Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-11 / 129. szám

100 dalomnak, ha ez ügyre a törvényhozás védelmét kéri, ’s az országosan együttvolt Karok és Rendekhez folyamodott, tör­vényjavaslatot mellékelvén folyamodásához, mellyet minden nemzetek ebeli törvényhozásai ’s főleg saját viszonyaink tekintetbe—vételével, az eljárási részben pedig több jeles gyakorlati törvénytudó tanácsával, készített. Annyiban sze­rencse koronázta ebeli lépését, hogy az országos Rendek, figyelmökre méltatván a fontos ügyet, a tudósítástételt egy jeles tagjukra, Szemere Bertalan követ arra bízták, ki azt lelkesen ajánlván, ’s az általa újra dolgozott, ’s a művészi tulajdont is nézőpontokkal bővített, törvényjavaslatot be­adván , az mind a két országos tábla által kevés módositás­­sal elfogadtatott, ’s ő Felsége elibe is terjesztetett. Utolsó napjaiban történhetvén csak e felterjesztés az országgyűlés­nek, kb­. válasz többé nem érkezhetett, de van reményünk, a legjobb király hozzájárultával kevés évek múlva olly iro­dalmi törvény leírásához, melly a szellemi tulajdont minden anyagi sérelemtől megóvandja; sőt a két tábla határozata is viszsza fog, bízunk benne, mindenkit riasztani, kinek kü­lönben netalán hajlama leendett illy jogsérelmeken vadászni erkölcsietlen hasznot * * *3-Sajtó utján megjelentek ez idén részint a társaság esz­közléséből, részint hozzájárultával: 1) Kisfaludy Károly munkái, 4dik kiadás, Vld. kötet; 2) Nemzeti könyvtár, második folyam, IV—Vlld. füzet, Csokonai munkáival; 33 Külföldi Regénytár, XXII—XXIV. kötet; 43 Uj Külföldi Re­génytár, I—IV. kötet. Az évlapok V. és Vld. kötetei sajtó alatt vannak. Tagjai sorában több változást látott a társaság. El­vesztő halál által egy első rendű csillagát, az irodalom föléledése korszakának egyik főbajnokát, Kisfaludy Sándort. Az ő neve, testvérével együtt mint Castor és Polluxé, örökké ragyogand költészetünk egén. A tiszti­viselőség, elmúlván rendszeres három éve, a titok­­nokot kivéve , ki idő közben jön választva, lemondván: el­nök, helytartó-elnök, és igazgató, ellenőr, ’s a gazdasági választmány újra el lőnek választva; segéd titoknokká, mi­után Nagy Ignácz magát felmentetni kérte, Garay János té­tetett. Uj tagokká Császár Ferencz, Kuthy Lajos és Szigli­geti Ed­várd lettek, kik, miután az intézet ő Felsége által e joggal kegyelmesen felruháztatott, a társaság által okleve­lekkel tiszteltetnek meg. II. A pénztárt illetőleg köszönettel említünk három újabb alapítványt, I. i. Fáy Andrásét Coflban, herczeg Batthyány Fülöpét 100 ftban, és a múlt évi nemzeti színházban a tár­saság részére adott előadás fél jövedelmét 80 ft 22 krban, mikkel intézetünk alapítványai, már most 3500 ftra 22 krra mennek. Bevétel ez évben 1 arany és 1547 ft 17­/5 kr, melly a következő tételekből áll össze: pénztármaradék 1 arany és 287 ft 24'/6 kr, kamatokból 210 ft 12 kr, segédpénzek és adományokból 69 ft, lefizetett alapítványokból 230 ft 22 kr, felmondott tőkékből 600 ft, könyvekből 135 ft, elegy 15 ft 19 kr, kiadás: jutalmazásokra és tiszteletdíjakra 301 ft 24 kr, kölcsönökre 798 ft 52 kr, nyomtatásokra 48 ft 57 kr, elegyre 28 ft 40 kr, öszvesen 1177 ft 53 kr. — Pénztárma­radék a 46 ft tartozékkal együtt 1 arany és 415 ft 24'/s kr. — A társaság a maga pénztárát ez alkalommal is a tisztelt közönség pártolásába ajánlja.“ Ezután a helytartó, elnök Schedius Lajos,hangos él­jenzés közt lépett az emelőkre, ’s Kis János társasági tag elegiáját „Búcsú irótársaimtól“ adá elő, azon előrebocsátott megjegyzéssel, hogy e hattyúdalát az aggastyán költőnek ő is magáévá tevén, vele együtt búcsúzik a köztől. A szív mé­lyéből fakadó szavakban mondja el a félszázadon túl munkált ’s még folyvást munkáló Kis küzdelmeit a jelenkor hajnalá­ban , ’s most már ifjabb társai vállaira rakja le a literatura jövendőjét. Következett Tóth Lörincz által tárgyszerű he­*) Addig m­ig törvény védené az irói tulajdont, legalább az idő­­szaki sajtó orgánjainak kellene ezen tulajdon iránti tisztelet­mutatás­ban példával előmenni, és idegen tollakkal diszeskedni nem akarni. Mi mindig ezt tartok vezérelvünknek, és tiszteljük az idegen tulaj­dont még mielőtt azt törvény védené, mert jognak tartjuk már is, ámbár még positív törvényes szabály nem létezik is iránta, mivel van erkölcsi szabály, melly ép olly szigorú megtartást követel.—S­z­e­r­é­­lyességgel előadva, az „Ismérek“ czimü novellája az elnök­nek , melly az Örményiek háza első ideiből vett tárgyat ér­dekesen vázolja. A melly élénken kötötte le ez Margit magyar királyleány regényes történetét Székács József genialis satirája követé: „Hogyan lehet könnyen meggazdagodni,“ a szerző által remekül elszavalva, hegyes, de nem mérges nyilakkal karczolva azon sok ’s erkölcstelen módokat, mik e thema körül, fájdalom! nagyon is divatosak. — Meglepő volt a titoknok jelentése a folyó évi jutalomtételek ügyéről. Két új nevet tüntetett fel ismét az idei verseny: Bangó Péter aradi házioktató nyerte el a széptani díjt, az eposi gépekről szóló pályairatával; ’s F­ó n y a­d István ski ? hol?­ a szép­­művi díjt „Bécsi napok“ czimű történeti rajzával. Óhajtható, hogy kik illy készültséget és ízlést tanúsítottak e két szakban, a megkísértett pályát férfias kitartással folytassák. Mert egyik sem tartozik a könnyük közé. Sok tanulás, sok munka gyümölcse csak az, mi északokban borostyánt terem.—Az uj jutalom tételek ezek: I. Széptani: Egyfelül a nagy­nak és fenségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pathoszszal, másfelül a népiesé az aljasnak fogalmával gyakran összeza­vartatván: hozassanak e fogalmak elméletileg tisztába s honi íróinkból vett példákkal világíttassanak. Jutalma 15 arany. II. Szépmüvi: Készíttessék hazai tárgyú víg epos. Jutalma 25 arany. A pályairatok beküldésének határnapja idei no­vember 20dika. — Befejezésül Székács József Vörösma­r­­tynak a társaság megbízására készített Hymnuszát olvasta, ’s az nyomtatva is osztogattatván, szabadságot veszünk ma­gunknak a remek­művet olvasóinkkal is közölni: Isten segíts ! királyok istene! Emeld hozzád fel a király szivét, Értelme legyen mint napod szeme Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy a ki fényben milliók felett van , Legyen dicsőbb erényben, hatalomban. Isten segíts! népeknek istene! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy a mihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy mit emberész vagy kéz kivíhat, Ne várja mástól mint szerencsedíjat. Isten segíts ! országok istene! Ruházd fel áldásiddal e hazát, Hogy, mint az őskor boldog édene, Dusán virítson bérczen , síkon át, És mig keblén a bük örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! szabadság istene! Add , hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szívet is vele , Hogy tűrni tudjuk , mint szent közjogot : Tiszteljük azt a törvény érez szavában, ’S ha víni kell , a vérnek bíborában. Mindenható egyesség istene ! Ki öszszetartod a világokat! Engedd , hogy bármi sorsnak ellene , Vezessen egy nemes ’s nagy gondolat! Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára. A nemzeti színház is megü­ltette Kisfaludy Károly szüle­tése évnapját, melly m­ár az 57dik (nem 75dik, mint a szin­­lapon hibásan állott). A fényesen kivilágított és tömött ház tapssal fogadta minden részeit az érdekes egyvelegnek. Azok pedig a következők voltak: „Sziget ostroma“ czímű eredeti magyar opera nyitánya; a textust Császár, a zenét Them Károly készítette; a mű névtelenül pályázott, ’s a műértő bí­rák egyhangú helybenhagyását nyerte meg. Ma először ada­tott a nyitány, a meglepetett közönség általános helyeslésé­vel. Következett: „A színköltészet apotheosisa“ allegóriás előjáték két szakaszban, Garay Jánostól, zenéje szinte Thern­­től. A költő a magyar dráma történetét kisérlé meg drámai alakban előállítni, ’s annak második időszakát 1830-zal, Kis-­­faludy Károly halálával, rekeszti be. Szépen sikerült annak kitüntetése, mikép a nemzetiség az, melly a színköltészetnek megadja az avatást. Jöttek „A Kérők,“ három felvonásos vígjátéka az ünnepély hősének, melly darab ma, negyedszá­zad múlva is, midőn állapotaink lényegesen megváltoztak már, ’s némelly jellemek magával az iránynyal együtt ela­vultak, folytonos vidámságban tartotta a közönséget. Más „Károlyt“ óhajtánk, más Málit is, és valamivel illedékesb ’s magát a költő textusához hívebben tartó külseit, Ferenczet, de sokat nyert az előadás László által, ki Szélházyt, ’s nyert Fáncsy által is, ki Perföldit igen mulatságosan ’s a mi épen érdeköket teszi, túlzás nélkül, ábrázolták. A vígjáték előtt ’s után egy tisztes éltes ur, előkelő család tagja, galanthai Balogh, lépett föl a Kisfaludy-társaság iránti szívességből, mellynek pénzalapját nevelendő a féljövedelem , ’s hegedű­­játszásával elragadott bennünket. Magyart illy virtuositással még nem haltánk bánni a szép hangszerrel. Befejezte az estvélyt Kisfaludy K. „Eprészleány“ czimü románcza, Lend­­vay által szavalva, ’s nyolcz néma ábrázolattal kisérve, mellyeknek szerencsés elrendezője Fáncsy volt. Örülünk a közönség részvételének anyagi okból is, mert a Kisfaludy­­társaság pénztárának ezen növekedése is a literaturának fizet. Veszprémből. F. évi jan. 24-én szenderült bol­dogabb létre korbeli elgyengyülés által, élete 78­. évében szül. gyulai Ga­ál Terézia asszonyság, előbb néhai B­e­­zerédy Farkas; ennek elhunyta után pedig néhai Ro­­sos Ignácz kir. tan. özvegye. A lelkes magyar lelkületű háziasszony halálát kesergik Szabadi ’s a vidék szegényei, kiknek szánalomteljes ápolója volt, ’s gyászolják számos is­merőin, tisztelőin túl, 62 személyre menő utódi, kik közt lek. Rosos István és Veszprém megyének jelenen nagy­érdemű főjegyzője. — Béke lebegjen áldott hamvai felett! ifi egy en. U n g b­ó 1 jan. 31. (Követszámoltató közgyűlés és tiszt— ujitás.J F. évi január 13ra tüzelvén ki követszámoltató köz­gyűlésünk, az ezt megelőzött azon be­­kén tartott gyűlés­ben főispán e nagyságának a megye­rendeivel tudatott tiszt­­újítási határnapot bejelentő levele olvastatván fel, némellyek a főispán által január 16ra kitűzött tisztújitási határnap ellen szót emelvén, óvásukat nyilváníták, mert úgymond: szokás­os törvény­ mikép főispánoknak a tisztujítás határnapját akint kell a megye Rendeivel tudatni, hogy annak közzété­telére 15 nap ne hiányozzék. Ez azonban kevés nyilatkozás után jövőre sinórmértékül szolgálandó határozat által egy­hangúlag megszüntetvén, néhány kormányszéki parancsolat felolvasása után a gyűlés eloszlott. — Kíváncsian, ’s feszült kebellel néztünk elibe jan. 13nak, mikor is a peuple által vá­lasztott, ’s megyénket képviselt követek miképeni sáfárko­­dásukróli jelentéseik kerülendnek szőnyegre, — és ütött az óra, ’s eljött végre a rég várt idő! főispáni elnöklet alatt a főjegyző által tolmácsolt üdvözlő beszéddel nyittatván meg az ülés, H. S. volt országgyűlési követ egy nyaláb irományt vonván ki zsebéből, olvasá :­miként helyzete a leg­­közelebb lefolyt országgyűlésen annyira feszes és ingerült vala, hogy e miatt szinte személyes bátorsága is veszélyez­tetnék, és ennek egyedüli és kizárólagos okát az országgyű­lés heterogén alkatrészeiben keresi.­­ Mire B. Zs. táblabiránk megjegyzé, hogy ő legkevésbbé sem oszt­hatja az előtte felolvasott beszéd tulajdonosának e részbeni nézeteit, mert — úgymond — a jelen országgyűlés alkatré­szei csak azok valának, mellyek eddig, mint: kormány, fő­rendek ’s rendek táblája; ’s csudálkozásra méltó és szerfe­­letli, — miszerint Ungmegyének úgy, valamint a többi test­vérmegyék követei salvus conductus alatt állván, mindez ide­ig személyes bátorságuk legkevésbbé sem jön veszélyeztet­ve; hogyan történhetett tehát ez csupán a volt követ úrral? minthogy pedig a volt követ úr által felolvasott beszédben előadott kellemetlen, ’s szinte személyes bátorságát is ve­szélyeztető helyezete a megyének hivatalos utón tudomására nem esett, volt követ urak azon kellemetlen helyzetét me­gyéje rovására vonatkozólag értetni nem kívánta. *3 — Melly nyilatkozása B. Zs.nak helyeseltetvén elfogadtatott. — Ezek után H. S. követtársa ifj. T. P. fogott beszéde olvasá­sához , — mellyet megemlíteni feleslegesnek láttam. — Vége lévén kövelszámoltató gyűlésünknek, minden kebel a tisztujitás kétes eredményével tépelődve, várta annak kime­netelét. — Számlálva lőnek órák, számlálva perczek e me­gyei átalakulás idejét megközelitendők; mig végre eljött a nagy nap január foka, mellynek reggelén választók serege a megyeházba vonulva örömriadások közt választó meg sze­retve tisztelt azon első alispánunkat , — kinek ellenében a kaján irigység is fegyvert vesztve elpirul, ’s kinek erénydus férfiúi szilárdságát ’s kitűnő jellemeit áldáskint említve adja által az utókornak e nemzedék. Másodalispánon megoszlott a vélemény; voltak, kik Szathmáry Király Pál ellenére Horváth Gábor főbírót léptették fel; azonban voksra kerülvén a do­log, bátor kedves főbírónk H. Gábor érdemei méltányoltatvák, mindazonáltal Szatmáry Pál másodalispánunk ellenében több száz vokssal maradt kisebbségben, ’s ez eredménye a kiszá­mítás nélküli ténynek. —De talán nagyon is szabad tért enged­ve tollamnak, alig­ha élvezetet nyujtana igénytelen előadásom az olvasónak; mindazonáltal figyelmem­ ki nem kerülhető ezen tisztujitási áturalt önérdekü, ’s a miatt lehető leggyengébb szellemnek megemlítése. — Mellyek után az uj tisztikar nevét ide mellékelve, azon őszinte kívánással re­­kesztem be tudósításomat! „vajha a jövő tiszújításig szilárd férfiúi jellem verne gyökeret azok keblében, kiknek ez jelen­leg nem volt tulajdonuk.“— Alispánokká lettek: első *3 Ez rhetoricai figurának igen szép , de a dolgon mégsem vál­toztat semmit , mert annyi bizonyos, hogy azok, kik az „ifjú óriásnak“ valgó országgyűlési irnokság véleményének nem hódoltak , ennek ré­sz­éről a méltatlanság mindenféle nemeit kénytelenek voltak viselni. S­z­erk. Az Isten van fölöttünk barátom! mond Van Olifant, térjen ma­gához, majd egykor elbeszéli nekem történetét, most csak nevét akarom tudni? Az Isten van fölöttünk barátom! mond Van Olifant, térjen ma­gához, majd egykor elbeszéli nekem történetét, most csak nevét akarom tudni? Stevensohn Reginaid nemem, szólt az ifjú, történetem iszonyú, Stevensohn Reginaid nemem, szólt az ifjú, történetem iszonyú, de rövid, de rövid. Dan Olifant megindult, azután nyájason szólt az őt követő Re­gináldhoz: Rövid mondja ön? — úgy beszélje el nekem most út­közben , — azután ne hozzuk többet elő. Kedvetlen dolgokról, mellyeken már segitni nem lehet, nem kell beszélni, egyébiránt tizenhét évvel még az egész élet ön előtt van, ’s az idő a legjobb orvos-tanár a két világban. Dan Olifant megindult, azután nyájason szólt az őt követő Re­gináldhoz: Rövid mondja ön? — úgy beszélje el nekem most út­közben , — azután ne hozzuk többet elő. Kedvetlen dolgokról, mellyeken már segitni nem lehet, nem kell beszélni, egyébiránt tizenhét évvel még az egész élet ön előtt van, ’s az idő a legjobb orvos-tanár a két világban. # * » # * » Atyám szólt az ifjú — fregatt kapitány volt, ’s a sok ten­geri utakban ’s ütközetekben elgyengülve , félfizetéssel lépett ki a szolgálatból. Anyám közel rokona volt, és szegény, s a szövet­ség hamar megköttetett, s atyám százezer dollárnyi egész vagyo­nát , melly ittott el volt biztos kamatokra helyezve, összeszedte, ’s ide jött New-Yorkba. Anyámnál sok évvel korosabb lévén, pár évvel születésem után, mikor pénzét itt egy gazdag kereskedő ház­nál elhelyeztette, elvesztettük őt. Anyám sokszor magasztalva szólott róla. — Atyám szólt az ifjú — fregatt kapitány volt, ’s a sok ten­geri utakban ’s ütközetekben elgyengülve , félfizetéssel lépett ki a szolgálatból. Anyám közel rokona volt, és szegény, — a szövet­ség hamar megköttetett, s atyám százezer dollárnyi egész vagyo­nát , melly ittott el volt biztos kamatokra helyezve, összeszedte, ’s ide jött New-Yorkba. Anyámnál sok évvel korosabb lévén, pár évvel születésem után, mikor pénzét itt egy gazdag kereskedő ház­nál elhelyeztette, elvesztettük őt. Anyám sokszor magasztalva szólott róla. — Megálljon ön, vágott közben Van Olifant, az öreg Steven­sohn? — Jól ismertem őt, engemet is megkínált vagyonával, de­rék egyenes tengerész volt, lám ’s ön az öreg Waller fia? — — örülök — folytassa. — Halála után anyám csendesen és gond nélkül élt kamatjaiból. — Itt Regináld összerázkódott. — Történelem, — folytató né­hány percznyi szünet után, vége felé siet. —• Anyám két hét óta Megálljon ön! vágott közben Van Olifant, az öreg Steven­sohn? — Jól ismertem őt, engemet is megkínált vagyonával, de­rék egyenes tengerész volt, lám ’s ön az öreg Waller fia? — — örülök — folytassa. — Halála után anyám csendesen és gond nélkül élt kamatjaiból. — Itt Regináld összerázkódott. — Történelem, — folytató né­hány pereznyi szünet után­­ vége fele siet. — Anyám két hét óta beteges volt; tegnap este egy névtelen levelet kapott, mellyet va­lami idegen adott át a ház kapuörének; mikor anyám a levelet végig olvasta, kiejtette kezéből, ’s hátrahanyatlott: „Koldusok vagyunk, Isten legyen gyámod szegény Regináid!“ Ezek valának utósó szavai, mellyeket mély ájulás követett. Eszemen kívül or­voshoz szaladtam , a levelet ’s mindent feledtem : — késő volt ! halottakat csak az üdvözitő támasztott fel. A levél még a földön hevert; midőn kétségbeesetten beszéltem el az orvosnak a mi tör­tént, fölemelte azt: A C— D— kereskedő ház megbukott. Ennyi volt benne irva , ’s az írott igaz. Épen a fizetések határnapja kö­zeledett. Anyám nehány nappal halála előtt mondá, mikép kamatjai után kell menni, ’s hogy sok fizetni valói leendnek. — Mihelyt a C— D— ház bukása tudva jön, még anyám a térítőn volt, már a követelők megrohantak. Az öszveg, mellyel anyám tartozott, ne­vezetes volt; de egyátaljában nem ollyan, melly alkalmatlanságot okozna, ha vagyonát bírja; de igy bútoraink’s csekély ezüstünk alig volt elég befödésére. — Ma reggel tiz órakor temettem el jó anyámat, — aztán kalapomat tettem fejemre, ’s a kulcsokat hite­lezőimnek adtam. — Ha önnel nem találkozom sir, — most a Ba­­riton hullámi közt hevernék. Az egyszerű elbeszélés Van Olifantot megkapta. Legyen Isten dicsérve, — szólt, — hogy találkoztunk. E naplói óta az ifjú Regináld a derék hollandihoz költözött, ki­nek kedvét elől szorgalmával, később szintellen mély és igaz csat­lakozással tudta megnyerni. — Ez volt azon huszonegy évis ifjú, kit a derék ember kíséretében említettünk már. (A IX. szakasz vasárnapi v. is 131 . számunkban fog megkezdetni !

Next