Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-04-22 / 818. szám
384 keblünkben is megfogalmttott, most mindenkép arra kell igyekezetünket fordítani , hogy ez eszmét valósággá érleljük. (Nyáry megjelenvén, zajos éljennel üdvözöltetik.) Igaz, mi már régebben egyesültünk tanulás végett, de miért nem értünk ezér után, mert nem voltak kik hozzánk jöjjenek ? Koránsem , — hanem azért, mert a kapu bezáratott előttük, kik jőni akartak. — De a természetben minden eléri azon időpontot, mellyben a csira gyümölcsözésre jut. Ez idő ránk nézve is elérkezett. Mi érettek vagyunk a szabadságra! (Zajos helyeslés) „Midőn önök kérelmével a ministeriumhoz mentünk, a legszivesebb fogadtatást nyertük. De kik is azok a ministerek ? ------Kossuth, ki ez ? az iparegyesület igazgatója. Klauzál , a nép embere, stb. Polgártársaim ! a mag, mit elvetettünk, jó földbe esett.“ Itt szónok egy papírt mutat fel. — Felolvasom— úgymond— ez írást, hogy mindnyájan tudjuk meg , mit akarunk. Felolvasom azért is , mert meghallottam, miszerint az én nevemben ollyakat akarnak némellyek elkövetni , mit én teljességgel nem akarok. Sokak barátságával dicsekszem önök közül, de e pillanatban kész volnék arról lemondani, ha elhihetném, hogy vannak köztünk ollyak is , kik e szent ügyet vérrel akarnák bemocskolni. Nemde ezt nem akarják önök ? (általános: nem!) itt szónoka 9 pontból álló petitiót felolvassa, mik a következők: 1) Czéhek eltörlése. 2) Olly intézetek felállítása, hol az iparos készültségét kimutathassa, s erről bizonyítványt vehessen. Ilyen intézet lenne az iparegylet , s annak fiókegyletei. 3) Szabad telepedés mindenütt. 4) A mester és segédek közti viszonyok elrendezése. 5) Munkaidő szabályozása , hogy az önképzésre is idő maradjon. 6) Munkabér a munkához aránylag. 7) A szerződések szabadsága. *) 8) Semmi jogtalan terhek nem hordozása, a kiképzési eszközök könnyen megszerezhetése. 9) Külföldön vándorlás. Kórházak sat. Az említett pontok a legélénkebb helyesléssel elfogadtattak. Glembay után Nyáry lépett fel zajos éljenek közt. Ő kétségkívül a legünnepeltebb népszónok Pesten. A igazságszolgáltatás körében szerzett jó hírnév, ismert hivatali képesség s szorgalom, nyilt férfias közlési mód , népszerűn - logikai előadás , egésséges humor sat, azon tulajdonok, mik Nyáryt első népszónokká avatták. Hol a békés reformnak illyetén bajnokai vannak, ott biztosítva van a rend , a személy és vagyonbátorság. Általános tetszéssel fogadott beszédéből következőket emelünk ki: „Polgárok ! A szabadság nagyon új még, nem lehet csodálni, hogy sokan nem értik. A városban azon hír terjedt el, hogy többen szövetkeztek önök közül törvénytelen tettek elkövetésére. (Nem!) Hogy én nem hittem , megtetszik abból, hogy tegnap is, ma is megjelentem. (Éljen), és még többször is örömmel fogok megjelenni. Hazafiak! engedjétek meg, hogy beszéljek röviden a szabadságról. Szabadság csak ott van , hol a józan néptöbbség igazgat; e többség akarata a szabadság. E szóval, mint igen sok dolgokkal, rút játék űzetett sok helyütt. Nekünk jutott a szerencse, hogy okulván más népek példáin, az illy visszaéléseket elkerülhetjük. Vagy tán azt gondolja valaki, hogy szabadságunk nem nyugszik erős alapon, mert nem vérrel szereztetett. Uraim! minket senki sem gátolt erőszakkal ; mi szavunkkal győztünk, miként isten győz szavával, s itt látható, hogy a *) Ezen kérelemből a tetszik ki, hogy nálunk számba sem veszik azt a tanúságot, mit az orrunk előtt lefolyt történetekből lehetne meríteni. Ez az egész kérelem semmi sem egyéb , mint vak majmolása a Louis Blanc hóbortosságai által hinárba kevert franczia prov. kormány szerencsétlen kezdeményeinek. Még akkor mindjárt megmondottuk, hogy a prov. kormány olly feladásokat vállal magára , mellyeket meg nem oldhat , olly ígéreteket tesz, mellyeket nem teljesíthet; hogy mikor minden sületlen expedienseinek végére jutott, az ipart és kereskedési forgalmat egészen megakasztotta, a termesztés és fogyasztás forrásait zsarnoki és a józan ész ellen harczoló rendszabályai által kiszárította, a társadalomnak egész oeconomiáját zavarba hozta, nem fog egyéb menedéke maradni a polgári háború elől, mint a külháború, minek megcsalódott és elégedetlen napszámos ezreit torkába vetendi. És ez az idő bekövetkezett ! A prov. kormány, miután minden napszámosnak kevés dolgot és sok fizetést ígért s egyiket sem adhatott elegendő mértékben, eleinte elnézte, hogy a „testvériség“ hazájából minden idegen napszámosok kifizettessenek, s miután ezzel nem szaporodik a honmaradók keresete, mert utopia uralma alatt elalél a munka, tehát külháborúra készül. És hiába prédikál békét a nemes Lamartine, a háborút el nem fogja kerülni Francziaország, mert különben az utopia és kutatás uralkodásától meg nem menekszik. És a külháború még csak egyetlen egy szerencséje, ha végre maguk a napszámosok józan esze fel nem lázad a Louis Blanc ineptiái ellen, s az ipart természeti törvényeinek rendes vágásába visszatérni nem segítik , mert különben olly dissolutiónak lesz martaléka a szép Francziaország, miilyennek annyi revolutiói alatt soha sem volt. És miből ered ennyi szerencsétlenség? Abból , amit a kérelemnek 5 és 6ik pontja foglal magában, miszerint a státus határozná meg a munkabért és az időt; minek gyakorlati értelme, mainap, midőn a nép önkormányzásra jutott , oda menne ki, hogy kevés vagy semmi munka és sok fizetés, azaz, absurdum! Csudálatos, mennyire ment nálunk az elfogultság , hogy nem veszik észre az egymás mellett álló legszembeötlőbb ellenmondást sem ! Az 5 és 6dik pont eltörli a szerződések szabadságát, mit a 7dik pont egyenesen követel! Úr isten, hát olly szegények lettünk már, hogy még a legidétlenebb gondolatot is idegenektől kelle kölcsön vennünk! — Szerk. népszava— isten szava.“ (Helyeslés.) Menjünk tovább, hol szabadság nincs , semmi sincs. Magyarhonban ez ideig nem volt *) , a bécsi bureaucratia rendelkezett korlátlanul. Volt műiparunk, de a legelső szükségeket is külföldről kelle hozatnunk. Mi volt ennek oka? Munkás kéz volt, de nem volt szabadság. Mi nem támadunk meg személyeket; ez a szabadság megtámadása volna. Ha a szabadság eszméje megfogamzik milliókban , halhatatlan. De ne gondolja senki, hogy ha a szabadság ki van mondva , már van minden. Éhez munka és szorgalom kell. (Úgy van ?) Földművelés és ipar csak együtt virágozhatnak fel. Nem kell hát mondani , hogy most csak a föld szabadítatott fel, felszakadhatott az ipar is. Olly időben élünk, midőn mindenki tudja, hogy tenni kell, de kevés, hogy hol kell kezdeni. Sokan azt mondják: ha tehetősebb uraink belföldit vennének, felvirágoznék a műipar (igaz) , de még ez nem elég (halljuk) , szükség, hogy önök igyekezzenek jót készíteni. Miért oszlott fel a védegylet ? Egyéb okokon kívül főleg azért is, mert az iparosok közül sokan azt hitték, hogy miután már külföldit nem vesznek , a rosszat is eladhatják jó áron. . .. Egyébiránt biztosítom önöket, hogy addig is, míg a törvényhozás intézkednék , a ministérium mindent megteend, mivel önökön segíthet. Holnap, vagy holnapután ki fogja adni a rendeletet, hogy kik ezekben nincsenek is, szabadon dolgozhassanak (éljen). De ne feledkezzenek meg, hogy aki jól képezte magát, ezután sem leend középszerű sem. Igyekezzenek hát szorgalmukat oda fordítani , hogy kellőleg kiképezzék magukat, a külföldről megrakott méhekként térjenek haza. A vándorlás ne csak Pesttől Soroksárig tartson (úgy van, nevetés). — Az iparosságnak is értelem az alapja. Itt lesz az országgyűlés, önök látni fogják, hogy az ipar az első teendők közt leszen. Önökben — polgártársak, — mint kik az ország fölvirágzásának legfőbb tényezői, bízom, hogy nem fognak senkit bántani. A rózsa, ha szaga nincs is többé, kíméletet érdemel múltjáért. Ne bántsuk az öregeket, mert hiszem mindnyájan öregek leszünk. — Arra kérem tehát önöket, hogy miután a petitio be van nyújtva, a ministérium is kedvezően nyilatkozott, s vannak jó szószólóik, legyenek nyugottak. Miután a szabadság megvan, becsüljük meg azáltal, hogy kétszeres erővel dolgozzunk. Én ezelőtt is dolgoztam, de most kétszer annyit dolgozom, és igen jó kedvet (éljen). Én ismét meg fogok jelenni önök közt, de kérem önöket, hagyjuk a dolgozó napokat, — gyűljünk össze, midőn mindnyájan ráérünk. — (hosszas éljen) **). Történtek még több felszólalások is; megállapodás akkér történt, hogy az iparossegédek 10 választmányi tagot nevezendnek ki, kik közös tanácskozás utján a legközelebb teendők iránt véleményt adnak, s ha szükség leend rá, népgyülést is hirdetendnek. A legnagyobb csendben elozslottak. V. fensége a nádor királyi helytartó ma este váratik a főváros közönsége által. (Ápril 17-dikén) Ismét egy népgyülés van készülőben, mint hírlik a házbér elengedése iránt. Ápril 17-dikén a fővárosi lakosok nagy száma petitiót adott be a ministeriumhoz, mellyben a városi hatósági személyzet rögtöni letételét kérte. A ministerium azt válaszolta, hogy miután a törvény rendelete szerint néhány nap múlva különben is új választásoknak kell történni, addig hagyassanak meg hivatalaikban; azonban, kik ellen sürgető panaszaik volnának, mihamarabb terjesszék elő, hogy a szükséges intézkedés megtétethessék. E választ Rottenbiller vitte meg az összegyűlt közönségnek, mi elfogadtatván , tömegestől az illető hivatalnokokhoz indul- tak, s hosszasan tartó — bájos macskazenével tisztelték meg őket — elöljáróban. Rottenbiller és Kacskovics nincsenek a bepanasztottak közt. Iflirfüzér. — Az Agramer Zeitungnak Károlyvárosból írják, hogy a Bécsben volt küldöttség nem a kivánatok kbr. megerősítésével ugyan, de e részben legjobb reménnyel visszajött. — Zágrábban a polgárokhoz egy felszólítás jelent meg az ottani irgalmas nénék iránt, hogy t. i. ezek űzessenek el a városból, javaik nemzeti vagyonná legyenek stb., hatósági rendeletnél fogva azonban megmaradtak, és a tanítást folytatják, de ennek tervét a tartományi gyűlés határozandja meg. Valljon nem a püspök mint alapitó *) Ez ellen legyen szabad protestálnunk a nemzeti becsület nevében. Mi mindig szabad nemzet voltunk; ezt egész Európa elismeri; ez a legméltóbb dicsőségi czimünk. A most és ezelőtt közti különbség csak a formák és mértékben áll. Isten adja, hogy szebb és nagyobb legyen a szabadság, melly ezután hazánkat boldogitandja. Ebbe reméllünk is, ha Nyáry úr véleménye szerint ,a józan néptöbbségé lesz az igazgatás. — Szerk. **) Mi is azt kiáltjuk, tettetés nélkül, teljes szivünkből: éljen Nyáry ! Azon tömérdek józan ész, mit neki ezen nehány szavai is elárulnak , mutatja , hogy Nyáry az embereket és dolgokat a világból tanulta ismerni. Fordítsa azt mindig olly nemes czélra és olly sikerrel, mint ezúttal, és köszönetet fog neki mondani a haza. De ne hirdesse ő is a bevett divat szerint, hogy a haza eddig nem volt szabad. Ezt meghazudtolja az egész világ. S aztán szükség-e bemocskolnunk a múltat , hogy tán annál fényesebbnek tessék a jelen ? Bizony nem. Ezen állítás először: nem igaz, másodszor : nem szükséges. — Az e . k. iránt keletkezett ellenszenv oka-e az apáczák elleni ingerültségnek is? — Pozsegamegye mély fájdalmát fejezi ki ő felségégének, hogy a magyar ministeriumban a kapcsolt részekből egy férfiú sincs, egyszersmind kéri a királyt, hogy legalább két tárczára illyenek alkalmaztassanak. Itt is (Pozsegamegye) az ilir nyelvet kivánják diplomaticaiul. — Varasdon a zsidók kiűzetése következtében nyilvános ülés tartása kiválttaték a tanácstól, mit ez megtagadott; tisztujitást tartott tehát azonnal a nép, és a kedve elleni tanácsnokokat letette. A zágrábi német lap egy ellenproclamatiót közöl a pesti csendbizottmányhoz, és azáltal a magyarokhoz; úgy látszik magántokból eredeti ez ellenirat, melly viszszautasitja a pesti proclamatiót és a már mondottakat ismétli, hogy t. i. az ilir nyelv egyenlő jogokban részesittessék a magyarral. — Ugyanezen lap ápr. 15. igy i. Tegnap tanács és községi ülés tartatott nagy számú lakosság jelenlétében. Zágrábmegyének egy rendelete, melly szerint az urbér megszüntetésére nézve felvilágosítandó a nép, mikép szabaddá tételét egyedül a magyar nemzetnek köszönheti, továbbá a megyei csendbizottmánynak azon rendelete, melly a lakosságot a rend és közbátorság fentartására törvényes büntetés terhe alatt inti, ez utóbbi mint a helybeli lakosság jogaiba vágó — közingerültséget idézett elő, minélfogva a tanács maga részéről egy nyilatkozványt bocsátott közre, egyszersmind Péchy Manó főispánt küldöttségileg megkereste, azon kijelentéssel, hogy a megye illy, a helybeli hatóságot illető rendelkezéstől jövőre tartózkodjék. Egy latin levele a megyének visszaküldetett. A nemzeti őrség kebelébeni szakadásokról is ir a lap, csak annyit érintőleg, hogy e részben is a nemzetiség ügye forog fen. Mikor lesz vége ennyi viszálkodásnak? — Ausztria, Bécs. Ő felsége, Stájerország rendeinek a megváltást illető felterjesztésére e helbről következő leíratott bocsátott ki. sor: 1849ik év jantől minden termesztményi, vagy munka-kiszolgálatatások megszűnnek, és ennek helyébe pénzbeli váltság lépene. Sor: a rendek a paraszt-képviselők hozzájárultával dolgozzanak ki ezen átváltoztatás iránt egy részletes törvényjavaslatot. Ser: e törvény életbeléptetéséig, a megváltás, vagy természetbeni kiszolgáltatás a felek kölcsönös egyezkedésére bizatik. Ser: ha a felek nem tudnának megegyezni, akkor az illető hatóság közbenjöttével, a tényleges birtok alapján, két, a felek által választandó, és díjazandó egyén által történjék meg a becslés, minden feljebbvitel nélkül. Sőt: a megváltás iránt eddig kötött minden szerződések épségükben fentartatnak. Ő felsége, a bécsi nemzetőrség parancsnoka jelentésére , az illető miniszer közbenjötte mellett, megengedni méltóztatott, hogy minden nyugdíjazott, vagy csak rangja megtartása mellett kilépett katonatiszt beléphet a nemzetőrségbe, anélkül, hogy akár nyugdíját, akár rangját elvesztené. Ő felsége, a ministeri tanács felterjeszésére, a kinfeledést, melly a mart. 20ki patens által minden politikai foglyokat illetőleg adatott ki, a katonai kar azon egyéneire is, kik felségsértés miatt elzárva, vagy csak kereset alatt álltak, kiterjeszteni méltóztatott, két egyént kivéve, kik felségsértés mellett , más nagy vétségekkel is terheltettek. Martius 13dika óta az ausztriai hadseregben el van törölve a,Kende (Er) és a bot — két gyalázatos maradványa a barbarismusnak. Bécs, april 19. Az olasz harcztérről semmi nevezetesebb tudósítás nem érkezett. Nugent fegyvertármester 16án ment át hadtestével az Isonzon, és D’Aspre altábornagy hadtestével egyesülve, elkezdendi a velenczei tartományok elleni hadi működést, s ha ez megtörténik, véresebb csatákról fogunk hallani. Botzenből írják ápril 13ikáról. A piemontiak Tyrolba beütöttek és Tioneig, mások szerint Stenboig előnyomultak , számuk 600 rendes katona, és 2000 önkénytes. A velük szemközt állt vadászcsapatok a nagyobb erő elől visszavonultak. Ma érkezett egy zászlóalj Schwarzenberg ezredéből. Tegnap estre jött Vintschgauból egy futár azon hírrel, hogy egy más 4 — 500 főből álló önkénytes csapat Franzenshöheig előnyomult. A vintschgaui népség felszólitatott az ellenállásra, és ma ment el ugyanoda egy osztály könnyű lovas és 100 gyalog két ágyúval. Ugyancsak Botzenből april Ilikéről írják, hogy Mike éjjelén érkezett oda a trienti püspök s ezen város küldöttei , hogy a főherczeg-alkirálytól azon négy trienti grófok szabadonbocsátását kieszközöljék, kik lázitás gyanújából Zobl ezredes által elfogatva Inspruckba vitettek. De ezen visszaélés püspökünk ismeretes jó szivével nem vezetett czélhoz, az alkirály nyilvánitá, hogy a kérelem nem teljesíthető. Az emlitett grófok utczára nyíló szobáiban nagy mennyiségű kő volt összehalmozva, állítólagosan a vidéki pornép beütése ellen. A Prágában uralkodó cseh separatista elvek, melylyeknek czélja Csehországot a német szövetségtől elszakasztni, Morvában és Sziléziában viszhangra nem találtak, s a csehek által tett felszólítást az egyesülésre, a morvák visszautasították, nyilvánítván, hogy ők mind Ausztriával, mind a német szövetséggel szilárdan egyesülve akarnak maradni. Az „Oesterreichische Zeitung“ közelebb egy czikkében ezt írja: Ausztria nem akar semmi felséget, Ausztria