Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-21 / 700. szám

348 Tr­r­­rrrrrr Hitelesíttetett ezután a kerületi jegyzőkönyv iránti határo­zat. A királyi városok rendezése tárgyában kiküldött két­ vá­­lasztm­ányróli határozat Szentkirályi Móricz megjegy­zésére, miszerint az illy tárgyakban, mellyek országos ülésbe nem vitetnek át, határozat nem szükséges — elmaradt. Olvastatott továbbá gr. Rédey J. országgyűlésre meghívása iránti üzenet. Végre Szentkirályi M. javaslatára a verifi­­cationális választmány iránti határzat kinyomatása elrendel­tetvén, az ülés eloszlott. Vik országos ülés a tek. kir. és rrdknél november 1­0kén. (Tá­rgy : 1. Izenete a kk. és rrnek bold. József nádor ér­demeinek törvénybe foglalása, nevére alapitandó közintézet, ’s örököseinek k. adománynyai megtiszteltetése iránt; 2. Ize­nete a kk. és rrnek a fens. nádorhoz az orsz.gy. dolgok meg­szorítás nélküli szabad közlésének kieszközlése tárgyában; ’s 3. Izenete a kir. és írnek külön orsz.gy. hirlapok ügyében.) N­­uba­y J. országbírói itélőmester , olvassa az első ize­­netet. Kir. személynök: Az izenetre nézve észrevétele nincs. A nemzet hálája van abban kifejezve, mellyhez valamint min­den egyes polgár, úgy ő méltósága is a legmélyebb tisztelettel járul. A II. és III. izenet felolvastatván : K. sz­emélynök. E tárgy az orszá gy üléseken már több izekben megfordulván, az okokat, mellyek mellette ’s ellene felhozhatók volnának, ismételni nem akarom, csak egy észre­vételem van, t.i. az, hogy feltéve, miszerint a praeventiv cen­­sura megszüntetése helyes, akkor is szükségesnek tartom, hogy az a több évekre terjedő munkálatokra szüntessék meg é s csak azután terjesztessék ki a hirlapok s folyóiratokra néz­ve, mert ha úgy történik, mint az üzenetben terveztetik, hogy kivételkép­es a hírlapokra nézve szüntessék meg a praeventiv censura, akkor a dolog ellenkezőleg áll, mint az én vélemé­nyem szerint legalább kellene állani; ellenkezésben áll a sajtó­ügynek természetes kifejtésével és azon eljárással, mellyet más nemzetek követnek. Mi illeti a praeventiv censurának meg­szüntetését, jótekintetet igényelnek azon belviszonyok és kör­­nyülállás: várjon a praeventiv censura megszületése által nem nyitunk-e tág kaput az agitatio egy uj nemének, miután ta­gadni nem lehet, hogy az ország lakosai nálunk nemcsak a nemzetiség, hanem a polgári osztályra nézve is igen hetero­gén állásban vannak egymás irányában; az adózót a nemes ellen, a nemest a polgár ellen, és az idegent a magyar ajkú ellen felizgatni könnyű lenne ; ez fő tekintet a sajtó emancipa­­tiójára nézve. Mi illeti a sajtószabadságot, sem mellette sem ellene szót nem emelek, mert ha valamelly tárgy, ez az, melly félszázad óta nemcsak Európában , hanem az egész polgáro­sodott világban meg volt vitatva , úgy­hogy a­ki ezen tárgy­ról meggyőződést szerzett magának a jelen tanácskozás alatt, előbbi meggyőződését nehezen fogja megváltoztatni; tehát csak az érintett általános észrevételekre szorítom előadásomat. Sebestyén Gr. Veszprém m. k.: Olly országgyűlési lap létesítését,mellyben minden beszédek a beszélő elmondott szavai­val, ’s a nevek kiírásával híven közöltessenek,’s mellynek hiteles­sége ne a szerző bírálatától, hanem e táblának magának felü­­gyelésétől feltételeztessék; tárgyai pedig semmi politicum, ha­nem egyedül országgyűlési, tárgyak legyenek, forrón óhajtják küldőim. — Ez tehát csak rövid napló lenne. Óhajtják ugyan küldői az általános sajtószabadságot is, de azt nem illy rész­letes modorban kivonatkép mint e t. javaslatban áll; ennél­fogva szóló véleménye szerint nem kellene illy előlegező tör­vény, hanem olly országgyűlési lap, melly minden politikumok mellőzésével egyedül az országyűlési tárgyalásokra szorítkozva épen úgy mint az országos napló az országgyűlési tagok fel­­ü­gyelése és illetőleg bírálata alatt tegye a közléseket. T­ab­ód­i Pál Ung m. k.: Küldői a sajtó általános sza­badsága életbe léptetéséig is országgyűlési hírlapot kívánván, minthogy az izenet e kivánatuknak megfelelő, az izenet mel­lett szavaz. Makay Sándor, Krassó m. k.: Azt mondják ez üzenet­ben a rr., hogy már 3 országgyűlésen hiusult meg e tárgy iránti reményük , de kérdi szóló: miért hiúsult meg ? Bizo­­zonyosan azért, mivel a rr. illy kivételes kérdéseknél minden­kor a sajtó általános ügyébe avatkoztak, és minthogy jelen üzenet és törvényjavaslat is a sajtó általános kérdésébe avat­kozik , szóló a tett módosításra szavaz, a szabad sajtó álta­lános ügye iránti véleményének nyilvánítását annak idejére hagyván fön. J­óny Vincze, Szepes m. k.: Küldői e táblának felügye­­lése ’s illetőleg garantiája mellett közlő országgyűlési hírlapot kívánván, de különben is minden országgyűlési tárgyak a ná­dor ő fenségéhez küldendő izenet szerint a politikai hírlapok­ban is szabadon közltethetvén, sem az izenetet, sem a törvény­­javaslatot nem pártolja. Paczolay, Hont m. k.: Küldői is szabadabban kíván­ják ugyan az országgyűlési hirlapi közléseket, de ellenben a sajtószabadságot szabadosságig vinni nem akarván, nem pár­tolja ezen izenetet ’s­­. javaslatot. — (Nyilatkozata közben a hallgatóság zajongván kit személynek e­illga inté a hall­gatóságot , hogy magaviseletével e tábla ’s a tanácsko­zás méltóságát, vélemény-szabadságot, ’s türelmet ’s végre azon loyalitást, mellyet a tanácskozás szabadsága minden mű­velt hallgatótól követel , ne sértse, nehogy magaviseletével komolyabb rendszabályokhoz nyúlni kényszerítse e teremet.) Jus­th F. Turócz m. k.: Az üzenet tartalma ellen szól, mert kivihetlen. T. i. vagy akarnak a rr. hitelességet eszköz­­leni e lapnak, vagy nem. Ha nem akarnak, nem tehetik, mert ekkor bírálók szükségesek, kik bárkik legyenek is, nem egye­bek lesznek, mint censorok; ezt pedig a rr. nem akarhatják felállitani, mert még eddig is nem ismerték el ’s censura el­len küzdöttek. Ennélfogva tehát hiteles ezen országgyűlési lap nem lehetvén , csak ollyan lesz mint más hirlapok. — Ellene szól továbbá szóló követ ez üzenetnek, mert nem is egy , hanem több lap is keletkezhetik a hozzá mellékelt törvényjavaslat szerint ; több illyen hírlapnak összeszer­­keztésére pedig nem is találtatnék hazánkban elég sebes izó, ha még több volna is, mint mennyi jelenleg van. De továbbá e t. javaslat szerinti lap, mint ezt Francziaország példája iga­zolja, hol illy nagyszerű lap magasabb segély mellett jelenik meg, országos segély nélkül nem is létesíthető, mert annyi előfizetője, mennyi által magát fentarthassa, nem lenne, más­­kint pedig szerkesztője nem akadna;­­ azonban orszá­gos segély mellett is mit nyernének benne az olvasók, ha csak holmi insurrectionalis conversatiokat kellene belőle olvas­­niok? Igaz az is, mit kir. személynek ő maga mondott, hogy nagyobb műveknek a praeventiv censura alul kiszabadulása után következhetik el a hírlapokra az, mit e t. javaslat tartal­maz.— Nem látja tehát szóló e lapnak semmi hasznát, mert ki olvasna el illy roppant tömeget ’s ki vállalná magára a hozzá szükséges censori nagy terhet ? De végre ez nem is lenne egyéb, mint diarium, annak pedig a rr. ellene szavaztak , ’s mind ezeknél fogva szóló ezen izenetet ’s t. javaslatot nem pártolja. Reviczky Esztergom m. k.: Szerinte ezen izenetre a m. sorr azt válaszolhatják , miszerint a sajtó általános kérdése fe­letti intézkedést be­várják , ’s abban, hogy ezt válaszolják, igazságuk is azt tenni , hogy be­várják, joguk van. Káros vol­na tehát e tárgyat a sajtó általános ügyétől elkülöníteni annyival inkább , mert Turócz m. k. szerint practicuma nincs ,s ennélfogva nem is nagy iránta a rokonszenv. Egyébiránt nem is tudja szóló az üzenet czimében levő e két szót „hí­ven, szabadon“ megfogni; mert hogy hiv legyen, erre nézve biráló tribunal kell , melly esetben pedig már nem le­het szabad a közlés; ha pedig olly biráló tribunal nél­kül létetik a szerkesztés és közlés, ki lesz szorítva a censura — melly okoknál fogva szóló sem az izenetet sem a t. javas­latot nem pártolhatja. Babarczy A. Csongrád m. k.: Küldői is eljöttnek vélik a kort, mellyben a praeventiv censura helyett a repraessiv cen ■ surának kell alkalmaztatnia, és kívánják a sajtó általános kér­dését elintéztetni; mig azonban ez be­következnék, az ország­­gyűlési tudósításokat sebesebben közöltetni ’s ennélfogva egy országgyűlési lapnak még ez országgyűlésen életbeléptetését akarják. Ugybe szóló nem látja küldőinek e kívánatot ezen szenetben ’s t. javaslatban kifejezve a mellett, hogy ezen t. ja­vaslat szerint ezen országgyűlési lap nem is ez országgyűlésen, hanem csak azután jönne életbe, midőn ő felsége sanctioját megnyerendette. De továbbá a sajtó általános kérdésébe is vág­nak itt a rr. midőn a bíráskodás iránt is, melly csak a sajtó ügyénél elintézendő , rendelkeznek. Szóló tehát szavazatával azokhoz csatlakozik, kik nádor ő fenségét megkérendőnek vé­lik az iránt, hogy az országgyűlési tárgyalásoknak a hírlapok­ban szabadon közlését eszközölni méltoztassék , — és igy sem az izenetet sem a t. javaslatot nem pártolja. Gr. F­o­r­g­á­c­h A. j Pozsonyi kápt. köv. szerint a nemzet ősi joggal követelheti, hogy az országgyűlési dolgokról hite­les alakban tudósítassék, különben a személyes megjelente­­tést fel nem áldozta volna. A követek jelentései nem elégsé­gesek. A nyilvánosság e korszakában az országgyűlési tudó­sításokat gátolni nem szabad. Erre nézve legczélszerűbb az orsz. és kér. naplók h­itelességek és tartalmuknál fogva. Ezért küldői nevében kér. napló létesítését is óhajtja, annál inkább, mert hisz a kerületekben vettetik meg mindennek alapja. En­nek közzététele nemcsak a küldök, de a követek érdekében is áll. Könnyen támadhat olly gyanú, miszerint a kér. napló té­tele azért elleneztetik , mert a követek a kér­­ülések nyilvá­nításától félnek. Igaz, hogy az oz.gy. újság tartalomra nézve egy a naplóval, de nem hitelességre nézve , küldői pedig hi­teles tudósítást kívánnak, már pedig az izenet szerint az or­szággyűlési hírlapok hitelességéről egyedül a szerkesztők ke­zeskednének , miért az izenetet nem pártolja, még azért is , mert ezen ov.gy. újság kivívása közeledés akar lenni a szabad sajtóhoz, mi által a szándéklott főczél , t.i. a köztudomás, akadályoztatnék. Tóth L­ő­r­i­n­c­z Breznobánya köv.: Az izenet ellen szól, csak hogy más okból, mint azok, kik azt sokalják, Ő kevesli. Az illy külön lapot félrendszabálynak tartja, melly fellépések­nek korszaka lejárt. Hajdan az orsz.gyülési lap eszméje kor­szerű eszme volt, ’s örömrivalgással üdvözöltetett volna meg­testesülése, most azonban, midőn szabad sajtó kivívása a fö­­cról, az orsz.gyülési hírlapot en miniature, hasonszenvi adag­nak tartja, ’s a szabadsajtó felé irányzott illy törekvést, üvegházi kályhához hasonlítja, melly nem képes olly fris virá­got tenyészteni, mint a nap. Gyökeres reformot kiván szóló e tárgyban , annál inkább, mert a szabad sajtó a nemzet lelkiismerete, mellynél n­agyobb kincse nincs. A mélt. elnök szónoklatára, miszerint a sajtószabadság uj nemét az agita­­tiónak költené föl ,s nemzetiségünket veszélyeztetné, szóló azt hiszi, hogy az utolsó czél a sajtószabadsággal soha sem lehet egyéb, mint az eszméknek kölcsönös súrlódás utjáni meg­­hányatása, megtisztulása, ’s az igazsághoz­ eljuthatás; ennek irányában pedig az egyes kasztok érdekei kár nélkül mellőz­hetők és mellőzendők. Továbbá — úgymond — ő úgy tudja,hogy a szabad, p. o. franczia nemzetnél a sajtó ügye nem fokon­­kint, de egyszerre fejlődött ki; a fokonkinti kifejlődésre egye­dül a németeknél akadhatni, kik kell, nem kell, minden esz­mét legalább 20 ívre nyújtanak ki. Szentkirályi Mór., Pest m. k.: Czáfolja az ellenvetése­ket, mellyek az izenet ellen görditettek. Nem sajtó ügye forog itt fen, u. mond, hanem országgyűlési nyilvánítás kieszközlése. Mikint nevezhető a szóban forgó orsz.gyül. hírlap hitelesnek, át nem látja. Hivatalos újságot tud képzelni, illyen a B. P. Híradó a csőd­hirdetésekre nézve. Szóló a kerületben ellene volt az orsz.gyül. hírlapnak, most azonban ,maradjon ‘-nal szavaz, mert az üzenetben a törvénytelen előleges vizsgálatot látja eltörölve, legalább az orszgy. hírlapokra nézve. Elnök ő magának beszédére azt hozza fel, hogy midőn ő maga arra­­ hivatkozott, miszerint a sajtó ügye világszerte annyira meg­­hányatott, hogy e tekintetben mindenkinek már tiszta fogal­ma lehet, nem mondó meg egyszersmind e ténynek második részét, hogy t. i. a sajtó kérdése már el is döntetett. Nem­zetek , kormányok álltak el azóta az előleges vizsgálattól, mellyek az előtt abban nagy Achillest láttak. Hogy pedig a szándéklott ország. hirlapok uj izgatásnak lennének majd köz­lönyei , ezt el nem ismeri. Gyakoroltatik az izgatás u. m. je­lenleg is, csak hogy egyoldalulag. A censura, ezen megölő betűje a gondolatnak , bizonyos irányú agitátiónak most sem szegi szárnyát. A szaba­d orsz. gy. hirlapok minden pártnak egyaránt nyitnának tért. ’S ez az igazság. Kir. Személynök, el nem ismeri azon állítást, hogy az izgatás egyoldalulag gyakoroltath­atik. A­mennyire ő a cen­­surai rendszabályokat ismeri, azokat részreh­ajlatlanoknak látja, ha történnek kihágások, azok egyes kezelők hibái, mi­ket az intézetnek felróni nem lehet. Tarnóczy K. Nyitra K.: Nem szándékom a te­rzket a censura és sajtószabadság iránti átalános nézetekkel fárasz­tani , csak annyit jegyzek meg, hogy vélekedésem szerint a sajtószabadság az absolut és aristocrat­icus országokban sem olly veszedelmes, mint az ember első tekintetre gondolná, mert hol sajtószabadság létezik, ott az­ok és ellenük kihall­­gattatik, az olvasók által tárgyaltatik, és gondolkodás tárgyá­vá válván, arra bírja a közönséget, hogy lépcsőnként a jó útra igyekezzék térni. Azonban absolut státusban, hol a censura szűk korlátok között létezik , a censura nem az észhez szól; ott egy éjszakán a város szegleteire nyomtatott falragaszok fel­zaklatván a szenvedélyeket, egy óra alatt több rosszat eszkö­zölnek, mint a sajtószabadság éveken keresztül javított volna. Ez a sajtószabadságra nézve átalános észrevételem. Nem fél­tek küldőim ezen két üzenettől, mind azokat, mellyeket agita­tio útján félteni lehet; nem félték először is a kormányt, mert midőn a kormány haladási térre lép, honnan többé visszame­net nincs, ott bizonyosan a sajtószabadság, még annál kevésb­­bé ez üzenetben foglalt országgy­­úlság a kormányra nézve veszedelmes nem lehet, sőt tanúságot tehet a kormány jóaka­­ratáról és szándékáról. És ha eddig a magyar hongyűlés saj­tószabadságot kívánt, bizonyosan most, midőn a kormány ha­ladási térre lépett, még inkább kívánnia kell. Nem félték küldőim a nemességnek előjogait, mert a birhatási, hivatalvi­selési és személyes perlekedési jog a nemnemesnek is át van adva. Küldőim a polgárságnak is illő arányban szavazatot akarnak adni,és az országgyűlésen a népet képviseltetni kí­vánják. Kívánják, hogy a nemesség az adót, még­pedig teljes arányban, és az adónak minden nemét vállalja el (eljenzés). Kérdem a te­rzket, mit félhetnek küldőim a sajtószabadságtól, bizonyosak lévén abban, hogy midőn a nemzemest, e czimnél fogva jogegyenlőségre emelik, revolutio Magyarországon tá­madni nem fog (helyeslés). Nem félték küldőim végre a nem­zetiséget sem az'országgy.l'újságtól, mert ha valahol, itt ez országgyűlésen félteni nem lehet. De egyébiránt is midőn nemzeti épületünk tetejére a diszlő követ urunk királyunk feltette , azt többé egy országyűlési újság általi veszélyezteté­sétől félteni nem kell. Én Nyitra vármegye részéről ezen üze­­neteket teljes kiterjedésökben pártolom, addig is, mig a tör­vényes sajtószabadság, a censura eltörlésével eszközöltetni és­­ utólétetni fog. Illésfalvi Pap Szilágyi J. Nyáradi g. egy. kápt. követe. Nemcsak orsz. de kerületi naplót is kiván, külön orsz. gy. hirlap szükségét nem látja, miután a mostani poli­tikai lapok mindent közölhetnek. A sajtó szabadabban műkö­dik és biztatja a remény, hogy a nemzetnek a sajtó iránt mél­tánylandó kivánatai teljesülendnek. Kossuth Pest m. k.: Igen károsnak tartom, midőn az esz­méknek olly irány czéloztatik adatai, miszerint az intézmények hibája a személyek visszaéléseinek tulajdoníttatik, mert ebből az következhetnék, hogy a személyek változásában vesse a nemzet reményét ,s ne fogjon az irtófejszével az intézmények kóros­­sájához. Ez oka a miért felszólalok. Elnök ő maga igen jó véleményben van a vizsgálati intézmények természetéről, mi­vel azoknak gyakorlati egyoldalúságát a személyek visszaélé­sének,és nem a dolog természetének tulajdonítja. Azt gondolom, a magos úr ezen véleménye csak azon alapszik, mivel magadat a szerencse azon boldog helyzetbe tette, hogy azon káros in­­tézményekről gyakorta rendelkezni nem volt boldogtalansága. Én egyike vagyok azon embereknek, kik éveken által érezték magukban nyögni mindazt, mi emberben szent, az istennek szik­ráját, a gondolat-ölő censura járma alatt. Azért bizonyságot tehetek a t. rv. előtt , hogy a­mi magában már in thesi is le­hetetlen , t. i. a censura iránt szabályokat alkotni, melly gya-­­­korlatban részreh­ajlatlan legyen , úgy bizonyosan nálunk sem úgy áll a dolog, hogy a személyek visszaéléseinek lehessen tulajdonítani, hanem az intézetnek, mert ha magában azon szabályok részrehajlatlanok volnának, akkor sem mondhatnánk semmit azon szabályokról, mivel azoknak részrehajlatlanságá­­ról nem tudunk semmit, mert azok a nemzettel nem közöltettek De még azt is meg kell mondanom, hogy a­melly szabály úgy áll, mint a gyakorlatban fejlődik, hogy t. i. előáll az első censor ’s megöli a szabadság gondolatát, ha az ellen az írónak kedve­ző támaszt keresni és panaszkodni, nem talál emberre a trón zsámolyáig, ki őt a censor visszaélései ellen védje, tehát lehetetlen a visszaélést egyes egyéniségnek tulajdonítani, mi­dőn a hiba és betegség az intézetben van. Nem is lehet az máskép a dolog természeténél fogva. Mert én, ki a mathesis­­nek ismerem szabályait, tudom a magánjogi törvénykezés kö­rében , miszerint megmondhatjuk positivitással, hogy a 32 éves zálogot ki lehet váltani’s 6%ot szabad szedni, de hogy isten teremthessen embert, ki megszabhassa azon határát a censurának, mellynél fogva az ut és irány ki legyen mutatva, mellyik gondolatot szabad a censornak azon szabály határain innen vagy túl átereszteni, hogy illy szabályt emberi ész

Next