V e r e b y m. k. s titoknok. CVálasz a rimabrezói vasgyár ügyében Baloghi László úr újabb megtámadására.) Rima-Brezéról, április 21kéről. Ki valami tárgy felől hírlapokban értekezni akar, főleg szükséges, hogy arról magának alapos ismereteket szerzett legyen. — ellenkező esetben pedig az útbaigazítást, sőt megrovást is fogadja el. Tetszett Baloghi László úrnak a B. P. Híradó 109 ik számában a magyar ipar, főleg a részvényekre alapult gyárvállalatokról értekezni, és elijesztő például a rimabrezói egyletet — úgy mint a gácsi gyárat megtámadólag előhozni. — Egyesületi ügyvéd R. ur ezen megtámadásra a rimai egylet és annak becsületekben megtámadott tisztjei érdekében a Budapesti Hiradó 136ik számában felelt, erre pedig Baloghi László ur azon Hiradó 152ik sz.ban viszonválaszolt. Ki a megtámadó és védő czikkeket figyelemmel olvasta és öszvehasoníitja, tartalmukból, de hangulatukból is könnyen ki fogja vehetni: kinek részén áll az igazság ? mert dicséretére legyen mondva B. L. úrnak, viszonválaszában meglehetősen átlátja állításai alaptalanságát, ’s csak az lett volna még kívánatos, hogy tévedését nyíltan, mint illik vala, vallja meg. — A nélkül, hogy szerencsém volna B. L. urat, — ki tudomásomra a rimai egylet részvényes tagja lenni megszűnt — személyesen ismerni, — kezet fogok vele annyiban, hogy ő a megtámadott rimai egylet dolgaira nézve azon ismereteket, mellyeket egy igazg. választmányi tagnak bírnia kell, nem tette magáévá; sőt illy értelemben bátor vagyok még tőle az arithmetica ’s gyári számadás egyszerű értését is, mi in ultima analysi, minden vállalatnál, mellynek eredménye jövedelem és haszon, fődolog marad, megtagadni. Pedig ne higye B. L. úr, hogy valamennyi külföldi magános vagy részvényes gyárvállalkozó egyszersmind szakember ; koránsem ! de értik ám ezen vállalkozók a számadást, értik az arithmeticát; tudják azt, hogy jobb egyszerre ’s végkép 10 garast, mint évenkint egy forintot költeni, ’s annak igazolására, hogy valamint nem szokásom állítani— úgy itt sem állítottam ollyat, mit egyszersmind bebizonyítani ne tudnék; B. L. ur állításai és számolási következetlenségeire nézve száraz számokra ’s tényekre fogok hivatkozni, még pedig éppen azon időből és évekről mellyekben B. L. ur a rimabrezói egyletnél választmányi tag volt és igy ön állítása szerint, hanem egyébről, legalább azon számadási tényekről tökéletes tudomásának kellene lennie. Tetszett ugyanis B. L. urnak viszonválaszában állítani, „hogy nem a tisztek, hanem a munkások állapota legyen siralmas, és hogy amazok szép salariumaik mellett más accidentiákból is boldogultak, ’s ezentúl is boldogulnak.“ A munkások siralmas állapota ’s a tisztek szép salariumai tekintetében következő számadási kivonat szolgáljon megfejtésül: 1833/i ben keresett a rosztocsnói hámornál az első friselő 620 ft 45 krt, a második 508 ft 43 krt, egy fűtő 363 ftot. Azon évben a likéri hámornál az első nyújtó keresett 695 ft 10 krt, a második 592 ft 10 krt, egy fűtő 288 ft, midőn mind az egyik, mind a másik gyár tiszteinek fizetése, minden accidentiáit beszámítva, csak 470 váltó ftra rúgott. Az 1830/51k évben, tudva lévő száraz, és így a vastermesztés mennyiségére kevésbbé kedvező évben, a likéri hámorban az első friselő 461 ft 15 krt, a 2ik friselő 395 ft 24 krt; a futó 274 ft 34 krt; az első nyújtó 742 ft 32 krt, a 2ik nyújtó 642 ft 32 krt; a fűtő pedig 321 ft 52 krt keresett, midőn az odavaló tisztnek minden accidentiákkal öszveszámított fizetése csak 550 ft 36 krt jön. 1835/sik évben a rimabrezói vasgyárnál az első friselő fizetése 580 ft 58 kr, a 2ik friselőé 493 ft 50 kr, a fűtőé pedig 334 ft 3 krra ütött; az ezekre felügyelő tisztnek fizetése pedig, minden accidentiáktat ide számítva, 582 ft 38 krt tett, és azóta a munkások állapota megjavult, míg ellenben a tisztek fizetése csak a régi maradt. Ezek mellett, ha B.L. úr a számadások vizsgálatára csak a legkisebb figyelmet fordított volna is, könnyen meggyőződjhetik vala arról, hogy a bérfizetés minden készítmény és áír bevételével szoros kapcsolatban van, annyira, hogy a később időkben még a kezelésből támadható feleslegtől is kapnak a munkások fizetést, miből az is következik, hogy itt a hamisítás és elsikkasztás a tiszt részéről vagy épen lehetlen, vagy igen nehezen titkolható el, mert az épen most mondottaknál fogva a termesztés mennyiségének nyilvánosságban tartása sokak érdekében feküvén, a történhető sikkasztás, habár később, de mindenesetre még annak is kétségtelenül tudomására jutna, ki egyebet az arithmeticánál nem ért, vagy még ezt sem érti. Meg lehet ugyan, hogy számos év alatt egy 26 személyből álló tiszti karnál egyes egyének által történhettek észre nem vett és napfényre nem derült elsikkasztások , és mivel ez sok ember közt, nemcsak Magyarhonban, és nemcsak gyáraknál, de a széles világon mindenütt megtörténhetik; ki ennek lehetlenségét tagadná , az csak az emberi természetet és nagyobbszerű testületek igazgatásávali tökéletes ismeretlenségét tanusítná. De ha történt is illyés, mindamellett tagadhatlan R. ügyvéd úrnak azon állítása, hogy senki a tisztek közöl meg nem ezresetlen, és hogy a lisztek igen középszerű állapotokat, inkább takarékos gazdálkodásnak és minden fényűzéstőli tartózkodásnak, mint másnak köszönhetik. És ha csakugyan történt, és tudva történt volna is illyesvalami, még ezáltal B. L. ur nincs följogosítva arra, hogy a legocsmányabb olly tettel, mellyel egy tiszt vádoltathatik, t.i. uraság elleni hűtlenséggel, egyes tag vétke miatt egy egész tisztikart megbélyegezzen. Illy következtetés mellett, minden ember becsületét le lehetne gázolni (egyébiránt miféle név illik arra, ki anélkül hogy állítását bebizonyítani tudná, ilyeket állít, azt az olvasó közönség ítéletére bízom.) Láthatni pedig a fentebbi számadási kivonatokból: minő hitelességgel bírnak B. L. úr állításai, ’s ezek hiszem magokban, is elégségesek lennének, B. L. ur czikke alaptalanságának kitüntetésére , de megjegyzést kell még azon állításra is tennem, melly szerint a rimai egyletnek egyetlenegy tisztje sem látott eddig a rimavölgyön túl gyárakat. Igaz annyi, hogy míg B. L. ur a választmánynak tagja volt, annak jegyzőkönyveiben hiába nyomoztam illy utazásra és tapasztalás-szerzésre általa tett indítványt; igaz azonban az is, hogy csakugyan fia azon tisztfőnöknek, kinek hagyományviszonyai felől olly alapos tudomásokat tudott magának szerezni B. L. úr, azon idő alatt még az egyesület szolgálatában volt, külföldi vasgyárakat, a rimavölgyin túl az egyesület költségén, tehát az igazg. választmány tagjainak meghagyásukkal , következéskép csakugyan ezek tudtával is látogatott; — valamint most is léteznek tisztek, kik részint külföldi gyárakat láttak, részint huzamos ideig azokban tartózkodtak. És én ugyan magam is üdvösnek tartom a külföldi és átalában más gyárak látogatását, de mivel, hála Istennek, már honunkban is lehet látni és tanulni annak, ki látni akar és tanulni tud , nem találhatom abban a magyar iparnak panaceáját, hogy a külföldet vaktában majmoljuk, és hazánkra nem alkalmazható elrendezéseket honosítani igyekezzünk; sőt inkább abban találom azt, hogy viszonyaink és elhelyeztetésünk az iparra, és gyárakra nézve helyesen fogassék föl, és sikerrel alkalmaztassék. Hogy ezen tekintetben a rimai egylet sem marad el, arról tanúságot tesz, egyebeket mellőzve, csak a hordóabroncs-vasnak kovácsolása is, melly köztudomás szerint olly tökélyre vitetett, miszerint a styriai készítményt bátran nélkülözhetjük, sőt ez már nagyobbrészt Magyarhonból el is maradt. Kevés ismeretet árulna el az, ki azon sokféle akadály mellett, mikkel az iparnak honunkban küzdenie kell, mindent egyszerre elővarázsolni akarna ; csak férfias kitörésnek és sok erő öszszeműködésének sikerülhet ez, és mivel minden félrelépés, minden éretlen terv által jóval viszszalöhetik az ipar, magának a fejlődő iparnak érdekében kívánatos, hogy minden változtatás, minden előlépés legnagyobb elővigyázattal történjék. Szemrehányásul említi B. L. úr, hogy a magyar vasipar a pesti lánczhídhoz mivel sem concurrált; de — hogy azon sokat, mit e felöl mondani lehetne, mellőzzem — csak ollyakat hozok elő, mellyek azok előtt is világosak, kik sem a chemiához, sem a mineralogiához, sőt még a számadásokhoz sem értenek, mivel azokhoz csak annyi mechanicai tudomány kívántatik, melly minden közönséges fuvarosnál megvan, mellyet tehát B. L. ur sem fog magamagától csupa szerénységből megtagadhatni. Mikor t. i. szóba jött azon nehezebb daraboknak készítése , mellyekre honi gyáraink előkészületekkel bírtak ’s mellyeket haszonnal gyárthattak volna, még csak a gondolattól is azonnal el kellő államok, azért, mert azoknak Pestre szállittatásuk a létező rész hidak és utakon lehetlen lett volna! B. L. úr előadásai közt a nagy kezelési tőke csekély eredménye is érintve lévén — lehetne erről bővebben értekezni, de ezzel a Hiradó hasábjait terhelni czélszerűnek nem látom ,s igy azoknak, kik a mechanicából csak legkevesbet is értenek, tehát B. L. urnak is rövid világositással csak ezeket jegyezem meg: utaink és közlekedéseink ugyanis olly minden kritikán aluli állapotban vannak, hogy nem csak az okos *) de másféle emberek is azokat az év csak kisebb részében használhatják, kinek fogalma van a vasgyártásról, átfogja látni, hogy ezen okból a kezelési anyagokat, és így a kezelési tőkét is majdnem ötszörös mennyiségben kell készen tartani, és hogy mindamellett sem háríttathatik el egészen, hogy a kezelésben minduntalan akadályok ne történjenek.— Irtózattal hallottam pedig már nem egyszer a rosz utakat, mint szabadelvű szellem jelét előhozatni. Ez már csakugyan legalább az utakon fontolva haladó szabadelvűség , mellyre igazán rá illik azon mondás : „ments meg Isten barátinktól, elleneinktől majd magunk szabadulunk.“ Csak még egy példát azok számára, kik az ipar aritmeticáját, és „egyszeregyét“ meg akarják érteni.—Mikor honunk *)Az okos szó itt következő mondán alapul „tudvalévő dolog, hogy hazánkban jó időben a csinálatlan utak a legjobbak, és mivel az okos ember úgy is csak jó időben utazik, kár az esztelennek kedvéért utakat csinálni. — R. T. ban testünk hurczolására gyakran még 4 lóerő sem elegendő !! — a külföld valamennyi főutain egy lóerő könnyen elhúz 4 személyt, és így számításom szerint az arány úgy áll mint 16 : lhez. Emlékeztet ez akaratom ellen arra hoy nem zsírunkban, de hazánk sarában fúlunk meg. *) 3 ° Ennyivel tartoztam egyesületemnek, melly által a bennem helyezett bizalomnak , mellyet megtartani és megérdemleni büszkeségem lesz , kevéssé feleltem volna meg, ha az ellene felhozott alaptalan vádakat szó nélkül hagytam volna; ennyivel magam, és tisztitársaim becsületének, mellyet mindenütt, hol lehet, őrizni és védeni szent kötelességemnek tartom ; a hol lehet mondani, mert egy egész testület ellen a nyilvánosság útján alap nélkül elszórt alacsony vétekbeli vádoltatás — többet érdemlene a nyilvános igazolásnál; megérdemlené a legszabadabb sajtó mellett ’s legszabadab nemzeteknél különösen létező polgári elégtételt, minőrül e haza törvényhozása is, reményijük, szellemi fejlődésünk szerint, nem sokára gondoskodandik. — Rombauer Tivadar rimaegyleti tisztfőnök. TUDOMÁNYOS VILÁG. Hazai literatura. (Szépirodalmi újdonságok.) Nemrég Petőfi lyrai költeményeivel ismerkedtünk meg. Azóta két újabb füzetet vettünk tőle: „János vitéz,“ népmese (1845. Kiadta Vahot Imre) és „Cypruslombok Etelke sírjáról“ (Pest, Beimel bet. 1845). Imezekben, egy pár egyszerű szép dal kivételével, nem találjuk fel Petőfi tiszta conceptusait, tiszta formáit, sőt valamit, mi az invita Minervához hasonlít. Ellenben az első egészen test az ő testéből, vér az ő életfris véréből. Tündéres népi mese, nem való a hosszúképü komoly bölcseknek, kiknek gyermekjáték, mi nem az aristotelesi logika formái közt gondoltatok; de ki elég romlatlan fogékonysága, hogy a természet és emberiség törvényeinek e gyermekded felfogásában kedvet leljen, olvassa János vitézt, ki leszen elégítve. Talált gyermek, gátolt szerelem, bujdosás, haramiák, csodás hadviselés, elragadott királylyány, griffmadár, operenczia, óriásország, boszorka, tündérsziget ’s több olly elem, mellyből a természethez sokkal közelebb álló nép szövi tarka regéit, bánya volt, szépségek bányája, János vitéz költőjének, miket költői érdekű, változatos, mulattató és megillető egészszé tudott felhasználni. A compositio tisztaságán kívül a költemény morális jelentékességét is helyeselve kell említenünk; e nemességet hőse tartásában, ’s a poétai igazság a mese minden részeseinek kiosztását. A népi jellemet, őszintén valljuk, gondolatban, érzésmódban, képekben ’s kifejezésben illy tisztán, minden idegen járulék nélkül, visszatükrözve egy hosszabb magyar költemény sem tünteti elő. Könnyűsége nyelvi és tárgyi előadásban ritka, ’s ez őt még eddig lefedezésre nem csábította; csak rím dolgában óhajtanak azt a szigort kifejtve látni, melly keresettség színe nélkül teszen eleget a mai kor követelésének. A népit csak szépségeiben kell követni, nem gyöngéiben is. — Az újdonságok közt még Vahot Imre két vígjátéka érdemel kitüntetést: „Restauráczió“ 4 felv., és „Farsangi iskola“ 4 szakban (Buda, 1845), mindkettő már a színpadról ismeretes, ’s e mellett, és az elsőnek gyakrabban használt, sőt elhasznált tárgya daczára is, elég érdekes egészben, elég gazdag élethű vonásokban, hogy olvasva is tessék; mindkettő egyszersmind hivatás tanúja e pályán. — A folytatások közt van a Kisfaludy-társaság Uj Regénytára VI. és VII. kötete, mellyben Palzowne elhíresedett Thyrnau Tamása indult meg. — Továbbá, Nagy Ign. „Magyar Titkainak X. és XIV. füzete, mellyben vége felé közelít a viszontagságok szövevénye, itt is episodokkal,melylyeknek hosszú sora nem igen fárasztotta el mindeddig a figyelmet, — félbeszakasztva, ’s az irónia gazdag erővel hatva, melly bár mindig csak azt ostorozná, mi ostorozást érdemel. — Fáy András Szépirodalmi összes Munkáiból (Pest, Geibel) a VI. és Vlld. kötetet vettük, mellyekben a derék szerző igen érdekes beszélyei és vígjátékaiból mindeddig csak néhány találtatik, ugy, hogy az eleve tervezett nyolcz kötet bizonyosan tízre fog szaporodni. A Vörösmarty Minden Munkáiból (Pest, ifj. Kiliánnál) a kézi kiadás III. és IVd. kötete, a nemzeti kiadás III. és IVd. füzete jelent meg, melylyekben az eposzi munkák foglaltatnak, készülésük rende szerint, két nagyobb-kisebb hősköltemény, névszerint: „Zalán futása“, tiz énekben, „Cserhalom“ egyben, „Tündérvölgy“ egyben, „Eger“ háromban, „Széplak“ egyben, „A Rom“ egyben , „A két szomszédvár“ négyben; ’s két töredék: „A Délsziget és Magyarvár.“ — Hartlebennél végre a Nemzeti könyvtár második folyama VII. és Vili. füzetei jöttek ki, mellyekben Csokonai Minden munkái közöl a hátrahagyott, kevés kivétellel egyszersmind kiadatlan írások folytattatnak, névszerint prosai költemények: A csókok (befejezve), A szeretet, Mellyik a legjobb csók? Állatok beszélgetése — az első satyrai próbatételek közöl valók irodalmunkban , ’s valóban nem szerencsétlenek; — Eredeti színjátékok, és pedig Tempefei, satyrai játék 5 felvonást, Gerson du Malhereux, vagy az ördögi mesterségekkel találtatott ifjú, vígj. 2 felv., Az özvegy síarnyóné ’s két szeleburdiak, vígj. 3 felv.; — Hátrahagyott elegyes versek 3 könyvben. A színdarabok forma dolgában kíméletre tarthatnak számot, mert nem kell feledni, hogy azok a magyar drámai Musa első szabad mozgalmai közé tartoznak (1793—9); de részint tervi, részint életvalóság tekintetében található egyes hibákon túl, figyelmet érdemlő maradványai a nagytehetségű költőnek. Mindenek előtt érdekes, Tempefeiben, mint némileg csakugyan az akkori idők tükrében, nemzeti, műveltségi és sociális nyomorult állapotaink viszsugárait látnunk, részvétellel fogjuk költőnk subjectiv felfogását üdvözlenünk, fájni fog azon idők mostohasága, ’s örömmel eltölteni azok jobbra fordulásának ez által is eleve *)Ajánljuk ezeket azoknak figyelmébe, kik az iparnak a védegyletnél 's védvámoknál egyéb buzdítóit nem ismerik. S ze rk.