Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-14 / 267. szám

248 fsfegtvért és városok* Fehérből- Székes- Fehérvár, oct. 7. Három ünnepélyről teszünk jelentést. Múlt hó 15kén tívvé megyénk küldöttsége főispánunknál búcsúzó udvarlását. Ő excllja el­jött hozzánk, és megyei teremü­nkben fogadá őszinte tisztele­tünk bevallását. Midőn körünkbe lépett a tisztes férfiú, átme­­­legülve érzük lelkünket azon óhajtástól: vajha lennének sza­vaink elmondani, mivel alkotmányos kebel és emberi érze­lem illy érdemeknek adózni tartozik. Szónokunk báró B. L. megyés püspök úr híven rajzoló en­bénb e nagy hivatalnok dicsően megfutott félszázados pályáját. Ő excilja szive jósá­gának szokott kifejezéseivel, egyszersmind az elválás érzé­keny­ szavaival és könnyeivel válaszolt, s a hivatalos elvá­lás napja szivbeli újabb egyesülésünknek jön ünnepe. Má­sik feladata e megyei küldöttségnek volt: üdvözleni ujonan ne­vezett fölsp. helyettesünket. Ezt sept. 22-én teljesítő. Szó­noka K. A. kanonok ur szokott ékes előadásával kifejte azon érzelmeket, melyekkel megyénk a fels. fejedelem válasz­tottja megyénk derék fia, nagy ősök és fényes család szép reményekre jogosito ivadéka iránt viseltetik. O mlrga pedig szívből eredő szavakban ad a biztositékot, melly szerint fel­találtnak hiszszük benne azt, kit szeretve tisztelt főispánunk helyén hazánk és megyénk javára bírni remény­­énk. Ez al­kalommal O mlrga ünnepélyes székfoglalása határnapjául ad­. okát tűzvén ki, múlt gyűlésünk végzése szerint, első alis­pánunk e napra közgyűlést hirdetett. Ez harmadik ünnepé­lyünk. Oct. 5dike egyike volt a legkellemesb napoknak. Az ég derült, a megye minden eleme városunkba siet, a város min­den lakosa mozgásban van, ünnepi élénkség uralkodik min­denfelé. Három órakor a megye számos tagja és a nj város elöljárói díszruhában kocsiznak a városnak Kálozra vezető határához; itt sátor emelkedik a megérkezők seregétől népe­sítve. Pár óranegyed múlva megyés püspökünk társaságában, a kerületi tisztviselők kíséretében megjelenik ’s nyílt, férfias, derült arczczal körünkbe lép az ünnep felkentje; örömélle­­nekkel fogadjuk őt,’s F. F. nagyprépost tolmácsolja az őszinte hajlandóságot, mellyel a megérkezettet üdvözleni és díszes székének elfoglalására kisérni ide kijövénk. Ő pedig szere­tettel és hálás indulattal viszonozza a ragaszkodást, remény­­teljes kérését nyilvánítván, mikint azok, kik őt bekísérni szíveskednek, hivatalos pályájának minden viszonyai közt a törvény ösvényén állandóul vele fognak maradni. És a me­net megindult, 67 hintó vezérlő tiszti szállására a megyeház­hoz főisp. helyettes gr. Zichy Ödön o­bligát. A lépcsőzetnél a tisztviselői kar, lakteremében a megye erdei, Veszprém­­megye és káptalan, fehérvári káptalan és kir. város küldött­sége, a katonai kar és számos vendég köszönti szives jó in­dulattal. Estve a városi derék polgárság fáklyás zenével ked­veskedik a megye helyettes főhivatalnokának ’s városuk tisztelt polgárának egyszermind, jeléül, hogy e két hatóság atyafiságos indulattal tud ’s akar egymás iránt viseltetni. Még sokáig ünnepi zaj van az utczákon; a keblekben különféle sejtelem a jövő nap iránt. Néhány nappal ezelőtt hír szárnyalt, miszerint e megyei ellenzéknek sikerült egy megyei birtokos gróf védelmét és pártfogását megnyerni, mert a t. gróf meghivá annak néhány tagjait egyik kastélyába értekezlette. Ebből sokan lóssák, hogy beiktatási ünnepünk némi kellemetlen jelenetekkel fog zavartatni. Mások ellenben az önfentartás és erősödési ösztön sajátságánál fogva természetesnek találák, hogy az ellenzék illy védszárnyak alá örömest menekül; de a gróf morális jel­leme és műveltségéről más fogalmunk volt, mintsem könnye­dén hihetnők, hogy ezen ellenzékkel, mellyet talán most lá­tott életében először, gyöngédtelen czélra egyesülni, ’s nevé­nek firmája alatt olcsó és gyümölcslétén dicsőséget nyeretni kívánna, de magának az ellenzéknek politikai eszélyességé­­től és illedelem iránti méltányos kötelességétől is várók, hogy haszon és ok nélkül nem fognak keserűséget keverni a sok­kal nagyobb számú tisztelkedők örömpoharába. Mert illy po­litikai működés csak a meghasonlás még több magvát hintené el, ezt pedig ők is velünk együtt a közjó és nyugalom érde­kében inkább kiirtani lesznek hajlandók. — A várt nap fel­­derült. „Veni sancte“ után gyönyörű szinvegyület, millyen­­nel kevés megye dicsekedhetik, foglalá el díszes teremünket. Első alispánunk megnyitván a gyűlést, annak czélja feletti tanácskozásra hívja fel a riket. Erre az ellenzéki oldalról F. J. előadja, miként tudva lévén, hogy S. K. első alispán úr kir. táblai ülnökké neveztetett ki; felszólítja tehát őt komo­lyan, jelentené ki: váljon a kineveztetéséről szóló oklevelet megkapta-e, következéskép alispán-e ő, vagy pedig táblai ülnök? Mire elnök úr a kellemetlen meglepetés és érzékeny megilletődés hangján elmondó, hogy a k. kinevező-levelet csak e napokban kapta meg, ülnöki hitét még le nem tette, alispáni székének elfoglalásával czélja volt végtiszteletét a közgyűlés előtt személyesen bemutatni, és élvezni még egy­szer azon boldogságot, mellyben hivataloskodása alatt sze­rencsés vala részesülni; nem vélte hibának, ha ez alkalom­­raomfém­a,m­eggéllek szolgáland, mert a koronás király ér­a különben sem tudja elkülönözni alkotmányos meggyő­ződésénél fogva a haza érdekétől. E szép nyilatkozat nem nyugtató meg az ellenzéket, sőt M. L. azon tant állitá fel, hogy midőn valaki kir. hivatalra neveztetik, megszűnik azon­nal tisztviselő lenni; kívánja tehát, hogy a pecsét helyettes alispán urnak adassék át, ’s kijelenti, hogy táblai bíró úr elnöklete alatt nem tanácskozhatik, hanem szavait mindig a helyettes alispán úrhoz fogja intézni *). És jelentkezének még mások is vitatni ezen tan törvényességét; mi pedig fájdalma­san lepeténk meg, mind a tisztelt elnök úr iránti hajlandóság, mind pedig a felállított elv jogtalansága tekintetéből.Mi ugyanis azt hiszszük, hogy választás alkalmával a választók és tiszt­viselők között kölcsönös morális szerződés köttetik, mellynek erejénél fogva a rendes idő elteltéig nincs joga a státusnak lemondásra kényszeríteni hivatalának pontosan megfelelő tisztviselőjét, különben kénytelen őt a hivatalával összekö­tött felelőség terhétől is felmenteni és több törvényes műkö­dését érvénytelennek nyilvánítani; Így pedig mi lesz muni­­cipális szerkezetünkből, ki fog kárpótlást adni a szenvedhe­tett sérelmekért? A tisztviselő hatásköre, egyszersmind fele­lősége, időközben csak lemondás által szünhetik meg jogsze­rűen. Azért is ezen felállított új tan veszélyességét, törvény­­szerűtlenségét, ellenben a székülés jogosságát, alkotmányos elv megmentése tekintetéből is kimutatni többen készülőnek, azonban a táblai ülnök úr, szerénységénél fogva nem kíván­ván e kérdéssel a napi ügyet késleltetni, ámbár meggyőző­dését az ellenzéki okok meg nem gyengíthetik, elhagyja szé­két és a rok sorából intézi a megyéhez és tiszttársaihoz bú­­csúbeszédét. Gyönyörű szavai és érzékeny megindulása fel­olvasztó sziveinket; ’s nem volt senki, talán az ellenzéki oldalon sem, ki a búcsúzóval együtt ne érezte volna az el­válás fájdalmát ’s ne fájlalta volna a mai jelenet keserűsé­gét. E szép beszéd ’s a búcsúzó hosszas hit szolgálatának emléke általános éljen­ felkiáltások között jegyzőkönyvünk­ben örökíttetni rendeltetett. — Helyettes alispán ur ezután elnökileg felszólítja a riket: vennék tanácskozás alá föisp. helyettes ur kineveztetését. És főjegyzőnk felolvasó a k. k. leiratot a mellékelt esküvel együtt. Nyomban M. R. ismét az ellenzéki oldalról felmelegíti az administrátorok kinevezésé­ből származott aggodalmát, előhozza a hon­ti és bihari ese­ményeket és kívánja, hogy mielőtt helyettes úr elfoglalná székét, mondassék ki, miként őt a főispáni jogokon túl ter­jeszkedni a megye engedni nem fogja, egyszersmind az es­küt, melly szerinte a törvénykönyvben levő eskütől lénye­gesen különbözik, a sérelmek sorába országgyűlés elébe ter­jesztetni indítványozza. Uj harcz kezdeték, ’s folyt elég hosz­­szasan, mig végre közhelybenhagyással elfogadtaték L. K. K. azon javaslata, hogy az eskü kérdése országgyűlési tár­gyalás alá fenhagyassék és kijelentessék, miszerint gróf főispáni helyettes urnak kihirdetett kineveztetését, a kk. és rrk öröméljenzéssel fogadók, mert meg vannak győ­ződve , hogy a megye jogait, a törvényt és törvényes szo­kást mindenkor fentartani fogja. Ezek után e méltósága meg­hívására küldöttség neveztetvén, néhány pillanat múlva har­sogó éljen kiséretében megjelenők közöttünk, létéve esküjét, székét elfoglaló és velős beszédében alkotmányos érzelmeit, a kk. és rr. iránti tiszteletét és bizodalmát, reményeit és óhajtásait nyilt, őszinte szavakban tárta fel előttünk; üdvö­­zöltetvén viszont főjegyzőnk által a megye nevében. És mi vizsgálók az arozokat, ’s elégületlenségnek legkisebb jelé­vel sem találkozónk, szivesség és megnyugvás mutatkozék mindenfelől, vajha teljesednék reményünk, hogy a főispáni széknek a megyével leendő ezentúl szorosabb kapcsolékai ál­tal közelebb jussunk az egyetértés és kölcsönös kímélet ma­lasztihoz ! Commentart a mai nap jeleneteihez nem írunk, az olvasók fognak színeket találni azok jellemzéséhez, és elha­­tározandják, mellyike teljesült a szárnyalt jóslatoknak. — Főispáni helyettes úr hivatalos működését azon átalános tet­szésben részesült nyilvánítással kezdé, hogy az első alispáni hivatal megüresedvén , annak betöltése végett a törvény ér­telmében a rendek kívánságához képest részletes, vagy áta­lános tisztújítást kíván minél elébb tartani; a közkívánat áta­­lánosra nyilatkozók, mellynek folytában a szükséges nemes­­ségi igazolások, és utóbbi összeírás kiegészítése iránt kellő rendelkezés tétezvén, a hivatalos jelentések és irományok be­adása végett folyó hó 28kán közgyűlés, 29én pedig tisztuji­­tás fog tartatni. Isten küldje áldását e nagy napra.­ Debreczen, oct. 8án. (Gr Széchenyi István ün­nepélyes fogadtatása.) Nem vagyunk emberei a szertartásos üdvözletek hosszadalmas leírásának; ott azonban, hol a hála az igaz hazafius érdemnek adja meg tartozott adóját, polgári vétóknak tartanak hallgatni.­­ Előre örvendezett Debreczen már azon tudósításnak is, hogy gr. Széchenyi István e kegyelmességét kebelében szemlélheti; annál kitö­­rőbb volt a lelkesedés, mellyel a nagy hazafi fogadtaték. — Ő excilja, oct. 5én érkezvén meg, a városi hatóság öröm­­üdvözlésekkel fogadá lelkes főbírája ’s derék polgármestere szónoklatai mellett, a város háza uj épületében megszálló grófot. Másnap azaz oct. Gika reggelén az öszves polgárság nevében, ugyancsak a városi elöljáróság, disz­polgári ok­levéllel tisztelé meg az országos ügyben fáradozó férfiút.­ Következtek erre a helybeli többrendű testületeknek, ’s a nemes Hajdúkerület küldötteinek tisztelgései; ’s ezen tisz­telgések között különösen megemlítendő a helv. hitvallású lelkipásztori karé, kir. tanácsos és superintendens főtiszte­­lendő szoboszlai Papp István ur ö­nlga ritka szellemű szó­noklata mellett, a főiskolai oktató karé, pr. Péczely József urnak a nagy ember érdemeit kellően kiemelő lelkes beszé­dével ; végre a helyben lakó tudós társasági tagoké, hason­­lag r. tag, Péczely József ur szónoklatával. Mikre ő excilja, a szívességet ’s ebből kifolyó szép fogadtatást megköszönve, szokott ékes szólásával válaszola. — Ő mmga a város ne­­vezetesb részeit gondosan eljárván, minden érdekesbet fi­gyelmére méltatott. Meglátogató a ref. főiskolai könyvtárt, főisk. növénykertet, az uj kövezettel egészben kirakott szép utczát ’s cserép-égető intézetet, mindenütt tetszését ’s meg­elégedését nyilvánítván. —Ugyanaz nap estve, a városi nagy erdei fürdő-épületet ’s mulatóhelyet szemlélé meg, hol is* szép zenével s taraczkok durrogásával fogadtaték. — Más­nap, azaz oct. 7kén a városi nyomdát szemlélvén meg, a nyomdai intézet tagjai által, ritka ízléssel e végre készült emléklappal tisztelteték meg ő excilja. Ugyancsak oct. Zibe estvérén a helyben, Váradi Pál vezérlete alatt működő szi­­nésztársaság, szép közönség jelenlétében, kivilágított szín­házban, „Hála öröm ünnepe“ czimű darab adásával kí­vánta ő excllját üdvözölni. — Végre ugyanazon esti 9 óra­kor, a kebelbeli polgárság nevében 101 fáklya világítása, ’s ékes zene kísérete mellett, harsány éljenek között, válasz­tott hites polgár ’s tudós társasági rendes tag t. ez. Balásházy János ur üdvözlé a haza egyik legnagyobb élő polgárát. Illy sokszoros megtiszteltetések után , od­.­­án reggel, távozók , es városunk köréből követve mindnyájunknak azon egygyé olvadott kivonatától, hogy a hon és testvér biroda­lom közös érdekében működő ritka hazafit a haza nemtője kisérje dicső pályáján !! — A .J e­­­c­nk­o­r legújabb száma pedig közli szinte gr. Széchenyi Istvá­n exclljának zemplénbeni ünnepélyes fogad­tatását ; mi itt a rajznak csak vázlatát adjuk. „Z­em p°lén nagy vendéget várt sept. 29kén, sőt szabaditót, kihez nagyok és kicsinyek sóvár reményei csatlakoznak épen úgy, mint hajótörést szenvedett szerencsétlen a sziklaszálhoz,, mellyhez Isten keze segité. — A legepedebb óhajtással várt ’s a hon szivéből édes jókivánatok közt felénk bocsátott sza­baditó gr. Széchenyi István ur , amviltga csakugyan szeren­csésen megérkezett ’s a megye szélén tisztelgő választmány fogadá a nagy érkezőt, mellynek kiséretében jött Patakra, hol a históriai nevezetességű Rákóczy-vár örökös ura főmért, regéczi Breczenheim Ferdinand­­ herczegsége , mint a zem­pléni vizszabályzó társulat buzgó elnöke ’s hölgy­ herczegasz­­szonya szokott nagyszerű vendégszeretetekben részesült. Pa­tak polgárai ’s a benne szállásozó lelkes tanuló ifjúság jeles ünnepként várta ezen napot. Ah! milly szivemelő ’s édesen elérzékenyitő látni az ifjú nemzedék életvidor serge lelke­sülését, midőn az a haza jóltevője látására ifjú pompájában fellángol­ így, igy ifjú barátim! a nagy Széchenyi épen (Ilyen lelkesedésre méltó ’s hozzátok épen illy érzemény illő !' És ti a legszeplőtlenebb jellemet kétségbevonó, a legtisztább­ szándékot gyanúsító ábrándozók! lettetek volna csak szemta­núi ez egyetemes ’s mondhatom nem súlytalan lelkesedésnek és ragaszkodásnak, tapasztaltátok volna, mikint e mellett a ti: úgy keresztelt közvéleménytek szűk világa tönkre silányulan­­dott. — Este felé a városi polgárság önté ki édes örömét ’s sze­rencseérzetét ő amaga előtt, miután a főiskolákat látogató meg kísérőivel együtt, hol köszöntéssel’s az ifjúság éneklőkara zengedezésivel üdvözöltetett szűnni nem akaró éljenzés kö­zött. És szólta nagyférjfia az ifjú nemzedékhez atyailag; sza­vainak minden igéje szent emlék a fogékony keblekben, in­tése örökre követendő példa. Még ez este fáklyák robogása és nagyszerű kivilágítás közt érkezett a megye székvárosába S. A. Ujhelybe, hol főispánhelyettes ö maga üdvözlé ismeretes ritka szónoklattal. — Másnap sept. 30 án reggel a szomszéd megye, kebelbeli községek és testületek tisztelkedő sok rendű­ választmányit fogadá el ő amga, ’s a zsúfolt terembeni roppant gyűlést vagyis tulajdonképen vizszabályozó társasági ülést , — mellyhez hasonló Zemplénben soha nem volt — tizenegy óra felé nyitotta meg kedves beszédével. A vizszabályozási társulat ez­úttal is alakultnak nyilvánitá magát ,s a miként és mikorróli tanácskozásra választmányi képviselőket küldené­­nek az érdeklett megyék és társulatok ö­nméltgához még e télen Pestre ’s ha ő­nmagát Isten élteti ’s mindnyájunkat se­gít, nem sokára megkezdetik az országos vizszabályozás , mi felöli erős reményben hagyott itt bennünket ő nm.od­ e­lsején nagyfontosságu útját tovább folytatván. A haza őrangyalai ki­sérjék szép pályáján! Szakácsi D., Debreczen, oct. 9én 1845. Folyó October havának 4ik napján véve kezdetét, a helv. hitv. tiszántúli főtiszt. egyház­­kerület évnegyedes gyűlése , nagyméltóságu főgondnok vajai báró Vay Miklós ur ő excellentiája ’s királyi tanácsos és su­­perintendens fötisztelendő szoboszlai Papp István ur ő nagy­sága elnökjelekt alatt. Örömmel üdvözlők fögondnokunkat, mert büszkeségünket találjuk abban, hogy őt — kit fejede­lem és haza magáénak vall — hitfelekezetünk is , mint lel­kes fögondnokát, magáénak nevezheti. — Az egyházkerületi gyűlés folyamában, a debreczeni ref. főiskolában felállítandó első évi jogtani oktatói székre, a megnevezett főiskola volt egyik jeles növendéke, köz és váltójogi ügyvéd, Búzás Pál, választatott el.­­ A gyűlés végződésével főgondnok ő excellent!;)ónak nagyreményű fiai, a kis bárók adók, derék tanítósok Kiss Lajos úr vezérlete alatt, fényes bizonysági­, a történet- és észtani tudományokból ritka előmeneteleknek. Mi, kik páratlan főgondnokunk kormányzata alatt valóban szerencsések vagyunk, még inkább vagyunk feljogosítva az örömre, mert biztositva vagyunk, hogy a kis bárókban is növekednek Vayak, kik az utókorban a fejedelem és haza hit szolgái, hitfelekezetünknek pedig méltó büszkesége leendő­­nek, ’s igazolandják hogy fortes fortibus generantur. BUDAPESTI HIRHARANG. Ismét egy uj magyar mű­vész fedözteték fel, kiről eddig még nem voltunk értesülve, ’s ez kilaki Zürich Rudolf Gyulafehérvárról Erdélyből, melly már több egyénben tette tisztesné a magyar nevet külföldön. E hazánkfia ,szobrász ’s Tenerani római műteremében képezi ki magát, hol kétszer volt szerencséje akadémiai pályadijt nyerhetni. Előbb Károlyi István gr. ’s utóbb Lützow b. ausz­triai követ hatályos pártfogása tette öt képessé tanulmányit szerencsés sikerrel folytathatni, ’s 1843ban marosnémeti Gyulai Lajos gr. Juno életnagysága szobrát rendelte meg nála, még pedig harmadfél száz aranyért, hogy nagyobb­­szerű kitüntetésre is alkalmat nyújtson a derék fiatal művész­nek. E mű már elkészültéhez közelít, és pár hónap múlva néhány napon át megtekinthető leend Döbrentey Gábornál és Boldog isten ! milly parányiságokkal bíbelődnek ezen nagy férfiak, és milly lelki erő, milly jellemszilárdság, milly nagy lel­kűjét kívántatik ahoz, hogy valaki a még el nem búcsúzott ’s uj hivatalának még csak czimét viselő első alispán helyett beszédét a másodikhoz intézze! Az ország jogai bizonyosan nagy csorbát szenvedtek, jóléte és felvirágzása lehellenné tétetett, a fehérs­ork igazai egyszerre megsemmisültek volna, ha Sárközy Kázmé­r bú­csúbeszédét az alispáni 's nem táblabirói székéből mondja el. A kapczáskodás ezen nemét nálunk a Tiszánól wbikalantoskodás­nak nevezik. — S z­e r­k.

Next