Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-02-11 / 129. szám
100 dalomnak, ha ez ügyre a törvényhozás védelmét kéri, ’s az országosan együttvolt Karok és Rendekhez folyamodott, törvényjavaslatot mellékelvén folyamodásához, mellyet minden nemzetek ebeli törvényhozásai ’s főleg saját viszonyaink tekintetbe—vételével, az eljárási részben pedig több jeles gyakorlati törvénytudó tanácsával, készített. Annyiban szerencse koronázta ebeli lépését, hogy az országos Rendek, figyelmökre méltatván a fontos ügyet, a tudósítástételt egy jeles tagjukra, Szemere Bertalan követ arra bízták, ki azt lelkesen ajánlván, ’s az általa újra dolgozott, ’s a művészi tulajdont is nézőpontokkal bővített, törvényjavaslatot beadván , az mind a két országos tábla által kevés módositással elfogadtatott, ’s ő Felsége elibe is terjesztetett. Utolsó napjaiban történhetvén csak e felterjesztés az országgyűlésnek, kb. válasz többé nem érkezhetett, de van reményünk, a legjobb király hozzájárultával kevés évek múlva olly irodalmi törvény leírásához, melly a szellemi tulajdont minden anyagi sérelemtől megóvandja; sőt a két tábla határozata is viszsza fog, bízunk benne, mindenkit riasztani, kinek különben netalán hajlama leendett illy jogsérelmeken vadászni erkölcsietlen hasznot * * *3-Sajtó utján megjelentek ez idén részint a társaság eszközléséből, részint hozzájárultával: 1) Kisfaludy Károly munkái, 4dik kiadás, Vld. kötet; 2) Nemzeti könyvtár, második folyam, IV—Vlld. füzet, Csokonai munkáival; 33 Külföldi Regénytár, XXII—XXIV. kötet; 43 Uj Külföldi Regénytár, I—IV. kötet. Az évlapok V. és Vld. kötetei sajtó alatt vannak. Tagjai sorában több változást látott a társaság. Elvesztő halál által egy első rendű csillagát, az irodalom föléledése korszakának egyik főbajnokát, Kisfaludy Sándort. Az ő neve, testvérével együtt mint Castor és Polluxé, örökké ragyogand költészetünk egén. A tisztiviselőség, elmúlván rendszeres három éve, a titoknokot kivéve , ki idő közben jön választva, lemondván: elnök, helytartó-elnök, és igazgató, ellenőr, ’s a gazdasági választmány újra el lőnek választva; segéd titoknokká, miután Nagy Ignácz magát felmentetni kérte, Garay János tétetett. Uj tagokká Császár Ferencz, Kuthy Lajos és Szigligeti Edvárd lettek, kik, miután az intézet ő Felsége által e joggal kegyelmesen felruháztatott, a társaság által oklevelekkel tiszteltetnek meg. II. A pénztárt illetőleg köszönettel említünk három újabb alapítványt, I. i. Fáy Andrásét Coflban, herczeg Batthyány Fülöpét 100 ftban, és a múlt évi nemzeti színházban a társaság részére adott előadás fél jövedelmét 80 ft 22 krban, mikkel intézetünk alapítványai, már most 3500 ftra 22 krra mennek. Bevétel ez évben 1 arany és 1547 ft 17/5 kr, melly a következő tételekből áll össze: pénztármaradék 1 arany és 287 ft 24'/6 kr, kamatokból 210 ft 12 kr, segédpénzek és adományokból 69 ft, lefizetett alapítványokból 230 ft 22 kr, felmondott tőkékből 600 ft, könyvekből 135 ft, elegy 15 ft 19 kr, kiadás: jutalmazásokra és tiszteletdíjakra 301 ft 24 kr, kölcsönökre 798 ft 52 kr, nyomtatásokra 48 ft 57 kr, elegyre 28 ft 40 kr, öszvesen 1177 ft 53 kr. — Pénztármaradék a 46 ft tartozékkal együtt 1 arany és 415 ft 24'/s kr. — A társaság a maga pénztárát ez alkalommal is a tisztelt közönség pártolásába ajánlja.“ Ezután a helytartó, elnök Schedius Lajos,hangos éljenzés közt lépett az emelőkre, ’s Kis János társasági tag elegiáját „Búcsú irótársaimtól“ adá elő, azon előrebocsátott megjegyzéssel, hogy e hattyúdalát az aggastyán költőnek ő is magáévá tevén, vele együtt búcsúzik a köztől. A szív mélyéből fakadó szavakban mondja el a félszázadon túl munkált ’s még folyvást munkáló Kis küzdelmeit a jelenkor hajnalában , ’s most már ifjabb társai vállaira rakja le a literatura jövendőjét. Következett Tóth Lörincz által tárgyszerű he*) Addig mig törvény védené az irói tulajdont, legalább az időszaki sajtó orgánjainak kellene ezen tulajdon iránti tiszteletmutatásban példával előmenni, és idegen tollakkal diszeskedni nem akarni. Mi mindig ezt tartok vezérelvünknek, és tiszteljük az idegen tulajdont még mielőtt azt törvény védené, mert jognak tartjuk már is, ámbár még positív törvényes szabály nem létezik is iránta, mivel van erkölcsi szabály, melly ép olly szigorú megtartást követel.—Szerélyességgel előadva, az „Ismérek“ czimü novellája az elnöknek , melly az Örményiek háza első ideiből vett tárgyat érdekesen vázolja. A melly élénken kötötte le ez Margit magyar királyleány regényes történetét Székács József genialis satirája követé: „Hogyan lehet könnyen meggazdagodni,“ a szerző által remekül elszavalva, hegyes, de nem mérges nyilakkal karczolva azon sok ’s erkölcstelen módokat, mik e thema körül, fájdalom! nagyon is divatosak. — Meglepő volt a titoknok jelentése a folyó évi jutalomtételek ügyéről. Két új nevet tüntetett fel ismét az idei verseny: Bangó Péter aradi házioktató nyerte el a széptani díjt, az eposi gépekről szóló pályairatával; ’s Fó n y ad István ski ? hol? a szépművi díjt „Bécsi napok“ czimű történeti rajzával. Óhajtható, hogy kik illy készültséget és ízlést tanúsítottak e két szakban, a megkísértett pályát férfias kitartással folytassák. Mert egyik sem tartozik a könnyük közé. Sok tanulás, sok munka gyümölcse csak az, mi északokban borostyánt terem.—Az uj jutalom tételek ezek: I. Széptani: Egyfelül a nagynak és fenségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pathoszszal, másfelül a népiesé az aljasnak fogalmával gyakran összezavartatván: hozassanak e fogalmak elméletileg tisztába s honi íróinkból vett példákkal világíttassanak. Jutalma 15 arany. II. Szépmüvi: Készíttessék hazai tárgyú víg epos. Jutalma 25 arany. A pályairatok beküldésének határnapja idei november 20dika. — Befejezésül Székács József Vörösmartynak a társaság megbízására készített Hymnuszát olvasta, ’s az nyomtatva is osztogattatván, szabadságot veszünk magunknak a remekművet olvasóinkkal is közölni: Isten segíts ! királyok istene! Emeld hozzád fel a király szivét, Értelme legyen mint napod szeme Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy a ki fényben milliók felett van , Legyen dicsőbb erényben, hatalomban. Isten segíts! népeknek istene! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy a mihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy mit emberész vagy kéz kivíhat, Ne várja mástól mint szerencsedíjat. Isten segíts ! országok istene! Ruházd fel áldásiddal e hazát, Hogy, mint az őskor boldog édene, Dusán virítson bérczen , síkon át, És mig keblén a bük örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! szabadság istene! Add , hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szívet is vele , Hogy tűrni tudjuk , mint szent közjogot : Tiszteljük azt a törvény érez szavában, ’S ha víni kell , a vérnek bíborában. Mindenható egyesség istene ! Ki öszszetartod a világokat! Engedd , hogy bármi sorsnak ellene , Vezessen egy nemes ’s nagy gondolat! Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára. A nemzeti színház is megültette Kisfaludy Károly születése évnapját, melly már az 57dik (nem 75dik, mint a szinlapon hibásan állott). A fényesen kivilágított és tömött ház tapssal fogadta minden részeit az érdekes egyvelegnek. Azok pedig a következők voltak: „Sziget ostroma“ czímű eredeti magyar opera nyitánya; a textust Császár, a zenét Them Károly készítette; a mű névtelenül pályázott, ’s a műértő bírák egyhangú helybenhagyását nyerte meg. Ma először adatott a nyitány, a meglepetett közönség általános helyeslésével. Következett: „A színköltészet apotheosisa“ allegóriás előjáték két szakaszban, Garay Jánostól, zenéje szinte Therntől. A költő a magyar dráma történetét kisérlé meg drámai alakban előállítni, ’s annak második időszakát 1830-zal, Kis-faludy Károly halálával, rekeszti be. Szépen sikerült annak kitüntetése, mikép a nemzetiség az, melly a színköltészetnek megadja az avatást. Jöttek „A Kérők,“ három felvonásos vígjátéka az ünnepély hősének, melly darab ma, negyedszázad múlva is, midőn állapotaink lényegesen megváltoztak már, ’s némelly jellemek magával az iránynyal együtt elavultak, folytonos vidámságban tartotta a közönséget. Más „Károlyt“ óhajtánk, más Málit is, és valamivel illedékesb ’s magát a költő textusához hívebben tartó külseit, Ferenczet, de sokat nyert az előadás László által, ki Szélházyt, ’s nyert Fáncsy által is, ki Perföldit igen mulatságosan ’s a mi épen érdeköket teszi, túlzás nélkül, ábrázolták. A vígjáték előtt ’s után egy tisztes éltes ur, előkelő család tagja, galanthai Balogh, lépett föl a Kisfaludy-társaság iránti szívességből, mellynek pénzalapját nevelendő a féljövedelem , ’s hegedűjátszásával elragadott bennünket. Magyart illy virtuositással még nem haltánk bánni a szép hangszerrel. Befejezte az estvélyt Kisfaludy K. „Eprészleány“ czimü románcza, Lendvay által szavalva, ’s nyolcz néma ábrázolattal kisérve, mellyeknek szerencsés elrendezője Fáncsy volt. Örülünk a közönség részvételének anyagi okból is, mert a Kisfaludytársaság pénztárának ezen növekedése is a literaturának fizet. Veszprémből. F. évi jan. 24-én szenderült boldogabb létre korbeli elgyengyülés által, élete 78. évében szül. gyulai Gaál Terézia asszonyság, előbb néhai Bezerédy Farkas; ennek elhunyta után pedig néhai Rosos Ignácz kir. tan. özvegye. A lelkes magyar lelkületű háziasszony halálát kesergik Szabadi ’s a vidék szegényei, kiknek szánalomteljes ápolója volt, ’s gyászolják számos ismerőin, tisztelőin túl, 62 személyre menő utódi, kik közt lek. Rosos István és Veszprém megyének jelenen nagyérdemű főjegyzője. — Béke lebegjen áldott hamvai felett! ifi egy en. U n g bó 1 jan. 31. (Követszámoltató közgyűlés és tiszt— ujitás.J F. évi január 13ra tüzelvén ki követszámoltató közgyűlésünk, az ezt megelőzött azon bekén tartott gyűlésben főispán e nagyságának a megyerendeivel tudatott tisztújítási határnapot bejelentő levele olvastatván fel, némellyek a főispán által január 16ra kitűzött tisztújitási határnap ellen szót emelvén, óvásukat nyilváníták, mert úgymond: szokásos törvény mikép főispánoknak a tisztujítás határnapját akint kell a megye Rendeivel tudatni, hogy annak közzétételére 15 nap ne hiányozzék. Ez azonban kevés nyilatkozás után jövőre sinórmértékül szolgálandó határozat által egyhangúlag megszüntetvén, néhány kormányszéki parancsolat felolvasása után a gyűlés eloszlott. — Kíváncsian, ’s feszült kebellel néztünk elibe jan. 13nak, mikor is a peuple által választott, ’s megyénket képviselt követek miképeni sáfárkodásukróli jelentéseik kerülendnek szőnyegre, — és ütött az óra, ’s eljött végre a rég várt idő! főispáni elnöklet alatt a főjegyző által tolmácsolt üdvözlő beszéddel nyittatván meg az ülés, H. S. volt országgyűlési követ egy nyaláb irományt vonván ki zsebéből, olvasá :miként helyzete a legközelebb lefolyt országgyűlésen annyira feszes és ingerült vala, hogy e miatt szinte személyes bátorsága is veszélyeztetnék, és ennek egyedüli és kizárólagos okát az országgyűlés heterogén alkatrészeiben keresi. Mire B. Zs. táblabiránk megjegyzé, hogy ő legkevésbbé sem oszthatja az előtte felolvasott beszéd tulajdonosának e részbeni nézeteit, mert — úgymond — a jelen országgyűlés alkatrészei csak azok valának, mellyek eddig, mint: kormány, főrendek ’s rendek táblája; ’s csudálkozásra méltó és szerfeletli, — miszerint Ungmegyének úgy, valamint a többi testvérmegyék követei salvus conductus alatt állván, mindez ideig személyes bátorságuk legkevésbbé sem jön veszélyeztetve; hogyan történhetett tehát ez csupán a volt követ úrral? minthogy pedig a volt követ úr által felolvasott beszédben előadott kellemetlen, ’s szinte személyes bátorságát is veszélyeztető helyezete a megyének hivatalos utón tudomására nem esett, volt követ urak azon kellemetlen helyzetét megyéje rovására vonatkozólag értetni nem kívánta. *3 — Melly nyilatkozása B. Zs.nak helyeseltetvén elfogadtatott. — Ezek után H. S. követtársa ifj. T. P. fogott beszéde olvasásához , — mellyet megemlíteni feleslegesnek láttam. — Vége lévén kövelszámoltató gyűlésünknek, minden kebel a tisztujitás kétes eredményével tépelődve, várta annak kimenetelét. — Számlálva lőnek órák, számlálva perczek e megyei átalakulás idejét megközelitendők; mig végre eljött a nagy nap január foka, mellynek reggelén választók serege a megyeházba vonulva örömriadások közt választó meg szeretve tisztelt azon első alispánunkat , — kinek ellenében a kaján irigység is fegyvert vesztve elpirul, ’s kinek erénydus férfiúi szilárdságát ’s kitűnő jellemeit áldáskint említve adja által az utókornak e nemzedék. Másodalispánon megoszlott a vélemény; voltak, kik Szathmáry Király Pál ellenére Horváth Gábor főbírót léptették fel; azonban voksra kerülvén a dolog, bátor kedves főbírónk H. Gábor érdemei méltányoltatvák, mindazonáltal Szatmáry Pál másodalispánunk ellenében több száz vokssal maradt kisebbségben, ’s ez eredménye a kiszámítás nélküli ténynek. —De talán nagyon is szabad tért engedve tollamnak, aligha élvezetet nyujtana igénytelen előadásom az olvasónak; mindazonáltal figyelmem ki nem kerülhető ezen tisztujitási áturalt önérdekü, ’s a miatt lehető leggyengébb szellemnek megemlítése. — Mellyek után az uj tisztikar nevét ide mellékelve, azon őszinte kívánással rekesztem be tudósításomat! „vajha a jövő tiszújításig szilárd férfiúi jellem verne gyökeret azok keblében, kiknek ez jelenleg nem volt tulajdonuk.“— Alispánokká lettek: első *3 Ez rhetoricai figurának igen szép , de a dolgon mégsem változtat semmit , mert annyi bizonyos, hogy azok, kik az „ifjú óriásnak“ valgó országgyűlési irnokság véleményének nem hódoltak , ennek részéről a méltatlanság mindenféle nemeit kénytelenek voltak viselni. Szerk. Az Isten van fölöttünk barátom! mond Van Olifant, térjen magához, majd egykor elbeszéli nekem történetét, most csak nevét akarom tudni? Az Isten van fölöttünk barátom! mond Van Olifant, térjen magához, majd egykor elbeszéli nekem történetét, most csak nevét akarom tudni? Stevensohn Reginaid nemem, szólt az ifjú, történetem iszonyú, Stevensohn Reginaid nemem, szólt az ifjú, történetem iszonyú, de rövid, de rövid. Dan Olifant megindult, azután nyájason szólt az őt követő Regináldhoz: Rövid mondja ön? — úgy beszélje el nekem most útközben , — azután ne hozzuk többet elő. Kedvetlen dolgokról, mellyeken már segitni nem lehet, nem kell beszélni, egyébiránt tizenhét évvel még az egész élet ön előtt van, ’s az idő a legjobb orvos-tanár a két világban. Dan Olifant megindult, azután nyájason szólt az őt követő Regináldhoz: Rövid mondja ön? — úgy beszélje el nekem most útközben , — azután ne hozzuk többet elő. Kedvetlen dolgokról, mellyeken már segitni nem lehet, nem kell beszélni, egyébiránt tizenhét évvel még az egész élet ön előtt van, ’s az idő a legjobb orvos-tanár a két világban. # * » # * » Atyám szólt az ifjú — fregatt kapitány volt, ’s a sok tengeri utakban ’s ütközetekben elgyengülve , félfizetéssel lépett ki a szolgálatból. Anyám közel rokona volt, és szegény, s a szövetség hamar megköttetett, s atyám százezer dollárnyi egész vagyonát , melly ittott el volt biztos kamatokra helyezve, összeszedte, ’s ide jött New-Yorkba. Anyámnál sok évvel korosabb lévén, pár évvel születésem után, mikor pénzét itt egy gazdag kereskedő háznál elhelyeztette, elvesztettük őt. Anyám sokszor magasztalva szólott róla. — Atyám szólt az ifjú — fregatt kapitány volt, ’s a sok tengeri utakban ’s ütközetekben elgyengülve , félfizetéssel lépett ki a szolgálatból. Anyám közel rokona volt, és szegény, — a szövetség hamar megköttetett, s atyám százezer dollárnyi egész vagyonát , melly ittott el volt biztos kamatokra helyezve, összeszedte, ’s ide jött New-Yorkba. Anyámnál sok évvel korosabb lévén, pár évvel születésem után, mikor pénzét itt egy gazdag kereskedő háznál elhelyeztette, elvesztettük őt. Anyám sokszor magasztalva szólott róla. — Megálljon ön, vágott közben Van Olifant, az öreg Stevensohn? — Jól ismertem őt, engemet is megkínált vagyonával, derék egyenes tengerész volt, lám ’s ön az öreg Waller fia? — — örülök — folytassa. — Halála után anyám csendesen és gond nélkül élt kamatjaiból. — Itt Regináld összerázkódott. — Történelem, — folytató néhány percznyi szünet után, vége felé siet. —• Anyám két hét óta Megálljon ön! vágott közben Van Olifant, az öreg Stevensohn? — Jól ismertem őt, engemet is megkínált vagyonával, derék egyenes tengerész volt, lám ’s ön az öreg Waller fia? — — örülök — folytassa. — Halála után anyám csendesen és gond nélkül élt kamatjaiból. — Itt Regináld összerázkódott. — Történelem, — folytató néhány pereznyi szünet után vége fele siet. — Anyám két hét óta beteges volt; tegnap este egy névtelen levelet kapott, mellyet valami idegen adott át a ház kapuörének; mikor anyám a levelet végig olvasta, kiejtette kezéből, ’s hátrahanyatlott: „Koldusok vagyunk, Isten legyen gyámod szegény Regináid!“ Ezek valának utósó szavai, mellyeket mély ájulás követett. Eszemen kívül orvoshoz szaladtam , a levelet ’s mindent feledtem : — késő volt ! halottakat csak az üdvözitő támasztott fel. A levél még a földön hevert; midőn kétségbeesetten beszéltem el az orvosnak a mi történt, fölemelte azt: A C— D— kereskedő ház megbukott. Ennyi volt benne irva , ’s az írott igaz. Épen a fizetések határnapja közeledett. Anyám nehány nappal halála előtt mondá, mikép kamatjai után kell menni, ’s hogy sok fizetni valói leendnek. — Mihelyt a C— D— ház bukása tudva jön, még anyám a térítőn volt, már a követelők megrohantak. Az öszveg, mellyel anyám tartozott, nevezetes volt; de egyátaljában nem ollyan, melly alkalmatlanságot okozna, ha vagyonát bírja; de igy bútoraink’s csekély ezüstünk alig volt elég befödésére. — Ma reggel tiz órakor temettem el jó anyámat, — aztán kalapomat tettem fejemre, ’s a kulcsokat hitelezőimnek adtam. — Ha önnel nem találkozom sir, — most a Bariton hullámi közt hevernék. Az egyszerű elbeszélés Van Olifantot megkapta. Legyen Isten dicsérve, — szólt, — hogy találkoztunk. E naplói óta az ifjú Regináld a derék hollandihoz költözött, kinek kedvét elől szorgalmával, később szintellen mély és igaz csatlakozással tudta megnyerni. — Ez volt azon huszonegy évis ifjú, kit a derék ember kíséretében említettünk már. (A IX. szakasz vasárnapi v. is 131 . számunkban fog megkezdetni !