Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-15 / 735. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve na­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boriték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 735. Januar 15. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utcza Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten h­atvani­­utczai Ilonáik-házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. ÍSIST Budapesti Híradónk 1848dik évi január-juniusi folyamára az előfizetés még nyitva áll, folyvást szolgálhatván teljes számú példányokká­ is. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyű­­­­lés. Előleges közlés a jan. 14ki kerületi ülésről. A január 12kei­­ főrendi ülés vége. XIV. országos ülés a nargy töröknél jan. 14kén. (Tárgy : közös teherviselés). XXXIV. kerületi ülés vége. (Tárgy : törv.javaslat a külföldiekről). Budapesti hirharang. Külföld­­i Nagybrtannia. Francziaország. Olaszország. Hivatalos és magán­­hirdetések. 9IA€i¥áBOHSKÁG és EUDÉLIT. Országgyűlés. Előleges közlés. A január 14-i kerületi ülés­ben Kossuth Lajos a részek ügyének minden ágazataira kiterjedő indítványát roppant hallgatóság jelenlétében ’s a legfeszültebb figyelem kíséretében előadván, s e bonyolult kér­dés minden szálait históriai, törvényes, és diplomatikai ol­dalról kimerítvén, indítványába, mint magát kifej­ezé , az utolsó orvoslat reményhorgonyát a mérséklet kötelén vet­ve , oda nyilatkozott, miszerint, sérelmi felírás felterjeszté­sének sikerét nem látván, ez ügyben helyét látná, hogy or­szágunk szeretve tisztelt fenséges nádora, a kit a nemzet osz­tatlan bizalma emelt magas székébe, mellyet a nemzet osztat­lan szeretete környez, ki a kitöréssel fenyegetőző fergeteget megkérlelni képes, — közbenjárásra megkeressék ’s a magos forr. ezen kérelem gyámolitására hazafiui bizodalommal fel­­szólitassanak. — Ezen roppant hatást előidéző indítványt B­a­­barczy Antal — noha a kormány ellen akarat­hiány szempontjából túlszigorral felhozott vádakat, a­mint állítva voltak, alaposoknak el nem ismerék a kormány eddigi eljárásá­ban a végrehajtási szándék hiányát fel nem találván , ezeknek c­áfolatába nem bocsátkozik, mert a sérelem súlyosságának ér­zetében nem kis érdekűnek tekinti, hogy a nemzetnek e súlyos tárgy körüli nézetei, a nemzeti közös akarat, minél szorosb összehangzásával nyilvánuljanak,és mert az érdemre nézve az in­­dítványozóval egyetértvén, az érdem fontosságát, az indo­kolás taglalásával gyengíteni nem akaró, a javaslati orvoslás módját, noha a teendő felirás sikerében nem kétkedik, mint törvényest elfogadván, a pesti indítványt lényegére és módjá­ra nézve teljesen pártolá.­­ A két párt véleményének ezen szerencsés összeolvadását Bükk Zsigmond kor.­elnök nem­zeti örömünnepnek elnevezvén , a végzés kimondása után in­dítványozó, hogy egyéb tárgyakat most mellőzve, az ülés eloszoljék, melly elnöki előterjesztés viszhangra talált ’s az ülés nagy megindulás érzelmei nyilvánításával eloszlott. — Ennyit előlegesen, mig az egésznek képét kiállíthatjuk. A jan. 12diki főrendi ülés vége. Lonovics J. Csanádi püspök: Ha hazánknak — úgy­mond — sok tekintetbeni hátramaradása az ötét ért sokszo­ros viszontagságoknál fogva a múltra menthető is, de hogy a mi századok alatt elmulasztatott, valahára pótoltassák, hogy nemzetünk a műveltségnek ’s jólétnek azon fokára emeltessék, mellyre hivatva van, ennek szükséges volta ma már—mit nye­reségnek kellett volna tekinteni — közönségesen el van is­merve. Ezt azonban csak azon után, azon eszközök ’s áldozatok által lehet elérni, mellyekkel azt más, a mienknél boldogabb nemzetek érték el. Nem mondhatni ugyan, hogy a magyar nemesség, főkép az újabb időkben a haza javára tetemes ál­dozatokat nem hozott volna, de csak egy két tengő intézetün­ket kivéve, többnyire csaknem nyomtalanul vesztek el.­­ Azt sem mondhatni, hogy a birtokos nemesség a job­bágysággal közlött engedményei és jótéteményei által a közterhek viselésében bizonyos részt nem vett volna ; azonban ezen részvétet ennek sajátszerű volta miatt a külföld nem érti , fel nem fogja, a jobbágyság pedig vagy nem hiszi, vagy nem érzi, vagy kevesli, de semmi esetre sem köszöni. És igy a birtokos nemességet annyi áldozatai után is mind itthon mind a külföldön jelenleg is azon vád sú­lya nyomja, hogy a civilizált világban ő maga az, ki a haza szükségeihez semmivel sem járul, ki a terheket kiszabja ugyan, de nem viseli, ’s privilégiumait hona boldogságánál többre becsülvén, ma már Európában csak a törökhöz hasonlít, ki musulmani büszkeségét főleg abban helyzi, hogy a Koran­­adza privilégiumánál fogva akarad sehol, vagyis a fejadót nem ő, hanem a szegény keresztény rája viseli. Elérkezett végre annak ideje , hogy nemzetünk tehermentes osztályánál, az eddig nálunk divatozott, de eredménytelen subsidionális rendszert a rendes teherviselés , az áldozatokat a kötelesség váltsa fel; egyébként is az emberi természetben fekszik, hogy az áldozatokba hamar beleununk, de a kötelességet, ha igaz­ságos , mind­végig panasztalanul viseljük. Nem is osztja szónok­i excellja, a t. szatmári főispán ő­rltgának abeli félel­mét, hogy ezáltal aristocratiánk veszélyeztetni fog, sőt in­kább hiszi azt, hogy ha a közös teherviselésben a nemesség is részt veene, ez által megszüntetvén az ellene létező irigy­séget’s titkos agyarkodást, egyszersmind állását, politikai befolyását fogja erősíteni ’s szilárdítani. A birtokos aristocra­­tiának közteherviselés mellett is még két nagy fontosságú ’s hatalmas előnye lesz, egyik t. i. azon varázs , melly a nagy földbirtokot környezi ’s melly annak világszerte minden alkot­mányos honban szükségképen kitűnő befolyást szerez; a másik pedig, hogy nagyobb birtokosaink majd születésük majd hivata­­­luknál fogva mint törvényhozók innen fogják hazánk sorsát vid­t­tózni. Miután tehát a múlt or­gyűlésen mind az orsz. pénztár felállítása, mind a közös teherviselés elve el volt fogadva, részéről szóló­­ excellja őszintén kijelenti, hogy valamint ha h­­­zánk felvirágzására ezélzó minden áldozatokhoz polgári köte­lességénél fogva örömest kíván járulni , úgy a hol ’s va­lahányszor az eddig egyedül adózott néposztály terheinek kö­zös viseléséről leend szó, papi é s főpásztori minemüségé­­ben ezt mindenkor a legszivesb készséggel fogja pártolni (tetszés.) Tartok ugyan attól — folytatá — hogy azon segéd kútforrások, mellyekre a te­rik a múlt országgyűlési határo­zattól eltérve az országos pénztárt kívánnák építeni , már kezdetben is igen véknyan fognak csörgedezni, ’s talán csak­hamar ki is apadni, azonban én a javaslati országos választ­mány kiküldetésében örömest megegyezem, ’s midőn jelenleg az orsz. pénztárhoz ’s a közteherviseléshez , vagy világosab­ban szólva, a házi pénztárhoz­ járulásom készségét általában kijelentem, ez érdembeni határozott voksom további nyilvánítá­sát’s nézeteim bővebb előadását azon időre, midőn majd az orsz. választmány munkálata tárgyaltatni fog, ’s midőn majd a közteherviselés feltételeit, ’s a kezelés iránti intézkedéseket látandom, tartom fen, ’s jelenleg m. gr. Sz. A. indítványát pártolom. B. Bedekovics Lajos : gr. Sz. A. inditványára szavaz. Báró Wenckh­eim Béla : A szőnyegen levő tárgyra tárgyra nézve capacitatiónak nem igen látja helyét, tudván azt, hogy mindenki, ki a magyar közdolgokkal bármi csekély mértékben is foglalkozik , az adó és közös teherviselés elve fe­lett komolyan elmélkedett , számot vetett önmagával , a nemzet érdekeivel, számot vagyona és családja iránti és azon kötelességekkel, mellyeket a haza tőle méltán igényel. Nem szándéka az ügy mellett harczoló anyagi és szellemi okokat felhozni, ’s csak az izenetről és pedig lelkesedéssel kiván szólani, mert abban látja pártjának minden megtáma­dásai daczára, hosszas küzdelmei és izgatásainak diadal­ivét, diadalát egyszersmind a vélemények pártkülünbség nélküli ki­tisztulásának , miszerint a hazánkban működő értelmiség ál­­tal látva, hogy hazánk jelen visszás állásában tovább nem maradhat, és hogy osztoznia kell az aristocratiának az adó­zókkal a közös teherviselésben. Diadalát látja a polgári be­csület- és kötelesség­érzetnek az eddig uralkodott előítéletek és önzés felett , mert ha megfontoljuk azon botrányos esete­teket, mellyek ezen kérdés eldönthetésének késleltetésére több törvényhatóságok által elkövettettek , ’s figyelembe vesszük , mikép jelenleg 42. törv.hatóság a közös teherviselés elvét el­vállalja , ’s az utasítások komoly, csendes, és higgadt tanács­kozások eredményei , akkor illy örvendetes rokonszenvek után elmondhatni, mikép ezen kérdés nem töredéknek a többségre tukmált ’s irigységszülte erőtetési, vagy az aristocratiát pro­­letáriusok által megrontó szándék forog fen , hanem világos jeleit látjuk annak , hogy a hazánkban működő értelmiség e kérdésnek megoldását bona fide kívánja , az aristocratiának fogalmai tisztulni kezdenek , ’s tulajdon biztosítását, fenma­­radását és jövendő dicső állását csak kötelességének érzete teszi, mellyet minél inkább teljesít, annál inkább szilárdítja igazait, jogait. (Tetszés). Ezen indok szóló előtt több erővel bir az annyiszor hallott „igazság, méltányosság“ ’s az adózók sorsa javításáról felhozott philantropicus argumentumoknál. És tartózkodás nélkül kimondja, hogy ezúttal az adózó nép sorsán könnyítni nem kíván, mert azt a mostani körülmények közt lehetlennek, valamint helytelennek és czélszerűtlennek is tartja o­lyannal kecsegtetni az adózó népet , mit később be­váltani nem tudna. Kimondja szóló azon habár nem is nép­szerű eszmét, hogy a magyar aristocratiát minden áron fen­­tartani kívánja, nem ugyan­azért , mintha az olly nagy sympathiára tarthatna számot, és (szóló magát is beleszá­mítva) mintha azt olly jelesnek és magasztosnak tartaná, mi­szerint a maga kötelességeinek megfelel, hanem azért, mert habár egy része elkülföldiesedett, csak általa eszközölhető ma­gyar szellemben és irányban alkotmányos honunk kifejlődése. Erős hite továbbá az, hogy pusztulni és veszni fog a magyar aristocratia, ha a mostani pillanatot fel nem fogja ’s az alkal­mat meg nem ragadja, mert ez esetben azon osztály, melly a pénz mindenhatóságánál fogva legközelébb áll hozzá, ’s melly német és idegen elemből áll, történeti magasztos múlttal ’s jelen magasztos állással nem bir, — helyére lépend, és bár lelkesülni foghat a magyar nemzetiség és az ország jövendője irányában, ’s meglehet, hogy igazságos és czélszerű institutió­­kat fogna életbeléptetni, de azon ország, mellyet magyar­nak nevezünk, azzá lenni megszűnik, ’s bár meglehet, hogy a lakosok boldogabbak lennének, de a magyar szellemet és nemzetiség típusát képviselni nem fognák. Ezeknélfogva az aristocratiát mind felülről , mind alulról, külsőleg és belső­leg biztosítani és minden áron fentartani kívánván, erre nézve a segedelmet messze keresni nem szükség, és az aristocratia azt magában találhatja fel, ha akar és tud igazságos lenni , a körülményeket felfogja , a szétágazó érdekeket egybeol­vasztja, érdek- és nemzet­egység megállapítására a lépést megteszi, és­pedig egyedül a közterhek egyenlő felosztásával. Még egy fontos ügyet érint, melly az adórendszer meg­változtatását igénybe veszi, ’s ez­­ az örökváltság ügye, melly szinte mindnyájunk szivén fekszik. Az adórendszer nehezíti és a népet elidegeniti az örökváltságtól, tudva nem lévén előtte az úrbéri terheken kivül a többi terhek, ’s igy mig biztosítva , nem lesz a nép, hogy reá újabb terhek nem rovatnak, az örök­váltság iránt valódi hajlamot érezni nem fog. Ezen nézetek képe­zik Magyarhon mozgalmainak jelen stádiumát, ez szólónak poli­tikai hitvallása. Ezek folytán felszólitja a mű­sőröket az üzenetben foglalt elvek pártolására, mellyek őt ugyan egészben nem elégítik ki, mert a honvédelem és beligazgatási költségek között nincs különbség, mindkettőnek természete egy, ’s aristocratikus formák szülöttje lévén , melly időjártával a népre háramlott. Azonban méltányolja az okokat és akadályokat is, mellyek gátolják, sőt lehetlenné teszik a közös tehernek elvállalását ; méltányolja a házi pénztárnak közös elvállalásából eredt aggo­dalmakat is, a mennyire nem az elvet, hanem annak kiviteli módját tárgyazzák; felfogja — mint Liptó főispánja elősoro­­lá­a a megyékben előforduló visszaéléseket és aggodalmakat, hogy a kezelés és kivetés körül visszaélések fognak történni , miután a tapasztalás mutatja, hogy a perceptor, ki meglopja a megye pénztárát, nem tolvajnak, hanem olly egyénnek ne­veztetik , „kinek azon szerencsétlen esete volt.“ Felfogja to­vábbá azok aggodalmát is , kik azt mondják, hogy a házi pénztárnak elvállalása kezdő lépésnek sok lesz , miután orsz. pénztárról is gondoskodni kell. Szóló is sok eseteket tudna ez aggodalmak bebizonyítására előhozni , de mindezek azon részletes tárgyalásokra és biztosítékok kidolgozásához tartoz­nak , a midőn szóló — saját érdekeinél fogva is — azon ki­egyenlítési módhoz járulni fog, csak hogy egyszer az aggodal­mak szűnjenek meg és a végczélhoz közelebb juthassunk, hogy kimondatván a közteherviselés elve törvényileg azt vállaljuk el. Mi az ország némelly szükségeinek fedezésére indítvány­ba vett orsz. pénztár felállítását illeti : az olly dolog, melly közös pártolásra talál; szóló nem hiszi, hogy legyen valaki, ki azon nyomasztó állást át nem látná, mikép az ország anyagi és szellemi kifejlődésére nézve egy fillérrel sem rendelkezhetik. Itt a közteherviselés elvét akarja szóló kimondani, ezen orsz. pénztár rendszesítése és állandósítása tárgyában, mert ha azon pénzöszveg csak subsidium gyanánt ajánltatnék meg, attól sokat várni nem lehet, mert azt a rész­akarat könnyen megbuktathatja ; ellenben, ha törvény által a közös té­viselés elvének kimondása mellett egy orsz. pénztár alakul jövendőre nézve, előlépés igen, de visszalépés többé nem történhetik. A felelősséget illetőleg : alkotmányos biztosítékok kidolgozását kívánja, abban azonban nem helyez olly nagy súlyt, hogy a hivatalnokok visszaéléseket ne követhetnének el, hanem azért kívánja, mert az által látja megtéve az első lépést az alkotmá­nyos kormány felelősségének elérésére. Hiszi, hogy míg közösen nem fizetünk, a kormányi felelősséget követelő felszó­lamlásaink mindig sikeretlenek lesznek. Azonban , ha a haza minden lakosai egyenlőn viselvén a terheket, egy érdekbe fognak olvadni, kívonatuk a korm. felelősségére nézve olly nyomatékkal bizand, hogy az egyesített nemzet követelésének előbb utóbb en­gedni kell. E nézeteknél fogva pártolja a rrk által kifejtett közös t. viselés el­vét,és kívánja az orsz. választmány kiküldetését, melly részletes tervet dolgozzék ki, természetesen minden alkotm. biztosítékok és minden magánérdekek biztosítása mellett. Azonban e választmánynak utasítást adni nem akar, hanem működésének bizonyos elaszicitást enged. ’S ezek szerint úgy látszik tán, hogy az előtte szólókkal, különösen Liptó főispán­jával egyetért, de miután a t. főispán ur végre mégis gróf Sz. A indítványát pártolja, mellyben a házi pénztár elvét di­­recte kitéve nem látja, hanem legfeljebb az van benne, hogy a választmány, midőn a külforrásokról gondoskodik, gondos­kodjék olly biztosítékról is, miszerint azok o­lyanok legyenek, hogy a nemesi rend a beligazgatási költségek viselése által tönkre ne jusson , — annálfogva szívesen járul az üzenethez, és röviden kimondani kívánja, hogy a férfk­­üdvözlik a te­rv.­­nek közös teherviselésre nézve átküldött üzeneteket, és az el­vet országosan kimondván, a küldöttséghez hozzájárulnak, melly azután az alkalmazást mind a közpénztár, mind a házi adóra megtegye a nélkül, hogy különös utasítás adatnék eb­­­be. (Éljezés.) Gr. Andrássy György sárosi főispán : A magyar ari­­stokratia mindig meg tudott alkudni a körülményekkel, ’s en­nek köszönheti fenmaradását. Szóló főispán gr. Sz. A indít­ványához hozzájárul, mert feltalálja abban mindazt, mit ki­ván, t. i. országos pénztárt orsz. kezelés mellett. Abban a kö­zös teherviselés elvileg el van fogadva, másodszor ki van je­lentve azon becsületes szándék, hogy fizetni akarunk. Egyéb­ként a liptói főispán által eleven színekben rajzolt megyei visszaélésekhez szóló gr. is tudna felhozni némelly adatokat, ezt azonban tenni nem akarván, csak azt kivánja, hogy a rend egy centrumból induljon ki, ’s e tekintetben gr. Sz. A. indítványához járul. Gr Haller Ferencz : Világosan ki kell jelentenünk — úgy mond — akarunk-e a háziadóhoz is hozzájárulni vagy nem ? Szóló részéről azt egyenesen pártolja és kivánja , hogy annak miképeni felosztása és kezelése egy orsz. választmány által alkotmányos elvek szerint dolgoztassák ki. — Töb­bire kijelenti, miképen bölcsen tették azt a­rr., hogy a hadi adót a házi pénztárral össze nem zavarták, az az őrsereg se-

Next