Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-22 / 683. szám
Péntek 663. October 32. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. ért 5 ex. kr. a kettős hasáb serért pedig 10 p. kr. fizettetik Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani úthozal Horváth- házban §831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre meseadd példányoknak a bécsi csávárt poétahivatallal rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pont, és vasárn.jelennek meg. Előfizetés jár félévre Budapesten házhoz-hordássa!5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 2 kr pp. A hirdetmények minden négyszer halálozott apróbetűs soráért vagy ennek helye-TARTALOM. Magyarorsság és Erdély. Előléptetések. Halálozás. Országgyűlési követválasztások. Törvénykezésünk I. Megyék és városok. Követválasztás Pestben, Komáromban, Mosonyban, Ugocsában. Rendes közgyűlés Csanádban. — Esztergom városi követválasztás. A kecskeméti reform, collegium. A kir. orvoskar f. évi jul. 26-án tartott közölése (vége.) A magyar központi vasút váczi és szolnoki vonalán f. hóikétől fé kéig bezárólag utazottak száma. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Olaszország. Délamerika. Mexico. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahúzások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás. 1ACIYAMINZÁR ém 1RD1LY. A nagy magy. kir. udv. kamara a sziszeki kir. harminczadhivatali ellenőrségre Hliniczky Lénárd ugyanott vizsgáló raktárnokot alkalmazta. Sarlay Antal, dömölki kir. ellenőrködő somázsamesterf. ért sept. 20-án meghatározott. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A lapunkban már közlöti választásokhoz legújabban járultak : Megyék közöl: Abaúj (követei Szentimrey György főjegyző és Gábriel István tb.) Kir. és bányavárosok közöl: Esztergom (követe Maurovics Rezső főjegyző) Körös (Fodroczy Sándor megyei aljegyző.) Soprony (követei Martiny Frigyes polg.mester és Érti nép. János főjegyző.) Zombor (követei Konyovics Dávid főbíró és Korics Gáspár főügyv.) így tehát mostanig tudva van: káptalani választás 9, megyei 27, szab. kerületi 1, kir. városi 23. (Hátra van e szerint még káptalan 16, megye 25, szab. kerület 1. kir. ’s bányaváros 24.) R. (Törvénykezésünk. I.) E lapok főleg a rend eszméjének közvetítését ’s intézeteinkben bővebb kifejtését tűzték ki közrehatásuk czéljául; mert közéletünk mindenütt azt mutatja, hogy sokkal nagyobb híjával vagyunk a rendnek, mint a szabadságnak, sőt azon szabadság is, melly intézeteink kebelében tenyészik,nagyrészt azért törpe’s azért nyújt nagyrészt fanyar gyümölcsöket a mellette kertészkedőknek, mivel körűle a rend tere kellő művelésre nem méltattatván, jobbatlán parlagon hever. Szólanunk kell hát immár törvénykezési rendszerünk hiányairól és hiányainak kívánatos kijavításáról is; szólanunk kell, mert a társadalmi rendnek fő fő tényezője az igazságszolgáltatás , és mert a rend híja alkalmasint közéletünk egy ágában sem érezteti magát annyira, mint épen igazságszolgáltatásunk körében. Nagyok ugyan kétségkívül és veszélyesek azon rázkódtatások,miket köztünk a politikai választások és gyűlések újabb időkben előidézni szoktak, hanem ezeknek , noha igaz hogy következéseik megmérgezik a közéletet,közvetlen veszedelmeik mégiscsak bizonyos korszakokban’s egyes helyeken fordulnak elő, ellenben a nem eléggé jó karban levő jogszolgáltatás sanyaruságai folyvást és mindenütt mindenkivel érintkeznek, ’s többé kevésbbé zavarossá vagy legalább bizonytalanná teszik az egyesek jogállapotát. És mivel az igazságszolgáltatás illy nagy eszköze a társadalmi rendnek, épen azért félő tényezője az a polgári szabadságnak is, tehát első eszköze a státusczélnak. Ez igaz, ez világos, ezt tagadni nem lehet. És mégis, ha tekintjük újabb átalakulási mozgalmainkat, csudálatos tünemény, hogy majd mindazon lelkeséjeink, kik a szabadság ügyét szíveikre vevék, elfordítván tekintetöket igazságszolgáltatásunk képéről, minden buzgalmukat és törekvéseiket törvényhozásunk műszereinek ollyatén javítására irányozzák, miszerint a politikai jogok gyakorlatában divatos eszmék sze-', hot a nép minden oszályai részesíttessenek. Pedig a jogállapotból serkedő boldogság a népre nézve sokkal inkább rejlik a jól rendezett igazságszolgáltatás malasztiban, mint a törvényhozás részvétjogában. Sőt a czél- és okszerűen működő törvénykezés bízvást előiskolájául tekintethetik a nép politikai jogokkali felruházásának, úgy hogy a dolgok természetes rende minden esetre azt hozza magával, miszerint a nép czélszerű jogszolgáltatással láttassék el, ’s a törvényszékek működésének ’s eredményeinek szemlélete által növeltessék ’s szoktattassék a’ törvények ’s felsőbbség iránt tartozó hódolatra ’s önmagán való uralkodásra, mielőtt a politikai jogok gyakorlatára bocsáttatnék. Ugyanis a törvényhozás magas categoriájában, bármelly rendszer ’s szerkezet mellett is, voltaképen csak kevesen és csak koronkint szerepelhetnek, sőt minden politikai joggyakorlat, választásoknál úgy, mint tanácskozásokban, mindig néhány tehetösb ’s erélyest) cspadlástól vezéreltetvén, a politikai szabadság csak bizonyos számú férfiaknak ’s koronkint nyújt némi fenséges örömöket , de az igazságszolgáltatás jótéteményei folytonosan és mindenkire áradoznak,és naponkint láthatni, mint buzognak forrásukból. A politikai jogok gyakorlatánál a sokaság rendszerint vagy mellőztetik vagy eszközül használtatik ; ellenben az igazságszolgáltatás előtt senki sem lehet önálló jogi alanynál egyéb, úgy hogy a törvényszékek azon egyetlen színhely , hol a polgári társaság egyéb régióiban örökké hasztalan keresett egyenlőség igéje testté lesz. A politikai szabadságból eredő jótétemények csak sokára tűnnek ki , de a jogszolgáltatás hasznai nyomban hullatják gyümölcseiket. Annak elillanására elég , nem őrizni azt, de a vélemény azon hatalma , mellyet az emberek a bíróságok közbejárulásának tulajdonítnak, még azután is sokáig munkál a sokaságban, ha maga a valóság már régen elenyészett. Annak fáradságos élvezése gyakran szükségessé , míg i m ennek puszta létezése mindig ritkábbá teszi az anyagi erő használatát. A nép rendszerint csak felbujtattatása után áhítja a politikai jogok gyakorlatát , de természeti hajlamánál fogva mindig keblében hordja az igazságszolgáltatás szükségének eleven érzetét. A politikai szabadság az akaratnak, a jogszolgáltatás az értelemnek terrénuma. Ennélfogva annak használata pártokra szaggatja az embereket, míg imennek gyakorlata, mikint Isten templomában, csak az egy való felé egyesítve feszíti a véleményeket. Annak használata kisebb nagyobb rázkódásokban tartja a társaságot, ellenben a törvényszékek iránti bizalom nyugalma a népnek. A törvényhozás tiszte: általános elveket állítni fel; a törvényszékeké : ezen elveket egyes esetekre alkalmazni. Ennélfogva a bíró az, ki arra van hivatva, hogy a törvényhozó munkájának gyümölcseivel az embereket folyvást kínálgassa, és ez által a status főczélját, a jogállapot virágzását, az egyesekre nézve valósítsa. Nem a törvényhozó, sem a népnevelő, hanem a törvényszékek magyarázzák a népnek a törvényt, ’s intézik a magánosok egyes cselekedeteit. A jogz szabályai is nem annyira a törvényhozás, mint a törvénybe?t fejtetnek ki ’s alakíttatnak meg; mert a jogi témás csak szentesíti ’s kijelenti azon szabályokat, melyek a törvényszékek működése által a magáncselekedetek zsinórmértékeiül jóknak ’s üdvöseknek bizonyultak be : példa reá per excellence, az idegen nemzeteknél kifejlett ’s törvényhozásunk által elfogadott váltótörvényünk. Eszélyes jó törvényhozás nem az ide ’s tova felkapkodott abstract elvekből, hanem az előtte levő tényekből meríti szabályait; ámde a jogi törvényhozásnak ezen tényeket legjobban a czélszerűen működő hazai törvényszékek szolgáltatják ki, úgyhogy a törvényhozás is voltaképen csak akkor felelhet meg minden tekintetben felelégítőleg magasztos hivatásának, ha a státus gépezetében a törvényszékek is kellő munkásságot fejtenek ki. Mindezekből szembeszökően világos, miszerint mindazoknak, kik a népjogok kifejtésének vagy kiebb terjesztésének szükségét látják, nem azon kell iparkodniok, hogy a népet mindenek előtt a törvényhozás és általában a politikai jogok részesévé tegyék, hanem első törekvéseiket abban szükség öszpontosítaiuk, hogy az országot az igazságszolgáltatás legczélszerűbb rendszeréve lássák el. És ekképen cselekedniük annál szigorúbb feladatuk, mennyivel inkább megfelel rendeltetésének hazájuk törvényhozása, és mennyivel távolabb van attól hazájuk törvénykezési rendszere, hogy a jogot az igazság követelései szerint gyorsan és részrehajlatlanul kezelhetné. Nálunk a törvényhozás és minden politikai joggyakorlat nyilvános. És mindenki látja ’s tapasztalhatja, miszerint törvényhozásunk, bármint legyen is szerkesztve, gondosan és fokozatokban, amint kell, valósítja a haladás eszméit, törvény erejére emeli a tudomány és eszély rendelményeit, ’s csak egyes túlbuzgók vagy rövidlátók, hátráltatják néha magas rendeltetésének nehéz pályáján. Ámde törvénykezésünk koránsem elégíti így ki a jog követeléseit, a tudomány,eszély, tapasztalás és kor igényeit. Törvényszéki eljárásunk nem nyilvános; az írásbeliség pereinket nehezekké, költségesekké és véghetetlenekké tette. Themisünk nehézkes formalismus békéiba van fogva. Törvényszékeink főleg az első folyamodásiak rendezetlenek, igazgatási tisztségekkel összevegyitvék, ’s koránsem ollyanok, mellyek iránt olly bizodalommal viseltetnének a felek, hogy ítéleteikben önkint megnyugodván ritkítnák a felsőbb bíróságok munkáját ,s ne folyamodnának, immár majd minden perben, a főm.udvari cancellariához. Igazságszolgáltatásunk, ne tagadjuk, sok helyütt és nagyrészt fejős tehénnek tekintetik, mert az alsó bírák egyrészt nem eléggé fizetnék, másrészt pedig csak rövid időre választják; és mert ügyvédeink annyira elszaporodtak, hogy úgy látszik, már nem az ügyvédek vannak perek miatt, hanem a pereknek kell lenni ügyvédek kedvéért. Ez tény, mellynek súlyát kisebb nagyobb mértékben lassan kint megérezzük mindnyájan; mellynek áldozatául naponkint hullni látjuk egyesek boldogságát, nyugalmát, vagyoni és személyi bátorságát; mellynek tüskés szálai lehetetlenné teszik a sikeres kormányzás által valósuló polgári szabadságot. És mégis épen ez az, mit a minden csekélységen felakadó reformereink úgyszólván figyelemre sem méltatni vagy legalább halogatni láttatnak. Mióta kormányunk gondossága reformkérdéseink vitatásának az időszaki sajtót megnyittatá, várjon hány értekezést, de sőt csak felszólalást olvashattunk törvénykezési rendszerünk érdekében? A’ régi P. Hírlap minden köztárgy körül meghordta a dissolváló eszmék pattogó fáklyáját , hanem az igazságszolgáltatás köre izgatásra ’s lángélesztésre alkalmatlan térnek találtatván, nem láthattunk rajta semmi szemkápráztató csattogtatásokat, hacsak az: „ütlegvirtuoz ’s az ö kényura“, czimaféle kifarkadásokat illyes rakéták gyanánt nem tekintjük. Az újabb Hírlap felmutatott néhány czikket a büntető eljárásról, mintegy viszhangjául az alsó tábla múlt országgyűlési politikájának. Sokat olvasunk az ügyvédek érdekéről is, hanem törvénykezésünk egész rendszerét tüzetes tárgyalásra méltatva nem láttuk, jóllehet ez a nép javát szüntelen ajkaikon hordó honboldogítók figyelmét szemlátomást nagyobb mértékben igényli, mint minden képviselet minden miniszer felelősségével egyetemben. És a legújabb követutasitók, legalább azok, kik a többinek ellenzéki mintául önkint és kéretlenül akarnának szolgálni, ámbár mindenre, még a külföld ’s örökös tartományok ügyeire is kiterjeszték hiú gondjaikat, szinte hallgatnak e mindnyájunkat legközelebb ’s egyiránt érdeklő tárgyról, ’s mintha pirulva kerülnék az igazság képét, csak ott vetik rá bujdosó szemeiket, ha némi politikai pártérdek lüktetésétől vitetnek reá. így vitettek Csanádmegye boldog emlékezetű indítványának sírjához az érseki táblabirák érdemében, igy hajtattak az esküttszéki utópiák felé, és lettek figyelmesekké az ügyvédi kísérletekre. Némellyek megemlékeztek, kétségkívül e lapok újabb figyelmeztetése következtében, a megyei állandó törvényszékek szükségéről, hanem hogy valahol az egész rendszer, fontossága érzetének következtében, felkaroltatott volna, még nem tapasztaltuk. Apáink nem illy egyoldalúlag tekintették az átalakulás anyagát. Az 1790-i ébredést oligarchiainak bélyegzik, ámde lett légyen az bármiilyen bélyegű: felkarolta az a nemzeti jólét minden tényezőjét és koránsem hitte, újabb reformereink kint, az óhajtott czélt, a jogállapot virágzását, valósulhatónak a törvényhozás bármilly rendezése ’s a politikai jogok bármilly terjesztése által is, a sikeres végrehajtás eszközeinek kellő létesítése ’s különösen a törvénykezés jó karba hozatala nélkül. Levéltárainkban hevernek az 1791. és 1827ki orsz. választmányok munkálatai, úgyszinte az 1832/aki javaslatok a bíróságok elrendezéséről, ’s bennök, bármint fogadtattak légyen is, kétségkívül számos tanulságok rejlenek ránk nézve: ennélfogva azt tartjuk, nem leend helyén kívül, most a cselekvés idején emlékezetbe hoznunk ezen munkálatokat fővonásilag, mielőtt a tárgy iránt saját nézetünket terjesztenék elő. Kegyék és városok. PESTRŐL, oct. 19. Pesten örömünnepet ül a demokratia, mert képviselője , Kossuth Lajos t.bíró a tegnapi napon tartott követválasztási közgyűlésen országgyűlési követté választatott nemes Pest megye részéről 2900 egynéhány szavazattal 1300 egynéhány ellenében, miután Szentkirályi Móricz első alispán az ellenzés nélkül első követnek kiáltatott volna ki. Akármint örvendjen a demokratia, mi azért még búnak fejünket nem adjuk egy olly történet miatt, mi a pestmegyei teremben uralkodó idők vagy inkább időtlenség szellemének természetes következése. Sőt még mosolyogni is tudunk rajta, ha meggondoljuk, hogy Pest megye ezzel azon pontra jutott, honnan előlépni többé nem , hanem csak hátrálni lehet. Soknak fel fog már ezután nyílni a szeme, ki eddig látni nem akart és soknak fel fog szabadulni a nyelve, ki eddig némán viselte magát. Miképen történhetett meg ezen politikai anomáliai — mert mi annak tartjuk — mellynek létrehozására oligarchák és sansculotteok, centralisták és municipalisták, aristokraták és demokraták, nemesek, polgárok, parasztok és úgynevezett honoratiorok egyesültek, melly épen ezen különféle elemek egyesülésénél fogva a közvélemény színét látszik viselni, de valósággal nem egyéb , mint az általános túlságoskodási szellemnek , mellyel itt már a levegő is úgy megvan rontva, hogy azzal együtt szítja be a tömeg és viszi szét az országba, mint a ragályt, és így ha közvélemény volna, tehát elég szerencsétlen , nyavalyós egy úrasszonya volna a világnak , hogy miképen történhetett meg, mondjuk, ezen politikai anomália, az igen könnyűnek látszhatnék annak, ki Pest megyének ime szellemével ismeretes. Pedig erősen csalatkoznék, mert rendkívülibb, furfangosabb és furcsánál is furcsább eszközök követválasztás végett még nem létettek Magyarországon mozgásba, mint a K. L. t.bíróé végett. Igen, mert már az ellenzéki előleges követválasztási tanácskozmányban tekintélyes szó emelkedett volt ellene magának az elnök Fáy András urnak szájából, ki terjedelmesen fejtegette , miért nem tartja tanácsosnak az országgyűlésre K. L. t.birót küldeni, mivel, illy értelemben szólt, most már ujjhuzásnak a kormánynyal nincsen ideje. A minek következésében az ellenzék meg is szakadott és Sz. első alispán mellé R. E. főjegyzőt tűzte ki. A conservativek sem voltak tunyák; meg akarták mutatni, hogy ha a megye teremében többnyire hallgatnak is, mert egy rakonczátlan auditorium szeszélyének magukat kitenni átallják , de a megye terén otthon vannak. Ők is két érdemes tisztviselőt, Z. főbírót és N. főjegyzőt tűzték ki követekül. Azért ki is feszítette az ellenzék minden vitorláit és valóban sok is a szél a mitvelők felfogott. Ben a városban övé volt a tér egészen, mert ez tanyája a mai, a hajdaniaktól perse egészen különböző malecontentusoknak. Ezek pedig örökké az ellenzékkel szoknak tartani, mert ők minden változásból jobbat reméllnek a jelennél. Mekkora pedig itt ezeknek a serege ? Csak ügyvéd annyi van itt, mennyi elég volna az egész országnak , ennélfogva pere nem lévén igen természetes, hogy elégületlen. És ki kívánhatná, hogy ki legyen békülve jelenével az a számtalan ügyvédi segéd, kinek tíz pttja van hónapjára-----ígérve, ami helyett ollykor egész esztendőre egy rend ruhát kap fellengő liberális főnökétől, vagy épen kölcsön adja neki azt is, amit szüleitől szükségére nehezen kapott ? A többi diplomásoknak is nagy része nem igen van más helyzetben , nem különben a dicasteriumok alsóbb személyzete is , melly ügyvédi oklevelénél fogva hasonlag szavazati jogot nyert Pestmegyében. A művészek , színészek és költészek, kiknek legnagyobb része nemesember, nagy tevékenységet fej.