Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-06-10 / 195. szám
Kedden 195. Junius 10. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Esetlapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et p. A hirdetmények minden apróbetüs hasáblraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosntozal Claudy-házban TOGik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Újabb emberbaráti adakozások ez árva- és szepe-megyei szegények részére. Az árvamegyei inségeskedők ügyében munkálkodó állandó választmány számolásának folytatása , egyszersmind a zólyomi vádak cáfolata. (Vége.) Megyék: Andrássy J. esztergomig főisp. helyettes urnák székfoglalásakor mondott kivonatos beszéde, főispán-beiktatási ünnepély Nyitrában. Közgyűlés Tolnában. Budapesti hirharang. Dunatiszai csatorna-társaság közgyűlése. Magyar orvosok gyűlései Pesten. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Németország. Egyveleg. Hibaigazítás. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG és ERDETIT. Szakesztőségünkhöz az árvas szegények részére legújabb segély-gyüjteményképen beküldetet Varga Péter aradi kis dedovói tanító úrtól 7 pg. ft; t. Hertelendy Károly ur által Zalamegyébőll 9 ft; t. Rosty Zsigmond által Pannónia térképéből 12 ft. Összesen e legkfjabb adakozási öszveg 28 pg. ft. Begyült Árva részére mostanig összesen 11,029 ft 54 kr. p. p. és 13 db arany. Szepes részére legújabban beküldetek: telt. Hertelendy Károly ur által Zalából 9 ft p. p., t. Rosty Zsigm. által Pannónia térképéből 4 ft p. p. Tészen e legújabb segélyösszeg 13 p. ftot. Begyült Szepes részére mostanig öszv. 1492 ft 23 kr. p. p. és 1 darab arany. — A vakok pesti intézete javára szerkesztőségünknél leteltek. Bocsáry András tbiró ur 100 ftot pgyben, mellyet legott átszolgáltatunk. Az árvamegyei inségeskedök ügyében munkálkodó állandó választmány számolásának folytatása, egyszersmind a zólyomi vádak cáfolata. — (Vége). A másik rágalmazás hőse D. G. czim alatt még durvább rágalmakkal állott elő — „és annál inkább kivánta számadásra vonatni Árvát, mivel, úgymond, az egész ínség oka a hibás administratio; a gazdagabb birtokosok nagy mennyiségben pálinkát főznek, zsidók hitelezése mellett a jobbágyot mindentől megfosztják; — a megye tisztében állott az ínség okait elhárítani, de a kiknek kötelességök atyai gondot viselni, azok a szegény adózóknál nyerészkedni akartak, és a sok szesz-égetéssel, nemcsak ínségre juttatták , hanem erkölcsét is megrontották. A harmadik B. L. szinte pártolta az indítványt, okul előhozván a megye hibás eljárását, tett felírásának nem sürgetését , az uradalomnak a megyei tanácskozásokba túlnyomó befolyását, a nép zaklatásai ellen a védelmi hiányt, zsidók szaporodását, ’s a rósz felosztást. — Illy vastag, ’s az igazságtól annyira eltérő koholmányok rögtönzői, kiknek elsőbbike az Árvában kérkedő mulatósáról már is ismeretes , a két utolsót pedig csak ezen mostani zoilusi elragadtatásokról ismert Árva, elárulásaik szerint pedig az árvai viszonyban egészen idióták, mint ollyanok semmi tekintetbe nem vétethetnének, ha az egész hazának és minden kegyes adakozónak joga nem volna követelni, miszerint keresztényi és felebaráti áldozata igazságos sáfárkodásáról kellőleg meggyőződhessék — miképen és milly pontossággal és igazsággal kezeltetett az adakozási öszveg, már az előadottakból bőven kitetszik, nem is könnyen lesz kedvök a rágalmazóknak többé gyanusitgatni olly testületet, melly kötelességét szentül teljesítvén, szakonkint minden eljárásáról a legfelsőbb kormányszékeknek, mellyeket szintén megróni nem átallották a szólók, kimerítő jelentést tön , és jóváhagyást és helyeslést nyert, — szabadságukban állván tovább is a közelebbrőli meggyőződés — mit ha nem tesznek, megérdemlendik, hogy az egész t. ez. közönség által rajok mint alacsony rágalmazókra illő bélyegettessék. — Hátra volna még a kebelbeli birtokosok szeszgyártásáról, a mit szinte a szólók és indítványozók gyanusitgatásuk soraiban érintettek, kellő felvilágosítást adni; — a kebelbeli legnagyobb uradalom a beköszönt ínségről jó eleve meggyőződvén, miszerint a burgonyafogyasztást megakadályozhassa, kellőleg rendelkezett, hogy azon kerületekben, hol az ínség legérezhetőbben mutatkozott, egy nagyszerű szeszgyár, bérlői által egészen bezáratott, másikban pedig csak a szomszéd megyékben bevásárlott gabonából készíttetett kevés mennyiségű szesz, többnyire az adózók törvényengedte szabadsággal élvén pálinkát égettek, mellytől el nem tiltathattak. A mi végre két vagy három kebelbeli birtokosok kazánjait, vagy gépeit illeti, azok azt jobbadán saját termesztésből látták el és gazdaságuk rendszere, ’s takarmány szűke megkívánván gyártottak szeszt, melly még úgyszólván egész mennyiségben megvan, a gyanusitgatóknak jutányos áron bár mikor eladhatandó; — a pálinka fogyasztása csak azért sem vetethetők tekintetbe, mivel kebelünkben a mérsékleti fogalom igen nagy lábra kapott — hol van itt a nyerészkedési vagy, és atyai gondviselés hiánya, vagy elhanyagolt bizony bizony, turpe est fabulum sembere. Csudálkoznak a zólyomi rögtönzők és indítványozók, miképen nem jön segítve az Ínségen olly bő ’s 60 ezerre rugó adakozásokkal ? ez szinte csak egy rész, gyanúsító szellem szüleménye, mert oszszanak bár a gyanúsítók 100 ezer pengő forintot is 35—40 ezer olly szegény inségeskedőknek, kiknek kunyhójokon kivül egyebük nincs, vájjon körülbelül 2600 telket művelő annyi sok ezer szegény embert három évnegyedig ápolhatandják, és szükséges vetőmaggal elláthatandják-e, vagy vájjon ékes gyanúsító szónoklataikkal elhárítják e az Ínséget ? — Igen is uraim! nem szűnt még meg aggodalmunk, mert jóllehet a szegény emberek ngy része most már atyáskodó felséges urunk királyunktól legkegyelmesebben megadott pénzből az úti munkáknál alkalmaztatni fog, azonkívül a kiosztott gabonát szokása szerint füvekkel fűszerezvén, ’s áldottabb hazánk részein, munkát keresvén, egy ideig csak eltengődhetik, de mivel a szántóföldek fele parlagon hever, ’s a folyvást tartó esőzések miatt igen sok helyen a már elültetett burgonya kiázván, a mennyire kitelt, ujonan ültettetett, ’s az elvetett zab posványos és vadvizes vidéken, mellyet jobbadán az inségeskedök laknak, csak ugyszólván, úszik; ha a jó isten rajtunk nem segít, kétségbe kell esnünk, mellyből bizonyára a gyanúsító ékes szólás ki nem ránt. Azon rágalmazó hírlapi czikk elején az is foglaltatik, hogy Zólyom lelkes erdei 2000 p.mérő zabbal felérő burgonyának ingyen szállítását az árvaiak részére, a nemesi pénztárból megajánlották. — Nem tagadható ugyanis, hogy Zólyomnak érdemteljes első alispánja az állandó választmány által mind a felette szükséges zab megvásárlása, mind annak fuvarozása legalább egy részbeni megajánlásának eszközlésére megkéretvén, veleszületett ügyességénél, ’s készségénél fogva minden pártolást megígérvén, egyszersmind afelől értesített, hogy kisgyülésileg 2000 mérő rabnak Liptómegye határáig szállittatási költsége a nemesi pénztárból nagylelkűleg megajánltatott — nem sokára tisztelt alispán úr által értesittetvén a választmány, hogy már Zólyom megyében zab nem kapható, újonnan megkéretelt, hogy ezen megajánlott zabfuvarnak az ott megvásárlón burgonya szállításával átváltoztatását kieszközölni szíveskedjék; de annak is az jön foganata, hogy az egész burgonya fuvarét a választmányi pénztárból sok bajjal eszközöltetni kelle, — ezen nagylelkű ajánlatról tehát számolni nem lehet; a kevés mennyiségű burgonya, főzelék és liszt pedig, melly Zólyommegyében adakozások utján begyüjtetett, hogy a szegényeknek igazságosan nyujtatott, igazolásul szolgálnak az iránt a fő kormányszékeknek felterjesztett táblás jegyzékek. Már most lássa az egész haza, és lássák annak Zólyom által felszólittatni határoztatott minden nemes törvényhatóságai, milly méltatlanul,,szemtelenül, igazságtalanul ’s rágalmazóig sértettek meg Árvának karai egy megye által, mellynek hason állású törvényhatóság iránti szoros tiszte, a kölcsönös tisztelet — miért is minden nemes törvényhatóságtól, minden igazságszerető honpolgártól bizton reménybetni, hogy ezen alaptalan, alacsony rágalmazást megboszulandja, nyilván kimondandó rászólásával, mert ha Zólyom közigazgatási, és igazságkiszolgáltatási rendszerében is, illy ösvényen jár, és első indulata hevében a túlságos indítványok rögtönzőit követve, a ki nem hallgatott félre palctát tör, jaj akkor az igazságnak!! Költ Alsókubinban május hó 30 án 1845ben. Az árvai ínség enyhítése ügyében munkálkodó állandó választmány. Megyék. Közöljük itt, igéretünkhez képest Mirgos Andrássy József esztergom megyei főisp.helyettesének máj. 29. mint beiktatása napján, a megyei t. rrdek előtt tartott beszédének néhány nevezetes helyeit, sajnálván, hogy hely szűke miatt azt egész terjedelmében nem adhatjuk: „Engedjék meg a t. kk. és rrdek — imigy szólt többek közt fölsp. helyettes ur — hogy ez alkalommal, most, midőn uj pályámat megkezdem, most, éltem ezen elválasztó perezében, néhány komoly szót mondhassak megyei szerkezetünkről; azon szerkezetről, mellyet, ha rendeltetésének megfelel, olly nagyszerűnek, olly jóstevőnek, olly magasztosnak tartok, miszerint osztozom azon jeles törvénytudónk mondásában, ki ezt isteni eredetűnek nyilvánította; azon szerkezetről, melly annyi viharok daczára, alkotmányunkat több mint nyolczszázados idő lefolyta alatt fentartani képes vala; azon szerkezetről, melly felett őrködni Esztergommegyét illetőleg felhíva vagyok. — Nincs t. kk. és rrk olly polgári jog, nincs olly polgári kötelesség, mellyet törvényeink és a törvényes szokás e tágas térü helyhatósági rendszerünkbe be nem vont volna. Nyilvános gyűléseinkben minden teendők felett nemcsak szabadon tanácskozunk, de legtöbb tárgyban rendelkezünk is. Országgyűlési utasítások által a törvényhozásban részt veszünk, é s képviselőinket, ugyszinte megyei tisztviselőinket szabadon választjuk. Bíráskodunk élet ’s vagyonos a még ezeknél is drágább — becsület felett. A nemzet szükségeire országgyűlésileg, a beligazgatásunkra megyeileg kivetett adót ’s országgyűlési segedelmeket felosztjuk ’s tisztviselőink által illő arányban beszedetjük. Az adózó népnek atyáskodó pártfogói, az árváknak fögondnokai vagyunk. Végrehajtjuk a törvényeket’s őrködünk, nehogy ezek bármelly oldalról megtámadtassanak. A hon kül- és belvédelméröl éltünk ’s vagyonunk áldozatával gondoskodunk. ’S mindezeken felül alig van a szellemi vagy anyagi fejlődésnek olly neme, melly közvetlen vagy közvetve a megyei életből ne folyna ki ’s ebbe vissza ne szivárogna, egymásnak erőt adván, egymástól erőt kölcsönözvén. ’S ime a nemzeti nagy kincs, mellyet Európa legszabadabb népei irigylenek, ’s mellyről tulajdon honfiaink elragadtatva, a változási viszketeg ingerétől gondolatlanul megfosztani akarnak bennünket, vagy legalább ezt eredeti rendeltetésétől elvonva, legszebb előjogaitól megfosztani, és igy meg nem ismerhető vázzá törpíteni nem átalnak, ’s mitől akaratlanul is megfosztva leendőnk bizonyosan, ha jogaink ’s kötelességeink mély érzete mellőzésével azok védésében közönbösek, ezek teljesítésében hanyagok, nem gondoskodunk egyszersmind az idő jártával becsúszott visszaélések megszüntetéséről. — Hogy e csapástól honunk mentén maradjon, védve jogainkat, kötelességeinket teljesítve, visszaéléseket megszüntetve kell együttműködnünk....Van még t.kk, és érdek a vármegyei életen kivül, egy tágasabb cselekvési térünk is, melly gondos ápolást és szünetnélküli áldozatunkat igényli. A hon, ezen varázserejű parányi szavacskában rejlett nagy eszme, édes anyaföldünk az, mellyet olly sokan hordoznak szájokban, de a mellyen vajmi kevés segíttetik, ha a széphangzatú szavaknak a tettleges áldozat meg nem felel, ez lek. kk. és érdek követeli meg tőlünk buzgó részvétünket. Milly módom hiszem én honunk boldogságát és virágzását legbiztosabban elérhetni, e felett sok szót nem váltok ; meglehetős hosszú idő során át működöm már e téren, különösen két országgyűlésen a t. kk. és rrdek parancsit követve, ’s akkor és azóta Esztergom megye szellemében. Ismerve igy egymást, tudják a t.k. kk. és rrdek, hogy a józan haladás és kiegyenlítés embere vagyok. Ennélfogvást a királyi zsámolyt, mint nemzeti életünk mellőzhetlen kellékét erősítve, minden tehetségemet oda fordítandom, hogy mindenekelőtt a nemzet és kormány közötti bizalom fentartassék és naponta gyarapodjék. Tudván tovább, hogy egy nagy, ugyanazon egy jó atya kormánya alatt létező birodalomnak egyik kiegészítő és nevezetes része e hon, nemzeti érdekeinket senkiének alá nem rendelvén ugyan, mégis mindazt, mi kölcsönös keserű érzelmeket ébreszthetne, gondosan mellőzendem, sőt ápolandom mindazt, mi az üdvös egyetértést öregbítheti. Férfiasan küzdendek azok ellen, kik minden ősit aláásva, alkotmányunk alapjait megrendítik, nehogy a düledező romok között millióknak szép reményei ellemeltessenek de a nemzeti nagy egységet tűzvén ki, habár csak hosszú idők lefolyta ’s fáradságos munka után elérhető végczélomnak, segédkezeket nyújtandók örömmel azoknak, kik alkotmányos épületünk javítását, alapjai óvatos tágítását és ezáltali erösbülését tűzék ki czélul maguknak. Átaljában csekély tehetségemet arra fordítandom , hogy e honban létező erők lehetséges összehangzásával, a honnak szellemi és anyagi jóléte gyarapodva növekedjék. Egyébként mindig egyforma politikai hitem a tek. kk. és érdek előtt ismeretes lévén, ezeket csak rövid ’s átalános vázlatokban hozom elő, ’s ezt is uj hivatalos viszonyaimban azért, hogy nyíltan vallja rá, miszerint ezen elvekérti küzdésben párt embere lenni soha, de soha, és semmi áron, és semmi hivatalos viszonyban meg nem szünendek. Hibás azok véleménye, kik egész általánosságban azt hirdetik, hogy vármegyei kormányzónak párt emberének lenni nem szabad. Igaz, párt kicsinységeivel bíbelődni hozzájuk nem illő, pártérdekből pedig ügyetlen tisztviselőket kijelölni, ezeknek választását cselszövényekkel eszközleni, hanyagságukat átnézni, vétségüket palástolva ezeknek büntetését a törvényes bíróságoktól elvonni, ez, tek. kk. és érdek, nem szabad, és e téren pártember soha nem leszek, hanem a pártok felett állandók, igazságot mindenkinek, jutalmat, hacsak lehetséges, párthíveimnek osztandó. Küzdendők azonban, habár soha pártdühhel, de mégis a párthév egész erejével azok ellen, kik lomha tespedésben gyönyörködve, a jótékony és jól kiszámított mozgalmak ellenei, az áldozatot megtagadják e hontól, mellynek háladatlan korcs fiai ők; ’s küzdendők, ha lehetséges, még nagyobb pártnévvel azok ellen, kik idétlen vakbuzgósággal a rohanó hullámok gyanánt mindent, mi régi, lerombolva, uj jobbat alakítani nem képesek; kik ábrándokat hajhászva, a valóságot felejtik, kik vágyókat ébresztenek, mellyek körülményeinkhez képest nem teljesíthetők. E téren, hanem ügyeit érdeklő minden kérdésekben párt embere leendők, ’s ha a t. kk. és érdek bizalma boldogít, e vármegyében a párt főnöke......Ezeket igy elmondván, egy az, mit még óhajtanék, t. i. hogy e nap valóságos ünnepélylyé váljék. Mi személyem parányiságát érdekelve egyedül, e nevezetre igényt nem formálhat. De valóságos ünnepély leend ez, ha kölcsönös szeretettel ’s bizalommal szent frigyet kötendünk, mellynek czélja e vármegye ’s honunk boldogsága!“ Nyitrából, május 31. Lecsendesült a hírvihar, melly olly élénken foglalkodtatá a nyitrai közönséget azon időtől fogva, mellyben köztudomására jutott, hogy koronás urunk kegyelméből gróf Károlyi Lajos foglalandja el Nyitrában az elnökszéket. E hír hallatára rögtön a megürült főisp.székbe leendő fényes beiktatási ünnepélyről egész szótengerbe merültek lakóink; ámde e hírrel némi kellemetlen is járt, az t. i., hogy a főispán-beiktatási tisztelkedéseknél a pártok, mellyekre utolsó tisztújításunkkor megyénk szakadt, most is különszinezetü díszruhában tanusítandják ellenzéki irányukat. Ez azonban, hála a béke nemzetének elmaradt, ’s e részben igen derék nemességünk egyesülve az ugyanazon szinü kékeshoni posztóból készült díszruhában jellemző a ritka nemzeti ünnepélyt, mellynek minél nagyobb fényt kölcsönzendő máj. 24kén megyénk járásaiból székvárosunkba sereglett kardosan a lovas nemesség, érczkürtök harsogása, taraczklövések és reppentyük szállítgatása közt. Május 25nek, mint magos főispánunk bejövetelére kiszemelt napnak reggelén épen nem mondhattuk: „nocte pluit tola redeunt spectacula mane;“ mert egünk láthatlan volt, sürü felhők kóboroltak felettünk ’s hatalmasan hullaják csöppjeiket utczáink barna híg földére, szép nemességünk lóalaku utczáinkon ide ’s tova vágtatva, gyűlt azon helyre, hol a tapolcsányi lovasezred zenekara, a nemességével egyszínű keleti öltönyben törekvők érczhangszereivel szétoszlatni részint a bus arczok redőit, részint enyhíteni a lehulló vizcseppeknek arczunkkal érintkezése kellemetlenségét; a mi sikert is, midőn az ég sűrü fátyolét levetni ’s nyájas mosolytöltén