Budapesti Hírlap, 1906. december (26. évfolyam, 330-359. szám)
1906-12-01 / 330. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP, (330. sz.) 1906. december 1. átvételére. A folyton nyomasztóbbá vált gondok felhővel borították be szemét, ítéletét elvesztette, lelki egyensúlya megbomlott. Remény és kétségbeesés árja és apadása közt hánykolódott akarat és energia nélkül; néha gyermekes hiszékenységgel köszöntötte a legképtelenebb tervet, amelyből szabadulást olvasott ki; máskor sötét gondolatok átkos terhe alatt az összeroskadástól félt. Az ellentétes érzések közt végre is diadalmaskodott a lemondás. A megbukott kalmár lezárta könyveit, egyetlen lövéssel véget vetett a kínlódásnak, amely veszte volt neki is, a vezetésére bízott intézetnek is. És most, hogy néhány órai kínos tusakodás után lelkét kiadta, a Mors Imperatrix fenséges alakjának láttára némuljon el minden vád, szemrehányás és pörbeszállás. Hiszen azokra nézve, akik rettegnek tőle, úgyis el fog érkezni a számonkérés napja. Gondoljunk e pillanatban arra, hogy Vidor Pál méltó gyászunkra, múltjának nagy és kettős érdeméért. Idézzük emlékezetünkbe, hogy legválságosabb anyagi harcai közt is, melynek irtóztató hánykódásai szemünk elé nem kerültek, "jólelkű ember volt, aki inkább siratta szerencsétlenségbe döntött szegény pályatársait, mint saját hajótörését. Mindenekfölött pedig ne feledjük el sorsa intő tanulságát, a siriratot, mely az övével együtt annyi magyar tehetség sírkövére illő: bátor vágy, tapasztalatlanság, baljóslatú és megtévesztő ambíció kitérítette útjából és ellenségévé tette önmagának, barátainak, talentumának. Legyen könnyű nyugalom része nehéz küzdelmei után! A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor folytatja a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Holnap válaszol Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter Kmety Károlynak a totalizatőr dolgában előterjesztett interpellációjára , Andrássy Gyula gróf beszéde. Arról értesülünk, hogy Andrássy Gyula gróf beszédét, a melyet szerze. De fogságából Megszökött s több mint félesztendeig mint az egyik Kemény báró kocsisa kerülte el a további üldöztetést. Kocsissága csak cím volt, igaz bajtársi és baráti viszony kötötte gazdájához. Később a német beamterek valahogy mégis előállították s itt is csak a szerencsés véletlen mentette meg. Mindenki ismeri ezt a kedves, megtörtént anekdotát róla, a mint önérzetesen kimondta nevét — Slerepey, szavába vágtak, nichts Herr, nur Eper. Ilyen néven vették föl a gyanúsítottak jegyzékébe s igy, ha esetleg keresték is, nem találtak rá. Nemzete romlásának fájdalmas emlékezetét örökre elkötelező zálogképpen hordozta lelkében a dicső, de szomorúan végződött szabadságharcból, lelkes, Ikii fia volt hazájának utolsó leheletéig. A szabadságharc lezajlása után megváltozott az ország képe. A közviszonyok nem voltak olyanok többet, mint azelőtt sehol, Zalathyán sem. Herepey nem ment vissza az állami bányaművekhez, nem is volt ott mit keresnie. Kolozsvárt ifj. Pataky József, a későbbi polgármester családjánál vállalt nevelői állást. Innen hivták meg Nagyenyedre 1854-ben a Bethlen-kollégiumhoz, hol egy évig mint szaktanító működött, de már a következő évben segédtanár lett. 1863-ban az újonan fölállított vegytan-mennyiségtani tanszékre rendes tanárnak választották meg. Ettől kezdve, mondhatni, egészen a nemzeti művelődés szent ügyének élt. Nem készült, hanem született pedagógus volt, az élet tette azzá s tanítványait nem az iskolának nevelte, hanem az életnek. Gyökvonással nem tömött agyon senkit, de nevelt jó hazafiakat, becsületes magyar jellemeket. Pályaváltoztatása különben, ne gondoljuk, hogy hűtlenné tette a bányászathoz, a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából a nemzetiségi kérdésről mondott, az egész országban, minden községben, magyarul és minden nemzetiségi nyelven kihirdetik plakát útján. A bírói és ügyészi szervezet módosítása. A Budapesti Tudósító Írja: A bírói és ügyészi szervezet némely módosításáról szóló törvényjavaslat pénzügyi bizottsági tárgyalása során az említett javaslat 6. szakaszának valódi értelmére nézve kétely merülvén föl, a pénzügyi bizottság az igazságügyminiszter beleegyezésével fölvette jelentésébe a miniszternek azt a kijelentését, hogy a királyi ítélőtáblát bírói, illetőleg főügyészi helyettesi címmel és jelleggel fölruházott bírák és ügyészek a VII. fizetési osztályba tartozó bírák és ügyészek hányadának háromtized az eddigi egyötöd helyett, megállapításánál nem e hányadba, hanem a bíráknak és ügyészeknek e hányad kiszámításánál alapul veendő együttes számába számíttatnak be. . . . A bolgár kapitulációk megszüntetése. Szófiából jelentik • Legközelebb megszűnnek az úgynevezett kapitulációk, amelyek mindeddig Bulgária nagy megalázását jelentették s amelyek már régen megszűntek volna, ha Magyarország-Ausztria nem támasztott volna nehézségeket, amelyeket most Aehrenthal báró előzékenységével elhárított. A kapitulációk dolga a következőképpen áll: Bulgária még Törökországtól függő helyzetében is azt hitte, hogy civilizált állam létére a nagyhatalmak, Magyarország-Ausztria, Németország, Oroszország, Franciaország, Anglia és Olaszország nem fogják tőle követelni, hogy az idegen alattvalók külön törvénykezésnek legyenek alávetve. Bulgária azt hitte, hogy ha más államok kereskedelmi szerződéseket kötnek vele s önálló diplomatákkal képviseltetik magukét nála, akkor joga van ahhoz is, hogy a hatalmaktól bizalmat követeljen bíróságai iránt. Eddig úgy volt, hogy valahányszor idegen alattvalók bolgárok ellen pörösködtek, az idegen konzul mindig jelen volt a bírósági tárgyaláson. Még a periratokat is a konzulátus közbenjárásával kézbesítették az idegen alattvalóknak. Csődesetekben a bolgár bíróságokat egészen megkerülték és a konzulátusi bíróságot ismerték el kizárólagosan, illetékesnek. Bulgária többször panaszkodott e miatt a hatalmaknál, és Magyarország-Ausztria volt az, aki ebben a tekintetben koncessziókat tett Bulgáriának és pedig a konzulátusi bíráskodás, a kiadási eljárás és jogsegítség dolgában. Midőn Bulgária az idegen államokkal kereskedelmi szerződéseket kötött, a kapitulációk teljes megszüntetését követelte. Németország, Oroszország, Anglia, Franciaország és Olaszország azonnal kijelentették, hogy alattvalóikat ezentúl a Sokszor bizonyította,, Hogy mennyire vérébe ment át vizsgálni a geológia titkos rejtélyeit. A selmeci kedves órákat nem tudta feledni, tudós tanárait s diákéletét mindig emlegette.. És éppen ebben találjuk magyarázatát annak a körülménynek is, hogy a bányahivatalainknak igen sok, részben már meghalt, részben máig is élő, előkelő állású tisztviselője az enyedi kollégiumból, a Herepey tanítványai közül került ki, így Herepey Árpád deésaknai bányatanácsos, Csia Ignác zalathnai, Vajna Miklós budapesti bányafőmérnökök. Gyönyörködött a határozott jellemű férfiakban, szerette a széplelkű embereket, szerette a női társaságot. Amint Enyedre került, meg is nősült, de boldogságukat megirigyelte a sors, első feleségét hamar elvesztette. Nem sokkal azután, 1862-ben újra megnősült s amit elvesztett első nejében, mindazt föltalálta a másodikban. Attól kezdve példásan boldog, zavartalan házaséletet élt utolsó napjáig. Ha úgy szeretett minden embert, hogyne szerette volna azokat, akik legközelebb állottak hozzá. Rózsáskert volt nemcsak az udvara, hanem a háza is, késő vénsége napjaira azzá varázsolta unokáinak örökké mosolygó jókedve, bearanyozva minden óráját a szeretet összes kigondolható eszközeivel. És mégis, mintha mindnyájuk között az ő jó leányát szerette, féltette és kényeztette volna leginkább. De nemcsak ő féltette, hanem ők féltették egymást. Betegsége alatt is, nem tudta úgy ápolni, még az orvosságot sem tudta úgy beadni, senki, mint az ő leánya. Sokat fáradott, sokat élt a kedves jó Bácsi, de hosszú élete évéinek szeretetében egy hamar elmúló boldog álom volt, pillanatnyi elmúlása pedig egy örökkévalóság. Amikor Herepey Károly Enyedre jött, a kollégium falai épségben ugyan, de üresen állbolgár törvénykezésnek rendelik alá, azzal a feltétellel, hogy ehhez a többi hatalom is hozzájárul. Azonban Magyarország-Ausztria, amelylyel Bulgária mindeddig nem tudott kereskedelmi szerződést kötni, vonakodott a kapitulációk megszüntetéséhez hozzájárulni. Goluhovszki gróf arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kapitulációk megszüntetése a kereskedelmi szerződés létrejövetelétől függ. Aehrenthal báró kormányralépésének első napjától fogva barátságosabb indulatot tanúsított Bulgária iránt és szófiai kormánykörökben azt hiszik, hogy most már a kereskedelmi szerződés megkötése elé sem hárulnak legyőzhetetlen nehézségek. Az osztrák delegáció Bécsből jelentik. Az osztrák delegáció költségvetési, bizottságának albizottsága mai ülésén Kramarz képviselő is megjelent az elnök meghívására. Kramarz a házszabályok megváltoztatása ellen foglalt állást, de kijelentette, hogy nem ellenzi azt a módosítást, hogy a delegációk üléseire a minisztereket is meghívják. Az albizottság tagjai a kérdés államjogi részét párthíveikkel akarják előzetesen megvitatni. A javaslat tárgyalását Budapesten folytatják. Rakovszky István a honvédségről. A néppárt tegnap esti értekezletén Szmrecsányi György szóba hozta a honvédségnek a magyar országgyűlés feloszlatása alkalmából való szereplését. Ezért megtámadta a honvédség intézményét, amely egy magyar nemzeti szempontból megbízhatatlannak bizonyult. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter megvédelmezte a honvédséget s azt mondotta, hogy Fabricius ezredes az utolsó pillanatban olvasta a parancsot, különben nem kíván a dologról bővebben nyilatkozni. A honvédelmi költségvetés elfogadása után szólásra jelentkezett Rakovszky István, a néppárt alelnöke a ezt mondotta: " A honvédségnek az alkotmányválság idején való szereplésén és Fabricius ezredes vállalkozásán nem lehet így könnyen elsiklani. A honvédség intézményét alkotmányunk egyik biztosítékának tekintette addig mindenki. Fabricius ezredes szereplése azt bizonyítja, hogy a honvédség közveszedelem. A honvédségben igen csalódott a nemzet. Fabricius ezredes szereplése azt mutatja, hogy a honvédtisztek nem törődnek az alkotmány biztosítékaival. A közös hadseregben a,múltban több volt a garancia, mint a válság alatt ahonvédségben. Amikor a múlt század ötvenes éveiben,tehát a teljes ,abszolutisztikus rendszer alatt közös hadseregbéli, tiszteket küldöttek ki egzekucióra, nemcsak a magyar, hanem az osztrák tisztek is megtagadták az engedelmességet, s kijelentették, hogy ilyen szereplésre nem vállalkoznak. Fabricius honvédezredes pedig minden tűnődés nélkül sietett alkotmányunk legfőbb, biztosítékát, az országgyűlést fegyveres erővel föloszlatni. Ezt a dolgot a tak. Gazdag kincseit a számtalan értékes, unikumát a pusztító oláhság vandal dühe földúlta, tönkretette, vagy szerte rabolta. A legelsők között fogott hozzá uj kincsekkel pótolni a régiek helyét. Negyvenkét évi tanári működése folyamán a nyári szünetet sem pihenésre használta föl, hanem még fokozottabb munkára. Rendesen többet dolgozott a tudomány számára e két hónap alatt, mint az egész iskolai év alatt. Július elsejétől augusztus végéig folyton útban volt, gyújtott, kutatott napestig minden anyagi támogatás nélkül, önzetlenül, tűrve -rossz időt, gáncsot, talán nélkülözést is. Sokszor mondogatta, hogyha ő gazdagnak született volna, ezóta Erdélynek minden pontját ismerné az arkeológia. Régész-ásója fölkutatta a szomszédos vidékek sötét barlangjait, bányászkalapácsa végigkopogtatta négy vármegye sziklaormainak irtózatos meredélyeit. Nem volt oly nehézség, mely visszariasztotta volna s ha fáradozását siker koronázta, édes boldogság sugárzott az arcán. És a mikor nyolcvan éves korában, a millenium évében nyugalomba vonult, elérte Célját, a kollégium kirabolva talált falai már nem voltak üresek. 1195 darab kőzet-, 1868 darab ásvány-, 3591 régiség- és 9062 kövületből álló gazdag múzeum hirdeti kezemunkáját, őrzi emlékét. Múzeumi alapításánál nemcsak a fáradhatatlan gyűjtő, hanem a széles látókörű, magyarázó, biztos ítéletű és szakszerűen teoretizáló tudós áll előttünk. Gyns reményeit megcsodálni sokan jöttek a messze külföldről, különösen berlini és bécsi arheológusok, kik közül kettővel, a berlini királyi múzeum igazgatójával, Voss dr.-ral és Schmidt dr. egyetemi tanárral sűrű levelezésben állott. Érdemei elismeréséül a bécsi Arheológiai Társaság tiszteletbeli tagjának is megválasztotta.