Budapesti Hírlap, 1893. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)
1893-08-01 / 210. szám
A miniszter, aki behatóan megszemlélte az egész telepet és berendezését s különösen a legutóbbi látogatása óta teljesített munkák eredményét, a tapasztaltakról teljes megelégedéssel nyilatkozott. Budapest jul. 31. Vissza! Csak folytassák a törvényhatóságok a német átiratok visszaküldését, mert mutatkozik már a hatása. Tordáról értesítenek ugyanis bennünket, hogy a szebeni hadtestparancsnokság, miután Torda-Aranyos vármegye alispáni hivatala a német megkeresést elintézetlenül visszaküldötte, bölcsebbnek látta azt az okosabbat játszani, aki enged, és megkeresését magyar fordításban ismételte meg. Persze csak fordításban, ami még nem magyar szöveg, holott a törvény ezt rendeli. De már ez is, úgy látszik, nagyon fáj Szvetenay báró táborszernagy-hadtestparancsnok úrnak, aki éppen olyan jó magyar, mint p. o. Fejérváry báró táborszernagy úr. Erre vall legalább, hogy a hadtestparancsnokság a magyarra fordított német megkeresést a következő elmés megjegyzésekkel vezette be : Dacára annak, miszerint a viszonyosság megkövetelné, hogy a hadtestparancsnokság német átiratai elintézésben részesüljenek, ugyanaz mégis küldi ezeknek magyar fordítását, mivel, úgy látszik, hogy az alispáni hivatalban senki sem bírja a német nyelvet, még az állatorvos sem, akinek pedig már pályájánál fogva magasabb képzettséggel és műveltséggel kellene bírnia. Erre a hetvenkedésre komolyan is lehetne felelni, sőt haragosan is. De minek, nem volna keresztény dolog. Utóvégre, ha nem élünk is az Armee-Sprachéval, tűrjük és méltányoljuk azt, ami a Galgen-Humor, Eötvösét és a függetlenségi párt. Az Eötvös-pártot Károlyi Gábor gróf pártelnök szerdára hívta össze értekezletre, hogy határozzon az egyezkedő bizottság békeprelimináréi felől. A frakcióhoz közelálló kormánypárti lapok szerint az értekezleten proklamáció készül. Ezt azután megküldik Kossuthnak és szétküldik valamennyi újságnak is. Békülég proklamációval ? Furcsa! A telekkönyvi törvény életbeléptetése. Az Igazságügyi Közlöny legújabb száma szerint az igazságügyi és pénzügyi miniszterek a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892. XXIX. tc. hatályba léptetése tárgyában rendeletet bocsátottak ki, mely szerint a a nevezett törvény 1—10. és 14. §-ai 1893. évi szeptember hó 1-én lépnek életbe. A rendelet terjedelmes mellékletben az említett törvény 10 §§-a alapján a közjegyzőknek eljárásukért járó illetményeket is szabályozza. A váci püspök és a kongria, Schuszter Konstantin váci püspök a maga egyházmegyéjében a kongruát — mint nekünk írják — a saját jövedelméből egymaga rendezi, mégpedig olyképpen, hogy azoknak a plébánosoknak, kiknek bevallott fizetésük hatszáz forinton alul van, a fizetésüket kiegészíti hatszáz forintra. Eddig tizenkét plébánia fog e beneficiumban részesülni püspöke által. De Schuszter Konstantin elhatározta egyúttal azt is, hogy a csekély jövedelmű plébániákat öt kanonokjával fogja megállapítani,mert a káptalan tagjai azokat jobban ismerhetik. Eddig 2300 frtot tesz ki az az összeg, mely Schuszter p püspöki jövedelméből fog évenkint két részeiben kifizettetni a plébánosoknak, mig ő él, és halála után hagyatékából, mig a püspöki szék betöltetlenül marad. Hasonlóképpen gondoskodott a püspök az egyházmegye káplánjairól, kiknek a teljes ellátáson kívül 250 forintot szánt. Vannak olyan plébániák, hol a káplán készpénz-javadalmazása nem több 60 írtnál, ezek évenkint 190 frtot kapnak, szintén két részletben, püspöküktől. Huszonhárom káplán fog részesülni ebben a püspök által adományozott kegydijban s a káplánok részére preliminált összeg szintén 2592 frtot tesz ki. A püspök tehát eddig is ötezer forintot helyezett kilátásba, mit évenkint fog az egyházmegye papjai között szétosztani. Ezenkívül a püspök még külön is tízezer forintot adományozott a papi nyugdijalap javára s az összeget készpénzben már rendeltetési helyére is juttatta. A hercegprímás és Blaháné, Blaha Lujza asszonyt, a ki Balaton-Füreden nyaral, a napokban — mint halljuk — nagy kitüntetés érte . Füred első fürdővendége, Vaszary Kolos hercegprímás meglátogatta a művésznőt, úgy a hercegprímás, mint Splényi báróné régi fürdő vendégek Balaton-Füreden s a hercegprímás még főapát korából ismeri a művésznőt. Katolikus népgyülés. Mint Szabadkáról telegrafálják, a bácsmegyei esperességeknek Manvusich Mátyás prépost-plébános elnöklete alatt tartott értekezlete az újvidéki espereskerület felhívására elhatározta, hogy a liberális egyházpolitika elleni tüntetés céljából Szabadkán szeptember 10-én a nagyplébánia előtti térségen, a bácsmegyei hívek meghívásával, katolikus népgyűlést tart, melynek elnökéül Esterházy Miklós Móric grófot kérik fel. A gyűlés előkészítésére egyháziakból és világiakból álló végrehajtó bizottságot alakítottak. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Szebeni történetek. *— A Budapesti Hírlap eredeti tárcája, I I." A nagyszebeni pellengér , Nagy-Szebenben többször meglátogattam a főispánt, a ki egyúttal szász gróf is (olyan címez, mint a jeruzsálemi király) s mint ilyen egy ősrégi palotában lakik, mely a szász nemzeti vagyonhoz tartozik. Mikor legelőször befordultam a hatalmas boltozatú kapu alá, azonnal szemembe tűnt egy erős facölöp, mely minden praktikus cél nélkül ott állt a fal mellé beverve, rajta egy rozsdás vaskarikával. Akkor már bemászkáltam volt az egész várost és tudtam, hogy tele van történeti emlékekkel. Lépten-nyomon régi tornyok, bástyák, ódon házak, pestis elmúlását jelentő oszlopok, valami híres lefejezésre emlékeztető kutak láthatók. Ez a cölöp nem lehetett más, mint a pellengér. Bizonyos meghatottság és borzalom fogott el erre a gondolatra. Íme, egy sötét kor barbár szokásának egyszerű emléke, melyen a pajkos szász kisgyermekek mit sem sejtve mászkálnak és ugrálnak keresztül. Elhaladtam mellette s majdnem megemeltem a kalapomat. Az udvarból is, mielőtt az első emeletre vezető lépcsőre felkanyarodtam volna, még egyszer visszanéztem s hamarjában elsuhant szemeim előtt néhány tragédia, melyek e cölöphöz fűződtek. A kapualj kövei közül a cölöp körül fa sarjadt fel. Buja, hosszú szálú, erős fa, talán azért oly erős, mert a szégyenfához kötözött szencsétlenek könynyel, vérrel és verejtékkel öntözték . . . Egy inas megszólítása zavart fel ábrándjaimból. Mikor lejöttem a főispántól, a napot egy sötét felhő takarta el, s a mogorva kapualj homályában még kegyetlenebbnek tetszett az a pellengér. Már messziről rá szegeztem tekintetemet, s arra a szép szőke asszonyra gondoltam, aki Sztambulba hurcolt férjét megcsalta, és akit e miatt huszonnégy órára ide kikötöztek. Itt hömpölygött a férjek és családanyák tömege s gúnyszavakkal vérig sértegette a boldogtalant, a ki olyant szeretett, kivel nem volt megesküdve. Aztán levágták a selyemhaját, s mezítláb, söprűvel kergették ki a városból a hitelen asszonyt. A szász erkölcsök nem ismertek könyörületet. Akkor se, most se. Odaléptem a cölöphöz s szinte remegés futott át rajtam, mikor hozzányúltam. Hátha ott maradt egy szál abból a gazdag hajból, melyben ittasan turkált a szerető ? Mikor másnap elmentem a kapu alatt, már komoly elhatározássá érlelődött meg bennem a szándék, hogy erről a pellengérről egy történeti elbeszélést, vagy mint Gyulai Pál mondaná, beszélyt írok. Megénekelem benne a gyermekgyilkos anyákat, az ellenséggel cimboráló vitézeket s a boszorkányhitben álló vén asszonyokat, akik mind a pellengér szégyenén keresztül léptek vérpadra. Vagy kiválasztom a főalakot, a ki legérdekesebb a pellengérre állított szenvedők közül s e körül szövök valami romantikus történetet. Hogy kellő tanulmányokkal foghassak elbeszélésembe, meglátogattam a városházának egyik emelkedettebb rondellájában levő fegyvertárt, melynek őre Platz úr, egy kitünően udvarias bácsi, a ki látván, hogy magyar vagyok, roppant előzékenyen igy fogadott: — Teremtető, gulaschhusch, babrika ebata ! Árpád apánk nyelvéből ennyi volt ismeretes Platz bácsi előtt. A szászok hatszázötven év előtt vándoroltak be Magyarországba ! Mikor láttam, hogy Platz úr milyen jártas Nagy-Szeben históriájában, egyszerre eszembe jutott, hogy bizonyosan a pellengér történetét is ismeri. — Kérem kedves Platz úr, nem tudná nekem elmondani annak a pellengérnek a történetét, mely a szász gróf és főispán palotájának kapuja alatt áll ? — Mi az? — Pellengér. — Hol áll ? — A comes házának kapuja alatt. — Mi áll ott? — A pellengér. — De mi, micsoda ? — Egy facölöp, vaskarikával. — Én sohse láttam. — Hja, az úgy van, hogy a helybeliek sohse látják a város nevezetességeit. Én Pesten BUDAPESTI HÍRLAP. (210. sz.) 1893. augusztus 1. Orosz kereskedelmi politika. — Saját tudósítónk táviratai. — Pétervár, jul. 31. Alkudozások Ausztria-Magyarországgal. Az osztrák magyar-orosz kereskedelmi szerződési tárgyalások még mindig az előkészítés stádiumában vannak, de remélhető, hogy az egyes pontokat már legközelebb szövegezni fogják ; mindaddig, míg a magyar és osztrák parlamentek az új szerződést elfogadják, a normál tarifa marad érvényben. Berlin, júl. 31. Vámboru Németországgal. A legújabb orosz represszáriók itt nagyon csekély benyomást tesznek, mert hogy már a maximális tarifa is elriasztóan hatott: mindenki azt kérdezi, vájjon Oroszország a már amúgy is agyonütött orosz-német kereskedést még egyszer agyon akarja-e ütni? A hangulat — így szólnak — itt nyugodt, de a mellett szilárd; az oroszok ideges, provokáló politikája nem fogja a német kormányt kizavarni nyugalmából s nem fogja különösen arra ragadni, hogy fölösleges represszáliókat alkalmazzon. De másrészt a származási bizonyítványok ellenőrzése lehetővé fogja tenni, hogy az orosz árukat kérlelhetetlen szigorúsággal távol tartsák Németországtól, ami a más országokkal való kereskedelemre is nyomasztóan és zavaróan fog hatni. Feleletül az orosz pénzügyminiszter ama rendelkezésére, amely szerint Németországgal szemben az orosz maximális tarifa nyer alkalmazást, a Reichsgezetsblatt e hó 29-ről kelt rendeletet tesz közzé, mely szerint a fő orosz kiviteli cikkeket Németországba való behozataluknál 50 százalék vámpótléknak vetik alá. Ez intézkedést nem alkalmazzák olyan árukra, amelyek e rendelet közzétételének napja előtt lépték át az orosz határt. A rendelet azonnal életbe lép. Az osztrák-magyar-orosz kereskedelmi szerződési tárgyalásokról ezeket írja a Nat. Zrg.: Meglehet, hogy néhány osztrák iparos megkapja az Oroszországba való bevitelnek egy részét, melyet a németek egy időre elvesztenek , de nem látjuk be, hogy miért nyújtanák ezt az előnyt inkább az angol, vagy belga gyárosoknak, mint az osztrákoknak és a magyaroknak. Németország csak azt az egyet kívánja Ausztria-Magyarországtól, hogy ne támogassa a német intézkedések kizárására irányuló kísérleteket. A Foss. Ztg. a mostani helyzet megvilágítására visszatér Kálnoky gróf ismereteibe-