Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-19 / 699. szám

Péntek 699. November 19. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Néleu sorért pedig 10 peng. ki­fizettetik. Előfizethetni I’ p­­zsonban a kiadóhivatalban, főpiaczon Wigaid ('.könyv­kereskedésében és I* e­s­­­c ti hatvani utczai Horváth-ház­­ban 5814-ik sz. a. földszint, és minden k. postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári postahi­vatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csü­törtök., pont, és vasárn. jelen­nek meg. Előfizetési ár fél­évre l’orsoilbi­n helyben kft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr. a kettős ha-TARTALOM: Magyarország és Erdély. Kinevezés.­­ Előléptetések. Országgyűlés. Ydik kerületi ülés (tárgy : üzenetek hitelesítése és a horvátországi sérelmek.) Pozsonyi hirfüzér. Bu­dapesti hirharang. A kir. József-ipartanoda. Külföld. Franczia­­ország. Spanyolország. Olaszország. Belgium. Görögország. Hi­vatalos és magánhirdetések. Lotteriahuzás. Gabonaár. Váltókelet. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. mGYinORSZÁG és ERDÉLY. 0 cs. kir. ap. Felsége Hell Jánost m. kir. udv. kamrai taná­csost és nagybányai főfelügyelőt kérelme következtében nyug-ál­­lapotba helyezni, Madách Károly nógrádmegyei volt tisztib. al­jegyzőt pedig a magy. kir. helytartótanácshoz tisztlb. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. A kir. tanulmányi bizottmánynyal egyesitett központi könyv­­biráló föhivatalnál Budán megüresült kétü­lnükségre Madarassy János hevesmegyei főjegyző egyszersmind egri érseki lyceumbeli tanító ; és Csacskó Imre a győri kir. akadémiánál jogtanitó érde­­mesittettek. O r s z á s fs y n­­­­é­s. V. kerületi ülés, nov. 18 án (elnökök : Tarnóczy és Olgyay Nyitra- és Pozsonymegyék követei, jegyző Asz­talos Pál; tárgy :­izenetek hitelesítése ’s a horvátországi sérelmek. Tarnóczy K. elnök: A kinyomatott izeneteket hitele­sítés alá terjeszti. Asztalos P. jegyző: Olvassa izenetét a kir. és írnek. József nádor-ispán ő cs. k. főlige félszázados hivataloskodása által, a nemzet előtt szerzett érdemeinek törvényeink közé ig­­tatása és nevét viselendő jótékony intézet létesítése által való nyilvánítása iránt. Som­sich P. Baranya követének: A szerkezetre nézve nincs észrevétele, helyén látja azonban Ung megyének tegnapi indítványát feleleveniteni és pártolni annál inkább, mert az üzenet szavai szerint az elhunyt nádornak évei, napjai, órái, perczei e nemzet boldogitására szentelve 's áldozva lévén, ő fensége saját érdekeiről nem gondoskodhatott. Erre nézve méltó, hogy ő felsége a nádor örököseit a nemzet háláját ki­fejező adománnyal megjutalmazza, minek pártolására szóló a­kkat és rrket rövid szónoklattal félhiván, teljes viszhangra akadt. Sebestyén G. Veszprém m. követe. Örömét fejezvén ki az izenetben foglalt nemzeti hála iránt, az ungi indítványt következő történeti adattal támogatja. Ez iránt u. m. 1841. sz. György hava lökéi országos ülésben a kivonatok sorában Ugocsamegye indítványára feliras intéztetett ő felségéhez, miszerint Magyarország java eszközlésében, ’s a nemzetiség pártolásában dús érdemű József nádor magyar birtokkal tisz­­teltessék meg. E feliratra 1841. ápril 29én királyi válasz ér­kezett, mellyből kitűnt, hogy a nemzet forró óhajtása ő fel­sége akaratával találkozott, ki ennek tettleges bebizonyítását magának fentartotta. Ezen felvilágosítás tetszéssel fogadta­tott, Szentiványi K. Gömör követének azon hozzá adá­sával együtt, miszerint ő felségének joga lévén fiscalitásokat adományozni, ezt főkép azon nádor irányában gyakorolhatja, ki a nemzet javáért élt és halt. Asztalos P. jegyző : Olvassa izenetét a kk. és írnek a mélt. fervhez egy országgyűlési lap létesítése iránt a törvényja­vaslat közlésével. Ezen üzenet felett hosszas vitába ereszkedtek a kk és rr. Babarczy A. Csongrád követe szerint abban a határozatnál több, és ollyan foglaltatik, mi az átalános sajtó ügyébe vág, mit a kk. és rr. múltkor kikerülni akartak a saj­tótörvények kidolgozására kor, választmányt küldvén ki. Az üzenethez csatolt törvényjavaslat, mellyben a tudósítók kihá­gásaira bíróság, büntetések ’stb szabatnak meg, a sajtó kér­dését előzi meg. Ő ezen feltétel alatt az országgyűlési új­ságra nem szavazott ’s inkább a mellett marad csak, hogy a létező lapoknak szabad tér eszközöltessék. Küldői olly ország­gyűlési lapot óhajtanak, melly az országgyűlés felügyelése alatt állván, a történteket szabadon és gyorsan közölje, mi ez izenet után megváltoznék. — Jagasich S. Esztergom m. követe hasonlókép nincs megelégedve az izenettel, utólagos sajtótörvény lévén ah­oz kapcsolva, holott küldői előleges vizs­gálat mellett vannak. — Tarnóczy K. elnök: Figyelmezteti a szólókat, hogy miután itt az izenet lényegének megváltoztatásáról szó nem lehet, észrevételeiket az országos ülésben adják elő. Forster K. Tolna követe : Az izenet iránt úgy véleke­dik mint Csongrád. Neki sem volt szándéka sajtó kérdésébe vágó külön bíróságot felállítani, midőn orsz. gyűlési hírlapra szavazott. — Hasonlókép nyilatkozott Somsich P. Baranya követe, olly eszméket látván csatolva az orsz. gyűlési hírlap létesítéséhez, mellyek a sajtó ügyére vonatkoznak. Ellenben Szentkirályi M. Pest m. követe azt hivé, hogy midőn a többség az orsz. gyűlési újságot pártolta, azt olly alakban akarta létesíteni mint múltkor, mi az üzenetben kilévén mondva attól visszalépés nem történhetik. Paczolay J. Hont kö­vete : A csongrádi észrevételt magáévá teszi , mellyhez B­a­­barczy A. Csongrád követe : Azt is adja hozzá, hogy az el­­lenvéleménynek, kik az orsz. gy. újság ellen szavaztak, ma­gok jelentették ki, mikint ebben semmiféle szerkesztői okosko­dásnak , czáfolatoknak helye nem lehet, holott az izenet­ ter­­vezte hírlapban mind­ezek közölhetők lennének, azért midőn szónok az izenet ellen szól, a végzésnek nem megváltoztatá­sát, hanem megtartását követeli.­­ Bónis S. Szabolcs kö­vete szerint azon kérdés, hogy az orsz. gyűl. újság a régen javaslati módon állítassák ki, közfelkiáltással fogadtatott el. — Makay S. Krassó követe az izenet ellen szól. — Szentki­rályi M. ismét felállván, kettőre felel. Először is nem fog­hatja meg, mikint neveztethetők az or. gy. újság hitelesnek. A szavazás nem úgy történt, mint Csongrád követe állította. Hiteles ov. gy. újságnál nem volna nagyobb absurdum, ha csak naplót nem csinálnának belőle. Szóló ellene volt az illy hírlapnak; miután azonban a többség elhatározta, pártolja az izenetet a mint van. Az illy hírlap párt­szint fog viselni, ’s ha hiteles lenne, kérdi szónok Csongrád követét: megeléged­nék-e vele, ha majd Kossuth szerkesztené ! (zaj.) Azon el­lenvetésre továbbá, hogy az üzenet a sajtó körébe vág, kérdi szóló , nem kivételes-e az egész javaslat időre és tárgyra nézve, a­mennyiben csak országgyűlés ideje alatti és csak orsz. gy. tárgyakkal foglalkozó hírlapról rendelkezik. — Szóló ismétli, hogy a végzés úgy mondatott ki, a mint az üzenetben foglaltatik, de meglehet u. m., hogy Csongrád kö­vete nem jól fogta fel az elnök szavait (hosszas zaj, mire az elnök csendet parancsol.) — Ezen beszéd egy kis vitát szült. Csongrád követe személyét látván ebben megtámadva, elő­ször kijelenté, hogy olly tétel adatott szájába, mit nem mon­dott , ’s miről Pest követe azt mondd, hogy absurdum. Szó­nok az országgyűlési újságot hitelesnek nem nevezte. A hoz­zá intézett kérdésre nem felel, nem tartozván ez a kér­ ülés körébe , ’s midőn az egyes személyekhez intézett illyféle kér­­dezősködést parlamentáris modornak nem tartja , főkép illy esetre nézve, azt csak a hallgatóság tetszésére számítottnak tartja. Egyébként kijelentvén szóló, hogy valamint ő e te­rembe személyes ellenszenveket nem hozott, úgy az alkotmá­nyos érettség nevében kéri Pest K. követét, hogy Csongrád törvényes képviselője iránt kellő tisztelettel viseltessék. — Tarnóczy K. elnök más térre akarta vezetni a tanácsko­zást, (kiáltozás: halljuk Pestet). Többen elállván a szólás­tól, Szentkirályi M. viszonzásul a fentebbire azt jelenti ki, hogy ha Cs. követe az általa mondottakban személyeske­dést lát, úgy neki soha felelni nem fog, szóló csak az orszá­­gyűlési hiteles újságot tartó absurdumnak, az irányzott kér­désben semmi bűnt nem lát, azért, hogy olly irányzat képvi­selőjére czélzott, melly nem Cs. követének irányzata, kár illy szőrszálhasogatásban személyeskedést keresni, ’s valamint a parlamentaris modorral figyelmeztetést magának feljegyzé, vi­szont figyelmébe ajánlja Cs. követének azt, hogy a parlamen­taris modort semmi nem veszi ki annyira sodrából, mintha egymás fölé emelkedve egymásnak leczkót adunk. — Erre Csongrád követe kijelentvén , hogy ő nem kívánt leczkót tar­tani annak, kitől még ez országgyűlés alatt maga is tanulni akar, — abban történt a megállapodás, hogy a szőnyegen lé­vő tárgynak végeldöntése az országos ülésbe tétessék át. — Asztalos Pál jegyző, olvassa a harmadik izenetet a fen­séges nádorhoz , az országgyűlési tárgyalások minden lapok által híven, szabadon, megszorítás nélkül közölhetésének ki­eszközlése iránt. Ezen izenetre többeknek voltak észrevételei, mik közöl Olgyay T. és Szem­ere B. módosítása fogad­tatott el. Gr. Széchenyi I. Mosony m. követe: „A mit mon­dok , igen rövid lesz. Csak azon alázatos kérdést terjesztem t.i. a tisztelt kér. rr. ek­be, hogy midőn választmányok küldet­nek ki, mi módon történik ez ? mert a szavazásnak nemcsak két neme van, — van t. i. nyilvános, van titkos és ezenfelül van egy subscriptionális választás. Nagy súlyt h­elyheztetek abban, hogy bizonyos körülményeknél mi módon szavazunk! A tiszt. rr. igen jól tudják, vannak esetek, hol egy pártnak sokkal kellemesebb, ha titkosan történik a szavazás; ’s van­nak esetek ismét, midőn a másik párt inkább a nyilvános sza­vazást kívánja; ’s e tekintetben akarok tisztában lenni, mert a­elen helyzet is, — akármit méltóztatnak velem parancsolni — véleményem szerint az, mellyben ha bort töltenek poharamba ’s azt veszem észre, hogy az víz, nem esik jól. Tehát legyünk tisztában. Ha meg akarjuk vallani, azon sub­scriptionalis votisatio, melly eddig elé gyakoroltatott, — mondhatom — egy általában nem titkos szavazás; mert en­nek azon előnye van, hogy mindenki saját tökéletes meggyő­ződése szerint szavazzon és szavaz, ’s a titkos szavazásnál legkisebb terrorismus ’s egyébféle ingredientiák sem létez­hetnek; más különben ez sem biztosit ’s magam is voltam olly esetben, midőn szintén bizonyos voltam a diadal iránt, mert ígéreteket nyertem t. i. a tudóstársaságnál bizonyos egyént tagul ajánlván, ’s mégis kisebbségben maradtam. Pest­megye k.. kihez most itt szerencsém nincs, azt mondá egy előbbi k. ülésben, hogy bizony mindenki véleményét több­ségre juttatni törekszik ’s ez egy kis korteskedés; és a korteskedés ellen én sem vagyok, mert a mint használ egyiknek, használ a másiknak is, ’s ennélfogva bár soha nem kortesked­tem, a korteskedést lélekben járó véteknek nem canonizál­­nám. Hogy hosszas ne legyek, — mert talán lesz még alkal­mam később a kér­­ülést ’s e házat hosszas beszédemmel un­tatni — döntsük el e kérdést; és ha a subscriptionalis voti­satio megmarad, mint eddig, akkor ám ne nevezzük titkos­nak , mert így annak nevezni lehetetlen. Ellenben, ha titkos­nak akarjuk a szavazást, ennek methodusa igen könnyű, mint­hogy különben is tudatik hány a szavazó ; vagy ha attól fél, hogy írását megismerik, írja másképen ; vagy ha így is fél, hogy megismertetik , írja le balkezével, ’s minthogy itt kü­lönben is szűk a hely a székeknél, egy tag a szavazatokat biz­tosan beszedheti ’s ez titkos szavazás lenne. Ha pedig nyil­vánost akarnak a rik, ám legyen; de a subscriptionalis szava­zásnak nem vagyok barátja, mert erőtetést látok benne.“ A nemes grófnak ezen kivonata irányában Szentkirályi M. Pest megye követe megemlítvén az eddig e táblánál divatozó választási modort, megjegyzé, miszerint a subscriptionalis ivek általi választás itt előtte nem olly nagy fontosságú kérdés, ha a választó, az aláírásra kényszerítve nincs; — már pedig, ha ki az ivet aláírni nem akarja, szavazatát írhatja külön czédu­­lára is és azt az elnök elfogadni tartozik. Minthogy pedig az illy választást rendesen kölcsönös és bizalmas értekezés előzi meg: ha pár választó ugyan azon ivre felirhatja szavazatát, miért ne írhatná több ’s ötven is , csak hogy kényszerítve ne legyen. A nemes gróf válaszolá, mikint a gyakorlatban nem fog alkalmaztathatni Pest m. követének azon kijelentése, hogy „csak kényszerítve ne legyen a választó“,­­ mert morális kényszerítés vegyül általa mindenesetre a választásba; ’s en­nélfogva e kérdés rá nézve annyival fontosabb, mivel az előbbi beszédében érintett példája szerint olly korteskedést rejt magában, melly szólót a tudóstársaságnál az általa tagul ajánlt egyén irányában már buktató is, — itt pedig párt-szi­­nezetet és hatást idézvén fői reaetiót és párt-kérdési keserűsé­geket szülend, mi szólója annyival kedvetlenebb leendne, mi­vel pártokhoz nem tartozván pártokon kívüli állásban van. Nagy tömegű választásokhoz czélszerűbbnek tartja szóló gróf a nyilvános szavazást; itt ellenben, hogy a választási teljes szabadság épségben hagyassák ’s a választó a párt­szinetet és hatás által kénytelenül ne sepertessék, inkább ajánlja a tit­kos szavazást. Bónis S. Zabolcs m. köv.: Mosony m. t. követének in­­ditványzási jogát tiszteletben tartva, kívánná, hogy most ahoz a rr. ne szóljanak. Egyébiránt pedig a ns grófnak a kortes­kedés ellentett beszédére azt jegyzi meg, hogy ha egyszer vesztett is a gróf a korteskedéssel, de 2061 bizonyosan nyert. Különben pedig a többségbe alakulandó párttól várható azon loyalitás is, hogy a másik párt ’s annak tagjai iránt méltá­nyos figyelemmel leend. Végre a grófnak független ’s párto­kon kül állásáral válaszolja, hogy a nemes gróf most azon pártot tartozik képviselni, melly ide küldte ’s utasitással látja el. — Hun kár Veszprém m. köv. az 1808ki országgyűlésen, bár még akkor az ellenzéki név nem létezett, az egész tör­vényhozás ellenzéki volt ’s csak két taggal kellett annak ve­sződni, kik egyike cameralist­a, másika pedig olly egyén volt, kit később maga a kormány tett semmivé. Korteskedést, pár­tokat, terrorismust emlitni nem dicsőség e tábla irányában, de nem dicsőség magára az emlitőre nézve sem, mert nagyobb hatalmaktól sem ijedett meg ’s ijedni nem is fog soha; szólé legalább sem alól sem felül meg nem ijed. Gr. Széchényi I. Mosony m. követe: Veszprém m. követének kijelentésével ellenkezőleg épen nem látja szeren­csétlenségnek a pártok létezését; hol pártok nincsenek, ott vagy anarchia, rendetlenség uralkodik, vagy ollyan állás van, mint Törökországban, hol minden egy ember hatalmának van alávetve. A pártok létezése által sok mocsok tisztittatott már ki a polgári életből, mert egyik őrködik a másik felett ’s ez szerencse inkább, mint szerencsétlenség. Szóló gróf csak az ingerültség, illegalitás és az ebből származó pártdüh ellen van; mert azt hiszi, hogy ha olly élesnek kell is lenni a pártoknak mint az ollónak, vannak esetek, midőn hazafias érzelemmel egyesülniük kötelesség (tetszés). Egyébiránt sem alul sem fe­lül nem félni, nem dicsőség, ’s szóló gróf ezt mindenkitől kö­veteli, miután a bátorság minden férfinak épen olly kel­léke , mint bőre; azonban azon időre emlékezve vissza , mellyben szóló gróf ’s Veszprémmegye k. már szerepeltek , e táblának pedig némelly itt lévő tagjai még nem is éltek , mondhatja hogy a tek. köv. úrral Győrnél találkozván, innen minden bátorságuk daczára is igen hamar jutottak el egy má­sik helyre. Hunkár Veszprém m. köv., válaszolja,­miszerint igen is emlékszik azon időre azon különbséggel, hogy szóló a csata­­piaczon maradt. — Mosony m. k. ellenben, nem a nagy urak modora szerint váltott fogatokon, hanem ugyanazon egyetlen egy paripán sebesen ment el Komáromba. Mire a nemes gróf felelvén, hogy nem is paripán hanem csónakon a dunán éjjel ment Komáromba az ütközet után, figyelteti Veszprém m. követét, hogy megjegyzése és állítása már személyeskedés, és pedig olly személyeskedő állítás, mi bebizonyítást követel. Tarnóczy K. elnök : A vitát félbeszakítandó napirendre utalva, kérdé : akarnak-e a kk. és rr. a voksolás módja iránt tovább tanácskozni? Mire átalános „nem“-mel felelvén a ker.rrk, a tegnapi tanácskozás fonalán azon kérdést látja fen­­forogni: váljon a városi ügy iránt kiküldött választmány a sza­bolcsi indítvány szerint utasítandó-e ? (több helyről : nem.) L­ó­n­y­a­y G. elnök : azt hiszi, hogy midőn tegnap a zalai indítvány végzésbe ment, ez által a szabolcsi elmellőztetett. (helyeslés) Csak az volna még eldöntendő, hány tagból álljon a választmány ? Múltkor az volt az arány, hogy a megyei kö­vetek közöl 16, a városiak közöl 6, a kerületek és káptalanok részéről egy-egy követ választatott. Tarnóczy K. elnök : ezt végzéskép kimondván, az iga­zolási választmány feletti határozásra hívja fel a kk. és kiket. Szentkirályi M. : Ne­hogy ismét olly félreértések történjenek, mint az orsz. gy. újság iránt, a verificationalt.

Next