Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-14 / 267. szám
248 fsfegtvért és városok* Fehérből- Székes- Fehérvár, oct. 7. Három ünnepélyről teszünk jelentést. Múlt hó 15kén tívvé megyénk küldöttsége főispánunknál búcsúzó udvarlását. Ő excllja eljött hozzánk, és megyei teremünkben fogadá őszinte tiszteletünk bevallását. Midőn körünkbe lépett a tisztes férfiú, átmelegülve érzük lelkünket azon óhajtástól: vajha lennének szavaink elmondani, mivel alkotmányos kebel és emberi érzelem illy érdemeknek adózni tartozik. Szónokunk báró B. L. megyés püspök úr híven rajzoló enbénb e nagy hivatalnok dicsően megfutott félszázados pályáját. Ő excilja szive jóságának szokott kifejezéseivel, egyszersmind az elválás érzékeny szavaival és könnyeivel válaszolt, s a hivatalos elválás napja szivbeli újabb egyesülésünknek jön ünnepe. Másik feladata e megyei küldöttségnek volt: üdvözleni ujonan nevezett fölsp. helyettesünket. Ezt sept. 22-én teljesítő. Szónoka K. A. kanonok ur szokott ékes előadásával kifejte azon érzelmeket, melyekkel megyénk a fels. fejedelem választottja megyénk derék fia, nagy ősök és fényes család szép reményekre jogosito ivadéka iránt viseltetik. O mlrga pedig szívből eredő szavakban ad a biztositékot, melly szerint feltaláltnak hiszszük benne azt, kit szeretve tisztelt főispánunk helyén hazánk és megyénk javára bírni reményénk. Ez alkalommal O mlrga ünnepélyes székfoglalása határnapjául ad. okát tűzvén ki, múlt gyűlésünk végzése szerint, első alispánunk e napra közgyűlést hirdetett. Ez harmadik ünnepélyünk. Oct. 5dike egyike volt a legkellemesb napoknak. Az ég derült, a megye minden eleme városunkba siet, a város minden lakosa mozgásban van, ünnepi élénkség uralkodik mindenfelé. Három órakor a megye számos tagja és a nj város elöljárói díszruhában kocsiznak a városnak Kálozra vezető határához; itt sátor emelkedik a megérkezők seregétől népesítve. Pár óranegyed múlva megyés püspökünk társaságában, a kerületi tisztviselők kíséretében megjelenik ’s nyílt, férfias, derült arczczal körünkbe lép az ünnep felkentje; öröméllenekkel fogadjuk őt,’s F. F. nagyprépost tolmácsolja az őszinte hajlandóságot, mellyel a megérkezettet üdvözleni és díszes székének elfoglalására kisérni ide kijövénk. Ő pedig szeretettel és hálás indulattal viszonozza a ragaszkodást, reményteljes kérését nyilvánítván, mikint azok, kik őt bekísérni szíveskednek, hivatalos pályájának minden viszonyai közt a törvény ösvényén állandóul vele fognak maradni. És a menet megindult, 67 hintó vezérlő tiszti szállására a megyeházhoz főisp. helyettes gr. Zichy Ödön obligát. A lépcsőzetnél a tisztviselői kar, lakteremében a megye erdei, Veszprémmegye és káptalan, fehérvári káptalan és kir. város küldöttsége, a katonai kar és számos vendég köszönti szives jó indulattal. Estve a városi derék polgárság fáklyás zenével kedveskedik a megye helyettes főhivatalnokának ’s városuk tisztelt polgárának egyszermind, jeléül, hogy e két hatóság atyafiságos indulattal tud ’s akar egymás iránt viseltetni. Még sokáig ünnepi zaj van az utczákon; a keblekben különféle sejtelem a jövő nap iránt. Néhány nappal ezelőtt hír szárnyalt, miszerint e megyei ellenzéknek sikerült egy megyei birtokos gróf védelmét és pártfogását megnyerni, mert a t. gróf meghivá annak néhány tagjait egyik kastélyába értekezlette. Ebből sokan lóssák, hogy beiktatási ünnepünk némi kellemetlen jelenetekkel fog zavartatni. Mások ellenben az önfentartás és erősödési ösztön sajátságánál fogva természetesnek találák, hogy az ellenzék illy védszárnyak alá örömest menekül; de a gróf morális jelleme és műveltségéről más fogalmunk volt, mintsem könnyedén hihetnők, hogy ezen ellenzékkel, mellyet talán most látott életében először, gyöngédtelen czélra egyesülni, ’s nevének firmája alatt olcsó és gyümölcslétén dicsőséget nyeretni kívánna, de magának az ellenzéknek politikai eszélyességétől és illedelem iránti méltányos kötelességétől is várók, hogy haszon és ok nélkül nem fognak keserűséget keverni a sokkal nagyobb számú tisztelkedők örömpoharába. Mert illy politikai működés csak a meghasonlás még több magvát hintené el, ezt pedig ők is velünk együtt a közjó és nyugalom érdekében inkább kiirtani lesznek hajlandók. — A várt nap felderült. „Veni sancte“ után gyönyörű szinvegyület, millyennel kevés megye dicsekedhetik, foglalá el díszes teremünket. Első alispánunk megnyitván a gyűlést, annak czélja feletti tanácskozásra hívja fel a riket. Erre az ellenzéki oldalról F. J. előadja, miként tudva lévén, hogy S. K. első alispán úr kir. táblai ülnökké neveztetett ki; felszólítja tehát őt komolyan, jelentené ki: váljon a kineveztetéséről szóló oklevelet megkapta-e, következéskép alispán-e ő, vagy pedig táblai ülnök? Mire elnök úr a kellemetlen meglepetés és érzékeny megilletődés hangján elmondó, hogy a k. kinevező-levelet csak e napokban kapta meg, ülnöki hitét még le nem tette, alispáni székének elfoglalásával czélja volt végtiszteletét a közgyűlés előtt személyesen bemutatni, és élvezni még egyszer azon boldogságot, mellyben hivataloskodása alatt szerencsés vala részesülni; nem vélte hibának, ha ez alkalomraomféma,meggéllek szolgáland, mert a koronás király éra különben sem tudja elkülönözni alkotmányos meggyőződésénél fogva a haza érdekétől. E szép nyilatkozat nem nyugtató meg az ellenzéket, sőt M. L. azon tant állitá fel, hogy midőn valaki kir. hivatalra neveztetik, megszűnik azonnal tisztviselő lenni; kívánja tehát, hogy a pecsét helyettes alispán urnak adassék át, ’s kijelenti, hogy táblai bíró úr elnöklete alatt nem tanácskozhatik, hanem szavait mindig a helyettes alispán úrhoz fogja intézni *). És jelentkezének még mások is vitatni ezen tan törvényességét; mi pedig fájdalmasan lepeténk meg, mind a tisztelt elnök úr iránti hajlandóság, mind pedig a felállított elv jogtalansága tekintetéből.Mi ugyanis azt hiszszük, hogy választás alkalmával a választók és tisztviselők között kölcsönös morális szerződés köttetik, mellynek erejénél fogva a rendes idő elteltéig nincs joga a státusnak lemondásra kényszeríteni hivatalának pontosan megfelelő tisztviselőjét, különben kénytelen őt a hivatalával összekötött felelőség terhétől is felmenteni és több törvényes működését érvénytelennek nyilvánítani; Így pedig mi lesz municipális szerkezetünkből, ki fog kárpótlást adni a szenvedhetett sérelmekért? A tisztviselő hatásköre, egyszersmind felelősége, időközben csak lemondás által szünhetik meg jogszerűen. Azért is ezen felállított új tan veszélyességét, törvényszerűtlenségét, ellenben a székülés jogosságát, alkotmányos elv megmentése tekintetéből is kimutatni többen készülőnek, azonban a táblai ülnök úr, szerénységénél fogva nem kívánván e kérdéssel a napi ügyet késleltetni, ámbár meggyőződését az ellenzéki okok meg nem gyengíthetik, elhagyja székét és a rok sorából intézi a megyéhez és tiszttársaihoz búcsúbeszédét. Gyönyörű szavai és érzékeny megindulása felolvasztó sziveinket; ’s nem volt senki, talán az ellenzéki oldalon sem, ki a búcsúzóval együtt ne érezte volna az elválás fájdalmát ’s ne fájlalta volna a mai jelenet keserűségét. E szép beszéd ’s a búcsúzó hosszas hit szolgálatának emléke általános éljen felkiáltások között jegyzőkönyvünkben örökíttetni rendeltetett. — Helyettes alispán ur ezután elnökileg felszólítja a riket: vennék tanácskozás alá föisp. helyettes ur kineveztetését. És főjegyzőnk felolvasó a k. k. leiratot a mellékelt esküvel együtt. Nyomban M. R. ismét az ellenzéki oldalról felmelegíti az administrátorok kinevezéséből származott aggodalmát, előhozza a honti és bihari eseményeket és kívánja, hogy mielőtt helyettes úr elfoglalná székét, mondassék ki, miként őt a főispáni jogokon túl terjeszkedni a megye engedni nem fogja, egyszersmind az esküt, melly szerinte a törvénykönyvben levő eskütől lényegesen különbözik, a sérelmek sorába országgyűlés elébe terjesztetni indítványozza. Uj harcz kezdeték, ’s folyt elég hoszszasan, mig végre közhelybenhagyással elfogadtaték L. K. K. azon javaslata, hogy az eskü kérdése országgyűlési tárgyalás alá fenhagyassék és kijelentessék, miszerint gróf főispáni helyettes urnak kihirdetett kineveztetését, a kk. és rrk öröméljenzéssel fogadók, mert meg vannak győződve , hogy a megye jogait, a törvényt és törvényes szokást mindenkor fentartani fogja. Ezek után e méltósága meghívására küldöttség neveztetvén, néhány pillanat múlva harsogó éljen kiséretében megjelenők közöttünk, létéve esküjét, székét elfoglaló és velős beszédében alkotmányos érzelmeit, a kk. és rr. iránti tiszteletét és bizodalmát, reményeit és óhajtásait nyilt, őszinte szavakban tárta fel előttünk; üdvözöltetvén viszont főjegyzőnk által a megye nevében. És mi vizsgálók az arozokat, ’s elégületlenségnek legkisebb jelével sem találkozónk, szivesség és megnyugvás mutatkozék mindenfelől, vajha teljesednék reményünk, hogy a főispáni széknek a megyével leendő ezentúl szorosabb kapcsolékai által közelebb jussunk az egyetértés és kölcsönös kímélet malasztihoz ! Commentart a mai nap jeleneteihez nem írunk, az olvasók fognak színeket találni azok jellemzéséhez, és elhatározandják, mellyike teljesült a szárnyalt jóslatoknak. — Főispáni helyettes úr hivatalos működését azon átalános tetszésben részesült nyilvánítással kezdé, hogy az első alispáni hivatal megüresedvén , annak betöltése végett a törvény értelmében a rendek kívánságához képest részletes, vagy átalános tisztújítást kíván minél elébb tartani; a közkívánat átalánosra nyilatkozók, mellynek folytában a szükséges nemességi igazolások, és utóbbi összeírás kiegészítése iránt kellő rendelkezés tétezvén, a hivatalos jelentések és irományok beadása végett folyó hó 28kán közgyűlés, 29én pedig tisztujitás fog tartatni. Isten küldje áldását e nagy napra. Debreczen, oct. 8án. (Gr Széchenyi István ünnepélyes fogadtatása.) Nem vagyunk emberei a szertartásos üdvözletek hosszadalmas leírásának; ott azonban, hol a hála az igaz hazafius érdemnek adja meg tartozott adóját, polgári vétóknak tartanak hallgatni. Előre örvendezett Debreczen már azon tudósításnak is, hogy gr. Széchenyi István e kegyelmességét kebelében szemlélheti; annál kitörőbb volt a lelkesedés, mellyel a nagy hazafi fogadtaték. — Ő excilja, oct. 5én érkezvén meg, a városi hatóság örömüdvözlésekkel fogadá lelkes főbírája ’s derék polgármestere szónoklatai mellett, a város háza uj épületében megszálló grófot. Másnap azaz oct. Gika reggelén az öszves polgárság nevében, ugyancsak a városi elöljáróság, diszpolgári oklevéllel tisztelé meg az országos ügyben fáradozó férfiút. Következtek erre a helybeli többrendű testületeknek, ’s a nemes Hajdúkerület küldötteinek tisztelgései; ’s ezen tisztelgések között különösen megemlítendő a helv. hitvallású lelkipásztori karé, kir. tanácsos és superintendens főtisztelendő szoboszlai Papp István ur önlga ritka szellemű szónoklata mellett, a főiskolai oktató karé, pr. Péczely József urnak a nagy ember érdemeit kellően kiemelő lelkes beszédével ; végre a helyben lakó tudós társasági tagoké, hasonlag r. tag, Péczely József ur szónoklatával. Mikre ő excilja, a szívességet ’s ebből kifolyó szép fogadtatást megköszönve, szokott ékes szólásával válaszola. — Ő mmga a város nevezetesb részeit gondosan eljárván, minden érdekesbet figyelmére méltatott. Meglátogató a ref. főiskolai könyvtárt, főisk. növénykertet, az uj kövezettel egészben kirakott szép utczát ’s cserép-égető intézetet, mindenütt tetszését ’s megelégedését nyilvánítván. —Ugyanaz nap estve, a városi nagy erdei fürdő-épületet ’s mulatóhelyet szemlélé meg, hol is* szép zenével s taraczkok durrogásával fogadtaték. — Másnap, azaz oct. 7kén a városi nyomdát szemlélvén meg, a nyomdai intézet tagjai által, ritka ízléssel e végre készült emléklappal tisztelteték meg ő excilja. Ugyancsak oct. Zibe estvérén a helyben, Váradi Pál vezérlete alatt működő szinésztársaság, szép közönség jelenlétében, kivilágított színházban, „Hála öröm ünnepe“ czimű darab adásával kívánta ő excllját üdvözölni. — Végre ugyanazon esti 9 órakor, a kebelbeli polgárság nevében 101 fáklya világítása, ’s ékes zene kísérete mellett, harsány éljenek között, választott hites polgár ’s tudós társasági rendes tag t. ez. Balásházy János ur üdvözlé a haza egyik legnagyobb élő polgárát. Illy sokszoros megtiszteltetések után , od.án reggel, távozók , es városunk köréből követve mindnyájunknak azon egygyé olvadott kivonatától, hogy a hon és testvér birodalom közös érdekében működő ritka hazafit a haza nemtője kisérje dicső pályáján !! — A .J ecnkor legújabb száma pedig közli szinte gr. Széchenyi István exclljának zemplénbeni ünnepélyes fogadtatását ; mi itt a rajznak csak vázlatát adjuk. „Zem p°lén nagy vendéget várt sept. 29kén, sőt szabaditót, kihez nagyok és kicsinyek sóvár reményei csatlakoznak épen úgy, mint hajótörést szenvedett szerencsétlen a sziklaszálhoz,, mellyhez Isten keze segité. — A legepedebb óhajtással várt ’s a hon szivéből édes jókivánatok közt felénk bocsátott szabaditó gr. Széchenyi István ur , amviltga csakugyan szerencsésen megérkezett ’s a megye szélén tisztelgő választmány fogadá a nagy érkezőt, mellynek kiséretében jött Patakra, hol a históriai nevezetességű Rákóczy-vár örökös ura főmért, regéczi Breczenheim Ferdinand herczegsége , mint a zempléni vizszabályzó társulat buzgó elnöke ’s hölgy herczegaszszonya szokott nagyszerű vendégszeretetekben részesült. Patak polgárai ’s a benne szállásozó lelkes tanuló ifjúság jeles ünnepként várta ezen napot. Ah! milly szivemelő ’s édesen elérzékenyitő látni az ifjú nemzedék életvidor serge lelkesülését, midőn az a haza jóltevője látására ifjú pompájában fellángol így, igy ifjú barátim! a nagy Széchenyi épen (Ilyen lelkesedésre méltó ’s hozzátok épen illy érzemény illő !' És ti a legszeplőtlenebb jellemet kétségbevonó, a legtisztább szándékot gyanúsító ábrándozók! lettetek volna csak szemtanúi ez egyetemes ’s mondhatom nem súlytalan lelkesedésnek és ragaszkodásnak, tapasztaltátok volna, mikint e mellett a ti: úgy keresztelt közvéleménytek szűk világa tönkre silányulandott. — Este felé a városi polgárság önté ki édes örömét ’s szerencseérzetét ő amaga előtt, miután a főiskolákat látogató meg kísérőivel együtt, hol köszöntéssel’s az ifjúság éneklőkara zengedezésivel üdvözöltetett szűnni nem akaró éljenzés között. És szólta nagyférjfia az ifjú nemzedékhez atyailag; szavainak minden igéje szent emlék a fogékony keblekben, intése örökre követendő példa. Még ez este fáklyák robogása és nagyszerű kivilágítás közt érkezett a megye székvárosába S. A. Ujhelybe, hol főispánhelyettes ö maga üdvözlé ismeretes ritka szónoklattal. — Másnap sept. 30 án reggel a szomszéd megye, kebelbeli községek és testületek tisztelkedő sok rendű választmányit fogadá el ő amga, ’s a zsúfolt terembeni roppant gyűlést vagyis tulajdonképen vizszabályozó társasági ülést , — mellyhez hasonló Zemplénben soha nem volt — tizenegy óra felé nyitotta meg kedves beszédével. A vizszabályozási társulat ezúttal is alakultnak nyilvánitá magát ,s a miként és mikorróli tanácskozásra választmányi képviselőket küldenének az érdeklett megyék és társulatok önméltgához még e télen Pestre ’s ha őnmagát Isten élteti ’s mindnyájunkat segít, nem sokára megkezdetik az országos vizszabályozás , mi felöli erős reményben hagyott itt bennünket ő nm.od elsején nagyfontosságu útját tovább folytatván. A haza őrangyalai kisérjék szép pályáján! Szakácsi D., Debreczen, oct. 9én 1845. Folyó October havának 4ik napján véve kezdetét, a helv. hitv. tiszántúli főtiszt. egyházkerület évnegyedes gyűlése , nagyméltóságu főgondnok vajai báró Vay Miklós ur ő excellentiája ’s királyi tanácsos és superintendens fötisztelendő szoboszlai Papp István ur ő nagysága elnökjelekt alatt. Örömmel üdvözlők fögondnokunkat, mert büszkeségünket találjuk abban, hogy őt — kit fejedelem és haza magáénak vall — hitfelekezetünk is , mint lelkes fögondnokát, magáénak nevezheti. — Az egyházkerületi gyűlés folyamában, a debreczeni ref. főiskolában felállítandó első évi jogtani oktatói székre, a megnevezett főiskola volt egyik jeles növendéke, köz és váltójogi ügyvéd, Búzás Pál, választatott el. A gyűlés végződésével főgondnok ő excellent!;)ónak nagyreményű fiai, a kis bárók adók, derék tanítósok Kiss Lajos úr vezérlete alatt, fényes bizonysági, a történet- és észtani tudományokból ritka előmeneteleknek. Mi, kik páratlan főgondnokunk kormányzata alatt valóban szerencsések vagyunk, még inkább vagyunk feljogosítva az örömre, mert biztositva vagyunk, hogy a kis bárókban is növekednek Vayak, kik az utókorban a fejedelem és haza hit szolgái, hitfelekezetünknek pedig méltó büszkesége leendőnek, ’s igazolandják hogy fortes fortibus generantur. BUDAPESTI HIRHARANG. Ismét egy uj magyar művész fedözteték fel, kiről eddig még nem voltunk értesülve, ’s ez kilaki Zürich Rudolf Gyulafehérvárról Erdélyből, melly már több egyénben tette tisztesné a magyar nevet külföldön. E hazánkfia ,szobrász ’s Tenerani római műteremében képezi ki magát, hol kétszer volt szerencséje akadémiai pályadijt nyerhetni. Előbb Károlyi István gr. ’s utóbb Lützow b. ausztriai követ hatályos pártfogása tette öt képessé tanulmányit szerencsés sikerrel folytathatni, ’s 1843ban marosnémeti Gyulai Lajos gr. Juno életnagysága szobrát rendelte meg nála, még pedig harmadfél száz aranyért, hogy nagyobbszerű kitüntetésre is alkalmat nyújtson a derék fiatal művésznek. E mű már elkészültéhez közelít, és pár hónap múlva néhány napon át megtekinthető leend Döbrentey Gábornál és Boldog isten ! milly parányiságokkal bíbelődnek ezen nagy férfiak, és milly lelki erő, milly jellemszilárdság, milly nagy lelkűjét kívántatik ahoz, hogy valaki a még el nem búcsúzott ’s uj hivatalának még csak czimét viselő első alispán helyett beszédét a másodikhoz intézze! Az ország jogai bizonyosan nagy csorbát szenvedtek, jóléte és felvirágzása lehellenné tétetett, a fehérsork igazai egyszerre megsemmisültek volna, ha Sárközy Kázmér búcsúbeszédét az alispáni 's nem táblabirói székéből mondja el. A kapczáskodás ezen nemét nálunk a Tiszánól wbikalantoskodásnak nevezik. — S ze rk.