Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-15 / 319. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 319. BUDAPESTI Januar 15. 1846. Előfizethetni Prrnem a kiadóhivatalban, hatvani utozai Horváth-házban 43 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példáin okat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Előléptetés. Hibaigazítás. Ismét a fiumei vasútról! Megyék és városa: Közgyűlés Pozsonyban. Pozsonyi levél (polgári ünnepély). — Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Külföld: Olaszország. Schwveicz. Németalföld. Orosz- és Lengyelország. Brazília. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. A magyar honvédelem történeti vázlata. Olvasta, midőn rendes tagi székét elfoglalná . Horváth Mihály. ____________________ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. Fölsége Németh György esztergomi kanonokot és hétszemélyes táblai ülnököt püspöki czimmel diszesiteni leg— kegy. méltóztatott. IGAZÍTÁS. Múlt számunk főczikkében 1 has. alulról 25d. sorb. az ugyanazon esztendei 50d.“ helyett olv.: ,,az 1741 : 50d.“ — továbbá alulról 24d. sorb. ,,az 1751: 115“ h. olv. „az 1751: 23.“ 34d. sorban ,az ok , vagy' helyett olv. ,az oké.‘ — Ugyan e has. 2. sorban alulról Javaslatain' helyett olv. javaslatai.‘—A 2d. has. 9d.sorb. az ,1715 ki‘ után teendő ,és 1741 ki.‘ — Továbbá a harmadik hasábon a második czikk elején 5. ’szik sorban e szavak helyett: „melly ezen évben egyszerre majd Hét millióval, t. i. 34 millióról 36 millióra, emelkedett," olvasandó: „melly ezen évben egyszerre majd Hét millióval, t. i. 36 millióról 43 millióra emelkedett." (Újra a fiumei vasútról!) Nem kis és nem kellemes meglepetéssel olvasom a B. P. Híradó 304dik számában, a szerkesztői jegyzetekkel bővített jelentést a vukovár-fiumei vasútra egyesült társaságok szövetkezéséről, mellyből sajonnal értesültem, hogy azon nagyszerű agitatio, melly néhány hónappal ezelőtt olly biztos reményeket gerjeszteni igyekezett ’s a nemzet általi kamatbiztositást feleslegesnek hirdető, nagy vagy szinlett vajúdásaival mit sem szült és minden sikerét arra alapítja, „hogy a múlt országgyűlés által megajánlott kamatbiztositást a jövő országgyűlés ő felsége kegyelmes hozzájárultával törvénybe iktatandja (minek igénybevételét nyilván fen is tartja a társaság)“ ? pedig ennek ellenkezője igen fenhangon volt híresztelve. Tehát ismét csak szavakkal játszottak? ! Jól van, csak tovább is így! akkor legalább nem kellene mindig fellengős ígéreteket devalválgatnunk , mert így lehetetlen, hogy elleneink máskor hívekre akadjanak. E körülmény tehát már mindenesetre csak nekünk fog szolgálhatni, ha külön nem is tárgyalnók a dolgot; azonban, mivel én is feltételesen capituláltam, most pedig kamatbiztosítás hozatik újra szőnyegre, lejártnak kell tekintenem a fegyverszünet idejét rám nézve is, és így újra felhíva érzem magamat nem anynyira ezen concret tárgyról, mint általánosságban némelylyeket előhozni, miket a mostani, az egész világ előtt tudva lévő, pénzügyi események nyomatékosan fognak támogatni. Ha a fiumei vasút tervezői a kamatbiztosításra újra viszszatérnek, az egyedül azért történhetik, mert belsőkép szinto oly erősen meg vannak győződve mint mi, hogy ezen vasút egyáltalában nem fog jövedelmezhetni. Minek volt tehát az a sok szó, azon végtelen sok czikk és számítás, azon méltatlan megtámadások, mellyek ellenünk szórattak, ha elvégre mégis önkénytelenül bevallják, hogy daczára azon sok millióknak, mellyekkel kevéssel ezelőtt disponálgattak, semmire sem mehetnek,hacsak arra nem birják a nemzetet, hogy ez erszényével segítse először a részvényekkeli nyerészkedést nagyban űzhetni, és ha ezzel némellyek zsebeiket jól megtömték, a vállalat évenkinti deficitjét nagylelkűen fedezni! Mindazon módok közt, mellyek által vasutak létrehozattak, a kamatbiztositás a legroszabbik, mert általa a status meg nem menekül mindazon iszonyatos veszedelmektől, mellyek az apró pénzmennyiségeket mind a börzékre, innen pedig kérlelhetlen szigorral a milliomosok pénzládájába szivárogtatják; de ellenben azt nyeri, hogy a roszul kiszámított vállalatokból bizonyosan eredő kár mindig csak őt éri! Ebben első pillanatra úgy látszik, mintha némi ellenmondás rejlenék, mert mikép nyerészkedhetni olly vállalat részvényeivel, melly vállalat más részről egyszersmind bizonyos deficitet láttat előre? és ebben, fájdalom! van is ellenmondás, de ez nem gyökerezik okoskodásunkban, hanem az ember természete magyarázhatlan gyarlóságiban, mellyek szerint azt a nyerészkedési vágy a józan ész minden sejtelmein messze túl ragadhatja. Hiszi-e valaki, hogy mindazon vállalatok, mellyek részvényeinek hirtelen kelendősége azon borzasztó szerencsétlenségeket idézte elő, mellyekről a külföldi lapok tudósítanak, bizonyos nyereségre nyújtottak reményt? Nem, soknál talán egy százlék sem volt bizonyos, és mégis hány ember tolakodott a börzére, hogy egész vagyonát ezekbe fektesse? Még most is lehet valaki, ki előtt nem világos, hogy nem a kamat, nem az osztalék az, mi az ember akaratával illyenekben határoz, hanem hogy a játékdüh a börze zabolázhatlan szeszélye, melly egyszer magára hagyatva, semminemű hatalomnak, hanem csak a milliomosok fortélyoskodásának engedelmeskedik ? És ha ez ilyenekkel történhetett , nem fog az történhetni még inkább ollyan részvényekkel, mellyek minden kár ellen előre biztosítvák? Igenis, történni fog, és daczára a nemzet áldozatjának az utolsó vevők nem fogják élvezhetni pénzeknek ötszáztaliját. Ha a pesti középponti vasút-társaság, jóllehet az országgyűléshez folyamodott, és megmutatta, hogy kamatbiztosítás nélkül vállalatát nem kezdheti, most részvényeit mégis agróval adhatja el minden kamatbiztosítás nélkül, ki fogja állíthatni, hogy kelelök roszabb lenne, ha az akkori szerepvivőknek sikerült volna a részvényesek lehető és be is állandó kárát a nemzet vállaira általvinni ? ! A vasúttársaságok felett a legújabb gyászos események végkép pálcát törtek. Az angol Times legújabban ezt írja: „A legújabb bukások és az ezekkel járó körülmények olly állapotba helyezték a várost, hogy ha csak egy ötödrésze valósuland annak, minek híre jár, sejteni sem lehet még minden, ebből folyandó következéseket. A rémülés olly fokra hágott, hogy magánosak olly árért hányják el a vasút-részvényeket, miilyenért azokat valaha megvehetni soha senki sem hitte. Egy, északi Angliából érkezett levél ezen nyerészkedés szerencsétlen eredményeiről ezeket közli : „A kereskedést fájdalmas zsibbasztás érte, és mindnyájan olly crisistel tartunk, miilyen még ritkán vonult el felettünk. Már Hanak öngyilkolását tudja ön: az üzérkedés tönkre tette az egész családot. A— megszüntette fizetéseit, 12.000 font szert, veszve van. F— mérget vett ma reggel, egyedül a részvényjáték következtében. Nagy családja szomorú jövendőnek néz elbe.Egy húsz évi szeplőtelen hírnevet néhány havi esztelenség így becstelenített meg. P— és társa megbukott, és egy garas sem marad vagyonukból. H— még hat hónap előtt szegődött a házhoz 5000 fnt siggel, ’s ez mind oda van ’stb. ’stb.“ A ,Moniteur Industries Párisból meg ezeket írja: „A részvények emelkednek, talán azért, mert némelly vállalatok javultak? koránsem, hanem azért, mert tehetni még szert áldozatokra. Ezen czél elérésére tegnap az árbukás szolgált eszközül, ma meg az emelkedés volla font!És mégis nagy szerencsétlenségnek tartottak a legújabb események, nem ugyan azért, mert milliók mentek veszendőbe és három-négy erszénybe szivárgottak össze, hiszen azért van az egész úgy elintézve, hanem azért, mert vallomások is történtek. Senki sem tagadja ma már, hogy a nagy házak fondorkodnak, tettek és nevek nyilvánvalók! És a hírlapok, még a legbátrabbak is, felét sem mondják ki annak, mit mondaniok most kellene, mondaniok lehetne! De nem is mondhatnák milliók nélkül, mellyekbe a sok fogság és büntetések kerülhetnének. Némelly lap azt hérli, hogy ezen vesztett milliók forgásba bocsátva élénkítik a kereskedést és ipart. Hej, de mennyire tévednek ezek! Az ipar és kereskedés iszonyúan szenved és azokra úgy kell tekinteni, mint vesztett csatára. És igy, hogy néhány nyerészkedő halászata ne gátoltassék, megengedtettek ezen saturnaliák, mellyek iparüzeinket tönkre tették és munkás osztályunkat nyomorba taszították!“ Illy tapasztalások után nem habozhatnak a kormányok: a vasutakat ezentúl máskép létesíteni, mint társaságok által; még kevésbbé lesznek hajlandók, a társaságoknak kények és kedvökre hagyni, hol és hogyan építtessenek, magoknak csak azon egy jogot tartván fen, hogy a deficitet mindig ők fizethessék! Ha ezt akarja a status, ha erre szükség van , akkor sokkal egyszerűbb, ha a status maga építi a vasutakat, mert akkor sem csalárd játék a részvényekkel, sem botrányos vitatkozások a követi táblánál, sem drágán megfizetendő kontárkodások, sem a közönséget zsaroló taristák nem gondolhatók ! — 7. Irodalom és Tudomány. A MAGYAR HONVÉDELEM TÖRTÉNETI VÁZLATA. Olvasta , midiin rendes tagi székét elfoglalná, Horváth Mihály, a magy. tud. társ. Évkönyvei 6. kötetében 298 — 376 lapig. A magyar tud.társaság Évkönyveinek legújabb — egy pár hét előtt megjelent— kötete, több igen jeles értekezés közt, egy igen fontost ’s országos érdekűt is foglal magában; a magyar honvédelem történeti rajzát. E tárgy kivált az 1808-i országgyűlésen igen élénk eszmecserére adott alkalmat, ’s midőn az összegyűlt KK. és RRk az elavult bandériumok tömkelegében el nem igazodhattak , ez ügynek tisztára hozatalára országos választmány neveztetett ki, melly azonban tudományos elődolgozatok hiányában teljesen ezért nem érhetett. Mert a gyakorlati politika lévén a nemzet képviselőinek munkatere, illy régi krónikák és oklevelekből merítendő felvilágosítások nem őket illetik, hanem olly tudósokat, kik e tárgyakkal mint szakbeli tudománynyal foglalatoskodnak; s így jön , mi hihetetlen de való: Magyarország országos dolgokban tudósokra szorult, azon emberekre, kik mint haszontalan nevetséges pedánsok hazánk félművelt tömege előtt már régóta nem a legjobb hírben állnak. Legelőbb ugyanis Piringer üdv. tanácsos fogta fel a tárgyat, sok zajt és vitát előidéző két kötetű munkájában . „Über Ungarns Banderien,Wien 1810.“ Keservesen esett a magyar nemességnek kivált az előadásából folyó következtetés. A magyar nemesség, ezt mutatá meg, a fenálló törvények szerint még mindig személyes felkelésre és a telekkatonaság (portalis militia) kivezetésére köteles; de mivel illy katonaság korunk hadviselete következtében többé nem használható , méltányos, hogy e teher pénzzel váltassék meg. A dolog világos, de kérj a magyar nemestől megváltást, pénzt, szóval a mi adóra emlékeztet, kivált még 1810 —16ban, ’s magadnak tulajdonítsd azután, ha nem épen örvendetes czímekkel tisztel meg. Szegény Piringert nem egy magyar oppositionalista a kormánynak zsoldjában álló hazaárulónak nevezé. Azonban Piringer , minden kétségtelen következtetései mellett , mégis egy kissé német szempontból tekinti tárgyát. A magyar alkotmány alapja nem német eredetű, nem a német,vagy ha akarjuk európai hűberrendszernek másolata , mert elébb alkottatott, mintsem a magyar Európával békés viszonyba lépett volna. A magyar nép költözködése idejében 108 nemzetségből állott, mellyek egymással kölcsönös védelemre és együtti hadakozásra egyesültek. Társaságuk tehát, a görög írók tanúsága szerint , mint Horváth Mihály helyesen jegyzi meg, a frigyrendszeren alapult. Később Árpád Magyarországot elfoglalván , a többi főkapitányokkal, a szeri pusztán , örök szerződésre lépett, ’s itt vettetett meg alkotmányunk alapja, melly ennélfogva minden idegen befolyás nélkül tisztán a magyar nemzet életéből fejlődött ki. Ki ezt tagadni merné, emlékezzék reá, mikép a meghódított föld mindjárt elfoglaláskor osztatott szét, mi a birtokjogot megalapítá, mellyből viszont a politikai jogok’s a honvédelmi kötelesség fejlődtek ki. írott törvényeink , úgymint a keresztény egyház alapítása , az igaz, sz. Istvánnal kezdődnek , ő hozta a magyar állodalmat Európával összeköttetésbe, számos idegeneket behozván országunkba ’s átalakitó alkotmányt ’s vallást, a műveltebb nyugoti nemzeteknél divatos hűbéri ’s hierarchialis alakokba. Magyar történetet magyar szellemben ’s magyar nyelven kell írni, ha akarjuk, hogy igazán meg legyen írva; de a mellett a magyar íróknak a nemzeti előítéleteken felül kell emelkedni ’s műveltségre’s tudományra nézve a külföldi tudósításokkal egy rangra lépniök, máskép feladatuknak azon mértékben meg nem felelhetnek, mint azt török reményleni ’s várni jogosítva vagyunk. Hogy jeles történetírónk Horváth Mihály ezen, Piringertöl hatalmasan megpendített tárgyat német szempontból nem tekinti, ’s magyar szellemben adandja elé, — ezt eleve hittük ’s iránta nem vala kétségünk; de emelkedett-e ki egészen a régi ellenzék még most is köztünk sokaknál divatos álláspontjából, — ezt történeti vázlatának bírálata fogja kitüntetni. A honvédelem és adó minden nemzetnek legfontosabb országos ügyei, mert ezek teszik lehetségessé ’s biztosítják fenállását; a honvédelem szerkezete ’s erkölcsi ereje különösen a lángeszű Müller János ítélete szerint az, melly a nemzetek emelkedését, dicsőségét vagy hanyatlását ’s bukásukat eszközli. Nemzetünk jelenkorunkban öntudatos haladásra serkent fel, maga körül, hátra ’s előre pillant, ’s átalakulási szakában bizonyosan nem létezik méltóbb tárgy megfontolására; mert nemzetnek, melly ki akar fejlődni ’s haladni, mindenek előtt fen kell állni ’s függetlenségét biztosítania. Kritika pedig, melly nem csupán az írókat, hanem a nagy magyar közönséget tartja szeme előtt ’s ahoz szól, vizsgálódásaira fontosabb tárgyat nem találhat. Horváth Mihály történeti vázlatát négy korszakra osztja : az elsőben előadja állodalmunk honvédelmi állapotját az Árpádok; a másodikban az Anjouk alatt, a mohácsi veszedelemig; a harmadikban, az állósereg felállíttatásáig; ’s a negyedikben, a mostani ideig. Kövessük szerzőnket történeti adatainak fonalán. Az Árpádok alatt, mond szerzőnk, „két, alapjában különböző had fejték ki; egyik, mellynek tagjai a köztársaság fogalmából eredő kötelességkint általánosan , másik , melly azonkívül a nyert bérbírtokért különösen köteleztetett a honvédelemre.1-1 Eredetileg tudniillik minden szabad magyar fegyvert hordozott, de csak a szabad, a szolga dolgozott. A szabad magyarok birtokot nyervén ’s ezzel együtt politikai jogokat, érte katonáskodni köteleztettek. De ha a szabad nép a vezérek alatt hazájából kiszáguldozott, Európát kirablandó, ki őrizte addig a hazát? Elfoglaláskor a magyarok már várakat találtak, ezeket úgy látszik utóbb szaporíták , ’s nehogy uj hazájokban is úgy járjanak mint a régiben, mint Atelközben , mellyet a bolgárok kirablának, midőn a fegyver fogható nép Svatopluk elleni háborúban kün táborozott, illy balsors ellen óvakodva, a várakat megrakták őrkatonákkal, a várkörüli földet szolgálatuk díjául kiosztván, illegyek. POZSONYBÓL, jan. 5. Mára hirdetett rendkívüli közgyűlésünknek azon legfelsőbb kir. leirat vala tárgyául kitűzve, mellyben a cs. kir. felsége a rendekkel tudatja, hogy azon küldöttséget, melly a főispáni helytartó által kijelentett legfelsőbb utasítás ellenére, a horvát tartománygyűlés tárgyában keletkezett felírás átadásával ismételve, ’s az 1770iki rendeletben kijelölt út mellőzésével megbizatott, el nem fogadja, ’s a megyének illy előzmények után keletkezett végzését roszalja. Az intézmény felolvasását nyomban követő indítvány következtében, előlegesen kimondatván végzéskép az, hogy arok hódolva a kénytelenségnek , a küldöttségtől elállnak, ’s hogy a leiratot magát annálfogva, mert törvényen nem alapszik, sérelmesnek vallják; az indítvány második részéből támadt azon kérdés felett folyt a vita: vájjon a kir. leiratra felírjanak - e vagy nem? Az indítványozó gróf P. J. ugyanis hivatkozván a históriára — mellyből, úgy látszik, sokat felejtett ’s keveset tanult — a küldöttség által nyilváníttatni akart bizodalom visszautasítását hallatlannak mondván, ’s olly leiratot, melly törvényeinkkel ellenkezik, kötelezőnek nem tartván, ezt előleges sérelemkép kívánta fölterjesztetni, ’s visszaborzadván minden érintkezéstől olly kormánynyal, melly a haza integritását megtámadta, minden felírást mellőzendőnek’s magát a horvát ügyben keletkezettet is visszatartandónak*) vélvén, a megyének e tárgyban hozandó végzését minden megyével közöltetni ’s azokat ezen sérelem országgyűlési előleges tárgyalására ’s alkotmányos jogaik fentartására felszólítatni javasla. Ő , úgymond , csak egy nagy hibát követett el életében , és ez az , hogy egyszer bízott a kormányban, de jo g!) Erre semmi okot sem látunk; a posta azt legbizonyosabban és biztosabban elvitte volna az illető helyre , és alkalmasint választ is hozott volna. — Szerk.